Délmagyarország, 1929. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-10 / 8. szám

1929 január SO, DÉLMAG YARORSZAG A 'Bélmagyaror&^úg regénye nzimNK­ANGYALA zetben tart a jelenség gyilkos szépsége. Ugy érzem, hogy... fel kell ugranom... hozzá ...rá­vetnem magam, belevetnem magam fejestül, lelkestül a lábainál nyiló feneketlen őr­vényben... A legvadabb halálösztönők kerge­tik véremet. De utolsó pillanatban halvány­zöld fénysugár villan fel a pincehelyiségben; nem tudom megállapítani a fény eredetét: egyöntetűen vesz körül a halvány csillogás. A macskaistennő eltűnt. Kelley lélekzetvétele lassanként megnyugo­dott.. Itt a pillanat, hogy elmondjam a varázs­igéket, ahogy azokra hosszú évszázadok előtt tanítottak meg a szellemek, egy általam isme­retlen barbár nyelven. Az igézet szavai már véremmé, testemmé váltak, mint a Miatyánk. 0 Istenem, milyen hosszú idő óta is mondoga­tom már őket! Kinyitom szájamat, de ekkor mondhatatlan félelem száll meg. Vájjon Janetól ragadt rám ez a félelem? A keze remeg egyre erősebben. összeszedem minden erőmet: meg kell len­nie! Nem helyezte-e Kelley kilátásba, hogy ma éjjel két órakor az Angyal egy utolsó parancsát fogja nekünk kinyilvánítani s le fogja leplezni az annyi esztendők óta. oly égő szívvel áhítozott titkot!? — Újra kinyitom a számat s ki akarom ejteni az ige első szavát... nem bírom... sze­meim előtt megjelenik Löw rabbi ködös, lá­tomásszerü alakja, féléméit kézében az áldo­zati késsel. S ugyanakkora tárna fölött, egy pillanat tizedrészére, a fekete istennő képe is megjelenik: bal kezében egy egyiptomi női tükröt tart, másikban egy felismerhetetlen tárgyat, amely olyan, mint egy lánzsahegy, dárdavég, vagy egy hegyével felfeléálló tör. De rögtön utána mindákét alakot elnyeli a vakitó zöld fény, mely KeuCVbőI tör e\ö s túlvilági .fénnyel világítja meg a pincét Káp­rázva behunyom szememet. Ugy érzem ma­gam, mintha többé soha nem is tudnám őket kinyitni; de ez nem a halálfélelem, ez a már bekövetkezett halálnak az érzése; nyu­godt, holt sziwel ejtem ki a varázsformulá­kat. Mire újra kinyitom szememet: ...Kelley el­tüni! Igaz, hogy ül ott még valaki a zsáko­kon... és a keresztbevetett lábak is Kelley Itt-ott elmosódva, halványan bontakoznak ki a vastag sötétségből a tárgyak körvonalai: előttem széles, alacsony asztag odább hor­dók és növényi zsákok tömpe alakzatai. Hom­lokomat egy szabadon függő, felcsörennö tárgy­ba verem bele: egy kőlámpába! Vasláncon himbálódzik, mely valahol a kifürkészhetetlen sötétségből.fut alá. Kelley meggyújtja; a nyo­morúságos fény alighogy derékig világítja meg társaimat. Szemem lassanként megszokja a sötétséget, egy mellmagasságig érő szürke kőkockát pil­lantok meg. Közelebb lépek s megállapítom, hogy egv nyílást keretez be, mely feneketlenül, mint egy alvilági tárna ásít felém. Doktor Hajek már beszélt nekem erről a tárnáról s a mendemondáról, mely róla a nép közt kering. Mélységét még eddig nem sikerült megmérni; egész Csehországban azt beszélik, hogy a föld középpontjáig visz le, egy tenger­zöld tóhoz, melyben Gea, a sötétség isten­nője lakozik. Ha fáklyákat resztettek a mélybe, azok, mintahogy azt már számtalan kísérlet megmutatta, már rövid pár pillanat múlva elaludtak, nyilván a mélyből jövő mér­ges gázok folytották el őket. Lábam egy ökölnyi kavicsnak ütődik, fél­emelem s ledobom az örvénybe. Athajlunk a kerítésen és hallgatózunk. Hosszan, hosszan hallgatózunk, de hiába, a legkisebb nesz sém tanúskodik amellett, hogy a kő fenékre ért volna. Hangtalanul tünt el a mélységben, mintegy feloldva az üres semmiben. Jane hirtelen, sebesen és mélyen előrehajlik a tárna fölé, ijedten visszarántom. »Mit akarsz?« ordítom; a levegő oly száraz, hogy a hangom alig hallatszik. ...Jane nem felel. Arca el van torzulva. Azután leülünk a szuette asztal mellé egy lefordított ládára; kezembe veszem kezét mely szinte hóvá, halállá fagyott a bennünket körül­vevő iszonyatos hidegben. Kelley az angyal közeledtét jelző ideges nyugtalanságában egy halom zsákra mászott fel; keresztbevetett lábakkal, mozdulatlanul ül most ott, hegyesszakállu álla előrenyújtva, feje hátrahajlik, szeme befeléfordult úgyhogy csak fehérje látszik, mint a csillogó tejüveg. Idegesen várom azt a pillanatot, amelyben lélekzetvétele hosszabbra, hörgővé válik; ilyenkor a legalkalmasabb — hosszú tapaszta­latból tudom immár — belekezdeni az an­gyaltidéző varázsformulákba. Tekintetem beleváj a sötétbe; egy benső hang azt súgja nekem, hogy a tárna felől fog életbe lépni a jelenés. Zöld fénysugárra várok, de a sötétség egyre csak sűrűbbé, áthatolha­tatlanabbá válik. Nem iür kétséget, hogy egyre masszívabbá, kézzelfoghatóbbá válik. Egy alaktalan formává sürösödik össze, mely oly elképzelhetetlenül, megfoghatatlanul fe­kete, hogy mellette a szem legteljesebb vak­sága is szinte világosságszámba mehetne. A helyiség rendes, körülötteheverő sötétsége szürkének tűnik fel körülötte. Az alaktalan formából lassanként egy női alak körvonalai bontakoznak ki, mely csakhamar gomolygó füstként lebegett a tárna bejárata fölött. Nem mondhatom azt, hogy látom; testi szememmel bizonyára nem tudnám meglátni; egy másik »érzékemmel« látom, melyet nem lehet szem­nek neveznem. Egyre élesebben és 'isztáb­ban látom, dacára annak, hogy az olajlámpa fénye nem éri, tisztábban látom, mint eddig bármilyen földi tárgyat. Meztelen, szemér­metlen, női test, vad vérkorbácsoló, idegen­szerű szépség; feje egy hatalmas macskafcj, ...nem élő mácskáé... bálványkép ez... egyip­tomi eredetű... Sechmct istennő szobra. Ájult félelem vesz rajtam erőt. mert eszemmel tu­dom, hogy ez: Bartlett Green fekete Isais-a... de ez a félelelmetcs érzés csakhamar elveszti rajtam való hatalmát, oly észveszejti" igé­i 19 pengőt naponta kifizetitek intelligens urnák vagy hölgynek, akik uri helyeken lévő ismeretségük felhasználásé­val részünkre szorgolmas tevékenységei fejlenek ki. Megbeszélés: 209 Tisza-szálló, földszint 66. szám lábai —• a zöld fényben pontosan felismerem a csavargó durva cipőit —, de a test, a mell és az arc megváltoztak! Megváltoztak rej­télyes, érthetetlen módon: az Angyal az, a Zöld Angyal, aki ott guggol keresztbevetett lábakkal, mint a régi perzsa művészek képein a guggoló ördögök. Sokkal kisebb az Angyal, mint eddig bármikor, de areflj fenséges, fe­nyegető arca olyan, amilyennek mindig is­mertem. A test is egyre átlátszóbbá válik, csillog, mint egy óriási szmaragd, a ferdemet­szésü szemek villognak, mintha égő karbun­kulusok lennének^ a vékony finom száj szép rejtélyes mosolyba merevül. Kezemben Jane keze hideg és mozdulatlan, mint egy hulláé. Meghalt Jane? — Nyilván annyira halott, mint én is — mondja egy benső hang. ö is, ugy mint én, várjuk a rettentő parancsot! A Zöld Angyal szája megnyílik... beszél... Hallom-e, hogy mit beszél? ...Értem-e a sza­vakat, amit mond? Igen... igen, mert a szív­verésem eláll, az áldozati késv amit Löw rabbi kezében tartott, beleszúr szivembe, belevá} beleimbe, széttépi izmaimat bőrömet, agya­mat... Közben egy ismeretlen hang, mint egy hóhérsegéd lassan, nyugodtan, iszonyatos nyu­galommal hetvenkettőig számol... Hány év­századig feküdtem mondhatatlan halálgör­csökben? Mikor ébredtem fel, hogy meghall­jam az Angyal iszonyatos szavait? Nem tu­dom. Csak annyit tudok: egy jéghideg asszony­kezet tartok a kezemben s hangtaíanul imád­kozom azért, hogy bár Jane meghalt volna, mielőtt megértem ezt a pillanatot! Mint őrök tüz ég bennem a Zöld Angyal parancsa: (Folyt, köv.) Felelős szerkesztő: PÁSZTOR JÓZSEF. Nyomatott a kiadótulajdonos Délmagyarország Hírlap- és Nyomda vállalat Rt. könyvnyomdájában. Frakklngek, selyem- és piquémellények, keztyük, harisnyák, nyakkendők, zsebkendők kiválóan ízléses, elsőrangú áru . a legszolidabb árak melleit 191 Pető Lásssló uri és női divat üzletében Szeged, Széchenyi tér 3. szóm. ma EF MIÍLT a LEESTEK SJT^ZON ABAK Angol uri szabóság! 38» Angol uri szabóság! Férfi öltöny Gyermek öltöny Átmeneti kabát Télikabát szörmegallérral Sealskin városi bunda Női szőrmés kabát Férfi mikádő Angol uri szabóság! Angol uri szabóság! BLAU IGNÁC KELEMEN UCCA 5. RÉSZLETFIZETÉSRE » KÉSZPÉNZÁR

Next

/
Oldalképek
Tartalom