Délmagyarország, 1929. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-06 / 5. szám

DÉLMAr,VARORS¿AG BSE Î9jarrar g SS^SSlS^SSlR Eelen^feaaMiái es tűzifa Telefon 66 és 2-62. Telep: Boldogasszony sugámi 40. 135 mam usanza lón grafikai osztályának alapját. Talán emlékezik még a Nyájas Olvasó arra a nemes akcióra, amit két évvel ezelőtt szerveztek meg Szegeden nemes emberbarátok és amellyel megalapították az első szegedi nyári művésztelepet. Az akció jóvoltából Rudnay Gyula legtehetségesebb tanítványai Jöttek le Szegedre és két hónapig a Tisza hajladozó partjainál festegették az ezerszínű alföldi alkonyatokat. Ennek a müvésztelepnek össses Szegeden káeziilt rajzait, karcait és vásznait fűzte hozzá Tardos-Tauszig a Heller-gyüjtemcnyhez. Soktíz lap őrzi meg az azóta lecsákányozott szegedi Tabánt: az elmúlt Palánkot. Az ezüst hajú, aranyszavu Móra igazgató ur, költő ur és régész ur gyémántos veretű levéllel köszönte meg ezt a nemes ajándékot... Nyájas Maszkok, mosolygó Álarcok, rejtelmes Dominók, ugy-e vannak még szép dolgok is e kíméletlen tíetbení (vér) Ovás! A n. é. közönséget ezúton vagyok bdtor figyelmeimm munltáf nem Itászueh. K nem közvetlenül tőlem átvett munkák csak az esotben tőlem valók, ha véd» Jegyemmel vannak ellitva. — Az áltálam átvett mértókutání munkák után teljes felelősséget yjfifi^yyfinT-f^r férfi fehérnemű készítő vállalok. 45 Titztalettel ^ J a***MA ** y KZM # FeJceiesas ti. 21. X Orák és percek Éjfél után. Elegáns autó áll meg egy kapu előtt. Mámoros pár száll ki belőle. A férfi frakkja csupa konfetti, a kabátját a földön húzza maga után. Az estélyiruhás dáma nevet, azt se tudja hol van és karjáról a karcsú játékbaba lassan lecsúszik a gyalogjáró mellé. A csatorna fele ömlő víz fölkapja és viszi magával. Sötét odúkból patkányok bújnak elő és rávetik magukat a babára. A sikátor egyik zuga megelevenedik s egy öreg koldusasszony botorkálva, támolyogva indul az útjára. Páris éjjel. így Kezdődik Albérlő Cavalcanti filmkölteménye, az órák és percek, melyet a Színpadi Szerzők Egyesületének jóvoltából most mutatnak be Budapesten. Még Párisban láttam, a legnívósabb auantgarde filmszínházban, a Studio des Ursulinesben, ahol hónapokig adták egyfolytában s ahol a közönség minden előadás után percekig lelkesen tapsolt. Az órák és percek — francia címe: Rien que les heures — a filmművészet legújabb irányának második nagy sikere. Az első siker Re né Clairnek, az Albatrosz filmgyár főrendezőjének és Picabiának, az ismert szürrealista festőnek Felvonásköz (Entr'acte) cimü filmje volt. Készítettek ugyan a Felvonáskőz előtt is már filmeket, melyekből kiküszöbölni a reális mesét, a témát. Ilyen témátlan, vagy abszolút filmek: Viking Eggaling l(íl8-ban befejezett abszolút filmje, azonkívül Richter és Ruttman opuszai. Csakhogy ezeknek a rajzasztalon készült, laboratóriumi alkotásoknak közönségsikerük egyáltalában nem volt. A Felvonásköz viszont óriási sikert aratott már a bemutatón, a Théatre des Charnps-Elyséesbcn, ahol a svéd baliet felvonásközében játszották először. (Innen a címe is.) Az is igaz, hogy a Felvonásköz az első abszolút filmekhez viszonyítva óriási fejlődést jelent. A laboratóriumi témátian filmekben elvont geometriai formák fejlődését, átalakulását, mozgását szemlélhetjük, a Felvonáskőz pedig ugy kezdődik, hogy egy oszlopsoros épület, szóval reális tárgy megmozdul, ritmikusan táncol, bukfencezik a sik mozilepedőn. A Felvonásköz alkotói gyökeresen szakítottak A filmművészet minden régebbi formájával. Szakítottak az amerikai sztárkultusszal és bebizonyították, hogy lehet jó filmet csinálni nagy színeszek nélkül is í. hogy a film igazi főszereplője mindig a., fölvevőgép. Szakitottak a német expresszionizmussal és bebizonyították, hogy a fölfoközótt lélekállapot kifejezéséhez nem szükséges görbe vonalakkal és eltorzult arányokkal mesterséges világot építeni az objektív elé, elég ha a valóság eleméit, a reális tárgyakat a fölfokozott érzések ritmusában uj összetételben és más formában kapcsolják egymáshoz, cppcnugy, mint a költő a valóságos élmény elemeit a versben. A Felvonásköznek nincs szavakban elmondható uaturális meséje, sziüz?íjeJ ahogy nincs a lirai költeménynek, vagy a hangszeres muzsikának sem. Szabad asszociációk fűzik egymáshoz a jeleneteket. A Felvonáshoz az első filmkóltemény, csakhogy még túlteng benne a burleszk és a szatíra. Lirai költemény, de azért csúfol, gúnyol, viccel és agitál. Ez azonban semmit sem von le jelentőségéből és eredményeiből. • A Felvonáskőz nélkül ugyanis aligha született volna meg az órák és percek, ez a tiszta, néha filozofikus mélységű lirai film. Ca.va.lcanti ott folytatta, ahol Clairék abbahagyták. Ő már tudta, hogy a művészetben csak akkor küszöbölhetünk ki valamely lényeges alkotóelemet, ha pótoljak, helyettesítjük valami más alkotóelemmel. A zárt formáról a szabadversre való áttérés például nem azt jelenti, hogy elhagyjuk arimeket, a ritmust és prózában irunk, hanem áttérünk egy másik formára, amelynek szintén megvannak a tőrvényei. Cavalcanti sem elégedett meg a reális mese egyszerű kiküszöbölésével, hanem keresett egy csszekötőkapcsot, amely tartalmilag és formailag egymáshoz fűzi és egységbe foglalja a lirai film képeit és jeleneteit. Ez az ősszekötőkapocs az órák és percekben az idő. A film tar-i talma: Páris huszonnégy órája lirai fölvillanásokban. De hogy még egységesebbé tegye alkotását, egyes szereplőket leitmotivszerűen vonultat végig a filmen. Az a különös koldusasszony, aki elindul az első jelenetben, hol itt, hol. ott bukkan föl, nem tudni miért, nem tudni hogyan, céltalan folytonos botorkálásával, egyritmusu dülöngélésével, mintha maga lenne a megelevenedett idő. Vagy van benne egy ujságárusasszony. Ez is vissza-visszatér. Szalad, szalad és szájáról röpülnek az ujságcimek. Reggeli kiadás, déli kiadás, esti kiadás. Éjjel azután, mikor hazamegy fáradtan, kimerülve, az uton meggyilkolják pár garasáért. Még egyszer fölrajzanak sötétülő agyában az ujságcimek és meghal. A film pedig pereg tovább. De nemcsak az emberek, hanem színhelyek és jelenetek is fölbukkannak újra, meg újra. A nagy vásárcsarnok például, Páris gyomra! Hajnalban a fölhalmozott élelmiszerek szimfóniája. Azután napközben a vásárlók tarka hada. Alkonyatkor az elszámolás. Majd éjjel a hulladékgyűjtő koldusok szívfacsaró csapata... Zseniálisan rimelteli a jeleneteket. Délben a derék, jól táplált nyárspolgár betér a vendéglőbe és jóízűen nekilát egy hatalmas, angolosan sült, félig véres husdarabnak. És miközben vigan falatozik, a tányérjában keresztülamikor a jámbor állatot a vágóhídon leütik, főltrancsírozzák, elkészítik. A néző nem tudja nevessen-e, megdöbbenjen, vagy szcgyclje i£agát, látva, hogy milyen vadállat az emljer. Cavalcanti filmje: a nagyváros élete eey költő szemében tükröződve. Sokan próbálták azóta utánozni ezt a kS!teményt. Ilyen utánzatok a hozzánk is elkerült Berlin és Páris cimü filmek. De milyen sóványak, milyen szegényesek ezek az utánzatok az eredetihez képest. Abból még nem lesz filmköltemény, ha lefotografálunk egy nagyvárost reggel, délben és este. Ebből legfeljebb jó ismertető film lehet. Az Órák és percek-nek éppen az a titka, hogy benne Cavalcanti nem másolja a nagyvárost, hanem anyagnak használja föl és rajta keresztül fejezi ki magát, mint ahogy minden igazi művész csak anyagnak használja föl a valóságot. Egységes alapérzés ömlik végig az egész filmen. A képek meglátásán, kiválasztásán, összeállításán mindenütt ott érezzük a film alkotóját, a teremtő egyéniséget. Karinthy írja valahol, hogy az igazi film akkor születik majd meg, ha valaki, egy érző és gondolkodó egyéniség elindul és lefényképez mindent, ami neki tetszik. És ebből a látszólag összefüggéstelen élménysorozatból csudálatosan összefüggő és egységes filmköltemény formálódik. Az egyéni tetszés erősebb kapocs minden kiagyalt mesénél. Az Órák és percek Karinthy tételének igazolása és arra enged következtetni, hogy á film további utja nem a dráma, nem a regény, hanem a tiszta lira felé vezeL. A filmművészet a drámából sarjadt. Az első filmek a szinpadi drámák utánzatai, a színészek ugy játszanak bennök, mint a színpadon, szinpadi díszletek között. Azután jött a filmregények és a nagy filmeposzok világa. Most ugy látszik elérkeztünk végre a lírához. Érdekes. A műfajok fejlődése rendszerint a lírával kezdődik, az epikával folytatódik és a drámában tetőződik be. Az ókori Róma irodalmában és a n."ugateurópai filmművészetben ez éppen megfordítva történt. Vájjon a nagy kulturkorszakok utolsó fejezetében mindig megfordul a fejlődés rendje? Hont Ferenc. Délmagyarország iegyirodája. Telefon 3-06. KA.RMONIA hangvsraenyreadeza I Tfitiei&t Szeged- — Igazgatóság: I Zrínyi ucca 5. ÍZ. Telefon: 12-38. | olvtap PATA ÁRIA- ÉS DALESTJE Belvárosi Mozi este 9 órakór 1029 Január ío-én, ctto S órakor T»za-sz&lló SZEGEDI ZONGORRÜTÖS IMkKRMHlUZENEESÏJE Január 17 Tis a-szálló S&enigyorgyi Eá&^ló r^ hegedűművész iiaHgvBrsenye ¿c$ueK a Rélmagtgarorszáé gegsjiroűáSában. ïelcSoir. 306.