Délmagyarország, 1929. február (5. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-19 / 41. szám

SZEGED: Szcrkcszífllég: Somogyi ncca 22. Lem Teleion: 13—33.-Kindóhlvninl, kOlcsHnkíinyvtAr és (egylroda : Aradi ucca S. Telefon: 30Ö. «» Nyomda t Löw lipól ucca 19. Felelőn - tO—34. «•»«»«» Kedd, 1929 február 19 ©0© >.f V. évfolyam -40. szám MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatalt I rl ucca O. Telefon: 131. szám.« » « » « >» HÓDMEZŐVÁSÁRHELY : Szerkesztőség és klndóhlvolol: Andrássy ucca 23. Telefon: 49- szám. « » « » « » « » « » Előfizetési Ara Havonta 3-20 vidéken és a fővárosban 3 6", kUlIUlditn 0-40 pengO. Egyes >zim 1<>, valAr- és Ünnepnap !Í4 «ltlér A felelősség . .Nem lehet rossz néven venni a sajtótól, hogv napok óta a saját ügye foglalkoztatja legtöbbet. Végre is a bőréről van szó s ha hét bőre van is a sajtónak, mint a gyakorlati filozófusok megállapítása szerint az asszonynak, most a sajtónovella a hetedik bőrt akarja róla lehúzni. Sikerül-e, nem-e, majd megválik. Valószínűleg találnak majd a nagy ankéten valami kompromisszumot, a kormány megcsinálja, amit akar, de módot ád rá a sajtóuak, hogy szimulálhassa az életet. Emberségbal mégis csak illik gondolni a jövendőre is. Tudniillik, hogy még az eljövendő uj rezsim is találjon valami ütögetni valót a sajtón. Mert tisztában kell lenni azzal, hogy nincs az a brutális és keserűen támadott Gajtóreform, ami ha egyszer életbe lépett, életbeu ne maradjon. Erre elég tapasztalatunk van a múltból. Volt már sajtótörvény, amely lényegesen belejátszott a kormány bukásába, de azért az uj rezsim, amely ellenzék korában küzdött a sajtóreform ellen, kormányra jutva nagyon testhez állónak találta a törvényt s ha az ültetését elvből ellenezte is, a gyümölcsét egészen élvezhetőnek találta. Akármi lesz a sajtóuoveha ¿>orsaj kétségtelen, hogy nálunk ilyen egységes fölvonulás még nem történt törvényjavaslat ellen. Igaz, hogy egyetlen törvényhatóság nem akadt, amely föl merte volna emelni szavát a sajtó védelmében, ami eddig példátlanul áll a magyar sajtó történetében s talán még megdöbbentőbb jelenség, mint maga a sajtóstatárium. Viszont érdekes tünet, hogy az egységes pártnak akadt néhány nevesebb tagja, aki legalább a jus murmarandi igénybevételével odaállt a sajtó mellé. Ezek közé tartozik Váry Albert is, a koronaügyész-helyeltes, aki általában tisztelt tekintélye a kormány parlamentjének s másfél évtizedes gyakorlat alapján éppen sajtójogi specialista. Nos, Váry Albert szerint a sajtótervezet ütköző pontja a felelősség kérdése. Felelősség természetesen eddig is volt, még ezernyolcszáznegyvennyolc márciusában is, hiszen felelősség nélkül nincs is-sajtószabadság, mert hiszen semmiféle szabadság nem jelenthet felelőtlenséget Eddig is mindenki felelős volt azért, amit irt, vagy a maga személyében, vagy a lap szerkesztőjében, aki az anonimitás elve védelmében tartozott lapja minden soráért vállalni a törvény előtti felelősséget, ha bármi okból nem akarta kiadni az irót. Szóval sajtóbün a fokozatos felelősség elve mellett sem maradt megtorlatlan, ha a stróhmannrendszer olykor illuzöriussá tette is ezt az elvet De éppen a sajtóspecialista koronaügyész-helyettcs szerint ennél a bajnál is veszedelmesebb, amivel gyógyítani akarják: az egyetemleges felelősség elve. Ahogy a törvényjavaslat tervezi, ezután a hírlapi cikkért nemcsak az lesz felelős, aki irta, s aki helyet adott ueki a lapban, hanem az is, aki íratta, vagy sugalmazta, felelős lesz a kiadó,, a nyomdász, még tán az ujságáruló rikkancs is, még tán a gyáros is, aki a betű ólomanyagát szállította, még táo a kohó is, amelyik azt kiolvasztotta, még tán a bányász is, aki azt a föld gyomrából napvilágra hozta. De ez a tömérdek felelősség, amely lehetetlenné (eszi az újságírást, természetesen egyáltalán nem teszi lehetetlenné azt, hogy az igazi bűnös egész sor exisztencia megkárosításával a stróhmann hátán ki ne másszék a büntetés alól. A rendelkezés képtelensége nyilvánvaló, ami azonban, sajnos, nem jelenti azt, hogy akkor nem lehet belőle törvény. Sőt mivel a törvénynek határozottan elijesztő tendenciája van s ezt a tendenciát a végtelenségig vitt egyetemleges felelősség szolgálja legjobban, nem valószínű, hogy éppen ezt ejtenék el az inkvizitori szakértelemmel kidolgozott javaslatból. S ha ebből a tervezetből törvény lesz, akkor itt a felelősségnek egyébként természetes és tiszteletreméltó elvének olyan oltárt emeltek, aminek nincs párja a világon. Akkor itt áz a szegény riporter, akinek valami pulykalopást kell átadnia a halhatatlanság számára, clyan kiszámíthatatlan kockázat súlyát veszi magára, amely sokszorosan felülhaladja a fizika törvényei szerint ránehezedő légoszlop kiszámítható súlyát, ami alatt még senki se omlott össze. Mi újságírók, akiknek a szabadsága tulajdonképen eddig is csak abban állt, hogy szabad volt összetöretni magunkat annak a közönségnek az érdekében, amelyet szolgálunk, az uj rendbe is belenyugszunk, ha muszáj. Mindenki, akinek a sajtóhoz köze van, viselni fogja a felelősséget boldogult Hess Andrásig, aki 1472-ben az első magyar nyomdát felállította Budán s ennélfogva az első destruktívnak tekintendő, aki még most is megérdemelné, hogy hamvait fölforgassák és szélnek eresszék, ha egyáltalán tudni lehetne, hogy hol hamvadt el az átkozott emlékű országpusztitó. Azonban minden rezignáltságunk mellett se tudunk egy kérdést elfojtani. Azt, hogy a sajtójogban szentté avatandó' egyetemleges és egyéni felelősség elve mikor fog bevonulni az ország vezetésébe? Hol, mikor, ki veszi komolyan azoknak a felelősségét, akikre milliók sorsa, kenyere, élete, halála, boldogsága és, boldogtalansága van bízva. Mikor ültetik a vádlottak padjára például azt a pénzügyminisztert, aki elhibázott intézkedéseivel koldusbotra juttatta a polgárok százezreit, mikor mondanak ítéletet arra a kereskedelmi miniszterre, aki tönkre tette a kereskedelmet, vagy arra a földmivelési miniszterre, aki nem tudta megvédeni a földmives társadalom érdekeit, holott az volt a vállalt hivatalai Szóval: mikor veszik a nemzetek sorsát intézd államférfiak felelősségét olyan komolyan, mint egy névtelen kis riporterét? Addig kérdezzük ezt meg, míg lehet. Az uj törvény életbelépte után az ilyen vakmerő kérdés fölvetőjét talán a nyomdagép kerekeibe törik. De tán még azt is, aki az ilyen fölháboritó kérdést elolvassa. A sajtóankét szónokainak legnagyobb része éles állást foglalt a tervezet ellen Csak a hivatalnokok védték a snjlóíervezeíel „Ha ez a tervezet törvénnyé válik, nem Sehef tö№é. újságot csinálni" (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Nemcsak a magyar politikai élet szereplői, hanem az egész magyar közvélemény figyelme ma a képviselőház delegációs terme felé fordult, ahol politikusok, jogászok, hivatalnokok és újságírók ültek össze, hogy tárgyaljanak arról a tervezetről, amelyből a kormány az uj sajtótörvényt akarja nyélbeütni. 'Az ankét mai felszólalóinak legnagyobb része a javaslat ellen foglalt állást, csak azok találtak használható 'és menthető részekel a tervezetben, akik hivatali állásokat töltenek be< 'Azonban ezek sem fogadták el a tervezetet egészen és még ezek is találtak nagyon sok kivetni valót. Azok az egyéniségek pedig, akik függetlenek a kormánytól, kivétel nélkül és a leghatározottabban a javastat ellen foglaltak állást. Az első felszólaló Magyar István kúriai tanácselnök volt, akinek beszéde alatt nagyon ideges volt a hangulat. Magyar fejtegetéseit gyakran közbeszólások zavarták meg, sőt a hangulat annyira fagyos és nyugtalan volt hogy maga a felszólaló is észrevette és változtatott a hangnemen. Osztatlan figyelem fogadta Márkus Miksa felszólalását, aki Magyar István egyik téves és sértő föltételezését igazította helyre az újságírók nevében. A délutáni folytatólagos tárgyaláson is teljes számban jelentek meg a delegátusok, akik közül Papp József, az ügyvédi kamara elnöke nagyon komolyan, nagyort tárgyilagosan és az érveknek bravúros csoportosításával fej. tette ki általános figyelem mellett a. tervezel lehetetlen és abszurd voltát. Nagy helyeslést váltott ki Dollescháll Alfréd felszólalása is, akinek megállapításait sokszol kisérte tüntető tetszcs. Az ankétról a következő tudósításban számolunk be: As anteéf Az ankéten megjelent Bethlen miniszterelnök is, mire Zsftvay igazságügyminiszter megnyitó beszédet mondott. A szocialisták levélben értesítették a minisztert, hogy nincsenek abban a bel.vzatbcn, hogy az ankéten megjelenhessenek mert változatlanul ragaszkodnak 'a csorbítatlan sattószubadSághoz. Zsafvay Tibor beszédében kijelentette, hogy senkit tem bzabai! üldözni a lap iránya miatt. A sajtószabadság egyik legfontosabb járuléka a fokozatos felelősség. A sajtóeljárás terén szerinte a legfontosabb a gyorsaság. A miniszter ezután védelmét** vette a tervezet előadóit.