Délmagyarország, 1929. február (5. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-17 / 40. szám

DELMAGYARORSZAG 1029 február 17. kéri az adásszünetben, sőt műsor közben is, de csak kisebb csoportoknak, mert ilyenkor magasfeszültségű (500 volt) árammal dolgoznak, mely életveszélyes. A kiállitás minden nap reggel S órától este 0 óráig tekinthető meg. Bcléptidij 40 fillér, diákok és katonák 20 fillért fizetnek. Diákok, ha legalább tizes csoportokban jelennek meg, ebből is 5Qs zázalékos kedvezményt kapnak. A' kiállítás meghosszabbításával kapcsolatban közli a Délmagyarországi Rádió Klub vezetősége, hogy a klubhelyiségben tartott ren. des tanfolyamok 26-án kezdődnek meg. A ma! műsor: Fél 8—8: Hírek, utána gramofonzeue. Fél 11—11: Konferencia beszéd. Tartja Kiss István bíttanár. 11—12: A Széphalom matinéja. A !Széphalom matinéjának részletes programja: Terescsényi György: Szavak. Vers. Elmondja Bojár Lili. Dr. Szalay József: Forgács. Felolvassa | Verő István. Berezeli Anzelm Károly: Quattroconto. Vers. Elmondja Hont Ferenc. Móra Ferenc: Messzi keresztapám. Elbeszélés. Felolvassa Bojár Lili. Juhász Gyula: Josephns szobránál. Vers. Elmondja Verő István. Juhász Gyula: Szakállszáritó. Felolvassa Hont Ferenc. Fél 3—3: Mesedélután. Magyar marionetté színház. Közreműködnek: Kurusa Margit, Csordás György, Sánta Ferenc és Kouács Árpád a szagadi városi színház tagjai. 4: Fclsmann Emília, a városi zenede énektanárnőjének dalestje. 7: Péntek Etelka cnektanárnő magyar dalestje. Fél 8—8: Hírek, utána gramofonzene. Írja: Szabó Ibxzlö XVII. Elindul a viz líat méter magas és negyven méter széles sugárban ömlött a viz a gátszakadás után a petresi rétre s az ár magassága nem változott akkor sem, amikor az ár ereje a nyílást néhány őra alatt száz, másfél nap múlva pedig már kétszáz méterre tágította. A katasztrófa helyén igen gyors, pár kilométerrel tovább azonban már csak óránkint 5—6 kilométeres volt a víz folyása. Természetesen a mélyebben fekvő helyekre lódult a viz, először nyugatra s azután északra cs délre. A tfóci tanyákat, melyek kissé magasabban feküdtek, megkerülte és egészen körülvette a víz. A lakosság csak a serkédi-réten volt veszedelemben; miután azonban már napok óta tudta mindenki, hogy baj van, az első zajra, melyet az árvíz okozott, mindenki menekült vagy nyugatra a homoki magaslatra, vagy dél felé, a sövényházi töltésre. Ennek a töltésnek folytatása nyugatra egy kelet-nyugati irányban húzódó, mintegy kétszáz méter széles domborulat: az ugyuevezett szentjánosi magaslat. (Az öt-hat méternyi talajemclkedésnek itt már »magaslat« a neve.) A1 serkédi tanyák népe ide menekült. A kerekeket, asszonynépet és ágyneműt, s amennyire lehetett, a teheneket ide hozták s a töltésen és a »magaslaton« helyezkedtek cl, várva, hogy vájjon itt megáll-c a viz? A magslatot, ugylátszik, Szent János sikeresebben védte, mint a töltést Börcsök Ignác, mert a magaslaton megtört az árvíz ereje, a töltés azonban március 6-án, a délelőtti órákban éppen a közepe táján elszakadt és áteresztette a vizet, délre a vasúti töltés felé, nyugatra pedig a szillér—baktói—macskási töltés felé. A menekülők fönt rekedtek a töltés tetején és a szentjánosi magaslaton. Bőrcsök Ignác, városi törvényhatósági bizottsági tag még a töltésszakadás előtt behajtatott Szegedre, hogy a menekülő tanyaiak számára élelmiszert szedjen össze és ez volt a szerencséje, mert ha még egy pár órát várt volna, ugy már csak Szeged pusztulása utáu tudott volna bejutni a városba. A sövényházi töltésre már nem tudott visszamenni. Innen délután négy órakor azt jelentette a városba, hogy »a töltés tövében már másfél láb mayas a viz; ugylátszik, hogy rettentő, nem várt gyorsasággal hömpölyögnek a rakoncátlan hullámok városunk felé.« A vízvédelmi bizottság március 6-iki ülésén már elveszettnek tekintették a baktó— macskási töltést és minden figyelmet az alföldi vasút vonalára fordítottak. »Teljhatalmú bizottságot« alakítottak ennek a vonalnak a védelmére, Szabados János elnöklete alatt; a bizottság tagjai lettek: Eoross Frigyes, Jakabfy Lajos,"Zombory Antal, Fodor István, Csiszár József, Börcsök Sándor, Ferenczi János, Prossnitz Vilmos, Weincr Miksa, Gál Ferenc. Dörner Ede, Boros István, Reiner Ferenc, Lemle Miklós, Bitó Ferenc, Dobó Sándor, Oblálh Lipót, Szekeriic József, Molnár Márton, Pillich Kálmán és Tóth Sándor. Börcsök Sándor egyedül bizolt még a baktó— macskási töltésben és miután Börcsök Ignác azt jelentette, hogy ezen a vonalon csak nyolcvan ember dolgozik husz kocsival, Börcsök Sándor sürgette, hogy lovas katonaság szorítsa a felsőtanyaiakat és dorozsmaiakat a védekezésben vaió részvételre. — Ezt is megpróbálhatjuk, mondotta Taschler főkapitány; de tudomásom szerint a dorozsmaiak nagy közerőt állítottak ki a pcrcsorai vonalra és így nem szükséges őket nagyon erőltetni. Éjfél tájon ujabb jelentés érkezett Börcsök Ignáctól: »A balctó—macskási töltés már csak cgij lábbal magasabb a felé tóduló viznél; a legkedvezőbb esetben reggelig áll a töltés és a viz már a délelőtti órákban cl. fogja érni a balctó—macskási töltéstől nyugatra is az alföldi vasút töltésének lábáU Március 7,-én, pénteken a kora hajnali órákban Székhalomnál a baktó—macskási töltés, az Algyő és Korcsolyázó-töltés között, a 91. sz. őrháznál pedig az alföldi vasúti töltés is elszakadt. Most már szabadon mehetett a víz kelet felé Algyőre és Tápéra, nyugat felé Dorozsmára és dél felé a rókusi pályaudvarra. Taschler főkapitány már hajnalban kinyomatta a helyi lapokban a lakosság számára azt a szomorú Értesítés-1, melyben közölte, hogy hogyan és merre lehel menekülni? A súlyos helyzetre való tekintetből a lakosság értesíttetik, hogy ha a város belterületére a viz behatolna, — minthogy Tápé, Dorozsma és Horgos felől veszélyes vízfolyásokkal vagyunk környezve, egyedüli menekvési hely és pont ÚjSzeged cs Tcrontálmegye felé lehet Ezen menekvési helyhez a legbiztosabban aj állainvasuti indóháztői a vashídon át, továbbá a fahídon át juthatni el, mely utóbbin a katonai-ág a rend főntartáslt biztosítja. Amidőn tehát a közönség kellő alkalmazkodás végett erről értesül, egyúttal figyelmeztetik, hogy az esetre, ha a víz n belterületet clűnteac, a közlekedést egyenesen a kövezett utvonalakon taxisa fenn s mindenki a kövezett utcákon igyekezzek a menekvési pontokhoz eljutni. Mikor ez az »Értesitcs« megjelent, Algyő és Tápé már viz alatt volt. Algyőn a Pallavicini-kastély emeletéig ért a viz; a templom cs a jószágkormányzói lak még állóit, de minden ház rombadőlt. Tápén csak a templom maradt meg. Mikszáth, aki másnap hajón kiment Tápéra, igy irta le, hogy mit látott: A hajó szélsebességgel röpített Tápc fele, vagyis inkább oda, hol Tápé állott azelőtt A pusztulás iszonyú képe várt itt reánk. A végtelen ten- j geren, mint egy keskeny szalag, csak a töltésük maradt meg száraz szigetnek. Ide hurcolkodtak egy kis cók-mókkal, némelyek anélkül. A szél süvített, a habok csapkodták a töltést, a gyermekek sírtak, az öregek némán a földre szegzett szemekkel guggoltak oU... Egy schleppet leoldtunk, hogy visszatértünkig menekülők rakodjanak rá. Senki sem akart menekülni. — Miért nem jönnek? Itt veszi meg magukat az Islen hidege! — Csak nem hagyhatjuk itt a tűzhelyünket, — felelte mogorván egy dereshaju öreg ember, aki egy megmenteit talyiga végében feküdt Ez a »tűzhelye szó különben csupán kép* let volt, mert olyan hely ugyan nem volt ez egész faluban, ahol tüzet tehetett volna rakni, — li ¡vévén a töltést Egy másik gyékényfonó paraszt azt mondta, hogy ö ugyan nem megy egy tapodtat sem, mert hát minek is menne, hova is menne? — Hát Szegedre. —. Oda is elmegy a viz, mondá meggyőződéssel. — Szegedről Temesvárra menekülhet —• Oda is elmegy a vjz, ismétlő vállvonva. — Ne fecsegjen bolondokat, őreg, inté a kormányos; mindenüvé csak nem megy az ár! — De bizony, hogy elmegy! — No hát Svéciába mégsem megy, feleselt a kormányos, tréfára fordítva a dolgot — Do bizony oda is elmegy, viszonzi az rendületlenül. ösmerem én a Tiszát, mellette nőttem föl; ha az egyszer megbolondul, nem áll meg a világ végén alul; még ott is egy öl« lesz!... Eppcn alkonyodott. Elcsendesült a szél s a Még telen ártér alig észrevehető hullámzásával olya nak nézett ki, mint milliárd ezüst lapokból őszszerakott órjási tükör: a piruló mcnybolt kacéran nézegeti ipagát benne... Elbájoltan; néztük a megragadó festői képet, a hegyükkel kilátszó füzeseket vérvörösre festve, az egymásba eltűnő s újra kiszaladó csillogó fodrokat, mikkel a v;z játszik, s nem az jutott eszünkbe, hogy milyen iszonyú cs a Tisza, hanem hogy milyen gyönyörű, elandalító... Én két héttel később jártam a Tiszának ezen a szakaszán, 20-án, vagy 21-én. Gőzr hajó vitt bennünket Algyőig, ahol a vasúti híd közelében át volt vágva a töltés. Ezt az átvágást Nóvák József március 6-án csináltatta, hogy az árviz visszafolyhasson a Tiszába, mely a petresi partszakadáson alul apadőban volt. A töltés közelében átszállítottak néhányónkat egy dereglyére s a dereglyével elindultak a sövényházi rétre s az árvízen át a felsőtanyai homokra, ahol mindnyájunknak volt kit keresnie. Velünk volt egy minorita is, karingben a télikabátja fölött, violaszín stólával a nyakában, — hátha Valahol lesz még valaki, akinek szüksége lesz a vallás utolsó vigaszára? Borult időben, déli világításban láttam az elszakított töltést, melynek lcét végét egyre tovább mosta a viz. Á Tisza már annyira apadt, hogy a töltés koronájából egy méternél magasabb rész állott ki a vízből: sárga sártömeg, sárgás agyagnak és talán »löszének a keveréke, — egy árnyalattal világosabb volt, mint a folyó iszapos vize. Ilyén lehet Kínában a Sárga-folyó, mikor ugyanolyan rakoncátlan, mint a Tisza. Napokat töltöttem a Fehér-tóval egybefolyt vizek partján, melynek szélén a viz nem volt egy arasznyi sem és bámultam rajta, hogy mindennap meszszebb és messzebb húzódott tőlünk a viz és két-három nap múlva már járni is lehetett azon a szikes talajon, mely pár nappal előbb még egy tenger nagyságú viznek a feneke volt. Erdélyi származósu bükk minden mennyiségben ezonnat szállíthatunk. Y)Z Szegeti. Római kSrat 23. Telefon: 370. 11-73.