Délmagyarország, 1929. február (5. évfolyam, 27-49. szám)
1929-02-24 / 46. szám
5 4 КвПоwátzS 1ШЛ» **"•-** АПвяцудд 1П2Г) február 24. «игииш bécsi légszeszpvári koksz és tűzifa Telefon és S—c&SL Telep: ЭоШсг^ааагопу sugáiuf 4®. Л l$élmagyaror&szá$ regénye nElRINH: De még mielőtt hozzányúlhatna, kiabáló emberek csoportja közeledik futva felénk a kastély udvarából. Gyorsan eléjük sietünk. Beszédük, mint a hullámtörés csapódik fülemnek s már a következő pillanatban szörnyű látvány tárul szemeim elé: — lenn mélyen a folyóban, a meder közepén egy zátonyon, ott, ahol a meredek, sziklás parton merész kanyarulattal vezet cl az ut, a viz fénylő habjai közepette, izzé-porrá zúzva a hercegnő autóját pillantom meg... S most már lassankent megértem, hogy a lajgató emberek, mit akarnak velünk közölni: Míndahárman meghaltak! — A soffőr egyenesen az üres levegőbe hajlott bele... az űrbe.a sémimbe! Vagy elvesztette az eszét, vagy a sátán megvakította!« »Janel Jane!« kiáltom kétségbeesetten- Lfpotint hívom: még mindig a mozdulatlanul a fűben heverő öreg kertész mellett térdepel. Felemeli fejét, élettelen szemek merednek rám, melyekből kiszállt a lélek. Lipotin támogató kezeiből kisiklik, földre hull a test. Az öreg meghalt Lipotin szórakozottan rámnéz. Nem tudok sióhoz jutni Kezemmel némán a folyó felé mutatok Hosszan néz le a völgy fölött, majd lassan végigsimítja homlokát: »Tehát megint a zöld vizbe sülyedtl Meredek a part! Fáradt vagyok!... Hallja? ...hivr.akl Engem hívnak!« mormolják ajkat • A" halottakat csónakon halásszák kialassufolyásu folyóból. — Csak a két asszonyt; a soffőr testét elvitte a viz. »Soha még nem találtak rá a hullákra, melyeket elmosott a víz«,. mondják nekem az emberek >a folyó egyenesen a tengerbe viszi őket*. — Hideg fut végig rajtam arra a gondolatra, hogy viszontláthattam volna John Roger unokaöcsém eltorzult halotti maszkját™ És a legégetőbb, a legborzalmasabb kérdés: vájjon csak szerencsétlenség történt-e? És mit jelent az, hogy Jane tőre mélyen a hercegnő mellébe fúródott, hogy a szíven halálos sebet ejtett*? Azt igyekszem magamnak bebizonyítani, hogy esés közben fúródott bele, hogy iem történt bűn... Sokáig nézegetem, magam is félig holtan, i két holt asszonyt: Jane arca kimondhatatlan hékét és elégedettséget tükröz vissza — a hercegnő arcán kemény ránc áll, ruaeskaszerü, visszataszító kifejezés ül arcán... A temetés óta nem láttam viszont Lipotint. De. óráról-órára várom látogatását. A temető kapujánál, búcsúzás közben a következőkét mondta nekem: »Most kezdődik csak a haddelhadd, jő uram! \lost fog kisülni, hogy ki lesz a tőr ural Ne bizza magát seukíre, csak saját magára, ha ezt meg tudja tenni.. Egyébként alázatos szolgája vagyok az urnák s ha itt lesz az ideje, el fogok jönni, megkérdezni, hogy szüksége van-e szolgálataimra. Melcsleg megjegyezve, H vörössipkás barátok felmondták nekem a barátságot... Ez annyit jelent, hogy—« »Nos?« kérdeztem szórakozottan, mert teljesen elfoglalt Jane emléke ós fojtogató gyászom »nos?...« »Annyit jelent, hogy...« Lipotin nem végezte be a mondatot, csak a kezével mutatta a nyakátmetszés jellegzetes mozdulatát Amikor ijedten meg akartam kérdezni, hogy mit jelentsen ez, már eltűnt az emberek áradatábau. .Azóta gyakran megismételtem magamban azt, amit mondott, — de állandóan kételkerdnjcm kell benne, valóság volt-e? ...vagy csak elszabadult képzeletem játéka? Másképen emlékszem erre az esetre, mint azokra az eseményekre, amelyekben egyideiülec volt részem... Mennyi idő mull el azóta, hogy Janet ellemettem s ugyanakkor szorosan mellette Assja Chotokaluugint? ...Hogy tudnám, hisz nem számoltam azóta a napokat, sem a hetetek, sem a hónapokat ...vagy talán évek multak el azóta? Ujjvastagságnyira fekszik a por a körülöttem heverő holmikon és papírokon, az ablakok megvakultak s ez jól van igy, mert nem akarom tudni: szülővárosomban vagyok-e, vagy pedig John Dee vagyok-e? mortlake-i kastélyomban, bezárva, mint egy légy az állvamaradt idő hálójában, összes óráim is állnak, az egyik féltizet, a másik tizenkettőt mutat — engem nem érdekel! És mindenütt pókhálók, amerre nézek, pókhálók! Vajjou honnét került ide ez a sok pók— ezalatt a rövid évszázad alatt? Vagy csak egy év volt-e ez a kinntí emberek életében? Nem akarom tudni; mi közöm van hozzá? 1 Vájjon Lipotin szintén meghalt-e már. — Dehát miket is beszélek! Hiszen semmi különbség sincs aközötj, hogy az ember él-«, vagy meghalt! Az az egy biztos, hogy Lipotin a temetés óta nem jelentkezett nálam. Különben nem ez a rosszkedv? — kérdezem magamat s еду élénk emlék ébred fel bennem: nem csöngettek az imént? — A házban csöngettek? — Dehogy a házban! Ki csöngetne be egy házba, amelyről mindenki tudja, hogy cl van hagyatva! Bizonyára csak a fülem csöngetett. A hallóérzék az, ímely elsőnek ébred fel a tetszhalottakban, mondta egyszer nekem valaki S hirtelen azon veszem észre magam s alig tudom megíormulázni a gondolatomat: én várok valakit, halott .Tanem visszatérésére varok kimondhatatlan bosszú idő óta. Nappalokon és éjszakákon át szobáimban csúszkáltam fel és alá és térden állva addig fohászkodtam az éghez, hogy engedje őt mégegyszer látnom, amíg tökéletes és mánikus magányomban teljesen el nem vesztettem idóérzékemet Jane nem jött, de eljött helyette... Assja Chotokalungínl Most, hogy felébredtem letargiámból — legalább is igy rémlik nekem —, a feledés letargiájából, most hirtelen tudom: Assja Chotokalungín mindic itt van... mindig itt is voltL. Kezdetben az ajtón keresztül jött be a szobába és én rögtön tudtam, hygv hiábavaló lenne elzárni előle az ajtót. Oit,. ahol a sir retesze nem használ, mit segíthetne egy szobakulcs! Most, hogy emlékeim újra felébredtek, tudom: Assja naponként eljön hozzám. Már rég nincs szüksége ajtóra, hogy eljuthasson hozzám: — egyszerűen itt vaui Legtöbbször az íróasztalom melletti széken ül és —Istenem, istenem, milyen hiábavaló dolog is, önmagunk előtt elhallgatni az igazságot — Mindig ugyanabban az ezüst-fekete lehelue az, hogy utolsó emlékem róla az a » ruhában jön, mely hullámdiszeivel annyira —. —M * «r emlékeztet az asztalomon álló kínai ezüstpillanat, amikor a temető előtt a nagy forgatagban elvesztettem szemem elől, miután előzőleg a tibeti vőrössapkás barátokról beszélt valamit s a gégeátmetszés mozdulatát mutatta kezével. Vagy talán mindez Elsbethsteineu történt? Nem érdekel! Rossz kedv fog el egyszerre, ahogy szétnézek lakásomban, mint egy belülről elrothadt dióban, melyet porrá hulló penész tölt be. amelynek közepén hűlve fereg gvanánt aW lárvaálmomat — Honnét egvszerre JBl"^., -л»'»! Щ иди— kazettára Folyton ezt a ruhát kell néznem, vágyakozó tekintetem alatt egyre régibbé, átlátszóbbá válik, mintha szét akarna inálni, mintha elhamvadna szemeim tüze alatt Szövése is egyre lazábbá válik, az utóbbi időben már teljesei? szétmálik és a hercegnő, jobban mondva n fekete Isais, meztelenül, szépsége teljes ragyogásában ül előttem a széken. (Folyt kőv.) BBBHM я vHáeSiíri? amerikai Peír ó S еша-йгетге, 2 lóerőtől 30 lóerőig terjedő nagyságban, szivattyúk, körfűrészek, fatörzs-fűrészek stb. meghajtására j szeged! raktárunkról втоппч! szállíthalók! Olcsó és megbízható Uzem!| i'Segyarorjzügl vezCrkÉpvlaelet: 9zeped, Fekeíesas ocea 22. szám.! я Te!e!on 14-28 és 20-31. 525 i BV Ü V Ö S V ö ! ttudapesi Q3-cis végállomásnül. Legolcsóbb, legkei emesebb téli nyárt CdO őhely. — Maoaslali, erdei lefegő, Idenbe'epek, lábbadoró>, üdülésre srorulék re.«T.ére elsőrendű H zó, fogvó és tejkuák, állanriá orvos! felügyelet. 40 eslno-ea berendezel» моЬч tűrdős/oba használattal. Rádió Kitűnő magrar és tílétás kon?!:a. Fiqyelmes szállodai kis?o'gé!ás Kérje klmeritő dümentes prospektusunkat. м.23 S.Z4 4/1© HP 4 hengeres, 4 üléses 8/40 HP ö 10/40 HP 4 12/50 HP ö 4-5 „ 1 Va ÍOnnáS 2 Az t925-es u! modellek: ¡SZÉMELYí ITEHEMUTOMOBIL Kosch berendezéssel. Kérjen árafánlatoi! M Autókereskedelmi Részvénytársaság Budapest, VL, tiszt Ferenc tér 11. Telefon Auí. 264-75. шшштшш,