Délmagyarország, 1929. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-09 / 7. szám

SZEGED: Szerkesztőség: Somogyi ucca 22.1. em Telefon: 13—33.'ülndöhlvntBl, Kölcsönkönyvtár és Jegyiroda : Aradi ucca S. Tcleion: 300. -- Nyomda: LBw Llpól ucca 1*». Telefon • lö—34. «»«»«» Szerda, 1929 január 9 o®» V. évfolyam 7. szám MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Uri ucca 6. Telefon: 131. sz&m.« » « » « ,t HÓDMEZŐVASAHHELV : Szerkesztőség és klodóhlvntol: Andrássy ucca 23. Telefon: 49 szám. « » « » « » « » ((» E10"l*e«esi *i > navonla j-SO vldtken és a rövAroíban 3-i>ü. iUliaidöo o-4U peni" -oyeí si^u lo, vasai- és Ünnepnap 24 (lltér Képviselő, vagy kijáró 7 A tegnapi nappal fejeződött be az a nyilatkozatháború, amelynek demars-akéní a kultuszminiszter ur minapi hirhedt nyilatkozata szerepelt. A kultuszminiszter ur ugyanis kijelentette választóinak egy szabadcsapata elölt, hogy választókerülete a jövőben ne a magyar parlamentáris élet büszkeségeit küldje be a parlamentbe, hanem olyanokat válasszon meg őmellé, akik a város érdekében jobban meg fognak felelni kijárói szolgálatuknak, mint Rassay Károly és Peidl Gyula. Ennek a különös zamatu nyilatkozatnak méltó választ adtak Szeged város ellenzéki képviselői. Ez az ügy azonban nemcsak Szeged három képviselőjének ügye, hanem Szeged választópolgárságáé is és sok tekintetben ugye még a magyar közéleti morálnak is. A követi utasítások rendszerét ismerjük már a magyar törvényhozás történelméből. Követi utasítás alatt azonban eddig csak a választók ulasitását ismertük a megválasztott követ számára. Eddig csak a választók utasíthatták a követ urakat. Klebelsberg miniszter ur a kqveti utasításnak olyan uj rendszerét vezeti be, amelyikben majd a követek utasítják a választókat. A miniszter ur nincs megelégedve azzal, hogy sa parlament büszkeségei« képviselik vele együtt a várost s arra utasítja a követ ur a választókat, hogy a jövőben nc önérzetes képviselőket, ne olyan független gondolkodású és független cselekedetű követeket küldjenek a törvényhozásba, akik bátran és önérzetesen tudják képviselni a választópolgárság érdekeit, hanem kijárókat válasszon meg Szeged város vá'asztópolgársága, akik szavazatukért, hajbókolásukért, fejbóliiitásaikért a hatalom alamizsnáit meg tudják szerezni a szabad királyi város szabad polgársága számára. Mi azért küldünk képviselőket, hogy a tör\enyhozásban s nem a minisztériumban legyen képviseletünk. Nekünk nem a hátsó lépcsők kijárói kellenek, hanem jogaink bátor kiharcolói. Elismertük mindig s elismerjük most is, hogy a miniszter ur tárcája körében sokat tesz a városban. Sokkal többet miniszter ur s a földmivelésügyi miniszter úrban a mi képviselőnket lennénk szerencsések üdvözölni, akkor talán azzal az eshetőséggel is kellene számolni, hogy Szeged kapta volna meg a tanyaközpontot s Vásárhely az egyetemet. Az már a magyar politikai álmoskönyvben benne van, hogy a miniszter-képviselő nem jelent a kerületére nézve rosszat. Egy baja van azonban a kerületek beosztásáról szóló törvénynek. Az, hogy több kerület van, mint miniszteri tárca. Tehát vagy sürgősen emelni kell a miniszterek számát pár százzal, hogy minden kerületre jusson egy eleven s főként: utalványozási joggal rendelkező miniszter, vagy le kell szállítani a kerületek számát a miniszteri tárcák számára. Mert másként nem .tudunk eleget tenni a közoktatásügyi miniszter ur kívánságának. Szeged város Klebelsberg Kunó gróf megállapítása szerint is a »magyar parlamenti élet kitűnőségeit« küldötte be a törvényhozásba. A gróf ur szerint helytelenül cselekedett a város. Nem kitűnőségeket kellett volna választania, hanem kijárókat. De kik lettek volna méltóbb és hasznosabb munkatársai? Szterényi báró? Szterényi báró kedvét és hajlandóságát Szegedről és Szegedtől nem Rassay Károly és Peidl Gyula választói verték el, hanem éppen a gróf ur szavazói, párthívei és kortesei. S ha a listán utánakövetkezők kerültek volna be a törvényhozásba: Bokor Pál bátyánk, a kitűnő nyugalmazott polgármesterhelyeltesünk, vagy a méltán közbecsülésben álló Kiss Ferenc, aki épp olyan disze a szegedi kaszinónak, mint amilyen disze a magyar szabadkőművességnek, ha tehát nem a »magyar parlament diszei«, hanem ezek a kitűnő polgárok kerüllek volna a miniszter úrral együtt Szeged képviselőiként a törvényhozásba, akkor — meg lenne már építve az algyői híd s illetékmentesen hozhatnánk be a tanyai vasút motorjainak benzinjét? (A polgármester ugyanis azért neheztel a város ellenzéki képviselőire, mert a tanyai vasút motorjai nem kapnak vámmentes benzint.) Erről csak Rassay és Peidl tehetnek, Klebelsberg Kunó már meg akarta építeni az algyői hidat is s vámmentes benzint is akart adni a kisvasúinak, de Rassay és Peidl megakadályozták benne. Van azonban példa is az összehasonlításra: vájjon Rassay Károly és Peidl Gyula, az ellenzéki képviselők, kevesebbet tettek a városért, mint ötéves aktív államtitkársága alatt szeretett, tisztelt és nagyrabecsült követünk: Kószó Pista bátyánk? A kérdés morális részével nem is akarunk foglalkozni. A jelek azt mutatják, hogy a város polgársága sokkal hamarabb, mint pár nap előtt még gondolhatta volna, meg fogja tudni adni á választ a közeledő választás első kortesbeszédére. S ez a felelet, nincs benne semmi kétségünk, a közmorál válaszát is meg fogja fogalmazni a képviselői megbízatásnak a kultuszminiszter ur által adott értelmezésére. Zsitvay Tibor az uf sajtótörvény miatt nem vállalja az igazságtigyminiszteri tárcát Az uj Sgazságügyminiszleri jelöli Váry Alberl koronaügyészEielyelles (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.; Pesthy Pálnak az igazságügyi tárcáról való lemondása után politikai körökben befejezettnek tekintették, hogy Pesthy Pál, utóda Zsitvay Tibor, a képviselőház elnöke lesz. Ez a kombináJó azonban kedden váratlanul megdőlt Zsitvay Tibor hétfőn és kedden hosszas tanácskozásokat folytatott Bethlen István gróf miniszterelnökkel tesz a városban, mint amennyit tesz a váró- ; ¿s e tanácskozások során terjedt el politikai kösért. Mi már félünk azoktól az ajáudékoktól, amiket Klebelsberg képvsielő ur jutlai nekünk. (Eddig azt hittük, mindezt nem a képviselő urnák, hanem a kultuszminiszter urnák számlájára kell imi. Klebelsberg gróf ur most arra hivja fel a figyelmünket, hogy tévedtünk. Tehát nem Klebelsberg Kunónak, a kultuszminiszternek, hanem Klebelsberg Kunónak, a képviselőnek kell mindazt köszönnünk, amit a kormány a költségvetés alapján utal ki a Szegeden épülő állami intézmények számára.) A közoktatásügyi miniszter urnák van utalványozási joga a költségvetésben megállapított összegek terhére. Ha Szeged város másik két képviselőjének is volna utalványozási joga, akkor panaszkod halna-e rájuk Klebelsberg képviselő ur, hogy minden utalványozás terhe az ő vállára sulgosodik? Szegeden épül fel az egyetem s Hódmezővásárhelyen szervezik meg a tanyaközpontot. Szabad talán nagyon óvatos és nagyon ildomos formában kifejezést adni ama gyanakvásunknak, hogy ha történetesen Hódmezővásárhely. képviselője lenne a közoktatásügyi rökben az a hir, hogy Zsitvay Tibor az igazságügyniinlszteri tárcát nem vállalja. Beavatottak szerint ennek legfőbb oka az, hogy Zsitvay Tibor nem hajlandó vállalni parlamenti képviseletét az uj sajtótörvénynek, amelyet, mint ismeretes, Pesthy Pál igazságügyminisztersége alatt Ángyán Béla államtitkár közreműködésével készített elő. Zsitvay Tibor visszavonulásának hírével egyidejűleg ismét megindultak a kombinációk az uj igazságügyminiszter személyét illetőleg és újból (elmerült ebben a vonatkozásban Váry Albert koronaügyészhelyettes, egységespárti képviselő neve, akit már többször kombinációba vettek az igazságügyi tárca betöltésére. Felbukkant még örffy Imre egységespárti képviselő neve is, ezt a kombinációt azonban nem tartják valószínűnek. A szerb diktatúra Birákaí helyeznek át - Királyi rendeletre — Reodkivü'J törvényszék Belgrádban — Feloszlatják a horvát parasztpártot ? A horvátok politikamentes kormányt szerettek volna (Budapesti tudósítónk telejoujelentése.) Belgrádból jelenlik: A hivatalos lap mai rendkívüli kiadása többek között kirólyi ukázt közöl a közigazgatási törvényszék és a legfőbb állami számvevőszék szervezetéről szóló törvénycikkek módosításáról is. A legfontosabb a bíróságokra vonatkozó uj törvény, amely kimondja, hogy a bírák áthelyezése, nyugdíjaztatása és elbocsájtalása kizárólag a királytól függ-