Délmagyarország, 1929. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-06 / 5. szám

192*9 január 6. DÉLMAGYARORSZÁG Peidl Gyula szombaton Szegyre érkezett és a Délmagyarország iiasáblain válaszol gróf Klebelsberg Kunónak „MinifenEcor készséggel állottam a szegediek rendelkezésére" Ji múltra nézve igazolhat maga a város tanácsa" (A Dél magyar ország munkatársától.) Napokkal ezelőtt jelentettük, hogy Pcidl Gyula, Szeged országgyűlési képviselője évenkinti szokásához hiven, vasárnapra lejön Szegedre, hogy választóival érintkezzék. Peidl Gyula szegedi utja, amely rendszerint egybekapcsolódott a beszámolóbeszéddel, minden »politikai szezon« megindulásakor szokott megtörténni. Az idén a szegedi pártszervezettel való megbeszélés alapján december 15-ére tervezték a beszámolót. Ezt a terminust azonban az utolsó percben el kellett halasztani, mert Peidl Gyula a vonatrakészülés előtti napon súlyosan megbetegedett és napokon keresztül ágyban kellett feküdnie. Ekkor határozták el, hogy Vízkeresztkor jön le Szegedre. Peidl Gyula szombaton délután Pcger Károly társaságában meg is érkezett Szegedre. Ez alkalommal — mint már jelentettük — lejövetelét nem lehetett összekapcsolni a nagy érdeklődéssel várt beszámolóval, mert gégebetegsége miatt beszédet mondani mai állapotában képtelen. Most csupán a régi terminuskitüzésnék tett eleget, Szegedre jött, hogy választóival érintkezzen. Peidlt a megszokott bensőséges egyszerűséggel fogadták az állomáson. Megérkezése után azonnal a Délmagyarország munkatársa rendelkezésére állt és — mint már tegnap jelentettük — a Délmagyarország hasábjain, innen Szegedről válaszol Klebelsberg kultuszminiszternek, ismeretes pénteki kijelentésére, amelyekre Rassay Károly szombati lapunkbau már nyilatkozott. Peidl Gyula válasza a következő: — A kultuszminiszter ur személyemmel Foglalkozó beszédéről az a véleményem, hogy az kortesbeszed, nem is a legszerencsésebb fajtából. Ezt kell hinnem, mert ellenkező esetben az ellenem és képviselőtársam ellen történt támadást minden ok cs szükség nélkül egyszerűen a hajánál fogva elöráncigált szeszélynek kell minösitenem. Udvarias csomagolásban tőrdöfés az ellenzék felé. Objektív látszatba öltöztetett nagyfokú türelmetlenség az ellentétes politikai felfogással szemben. Ezeken túlmenően pedig illogikus és jórészt nem is fedi a való tényeket. Ezzel elintézettnek is tekinthetném részemről az ügyet, de nem akarok ugyanabba a hibába esni, mint a kultuszminiszter ur, azért röviden bizonyos részletekre is ki kell terjeszkednem. 1. Ha igaz, hogy egyik büszkesége vagyok a magyar politikai életnek, amint ezt gróf Klebelsberg ur állítja, akkor miért akar mást választatni helyembe, holott abban bizonyára egyetértünk, hogy e tekintetben nem túlságosan nagy a ¿álaszték a magyar politikai életben. 2. Ha igaz az, hogy »sok önmérséklettel képviselem a magyar szociáldemokrata pártot«, amint Klebelsberg gróf ur mondja és amiben sok az igazság, miért nem követi ezt az önmérsékletet a miniszter ur is legalább addig a határig, hogy megelégszik a kormányzat ezidőszerinti, nem éppen legális, de tényleges 90 százalékos parlamenti többségével és nem kivánja a megmaradt maroknyi ellenzék megsemmisítését is. 3. Furcsán hangzik, Iiogy a miniszter ur, állítólag az egész ország minisztere, partikularizmusra biztat engem, aki pedig — ugyancsak állítólag — amúgy is egyoldalú osztályérdekekért küzdök. 1. A tény ezzel szemben az, hogy én szerény képességemet valóban az egész ország egyetemes érdekeinek szolgalatába igyekszem állítani, de emellett mindenkor készséggel állottam és állok a jövőben is a szegediek rendelkezésére, ha ezí különleges helyi érdekek jogosan kívánnák, amil — ha annak szükségé! érzi — a múltra nézve igazolhat maga Szeged sz. !iir. város tanácsa, igazolhatnak az idők folyamán gyakran hozzám ferdüli különböző testületek és érdekeltségek és siámsalan magánember is. Persze ezen ténykedéseim sohasem kerültek nyomdafesték alá, diszpolgárságra vagy más elismerésre nem reflektáltam értük, még csak 1? ^TZAIJ^ RUM LIKŐR KONYAIi szóval sem dicsekedtem velük soha, mert azt tartottam, hogy kötelességemet teljesítettem csupán. — Abban egyetértünk, hogy Szegeden is, másutt is rengeteg sok a baj is igy nehéz az élet. Szívesen segítek ezek csökkentésében, amennyire tőlem telik, mert ebből sohasem csináltam pártkérdést és ha e tekintetben aránylag keveset tehetek, annak oka nem bennem, hanem a mai kormányzati rendszerben van, amely bizony íulon-tut érvényesiti minden téren a pártszempontokat. Emellett le kell szögeznem, hogy a bajokért elsősorban mégis csak a mai kormányzat felelős, valamint azok, akiknek részük volt abban, hogy a miniszter ur által említett Szeged, Debrecen, Komárom és ezenkívül még nagyon sok város — határvárossá lett. Ha a magam és pártom háborúellenes állásfoglalása annak idején érvényesülhetett volna, erre sohasem került volna sor. És meg kell mondanom azt is, hogy nem szeretném, ha néhány esztendő múlva a bekövetkezhető még nagyobb bajok nyomán ugyanezt kellene megállapítanom. 99 4 magyar politika! élet egy egészen különleges fajtája" Peyer Károly országgyűlési képviselő, aki Peidl Gyulával együtt érkezett Szegedre, hogy előadást tartson a Munkásotthonban, szombaton este ugyancsak nyilatkozott a Klebelsberg-beszéd ügyében. A következőket mondotta: — Szegedi utam egészen véletlenül esett össze Peidl képviselőtársam lej övelelével, mert én a munkásbiztositás ügyében jöttem előadást tartani. Ez az előadás már régóta elő volt készítve. V Klebelsberg-ügyhöz nekem nincs sok hozzáfűzni valóm, mert ezt a szegcdiek ügyének tekintem. Csak általánosságban jegyzem meg, hogy a magyar politikai élet egy egészen különleges fajtája az, hogy egy aktio miniszter (jxzal dicsekszik, hogy mit csinált, mit kedvezett kerületének. Felmerül az a kérdés is, hogy mit csináljanak azok a választókerületek az ö igénycikkel, amelyek nem tudnak miniszterképviselőt kapni? — A főváros például nincs annyira clf ragadtatva a kultuszminiszter ur polilikájálól és ugy látom ezt a felfogást osztja az ő miniszterkollégája is a népjólétiből, mert versenyre kelt vele az alkotásban. Az egyik ugyanis fel akarja építeni a lágymányosi tavat, a másik ki akarja mélyíteni, hogy fürdőt csináljanak... Meg vagyok győződve arról, hogy ezek a kortesszavak éppen ugy eltévesztették hatásukat ilt Szegeden, mint ahogy Budapesten. * Peidl Gyula és Peyer Károly társaságában az esti órákban kiment a Munkásotthonba, ahol meleg ünneplésben részesítették. Peyer Károly zsúfolt terem előtt tartotta meg előadását a munkásbiztositás tiktuális kérdéseiről, vasárnap reggel Csongrádra utazik. Peidl Gyula a vasárnapi napot választói között tölti; szokásos beszámoló beszédét egészségi állapota miatt most nem tudja elmondani. Vasárnap este utazik vissza Budapestre. 'fr György. Somogyi polgármester leve! A Klebelsberg-beszéd ügyében (A D álmagyar ország munkatársától.) Az ismeretes Klebelsberg-beszéd ügyében szombaton megszólalt Somogyi Szilveszter polgármester is, miután Rassay Károly és Peidl Gyuia, Szeged két ellenzéki képviselője a Délmagyarország hasábjain válaszolt a kultuszminiszternek. A polgármester levelet intézett a Délmagyarcrszág szerkesztőjéhez, amelyben vázolja a tegnapi történteket, majd a következőket irja — 1927 április 1-én 8930. tanácsi sz. alatt megkérte a város közönsége Rassay és Peidl képviselő urakat is, hogy c tiszai hid Tápénál való létesítése érdekében a kereskedelemügyi miniszter urnái eljárni szíveskedjenek, mert az ország érdeke is azt kivánja, hogy a hid népes helyeket kössön össze. — 1928 julius íi-én 19.790. sz. alatt arra kértük meg mindkét képviselő urat, hogy a tanyai kisvasút motorai számára beszerzendő nyersolaj illetékét mérsékelje az állam, mcl az színin elviselhetetlenné teszi c nagyon fontos közérdekű intézmény üzemköltségeit. A nyersolaj ára ugyanis akkor 12.60 fillér volt, az illeték pedig 1G. 10 fillér. — 1927 február havában 31/1927. kgy. száma a városok költségvetési jogainak megvédése tárgyában a miniszterelnök úrhoz feliratot intézett a törvényhatósági bizottság, melynek támogatására Rassay és Pcidl képviselő urakat is felkértük. — 1927 augusztus lS-án IS.IS 1/1927. sz. alatt megkereste a város tanácsa fontos országos és városi közügyben, hogy a szegedi királyi ítélőtábla területének a kibővítése iránt való előterjesztését az igazságügyminiszter urnái hathatósan támogatni szíveskedjenek, annál is inkább, mert a pesti tábla területe a kis országhoz képest óriási és a felhalmozott ügyek sokasága miatt ott igen hosszú terminusokra osztatnak be. — Voltak még egyebek is. amikör megkereséseket intézett a város összes pártfogójaihoz és képviselőihez, mindezekre a megkere-