Délmagyarország, 1929. február (5. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-23 / 45. szám

fS29 febrnár 23. DPLMAGV '.rr^SZAG Móra Ferenc beszámolt a szegedi egyetemen a szegedkörnyékl ásatások eredményéről ,?Az Égei-tenger partjain kivirágzó kulíurál a magyar Aliöld adta tovább Európának" • LIKŐR ^TZAtt^ RUM ~ KONVAE (A Délmagyarország munkatársától.) Móra Ferenc, a szegedi muzeum igazgatója, pénteken este a szegedi egyetem aulájában megismételte azt a nagyjelentőségű előadását, amelyet néhány nappal ezelőtt Budapesten, az Országos Régészeti Társulatban tartott a szegedkörnyéki ásatásokról. Móra előadása iránt Szegeden is nagy érdeklődés nyilvánult meg. \z egyetem auláját zsúfolásig megtöltötte az érdeklődő közönség, amelynek soraiban ott láttuk az egyelem tanárainak nagy részét, a város társadalmának vezető előkelőségeit, igen sok egyetemi hallgatót, középiskolai tanárt, tanítót sth. Hat óra után néhány perccel érkezett meg az aulába Móra Ferenc dr. Kerékgyártó, az Egyetem Barátai Egyesületének titkára kíséretében. Kerékgyártó az egyesület nevében üdvözölte az előadás közönségét és Mórát, majd felkérte előadásának megtartására. Móra Ferenc a közönség lelkes tapsai közbea lépett az előadói emelvényre és azzal kezdte előadását, hogy annyifelé kell szerte \z országban előadást tartania mostanában, hogy városa kö őnsécével a legritkábban éríhtfcezhetik. Az Egyetem Barátai Egyesületének felkérésére mégis örömmel vállalkozott arra, hogy ezt az előadást megtartsa, mert ugy érzi, üogy a régészet ügyének és az ásatások ügyének tesz vele szolgálatot. Derütkeltö humorral mesélte ezután elj hogy a szegedkőrnyéki ásatások híre hogyan torzult és színesedett fantasztikus szenzációvá a külföldi sajtó híradásai nyomán, majd arról az érzéketlenségről beszélt, amelyet a magyar paraszt és a magyar ur tanusit a régiségek iránt. Az állandó derültséggel fogadott bevezetés után megkezdte Móra az elmúlt kát és félcsztendö ásatási történetének ismertetését. — Nem szeretem a statisztikát, nem is igen hiszek benne — mondotta —, hiszen csináltam magam is eleget, de azért most mégis ugy erzem, hogy néhány statisztikai adattal kell megvilágítanom ezeknek az ásatásoknak a jelentőségét. A szegedi muzeum negyvenhat éve áll fenn. Negyvenhárom év alatt tizenegy helyen 112 sírt íári fel, a legutóbbi kél és félév alatt pedig tizenhét helyen 1443 sirí. negyvenhárom év alatt 461 edény került a muzeum körzetéből a muzeum gyűjteményébe, most pedig, csak a két hónapig tartó szőregi ásatás négyszázötven edénnyel gazdagitotta a gyűjteményt. Ez nem akar lekicsinylése lenni a régebbi időknek, amelyekből husz évet én is a muzeum szolgálatában töltöttem, mert állítom, hogy érdemes régész nincs a világon, csak szerencsés régész van. Itt, Szeged kornyékén, különben könnyű szerencsésnek lenni, mert az Alföld igen gazdag régészeti kincsekben, amelyeknek kilencvenhat százaléka még manapság is elpusztul részint a nép tudatlansága, részint az intelligencia indolenciája miali. Az ásatások eredményességét a muzeum és a magyar régészet elsősorbau a város bőkezűségének és dr. Gaál Endre kulturtacácsnok megértésének köszönheti, mert a város ma egy év alatt többet áldoz kémiai szerekre^ mint amennyit azelőtt egy év alatt az ásatásokra elköltött Móra ezuláu részletesen ismertette a szőregi, a kundombi, a kiszombori, a kishomoki ¿s a nagyszéksósi ásatások történetét. Szőregen, ¿mely a legrégibb magyar falvak közül való, már a muzeum első igazgatója, Reizner János is ásatott, de ő nem régi sírokat keresett, hanem a régi szőregi apátság romjait. Ásatás közben talált néhány sirt, de nem tulajdonított azoknak nagyobb jelentőseget. A rauzeumban őrzött régészeti leletek alapján határozta el Móra, hogy tovább folytatja a szőregi őstemető feltárását. A nyomokbői megállapította, hogy a hatalmas kiterjedésű temető centruma a Sziv-uccában van, ahol héí felken 183 sirt tárt fel. Valamennyiben zsugorított csoulvázak és igen ritka kőedények voltak. Talált öt olyan sirt is, amelyben fazékkoporsó volí ujszülöll, vagy elvetéli csecsemők csontvázának maradványaival. A fazékba való temetkezés még ma is divatos a primitívebb népeknél, de nyoma megtalálhatók a palócoknál, sőt a kulturcentrumoktól közlekedésileg messzebbfekvő magyaroknál is. Leginkább a keresztelés nélkül elhalt gyerekeket temetik el ládába, vagy edénybe. Ezek a szőregi ásatások, a sirokban talált mellékleletek megdöntötték azt a felfogást, amely szerint a kultura nyugat és észak felől szivárgott le a jelenlegi magyar Alföldre, sőt kétségbevonhatatlan bizonyítékokat produkáltak az ásatások arra, hogy az Egei-íenoer parsain kivirágzó kuliurát a Duna és a Tisza völgye adfa tovább Európának. A szőregi ásatásokat ezután vetített fényképekkel illusztrálta Móra. Bemutatta a feltárt sirok zsugorított csontvázait, a sirokban talált hatalmas méretű és szép formájú négyezer éves kőedényeket, a mellékleteket, a bögrék, korsók, tálak százait. A szőregi képek levetitésc és jelmagyarázása ntáu a kundombi ásatások eredményét ismertette. 283 ezerhatszáz esztendős sirt tárt itt föl, amelyek között feltűnően kevés volt a férfi sir, <Ic minden sirban, még a legszegényebben is volt csirke-., vagy disznócsont melléklet, annak az ételnek a maradványa, amelyet a halott mellé tettek útravalóul a másvilágra. Rengeteg tojáshéjat is találtak a sirokban és igen értékes bronz- és ezüst ékszereket. Kíszomborban 790 négyzetméternyi területen 455 sirí találtak, jazig, gepida és Szent László korabeli magyar sírokat Ez a temető évezredek óta temetője az itt elt népeknek. Először a jazigok temetkeztek itt. Amikor elpusztult ez a nép, a falut is, a temetőt is befútta homokkal az alföldi szél és az utáuuk jövő gepidák már pusztát találtak az egykori lakótelep helyén. Amikor azután sirt ástak halottjaiknak, megtalálták az elődök sírjait, kidobálták belőlük a csontvázakat és saját halottjukat temették a régi sírba. De elpusztultak a gepidák is, hogy helyet adjanak a magyaroknak. Szent László nyilasait találta meg Móra ezekben a sirokban. Egyik-másik magyar vitéz ujján gepida gyürü volt, bizonyságául annak, hogy már Szent László magyarjai is foglalkoztak »régészettel«. A régi sirokban talált ékszereket eltették emlékbe és viselték holtig, amikor azok visszakerültek ismét a sírokba. Végül a nagyszéksósi aranylelet történetét ismertette Móra és bemutatta a közönségnek a lelet értékesebb darabjait A? előadás két teljes óráig tartott, de a közönség változatlan érdeklődéssel hallgatta végig és amikor Móra közvetlen humorral befejezte mondanivalóját, a közönség percekig tartó tapssal és éljenzéssel honorálta az élvezetes és mindvégig érdekes előadást. Fafvédé ufsápfró »»világnézeti sajíópöre« a primadonna afférfe és MliéMiiése ügyében A Zöldhelyi—Jávor-ügyben felmentenék a kurzusulság munkatársát Színházi sajlópör a szegedi törvényszéken (A Délmagyarország munkatársától.) A szegedi kurzuslapban 1928 január G-án »Vérfagyasztó zsidözás a Kass-kávéházbani címmel cikk jelent meg, amely az emlékezetes Zöldhelyi—Jávor-afférral foglalkozott A cikk szerint Jávor nem inzultálta Zöldhelyi Annát aki az egész históriát csak azért találta ki, hogy mint kissé elhanyagolt primadonna magát reklainirozza a zsidóság előtt Zöldheiyi Anna feljelentésére eljárás indult meg Puskás Jenő, a kurzuslap akkori munkatársa ellen, aki a főtárgyaláson tagadta bűnősségét és azzal védekezett, hogy a cikket közérdekből irta. Tanuk kihallgatását kérte, amit a bíróság el is rendelt A sajtópőr folytatása pénteken volt a VíW-tanáes előtt, amelyre a színház művészgárdája majdnem teljes számban felvonult. A főtárgyaláson „telt ház" végig volí és a komoly falak között már régóta játszódtak le olyan derűs jelenetek, mint ezen a tárgyaláson. A megjelent tanuk egy-egy megjegyzése viharos derültséget váltott ki a hallgatóság köréből, úgyhogy az egyébként végtelen türelmes Vild tanácselnök egyszer a terem kiürítését is kilátásba helyezte. A tanúkihallgatás kezdete előtt ismertetik, hogy Zöldhelyi Anna sürgönyt küldött amely szerint betegsége miatt nem jelenhet meg a tárgyaláson. A vádlott nem ragaszkodott Eem Zöldhelyi, sem Bilicsi és Jávor kihallgatásához, de dr. Burger Béla, aki Zöldhelyi Annát képviselte, c tanuk kihallgatását is kérte. Sikertelen békítési kísérletek után először Fodor Jenő helyettes polgármester! hallaatla ki a birósác Elmondta Fador Jenő. hogy egy napon Zöldhelyi feldúlt arccal rohant be hivatali szobájába, mint az akkori intendánshoz cs panaszt emelt Jávor ellen, aki állítólag őt megütötte. Szólt Tarnag Ernő igazgatónak, hogy az affért ntalja a színházi törvényszék elé. Dr. Scháffer Lajos szavazóbíró: Piros volt az arca Zöldhelyi Annának, amikor a helyettes polgármester urnái megjelenti Fodor Jenő: Pirosnak piros volt <*e hogy mitől, azt már nem tudom. (Derültség.) Görög Sándor színházi flfkáríó! különösen a színházi törvényszék tárgyalásának lefolytatásáról érdeklődik a bíróság. Elmondja, hogy a tárgyalás végén összebarátkoztak és megbocsájtottak egymásnak, de az, hogy Jávor átölelte volna és »cvikipusziU nyomott volna Zöldhelyi Anna ajkára, az nincsen a tárgyalás jegyzőkönyvében megörökítve. Gallyas István a kassbcli botrány részleteiről beszél, amelyekről csak hallomásból értesült — Jó Hangulatban ült ott egy társaság Zöldheiyi asztala mellett amelynek tagjai antiszemita megjegyzéseket tettek. Zöldhelyi ezt kikérte magának azzal, hogy fajtáját nem engedi megsérteni. Elmondotta ezután, hogy látta Zöldhelyit amint magánkívül rohant Fodor Jenőhöz, akinek elpanaszolta, hogy Jávor megütötte. Miután a Gallyas által említett társaságban arról volt szó, hogy egy tisztet állítólag ugratlak azért mert zsidó leány a menyasszonya, dr. Schüffer Lajos szavazóbíró megkérdezte Gallyast van-e tu" domása arról, hogy az illető tiszt provokáltatott-o valakiLmcnyasszonyának kiDcllenfiéreztetése miatt.