Délmagyarország, 1929. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-10 / 8. szám

lül'J január 10; Aas olvasó rovatai Kiállás a magántisztviselők frontéról Igen tisztelt Szerkesztő ur! A magyar magántisztviselők jelenlegi súlyos helyzetéről akarok néhány szóban a nyilvánosságnak beszámolni és e sajnálatraméltó, jobb sorsra érdemes osztály nyomorúságos helyzetének mielőbbi javítására az illetékesek figyelmét felhívni. A kérdés felszínre vetését annál is inkább szükségesnek látom, mert mig a munkások, köztisztviselők helyzetével ugy a törvényhozás, mint a sajtó rendszeresen foglalkozik, addig a mi ügyünk ilyen sajnálatos mellőzése teljesen indokolatlan és eredménye az is, hogy Vass népjóléti miniszter ur eddigi szociális törvényjavaslataiból úgyszólván teljesen kimaradt, illetőleg meg sem kiséreltetctt az ezen a téren uralkodó lehetetlen állapotok megszüntetése, vagy csak némileges rendezése is. A budapesti magántisztviselők 55—60 százaléka havi 100 pengőn aluli fizetésből nyomorog, ennek ellenére nem kívánok e helyen a honoráriummal bővebben foglalkozni, mert az itt uralkodó és különösen külföldi relacióban botrányosnak nevezhető állapotok rendezését törvénnyel, rendelettel, ilyen óriási munkahiány mellett, még csak megkísérelni is hiábavaló. Az anyagi kérdések gyökeres rendezését, véleményem szerint, csak mi magunk, a fizikai munkások szervezetéhez hasonló egyesületek megalakításával, szerves eggültmüködéssel készíthetjük elő. Itt inkább a munkaidővel akarok bővebben foglalkozni: A magántisztviselő legtöbb helyen naponta 11— 12 órát dolgozik, nem beszélve a havi és különösen a napokban lezajló éwégi zárlatok elkészítésére fordított keserves, nagyobb vállalatoknál bizony 2—3 hétig is eltartó 15—16 órás munkaidőről és a vasárnap délelőtt, esetleg délután munkában töltéséről. Volt olyan iroda is, ahol a Szilveszterező tisztviselőket újév napján reggel S órától, félórai ebéd és talán félórai vacsoraidővcl, szerda hajnal 2 óráig dolgoztatták és ugyanezek a tisztviselők azóta minden éjjel 1—2 óráig dolgoznak, sőt a vasárnapot is munkában töltik. Mindenki jól tudja, hogy az ilyen és chez hasonló állapotok a dolgozó tisztviselő szempontjából egészségileg és általánosságban szociális szempontból igen súlyos következményekkel járhatnák. Ma már igazán itt volna az ideje annak, hogy a fent leirt állapotokon sürgősen segítsenek. Kiváló tisztelettel: Egy magántisztviselő. Somogyi-telep Tekintetes Szerkesztőség! Miután nem szeretem a nagyon nehéz problémákat, igy .nem kutatom kiknek a hatáskörébe tartozik panaszom. Somogyi-telep nagyon kedves és szép kis telep annak, aki nem lakik benne, — de sok mindentől eltekintve, mégis megvolnánk valahogy, ha a jó ég esöáldásától megkímélné a kocsiutakat és járdákat, illetve járdahelyeket. Nem tudom sehogysem elgondolni, mit véthetett az illetékeseknek a telep közepén végighúzódó 2S-as ucca (mely hivatva van a 7., 8-, 9., 10. és 11. uccákat összekötni), hogy négy éven keresztül egyetlen tégla sem került oda járdának, LUSZTIG IMRE SZÉCHENYI-TÉR Z. Egvetíiiii kizárólagos harisnya és kötöttáru üzlet. Wfctek, négy éven keresztül nem lehetett kikőveztetni egy cca 300 házból álló hdtalmas tömb legfontosabb uccájának sem jobb-, sem baljárdáját. Már kétnapos eső után a 25-as ucca teljesen járha' tatlan, mert mig a többi járdán világos cipőben tisztán lehet elmenni, addig ebben az uccában nemcsak a hócipőt, de még a csizmát is lekivánja vcnűégmarasztaló sarunk; a sárcipő viselete pedig teljesen lehetetlen. Ennek az uccának van két teljesen megközelíthetetlen kútja, egy pékje, egy trafikja, egy vendéglője, egy cipésze és négy füszcrüzlete, azonkívül a tömbnek rengeteg apró s nagyobb iskolásgyermeke, akiket a felnőtteknek kell a sárból kihúzni, vagy ha nem mernek a fekete tengernek neki vágni, oly nagy kerülőt kell nekik az iskoláig tenni, hogy komótosan beérnének Szillérbe. Ugyanígy lehetetlen megközelíteni a kápolnát* hova vagy nyakig sárosan juthat az ember, vagy a rettenetes kerülő miatt felsővárosi templomba érünk. Hogy hányan estek el már benne csomagokkal, kenyérrel, ünneplő ruhában, az talán nem fontos, de ez a tul barátságos érintkezés a ragacsos anyafölddel olyan bakaszólamokat csal ki a letelepedett szájából, hogy egy jobb érzésű ember nagyon szeretne illő távolságra lenni tőle. Ettől eltekintve megtörténhetik az a baj, hogy a hetes uccában éjjel beteg van, az orvosnő, vagy az orvos kibotorkál a pokoli sötétben, de közben értesítik, hogy a tizcs, vagy tizenegyes uccában szerencsétlenség tőrtént, jöjjön azonnal, emberéletről van sző és az — azonnal — 30—10 percbe telhetik, mert a lábszárig érő sárban áttörni lehetetlen, mig a nagy kerülő a tul sáros átjárók miatt is ennyit vesz igénybe, ha többet nem s ez a 25—35 perc meghozhatja a katasztrófát. Ki felelős ezért? Kinek, vagy kiknek hatáskörébe tartozik ez? Ha tüz üt ki... ismét kerülő, vagy pusztulás. Kinek, vagy kiknek a nemtörődömsége ez? Hatalmas telep egyetlen köves kocsiút nélkül, hatalmas telep egyetlen lámpa nélkül, hatalmas telep éjjeli telefon nélkül, hatalmas telep járda nélkül. Valahogy igen furcsán érint bennünket a ikultu. rálU szó, Rettenetes nézni a lovak kínjait, amik reszkető lábakkal, csuron vizesen, párafelhőbe burkoltan vánszorognak egyik háztól a másikig, hogy a telep esős időben is élelmet kapjon. Az élelmiszerszálIitó autókat lovaknak kell kivontatni, a mentőautót pedig legközelebb daruval kell helyszínre szállítani, vagy Iegüdvösebb lesz, ha a mentők, tűzoltók s kereskedők, de még a temetési vállalkozók is repülőgépes közlekedésre rendezkednek be s akkor kint közelebb is leszünk a »kultúrához«. Mert nem elég, hogy van két szép iskolánk (igaz, hogy nagyon kicsinynek bizonyultak), van igen sok házunk, igen sok becsületes, józan, adófizető polgárunk és igen-igen sok jóakaratunk s főleg igen sok oldalról jött igéretünk. .. A fentiekre is kell gondolni, a fentieket is meg toll kapnunk, mert nem hiszem, hogy azok, kik a telep létesítéséhez az engedélyt és a segítő kezet megadták — nem számoltak volna azzal, hogy J mire és mikre lesz szükség? — A gazdaasszony is tudja, hogyha husievest akar enni, ahoz nemcsak viz és só kell, de hus is kell, no meg egy kis zöldség is, nem feledkezve meg a tűzről sem. Hivük: D. M. a valkmi&rö beiSr&K ? (.1 Délmagyarország munkatársától.) A Délmaggarország beszámolt már arról, hogy néhány nappal ezelőtt Szentesen ismeretlen tettesek kifosztották a Kolodinszkg-íéle ékszerüzletet. A vakmerő betörés után megindult rendőri nyomozás során az a gyanú merült fel, hogy a betörést az »alföldi betörővezér««, Jakus Pál követte el, aki a betörés után megszökött Szentesről és Szeged felé vette útját. Később megállapították, hogy a betörésnél egy nő is segédkezett. A betörő izmos 40—45 év körüli, beretvált arcú férfi. Világosszürke csíkos téli kabátja, bőrsapkája, bricsesz nadrágja és magasszáru csizmája volt. A nő 30—34 év körüli lehetett, kopottas szürke plüsskabát volt rajta. Lábán magasszáru cipő volt, fején barna kendő. A betörők szökésük után nem a szentesi állomásról utaztak el, hanem egy állomással előbb szálltak fel a vonatra és az eddigi megállapítások szerint Békésre utaztak, ahol másnap egy ottani rádióüzlelet raboltak ki. Hogy a két betörést ugyanazok követték el, arról a rendőrségnek pontos információja van. A betörők Békésről Vásárhelyre utaztak, az sincs kizárva, hogy Szegeden húzódtak meg. A szegedi rendőrség kedden éjjel ismételten razziát tartott a város területén. A razzia azonban nem végződött eredménnyel, a nyomozás tovább folyik a vakmerő betörők elfogatására, Egy elmefeeíegj — a A tábla Rét §eií fog§ásra ítélte a rokonokat Minőségért garancia! 48 (A D álmagyar ország munkatársától.) 1927 januárjában történt, hogy a dorozsmai tanyák között névtelen feljelentés alapján a csendőrség Kádár Kémet Lajos házának óljában egy borzalmas állapotban lévő összeláncolt emberi roncsra akadt. A házbeliek kihallgatása alapján kiderült, hogy az összeláncolt ember Kovács Lapéta János 68 éves dorozsmai gazdálkodó, akit hozzátartozói zártak be a disznóólba. Kovács Lapéta János már régóta elmebetegségben szenvedett. A házbelieket megöléssel fenyegette, többször felgyújtotta a házat, úgyhogy a rokonság félelmében láncolta az ólba. A disznóólba azután Kovács Lapéta János teljesen állati sorsba került Moslékot evett, ruházata nem volt és végül már csak állati hangot tudott kiadni. A ] csendőrség jelentése alapján a szegedi ügyészség t Kádár Német Lajos, Kovács Lapéta Jánosné, Simon János és Ocskö János ellen, akik rokonai voltak a szerencsétlennek, személyes szabadság megsértése címén emelt vádat. A szegedi törvényszék a vádlottakat felmentette a vád alól és kimondotta, hogy Kovács Lapéta János közveszélyes elmebeteg volt és igy a rokonság csak védekezett, amikor a disznóólba zárta. A felmentő ítélet ellen az ügyész felebbezést jeleutett be cs az ügy igy került felebbezési tárgyalásra a tábla Skultety-lanácsa elé. Az iratok ismertetése ulán a tábla a törvényszók Ítéletét megváltoztatta és Kádár Német iAijor.t, továbbá Gcskó Jánost lí—lí napi fogházra ítélte, a többi vádlottak felmentését azonban helybenhagyta. A tábla ilélelének indoklásában kimondotta, hogy Kovács Lapéta János tényleg elmebeteg volt, a vádlottaknak azonban az lett volna a kötelességük, hogy a súlyos beteget elmegyógyintézetbe szállítsák. Az ítélet jogerős. szükségletét (selyem és brokádban) mig a készlet farf, már Iftezdye a legmagasabb igény is kielégíthető f G ff t &ttiSa ysca 19. szám alatti raktárában. 201