Délmagyarország, 1929. február (5. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-17 / 40. szám

14 D£OIA GYA RORSZAG 1929 február 17. 'У^телиа míg. FEBRUAR flöben vdadrolfon és meggyőződne. &ogy mi­nőségre, úrra és Iciviielre lcgfuldnyosabban szerz1 be összes ruQúsaíi szükségleteit: §j®i$%g пшвишамгона? fVLUE) mmi исса í. sí. e® ягяеюяяи Л Jbélmagyarors&ág regénye PICIRINK: 4 NYUGATI ABLAK ANGYALA 92 »Egyszóval, rászeretnem önt beszélni erre az üzletre. Miért nc lenuék őszinte. Hiszen ön nem gyűjti az ilyesfajta holmikat! Ezzel szemben a hercegnő —képzelje csak, azon я inczeten van... amely nézetet én természete­sen nem osztom... azon a nézeten van, hogy...« »...hogy ez a fegyver a gyűjteményéből hiányzó Üarablc fejeztem bc nyugodtan a mondatot. »Eltalálta... eltalálta!« Lipotin felugrott szé­kéből s ngy lelt, mintha rendkívül örülne éleselmcjüségeninck. »Ugyanazon, a nézeten vagyok, mint a h'cr­cegnö.c jegyeztem meg. Lipotin elégedetten hátradűlt »Igen? —• Nos hát akkor minden rendűén <an!« Olyan arcot vágott, mintha máris megkö­töttük volna az üzletet. Hidegvérüen feleltem: »Ép ezért számomra is igen értékes a tőr!« »Értem!« — szakított félbe Lipotin, megér­tően bólongatva fcjcvel. »Az ember védje meg az érdekeit., ilyen dolgokban én is ezt a nézetet vallom!« .Ugy tettem, miutha nem vettem volna fezre a. megjegyzésben rejlő sértést: >Nem kívánok üzletet kötni!« feleltem. Lipotin nyugtaianni mozgolódott székén: , »Kérem— Nincs is arról szó, hogy cn tegyek ajánlatokat.. Tapintatlanság lenne részemről, ha ki akarnám találni gondolatait. Természe­tesen a hercegnő szeszélyes! —Hüm!— egy кяёр asszony szeszélyei mindig sokat igé­fcoek Gondolom, meg lehetne hozni az áldo­zatot- 'Azt hiszem., egy szóval, megbízásom fran arra, hogy egy igen előnyös... kérem, ne ¡értsen félre, a hercegnő nem pénzt ajánl! «Опте bízza, hogy maga határozza meg— hi­szen Ön tudja, tisztelt uram, hogy a hercegnő •milyen nagyra tartja Önt- ez a bájos elragadó ¡asszonyi Azt hiszem hasonlíthatatlanul töb* íbet kapna cserébe, mint amennyit ez a kis .ajándék valójában ér—с Soha Lipotint nem láttam még ilyen Készé­¿•fenek. Tekintete állandóan, nyugtalanul vizs­gálgatta arcomat, hogy a szükséghez képest esetleg azonnal taktikát változtathasson. A já­ték mulattatott, nem tudtam elfolytam egy futó mosolyt. »Sajnos, az általam is nagyratartott her­cegnő csábító ajánlata tárgytalan, mert a tőr nem az enyém...« »Nem -az —Önc?< 1 __ __ Lipotin komikus meglepetéssel nézett ram. »A menyasszonyomé!« »Ja uuuugy!« felelte Lipotin. , »ügy van!« erősítettem meg. , .V zsibárus ujult óvatossággal kezdett * rá az alkudozásra: »Az ajándékoknak az a természetük, hogy— ajándékok maradnak. Énnekem az a benyo­másom, mintha cz az ajándék máris az Öné lenne... vagy legalább is bármily; pillanat­ban az Öné. lehetne...« Megelégeltem a játékot, hidegen feleltem: »Igaza лап! A tőr az enyém. S cn megtar­tom, mert igen értékes.« »Ugyan! És miért'?« Lipotin gúnyosan nézett rym. »Ismétlem, a tőr számomra igen értékes!« »Dc hát tisztelt jó uram, mit tud ön a tőr értékéről!« »Kívülről persze nem látni rajta semmit, (fo aki, ugy mint én tettem, megkérdezi a szénkristályt...« Lipotin annyira megijedt, arca oly fakóvá vált, hogy teljesen céltalan lelt volna minden további tételese. Ugylátszik^ő maga is meg­érezte ezt, mert hirtelen megváltoztatta hang­ját és modorát: »Hogyan? ön nem kérdezheti meg a kris­tályt! Ahoz szüksége vau a vörös porra... sajnos, én többször már nem szolgálhatok vele.« »Szükségtelen, barátom« szakítottam, félbe. »Szerencsére még maradt belőle egy csöppnyi!« A' hamutartóra mutattam. »És ön ...segítség nélkül... cz lehetetlen!« Lipotin felugrott a székről, halotthalványan mered rám. Az ijedtség s a csodálkozás oly leplezetlenül mutatkozott meg arcán, hogy én is leejtettem a nyugalom magamra erősza­kolt álarcát: »Nos, ugy vaui Füstöltem. A'z ön segítsége nélkül, a vörössapkás csuhás segítsége nél­kül!...« »Aki ezt meg merte tenni ...és nem halt bele, az legyőzte a halált!« dadogta Lipótra. »Lehet. Tény azonban annyi, hogy ismerem a tör értékét, eredetét és jövőjét Vagy lega­lább is sejtem. — Mondjuk, hogy én példá­nak okáért ép oly babonás volnék, mint a hercegnő, vagy... ön!...« Lipotin lassan újra leült mellém. Egészen nyugodt volt most, de mintha egész lénye alapjában megváltozott volna. Szájából ki­vette még csak félig elszitt cigarettáját, a hamutartóban eloltotta, nagy gonddal egy ujabhra gyújtva rá, mintha ezzel is jelezni akarná, hogy a mult a multtö s hogy most uj játék kezdődik. Sokáig némán szívta az erősen illatozó, orosz dohányból készült szi­varkát. Nem akartam megzavarni élvezetében s el voltam határozva, hogy megvárom, míg ö szólal meg. Amikor észrevette, lehunyta szemét és megszólalt: »Rendben van! ».jól van. A' h'clyzet tehát alapjában megváltozott, ön ismeri a tőrt. ön megtartja a tőrt ön megnyerte az első ütkö­zetet!« »Köszönöm Lipotin, hogy most becsületes •velem. Be kell vallanom, hogy azt hittem, hogy az ellenfélhez tartozik.« Lipotin lustán rámemelte tekintetét: »Én— tisztelt mecénásom... senkihez sem tartozom... mert én ...istenem... csak egy Mascee vagyok— aki mindig az erősebbcl tart!« Az öreg orosz eltorzult arcában leírhatatlan önirónia, szkepszis, mély fájdalom, sőt undor tükröződtek. »S most kit tart az erősebbnek?« .diadal inaskodtam. »Pillanatnyilag Önt. És .ezért hajlandó va­gyok, Önt szolgálni!« Magam elé meredtem, nem mozdultam. Lipotin hírtelen szenvedélyes mozdulattal felémhajolt: »Szóval most végezni akar Chotokalungíu hercegnővel? Érti, hogy hogy gondolom? — Dc vigyázzon, tisztelt uram! Én talán beis­merem, hogy a hercegnő— őrült, do hát ön is az! Ha nem tudná, az csak baj önnek A hercegnő viszont Colchxsból származik s ükanyját talán Medeának hívták—« »Vagy Isasísnak!« szakítottam félbe tárgyi­lagosan. »Isais a szellemi anyja« felelte Lipotin gyorsan, do ép oly tárgyilagosan- »Vigyáz­zon, Önnek ezeket tudnia kell, ha győzedel­meskedni akar!« »Bízza rám... én győzni fogok!« »Ne becsülje tul erejét, tisztelt barátom! Amióta a világ világ, azóta mindig a nő győzött« Újra erőt vett rajtam a türelmetlenség: »ön azt hiszi Lipotin, hogy én lebecsülöm s megvetem a hercegnőt. Én nem vetem meg. Én meg akarom ismerni, érti? Megismerni —olyan józanul és kegyetlenül, ahogy a bib­lia tanítja —mert én végezni akarok vele!* »Tisztelt mecénásom!« károgta Lipotin, egy elöregedett papagáj szemforgatásával ha­rapva szét cigarettáját »tisztelt mecénásom, ön lebecsüli a nő hatalmát. ...Nem szeretnék az Ön bőrében lenni!« (Folyt köv.) 0 világhírű amerikai WETTE ^motorok Peíróleum-Uzemre, 2 lőerőtől 30 lóerőig terjedő nagyságban, szivattyúk, körfűrészek, fatörzs-fűrészek stb. meghajtására szegedi raktárunkról azonnal szállíthatók! Olcsó és megbízható tizem! MogynrorsiAgJ vezérképviselet: Alföldi Gépkereskedelmi Rt. »¿KW«?^! EMBERNEK MINDEN MŰSZAKI MINDEN LAIKUSNAK MINDEN tXAKNAK KELL AZ EGYETLEN MŰSZAKI ENCIKLOPÉDIA CHNIKA1 LEXIKON Tartalmazza az Építészet ^ Mérnöki és gépészmérnöki tudományok ^ Elektrotechnika Mechanikai technológia Kémiái ipar Haditechnika Bányászat Kohászat Erdészet ^ és minden műszaki ág körébe vlgó ismertetéseket Szerkesztették: dr. LőSy-Schmldl Ede és dr. Barát Béla. szSwegképpel, 188 képes fibüval. 2 kötet vészondlszkötésben 50 pengő. Délmagyarország kiadóhivatalában. Kapható 5 pengős havi részletre is a

Next

/
Oldalképek
Tartalom