Délmagyarország, 1929. február (5. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-16 / 39. szám

SZEGED: Szerkcizlűség: Somogyi uccn 12.1. cm Telefon: 13—33.'Ktadóhlvi)tal, kOlcsönhönyvlár é* fegylroda : Aradi ucca S. Telefon: 30Ö. - Nyomda: löw Llpói ucca 19. Telefon - 16—34. «»«»«» Szombat, 1929 február 16 mammmmB» MAKÓ : Szerkesztőség es kladúhlvalcl: Url ucca ö. Teleion: 151. szám.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY : Szerkesztőség es klndóhlvnlol: Andrássy ucca 2.>. Telelőn: 49. tzám. « » « » « » « » SWSWIMIÍMI^^ előfizetési Ara havonta 3-20 vidéken es a Wvórolbnn 3-eo, kUltOtdUn 0-40 pengő. Egyes szdm ÍO, vajAr- es Ünnepnap 24 Kllér V. évfoSyam-38. szám Miből fogunk megélni? Szabó László, a csillagos cikkek csillagos irőja, elkerült már vagy három évtizede Szegedről, de kevés olyan törzsökös szegedi polgár él ebben a városban, mint amilyen ő. Reizner János óta nincs senki, aki ennek a városnak történetéi jobban ismeri, mint Szabó László. Szeged múltjának és Szeged jelenének élő lekszikona és mennyivel több még. Gondolkodó, élő, cselekvő, dolgozó és örökké alkotó lekszikon. Szabó László most a szegedi problémát az ország nyilvánossága elé tárja s az ország nyilvánosságától kér megértést s a megértéssel támogatást e város részére. A mi helyi vitatkozásainkat, apró civódásainkat, gondjaink malmának monoton zúgását Szabó László a maga kivételes tehetségével országos és nemzeti probléma keretei között szólaltatja meg s hányszor követte már eredmény és hányszor jutalmazta cselekvés Szabó László írásait. Illenék hálásabbnak lenni vele szemben s illenék hálánkat ha nem is leróni, de megmutatni. Alig van már város Magyarországon. ahol Szabó László nem tartott előadást. S ahányszor egy-egy előadásáról olvasunk,. mindig szemünkbeötlik a beszámolóban^ hogy megjelent azon a város polgármestere, megjelentek a város vezetői, a tisztikar s a város uri társadalmának színe-java. S na Szabó László történetesen itthon, nálunk, Szegeden tart előadást, itt is örvendetesen növekedő számban jelennek meg a legfigyelmesebb és leghálásabb hallgatók, de a város polgármestere még nem adla meg neki azt a tiszteletet, amiben mindenütt másutt része van s a város vezetői közül csak a polgármesterhelyettes jelent meg a hallgatóság és üdvözlők kőzött s neki is megvolt az a — mentsége, hogy iskolatársa volt a legelső és leghasznosabb magyar újságírónak. Még a nemo est propheta — közmondással sem vigasztalhatjuk ezt a bántó megkülönböztetést, hiszen Szabó László már nem szegedi, Ugy látszik azonban a szegedi születés eredendő bűne alól nincs feloldozás és nincs vezeklés. De vájjon most, amikor Szabó László a város egész népét hálára kötelezte le a szegedi problémának feltárásával, fog-e legalább abban a figyelemben részesülni, ami egy idő óta minden tisztviselőnek kijár, aki a Balogh Lajos, vagy Fajka Lajos által benyújtott felebbezéseknek referense a minisztériumokban? _ ... Szabó Lászlónak bizonyára nem fordult még meg áz eszében, hogy a szeretetnek és megbecsülésnek minden magyar városban több jelével találkozik, mint amennyiben szülővárosának hivatalos tényezői részesitik. S bizonyára nem a megbecsülés és tiszteletadás fokához szabja azt a segitséget, amit az ö nyilvánossága jelent minden ügy számára. Az ország érdeklődését Szeged felé fordítja Szabó László a »Pesti Naplódban megjelent mai cikkében. Csudálatosan friss tárgyismeret s csudálatos tisztánlátás jellemzi ezt a cikkét is. Ahogy megállapítja, ebben a városban a kultura minden sikere tragikusra fordult s minden haladás szerencsétlenséget zúdított a városra. Mi lesz, ha az egyetemi építkezéseknek vége lesz s ha megszűnik anuak a vérátömlesztésnek hatása, amit ezek a % kétségtelenül nagyszabású építkezések jelentenek a város gazdasási életében. Szabó László velünk érez és velünk gondolkodik, Szabó László a mi aggodalmainknak ad hangot, amikor felveti a kérdést: miből fogunk megélni azután? Minden nappal, amivel közeledünk az egyetemi építkezések befejezése felé, súlyosabb és nehezebb lélekzetű lesz ez a kérdés. A mi tanyai népünk felvevő képessége minimális. Hiába kisért a földeladás gondolata: ha a város eladná földjeit, vagy azok egyrészét, ez az állapot nem változnék kedvezőbbre. Mert a régi haszonbérlöket mégsem lehetne visszalökni a koldussorba s ha a haszonbérlők vennék meg a földet s ha nem a haszonbért, hanem vételárrészleteket kellene kiizzadniok, még sokkal kevesebb jutna iparcikkekre s még igénytelenebb lesz az életük. Aki a város érdekeivel nemcsak a felköszöntők »emelem poharamc-ig, de azon tul is tö- j rődik, nem háríthatja el magától ennek a { problémának súlyát. Ma még máről-holnapra | él a város leszorított, szerénységre szoktatolt igényekkel, melyeket a kereskedőknek itt-ott juttatott bevásárlások, az iparosoknak hébehóba juttatott megrendelések s az a csöpp kis élénkség, ami ezeknek nyomába jár, még valahogyan kielégítenek. A providenciálís városigazgatásnak s ahogy Szabó László most először mondja, az ország lelkiismeretének gondoskodni kell azonban jóelőre arról, hogy meg ne akadjon ebben a városban az élet s ne legyen úrrá felelte a munkanélküliség tespedése. Kormányzati hozzájárulás nélkül a város népét nem lehetne átsegíteni a mai élet válságán sem. Pedig ez a válság egyre mélyül s egyre szélesedik: a magunk ereje egyre kevesebb reményt nyújt ama sorsfordulat számára, ami életed gazdasági erőt é« intellektuális kisugárzást tudna adni a város népének. A holnapi nap problémája sötét gond árnyékával burkol be mindnyájunkat. Azz ufságiróR és lapkiadóit egységesen utasitjáK visssa a saflóelnémiiási ierveseieí ,Ha a tervezetei elfogadják, se független szerkesztő, se szabad afságiró nem lesz" (Budapesti tudósítónk telefonjelenlése.) A politikai élet témája napok óta a sajtónovella tervezete, amelyről sok sző esett pénteken a képviselőház folyosóján is. Nemcsak ellenzéki képviselők jelentették ki, hogy a tervezetet nem tartják megvalósíthatónak, hanem kormánypárti k'épviselők is, elsősorban az igazságügyi bizottság tagjai, Hajós Kálmán, Szabó Sándor, Dési Géza és mások. ' fA noveüaíerveziettel foglalkozott oéntekin délután a Magyar Újságírók fgyesüle/éuelí elnöki ianácsa is, amelynek ülésén Márkus Miksa, az egyesület elnöke kifejtette, hogy a tervezet áttanulmányozása után az a meggyőződése, hogy ha ez a tervezet 'életbe lép, akkor az újságíróknak Magyarországon vége van. Az újságírókból egyszerű íirdakuli lesz, aki meggyőződését soha sem fogja tudni kifejezésre juttatni. Ágai Béla a lapkiadók szindikátusának az álláspontját ismertette, majd dr. Tóth László, a Nemzeti Újság főszerkesztője szólalt fel és majdnem egyórás beszédben részletesen foglalkozott a javaslattal. Kifejtette, hogy a tervezet összezúzza az uisáakészités konstrukcióját, a tervezet minden része káros, veszedelmes és visszautasítandó. Ha ez a tervezet megvalósul, se független szerkesztő, se szabad újságíró nem lesz. Nyomatékosan hangsúlyozta, hogy ebben a kérdésben a lapkiadóknak és az újságíróknak pártállásra és világnézleti álláspontjára való tekintet nélkül egységesen kell eljárni és határozottan kell fellépni, mert ez a javaslat a magyar sajtó megőlője lenne, ha törvényerőre emelkednék. Hegedűs Gyula teljes egészében magáévá tette Tóth László felszólalását azzal, hogy a bizottság tegyen előterjesztést az újságírók anyagi és szociális helyzetének megjavítására is. Dr. Boros László felszólalása után az elnöki tanács egyhangúlag elfogadta Tóth László indítványát és bizottságot küldött ki, amelynek tagjai a lapkiadók részéről Vészi József, Agai Béla és Berkes Róbert, az újságírók részéről Márkus Miksa, Lenkey Gusztáv, Salusinszky Imre, Tóth László, Boros László, Kun Andor, Rovó Rezső, Hegedűs Gyula, jogi szakértőkül pedig Grün Bélát, Vajda ödönt. Salusinszky Gyulát és Sbestyén Imrét; Kétévi börtönre ítélték a cigányokat lincselő trencséni parasztokat (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Trencsénből jelentik: Az esküdtbíróság pénteken hirdetett ítéletet a cigányok meggyilkolásával vádolt parasztok ügyében. Az esküdtbirósás nuilnónw erős-nl-rysl-ndáshnn irfptn>n vagyon rongálásában és tiltott fegyverviselésben mondotta ki a négy vádlottat bűnösnek és ezért őket két évtől három hónapig terjedő börtönre ítélte. i