Délmagyarország, 1929. február (5. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-02 / 28. szám

Ui I .!_. If.lfruöl' £. lársadalma fogja venni magának azt a fáradhSgot, hogy a vasárnapi közgyűlésen megjelenik és eU parancsolja az útból az ő keserves pengőjéből érvényesülni akarókat. Nem fogjuk engedni elárulni az iparosság közérdekét és az ujabb horribilis megterhelést jelentő központ helyett az egyetlen költségmentes Begoldást fogjuk követelni: a meglevő kamarákban az önálló kézművesipari osztály felállítását, amelyek együttesen fogják alkotni a magyar kézmüiparosság parlamentjét és amely a vidéknek sokkal inkább hozzáférhető, mint az esetleges budapesti központ. Csak ismételni tudom, hogy ezt az országot nem az egyéni érdekek érvényesülése és ujabb j hivatalok felhalmozása, hanem fiainak bölcs és I önzetlen akarása teheti naggyá. Szcacd halála es IMftalan lelefon vagy távirati ¡közvetít az átépített és teljesen modernizált! Ibudapesil Irta: Szabó L&szlft XV. M első izgalmas éjszaka Március 5-ikén este, vacsora után a vízvédelmi bizottság helyiségében, a városháza tanácstermében aránylag kevesen voltak együtt: Taschler főkapitány, néhány bizottlági tag s a torna- és csónakázó egylet inspekcióé tagjai, akik a városháza egyik szobájában szalmazsákon szoktak aludni. Kilenc óra után szaladva jött a hídtól egy áajdu és jelenti a,főkapitánynak: — Tekintetes ur, alighanem apad a Tiszai •Tíz órakor megint jött a hajdú: — Egy hüvelyket apadt a viz... Taschler azonnal táviratot küld Vásárhelyre és Kanizsára: »Mi történt? Itt apad a viz, w valahol cl kellett szakadni a töltésnek.* Tizenegy órakor megint jelenti a hajdú: — Az apadás már két coliKét óra alatt két hüvelyk apadás: a katasztrófa valahol már megtörtént. De hol? Hova rohan a viz, mely eltépte a gátat: Szegedre-e, vagy másfelé? Taschler, aki alig tudott járni, olyan beteg volt, visszavonult a polgármester szobájába és ledőlt a divánra. Éjfél tájon sürgönyt hoztak neki. Egy perc múlva megjelent a tanácsterem ajtajában, halálsápadtan s reszkető kezeiben a felbontott sürgönyt tartva, így szólt a társasághoz: — Tudják-e az urak, hol van Petres? »Tanácstalanul tekintettünk egymásra, Írja Lázár György visszaemlékezéseiben: nem tudtuk, hol van Petres, de azt már tudtuk, hogy akárhol van, ott nagv bajnak kell lenni.« A sürgöny, mely a főkapitány kezében volt, fgy szólt: »A Tisza árja Petresnél tizenkét öl szélességben elszalcitolla a gátat. Nóvák József.« Ha Petres a Tisza jobb partján van: Szeged elveszett; ha Petres a Tisza balpartján van: Szeged meg van mentve. »A városházán, irja Lázár, az utolsó hajdúig mindenkit megkérdeztek, hogy hol van Petres, — de a széképületben jelenlevők közül senki sem tudta megmondani.« Lázár hazaszaladt, hogy otthon megtudakolja, hol van Petres? Természetesen már mindenki aludt, de fölverte a ház népét. Amint a szolgáló a konyhában meghallotta, hogy Petresnél a Tisza kiöntött, elkezdett jajveszékelni: — Jaj, akkor nekünk végünk van! Édes anyám, édes apám, élnek-e még? A leány Dócról való volt; elmondta, hogy a petresi dülő ott van a szomszédságukban, Dócot már biztosan elvitte a viz... Dóc pedig a Tiszán innen van, az árvíz tehát Szeged felé rohan I Ez alatt fenn a városházán elhatározták, hogy Boros Frigyestől kérnek tájékoztatást: a megyében nincs olyan pontja a Tiszának, melyet ő ne ismert volna. De még mielőtt visszajött volna a hajdú Boros Frigyestől, benézett a városházára az öreg Wagner Károly s ő volt az első, aki tájékoztatta a vízvédelmi bizottságot, hogy Petres a Tisza jobb partján van, Percsora alatt. Ez a szomorú tájékoztatás természetesen igen nagy izgalmat kellett; egyedül Taschler maradt nyugodt s ugy intézkedett, mintha nem is fenyegetné a várost a halálos veszedelem: — Hívjátok el a főispánt, a polgármestert, a főjegyzőt... Félegykor ezek már mind a tanácsteremben voltak, — de tanácstalan volt valamennyi. — Sürgönyözni kell a kormánynak, mondotta Taschler. Majd a főjegyző ur megirja a sürgönyt... Reizner Jánosnak azonban annyira reszketett a keze, hogy egy szót sem tudott leírni. Megírta tehát a sürgönyt Taschler maga. S azután elküldött a Hungáriába: — Keltsék fel Lukács György miniszteri tanácsost és hívják ide; de a Herrich méltóságos urat csak hagyják aludni! Félóra múlva mára városházán volt Lukács György is, akiről mindenki tudta (bár ő maga eddig hallgatott róla), hogy ki van nevezve kormánybiztossá Szeged védelmére. A városházára való bevonulását hadd beszélje el Lázár György: »A tanácsterem előszobájában az emberek sorfalat állnak és hallatszik a suttogás: — Itt a kormánybiztosi És megjelenik a tanácsteremben egy alacsony, sovány, őszbeborult, kopaszodó öreg ember, szelíd kék szemekkel, cseréppipával szájában. A jelenlevők legnagyobb részét ismerte már. Én ekkor láttam először és mondhatom: megijedtem! Ha magunk meg nem mentjük a várost, ez az öreg ember aligha menti meg! Az öreg ember megáll, komoly arccal meghallgatja a főispán és a vészbizottsági elnök előterjesztését, tudomásul veszi a már tett intézkedéseket s ekkor arca kigyúl, szemeiben fiatal tüz lángol s mintha a becsvágy egy fejjel magasabbra emelné, komoly, nyugodt, határozott hangon, melyben több a parancs, mint a kérés, odaszól a hatóságiakhoz: — A várost minden körülmények között és bármi áron meg kell menteni! Kérem, uraim, vonuljunk vissza tanácskozásra. A jelenlevők nagy »éljen«-t kiáltottak.* A tanácskozás azzal kezdődött, hogy Lukács György felmutatta a miniszterelnök iratát^ mellyel őt kormánybiztossá nevezték ki. Sür\ gönyözölt további katonai csapatokért is. Megj kérdezték tőle, hogy ne konditsák-e meg a j harangokat? A kormánybiztos ezt ellenezte: — Ma még hadd aludjanak! Reggel hatkor azonban harangszóval és mozsárlövésekkel figyelmeztetni kell a népet a veszedelemre. Reggel négy óra tájon megjelent a városházán a mindszent—algyevi uradalom igazgatója, Radeních János, aki Nováktól értesült a katasztrófáról és izgatottan előadta, hogy a legnagyobb veszedelmet még mindig el lehet hárítani, mert a sövényházi töltésnél el lehet fogni a vizet; azt ajánlotta tehát, hogy az egész közerő, amit csak ki tud állítani a város, vonuljon ki a sövényházi töltéshez: ha azt a töltést sikerül megtartani, akkor nemcsak Szeged szabadul meg a legnagyobb veszedelemtől, hanem Algyő és Tápé is és a Pallaviciniuradalom déli fele. Radeních jól képviselte az uradalom érdekeit, de tanácsát mégsem fogadták meg, mert nyilvánvaló volt, hogy a Petresnél elszabadult viz hamarabb meg fog érkezni Sövényházára, mint a Szegedről kirendelendő közerő. Maradt tehát a régiben a védekezés rendszere: Lukács György is helyeselte, hogy a legnagyobb gondot és erőt az alföldi vasút töltésének felmagasitására kell forditani. Reggel hat órakor azután megszólalt a városháza öreg harangja és eldördüllek a városháza elölt elhelyezett mozsarak: Szeged népe arra ébredt, hogy a küszöbön a veszedelem! naaió.% i Ab égess vtlúg beit neked ? V6gy Jungsram Bdrlamcsövet l Is legjobbnak farija a Az ötletes FRANCIA ez alapos NÉMET a világol j.V6 ANGOL. THireeSHAM BARmMC^OVEI^ET. ! 3b e 0 o d J stóssu elsörond'> Wiil. jeJfcen talányos árban termelő •39ve№ezefe fel" s&ofoateslést, másolási, buior^ fér* vetési, ciimfestéit és aranyosási. fr.go&nSe£e&sa™eT 9« aw'iHiivwftHBWB'miHft Flpyel^m I Flciy^lem I ¡Tissiviselöle, nyugáifasole, munkások figyelmébe! Havi fűszeráru szükségletét legolcsóbban és legelőnyösebben Iff. Fürdők J^oos ¡Károlyi ucca 3. szám alatti fűszer- és csemegeüzletében (Teleion 20—63) eszközölheti. A megrendel, árul házhoz szállítom TáJéKozíaté árak: ¡1 № rum, príma . . . . P 3'29 1 diébéf, prma . . . P 2'80 1 kg. keksz, vajas, príma . P2- 1 kg. zöld borsó, pr.'ma . . P f— 1 kg. frappfsfa sajt már ? 3"20 449 №ndóan friss feavai, szardíniák és fiikörök. Szív** támogBiást kér