Délmagyarország, 1929. február (5. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-24 / 46. szám

o DÉLMAGVAROTÍSZAG 1929 február 24. A legtöbfc adót fizetők jegyzékében az első diplomás Goldschmiedt György doktor volt, 1854 K 41 f. adóval. Rósa Izsó a 39-ik 1576 K adóval. (Ez már a koalieió alatt volt.) 'A nem háztulajdonos virilisták között ott találjuk Maxin Jakabot, Jedlicska Bélát, Fríts Róbertet, Vén Andrást, Kátlay Albertet stb. Érdekes, hogy Wimmer Fülöp a 112-ik a sorrendben 814 K adóval. 1918-ban az eIső<*Virilista Wimmer Fülöp, aki tiz év alatt a 112-ik helyről feljött az elsőre. Ez volt az egyetlen év, amikor olyan virilista foglalta el az első helyet, akinek háza nem volt Érdekesen világit ez a példa arra is, hogy a háború alatt milyen kedvezően bántak adóztatás szempontjából a háztulajdonnal s milyen kedvezőtlenül az értelmiséggel s a kereskedőkkel és iparosokkal. Mert nemcsak, hogy az első virilistának nem volt háza, de a hatodik virilista Faragó Lajos volt, a 7-ikWeil Zsigmond, akik magántisztviselői fizetésük alapján foglaltak el ilyen előkelő helyet a virilisták sorában. Az első hét virilista kőólt volt a kendergyár igazgatója és két aligazgatója — házlulajdon nélkül. A házlulajdon nélküli virilisták között ott találjuk Jedlicska Bélát, Rainer Ágostont, Mami Jakabot, Leinzinger gyógyszerészt, Mennyey Lászlót, Vén Andrást. (Ez ideig póttagok is voltak a virilisták között, s ha egy meghalt közülük, behivták a póttagok közül a soron lévőt Ez idén — bizonyára Balogh Lajosra tekintettel — nincsenek póttagok. Végtére is, ha Wimmer Fülöp miatt lehetett törvényt hozni a felsőházi választásról, Balogh Lajos kedvéért is lehet helyi szabályt alkotni egy törvénymagyarázattal.) Ebben az évben egyébként 32 virilistának nem volt háza Ez idei, 1929. évben pedig, mint már emlitettük, egyetlen olyan bizottsági tag van a virilisták kőzött, aki nem háziúr. Wimmer Fülöp az első helyről a 62-ikre ment vissza. A vtrlllzmus nem a nagyobb jövedelemnek, de a héztulajdonnak képviselete leli. A virilisták közül kimaradtak végleg a magas állású tisztviselők, az államhatalom szegedi exponensei s minden helyet, egyetlen hely kivételével a háztulajdonosok foglaltak el. Ebből azouban nem arra kell következtetni, hogy a háztulajdon most jobban van megadóztatva, mint a békeidőkben volt, mert az akkori 28 százalékos közteherrel szemben csupán 4 százalékos az emelkedés, viszont az adóalap még nagyobb részben korlátozásnak van alávetve. Ennek a pár adatnak összevetése is bizonyíték azonban arra, hogy az értelmiséghéz tartozók életszínvonala milyen mértélöben sülyedt le, a kereskedő és ipar vezető szerepéről hogy szorult vissza s hogyan kellett átadni helyét nemcsak a teherviselésben, de a közügyekre való befolyásában is a háxr tulajdonban konzervált vagyon urainak. BIZTOS GIWS.snyhb^ zened halál Irta: űr. Szabó LAszló XIX. Ahih nem szereftéfc szegedet Lukács György Belügyminiszteri tanácsosról, akit tcljcshatalmu kormánybiztosi minőségben küldtek le Szegedre, Lázár György nagyon eleven képet rajzolt akkor, amikor a petresi gátszakadás után következő éjszaka Lukács bemutatkozott a városházán, mint kormánybiztos. Mikszáth azonban sokkal kevésbbé rokonszenves színben tünteti fel Lukács György szerepét és minden adat arra vall, hogy Mikszáth helyesebben itélte meg Lukácsot, mint Lázár György. Lukács György Nagyvárad polgármestere volt, amikor Tisza Kálmán rendkívüli képességeket födözött fel benne és Tisza vitte fel Lukácsot a belügyminisztériumba, hogy a törvényhatóságokat megfegyelmezze. Attól kezdve, hogy Lukács elfoglalta hivatalát, a törvényhatóságok egyre-másra kapták a minisztériumtól a legerélyosebb hangú, sőt néha szinte sértő cs fenyegető tartalmú leiratokat. Budapestre is rá akartak ijeszteni, mely azonban c;»y feliratban tiltakozott a »szokatlan hangt ellen, melyet autonóm testületekkel szemben nem lehet használni. Mindenki tudta, hogy a minisztérium »erélyese leiratait mnga Lukács György szokta fogalmazni. Szegeden azonban nem volt sikere Lukács jyőrgynek, mert ha ugyan a helyi sajtóban nem is, de a fővárosi ellenzéki lapok szegedi 1 urlósitásaiban a legnagyobb bizalmatlanság nyilvánult meg iránta, sőt hevesen támadták is iciszcg intézkedéseit. Mikszáth mindjárt a vész napjaiban irolt röpiratában (»Szeged pusztulása*) így irja le' a kormánybiztost: Lukács György 61 éves, de ugy néz kJ, mintha 97 éves lenne. Tisza Kálmán nemrég azt mondta a parlamentben, éppen Lukács kormánybiztosra célozva, hogy 6 már 61 évvel ts látott nagy dolgokat elkövetni. Az meglehet Lukács György miatt azonban bízvást behunyva tarthatta egész éleiében excellenciás szemeit, mert Lukács György már 10 éves korában is tul volt a hatvanegy éven. • Lukács György arca olyan alakú, mint egy körte. S ha az emberiség elmondhatja, hogy egy alma miatt lett szerencsétlen, Szeged csy körte miatt lett azzá. Homloka magas, 80 eüaX H tiaTdeffclt teszi *ní. A feje bobján egy nagy dudorodás van, egy Ultis alakn kidomborodáj fat végig. Tisza Kálmán valószínűleg ebből eszelte ki, hogy akinek fején 1* flyen gát van, az lesz a legkülönb ember a szegedi gáton. Mert hogy mi mis incidens folytán küldte Szegedre kommi szárasnak, a nyomozó történ©lem sohasem fogja kisüthetni. Amikor a veszedelem már olyan nagy volt, hogy félni lehetett, hogy az alföldi töltés egy órán belül elszakad és friss munkaerőt kértek a várostól, a vizvédelmi bizottság Lukácshoz fordult, mert az intézkedés Joga most már a teljes hatalmú királyi biztost illette meg. A bizottság azt javasolta, hogy minden kubik föld felhordásáért ígérjenek bárom forintot s ezt a munkadijat azonnal fizessék ki. A' Pesti Napló tudósítása szerint >a kormánybiztos kijelentette, hogy szerinte Szeged népe nem érdemli meg, hogy megmentessék és nem is ad három forintot, hanem átküld Szabadkára, honnan olcsóbb munkásokat remél.« Természetes, hogy ez nem fokozta Lukács György személye iránt a szegcdi nép rokonszenvét Ugyancsak a Pesti Napló közölte, hogy mikor a macskási töltés egy éjszaka veszedelembe került, a vizvédelmi bizottságban szóba került, hogy ezt a dolgot azomual közölni kellene a kormánybiztossal. »Ezen indítványra azonban az elnökség részéről kijelentették, hogy a kormánybiztos ur alszik s meghagyta, hogy csak azon esetben keltsék fel, ha Vásárhelyről jön sürgönye, — Macskás azonban nem Vásárhely s igy nem lehet őt felkelteni.« Ez az epizód adott okot Mikszáthnak arra, hogy Lukács Györgyről készített fotográfiájába beleillessze azt a vonást is, hogy »igen édesdeden és igen sokat alszik, — tehát jó lelkiismerete van!« A szegediek előtt még Lukács Györgynél is ellenszenvesebb volt Herrich Károly miniszteri tanácsos, a közlekedésügyi minisztériumban a vízszabályozási ügyek főnöke. Herrich egy makai gyógyszerésznek a fia volt, az árviz ideién már 71 éves ember. A £*OKOlA£B ft4A>HA)Y03 Tisza-szabályozás ügyeivel a negyvenes évek óta foglalkozott és Szeged városának különösen a Bach-korszakban súlyos konfliktusai voltak vele. Azonban még ugyanabból a korszakból nagy összeköttetései voltak; például Albrecht főherceg, aki az árviz idején a hadsereg főfelügyelője és mint ilyen, a legnagyobb befolyású ember volt, igen kedvelte Herrichet. A közlekedési minisztériumban még az igen energikus és eszes Hieronymi Károlynak is alkalmazkodnia kellett Herrich szeszélyeihez. Mivel Herrich szakvéleményeire és jövendöléseire az események Szeged környékén évtizedeken át mindig rácáfoltak, a szegedi közönség nemcsak rosszakarattal vádolta Herrichet, hanem egyszersmind szakképzettségét is kétségbevonta. Természetes, hogy Mikszáth Kálmán is, aki nemcsak meglátta, hanem még kereste is az emberek gyengéit, szintén Herrich szakértelmét kritizálta. A legnagyobb veszély idején Herrich egy éjszaka egy lőrén kivitte az alföldi vasút vonalára Mikszáthot és Verhovay Gyulát, hogy megfigyelhessék a védelem rendszerét Mikszáth ezt a kirándulást ugy irta le, hogy Herrich semmi esetre sem mondott érte köszönetet. íme egy kis rész e cikkből: A szél egyenesen a töltésnek hajtotta a vizet c a méltóságos tanácsos ur magas kalapját is meg-megbfflen tette. — Ez a szél, félek, bajt hoz reggelig, — mondja a lórét vezénylő hadnagy Verhovaynai. A töltések mellett egy egész ölnyire tele volt ll víz »kotréc-vsi, szalmával, mit • szélvész az ártérről a víz szélére hajtott, csupa mozgó dombokat emelve azokból. E szemétdombok pokoli táncot jártak az nt mentében. Herrich tanácsos nr igy szólott okos flziogsomiával felénk fordulva: — Lássák az urak, nagy szerencse Szegedre nézve, bogy ez a szél most egyenesen a töltésnek fa]. Bámulva néztünk rá Verhorayval: azt hfltflV, megbolondult — Most folytatA szilárd meggyözSdéssel, — most ez a szél mind Ide veri a gazt 4 a gaz enyhíti a hullámverést. Töltéseink kevésbbé kopnak. Halkan odasúgtam Verhovaynak: — S ezt az embert küldik ide Szegedet meg. menteni? Akinek még az sem jnt eszébe, hogy ha másfelé fújna a szél, akkor eo tp*o nem lenne szükség a hullámverés enyhítésére í Verhovay mosolygoU, Herrich pedig, mint akinek igen megtetszett a saját szakszerű véleménye, folyton e tárgyon csüggve dünnyögi: — Ugy van, töltéseink kevésbbé kopnak— Igen is kevésbbé kopnak.b Elképzelhető, hogy ez az írásmű' nem fokozta Szeged népében a bizalmat Herrich miniszteri tanácsos iránt, akiről Mikszáth egyébként azt is feljegyezte az utókor számára, hogy a Ilétválasztó-hau szokott ebédelni a két kormánybiztos, Kende Kanut és Lukács György társaságában és már az ebéd alkalmával »kedélyesen szopogatta a vörös bort.« A' katasztrófa bekövetkezése után a közhangulat annyira Herrich ellen fordult, hogy Pécby Tamás közmunka- és közlekedésügyi miniszter végre is kénytelen volt felszólítani Herrichet^ hogy betegeskedésére való tekintettel folyamodjék nyugdíjazásáért Kérelmét hamarosan teljesítették is. Már nyugdíjazása után irta »A Tiszaszabályozás és a szegedi válság* cimü értekezését, melyben azt bizonyítgatta, hogy ő semmi hibát sem követett el és hogy a katasztrófának elhárithatatlanul be kellett következnie.