Délmagyarország, 1929. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-26 / 22. szám

íy^Lí január 26. eltelt, de még egyetlen egyszer sem olvastuk, hogy Frühwirth képviselő ur a kormányzatot kérdőre vonta volna az ipari sérelmek ügyében. Ha az »iparosblokk« betartotta volna igéretét, ma már fele sem volna mesj panaszainknak, sérelmeinknek. Iparostársaim! Dehogy akarják ők a mi érdekeinket megvédeni. Dehogy akarják ők a rendszert megbuktatni. Inkább szeretnék — feltéve, ha sikerül nekik, — a központi kézmüveskamarát felállítani, hogy egy nagy csomó barátjukat jó állásokhoz juttassanak politikai szolgálatukért, a kisiparosság terhére. Hát mélyen tisztelt vezérurak, mi már nem hiszünk önöknek és teljesen bizalmatlanok vagyunk önökkel szemben. Hol volt Frühwirth Mátyás és száz iparost támogató képviselő barátja, amikor a munkásbiztositó autonómiáját temették? Hol voltak, mikor a forgalmi adókérdésről volt szó a parlamentben? Hol volt a parlamenti 100-as iparosblokk, amikor a legsúlyosabb helyzetben élő kisiparosságnak súlyos adóterheket szabtak a nyakára és a nagyvagyonokat, a nagy földbirtokokat adókedvezményben, sőt nagy kölcsönökben részesítették? Hol volt a 100-as blokk, amfkor a kisiparosság a közszállitásokban részesedést, munkát kért és kisipari kölcsönért folyamodott? Hol voltak Frühwirth urék, amikor a parlamentben az általános titkos választói jogot tárgyalták, amelytől a dolgozó kisiparosság a demokratikus Magyarország megszületését várja, amely egyet jelent a jogok kiterjesztésével és a kisiparosság gazdasági javulásával . Mi megállapíthatjuk, hogy a törvényhozásban a kisipari kérdéseknél nem hallatták szavukat és azok érdekében semmit sem tettek. Most azonban kedveskedni akarnak nekünk egy központi kézmüveskamarával, amellyel megint egy uj és nagy terhet akarnak az iparosság nyakába zúdítani, anélkül, hogy az iparosság ettől az uj szervtől a legkisebb eredményt is várhatna. Nekünk nem kell a kézmüveskamara, mi ujabb terheket már nem birunk el. Nekünk nem kellenek ujabb intézmények, hanem uj, gerinces, az Iparosság érdekeiért önzetlenül küzdő vezéreket kívánunk a magyar iparosság élére. Ausztriában a háromosztályú kamarai rendszer van érvényben, ami a gyakorlatban nagyszerűen bevált Magyarországnak jelenleg hét kereskedelmi és iparkamarája van, amelyek kebelén belül a kézművesipari osztályt is meg lehet szervezni az iparosok minden ujabb megterheltetése nélkül és ugy, hogy azokban a vidéki iparosság is megfelelő érdekképviseletet nyernek. A háromosztályú kamarai rendszer mellett eddig az ország legnagyobb ipartestületei állástfoglaltak. Budapest, Debrecen, Sopron, Pécs, Győr egymásután csatlakoztak a háromosztályu kamarai rendszer mellé és kimondották, hogy a kézmüveskamara felállítását a legélesebben ellenzik és annak felállítását a kézmüiparosság érdekében ellentétben állónak tartják. Marosán Milán, kisiparos. A

ww/k * u * *-Eí-\'r»rs Harry Lieolfce naayszírü vla|»tcka 3T3.SL0 /íLllv/% A a hóiifin a Belvárosi Moziban Castelium olim . . . 4 ványos bizonyára szerzett elég tapasztalatot, jármegszervezéséhoz. Óra ct labora — vallhatta és cselekedte a politikus úszómester. Am ennek a pártnak megszervezéséhez nem volt elég az úszómester és vásári mutatványos gyakorlati tapaszr talata. Kovács Bélának ébresztőórákra is szüksége volt. A magyar fasiszta párt szervezője nem nyugodott meg a bűnösségét megállapító ítéletben, hanem felebbezelt a törvényszékhez. A törvényszék nem ma foglalkozott először az üggyel. Az első ízben megtartott felebbezési tárgyaláson elrendelte a bizonyítás kiegészítését. Tanukat kellett kihallgatni, ujva kihallgatták a sértettet, a vádlottat ii s a megvastagodott iratcsomó újra felkerült a törvényszékhez. A mai tárgyaláson az előadó bíró részletesen ismertette az elsőbiróság előtti eljárás eredményét, felolvasta az ítéletet indokolásával együtt, előadta alapos részletességgel, hogy a törvényszék által elrendelt bizonyítási eljárás milyen eredménnyel végződött s amikor befejezte félórás előadását, megszólalt az úszómester, a vásári mutatványos és a fasiszta párt szervezője: — Visszavonom kérem a felebbezési Nem sok az a büntetés, meggyőzött a bíró ur. Csak most nem tudom leülni azt a négy napot, mert — tetszik tudni —, még ebben a farsangban meg kell egypár helyen alakitanom a pártszervezetet. Az elnök tudomásul vette a felebbezés vissza•onását. Az úszómesternek nem kell leülni nyomban a négy napot. Szervezheti tovább a pártját, ha majd kap halasztást a »helyetfoglalásra«. Ez a part nem az úszómesterek pártja, nem is a vásári mutatványosoké, hanem a magyar fasisztáké. De kik lehetnek tagok abban a pártban, kik léphetnek be abba a pártba, amelyet a sikkasztás miatt négynapi fogházra elitélt úszómester cs vásári mutatványos hív életre? A kézmüveskamara és a kisiparosság Február 3-án a szegedi iparosságnak dönteni kell, hogy kivánja-c, szükségét látja-e a kézmüveskamara létesítésének, vagy sem. Az IPOSz vezérkara a mult vasárnap tartotta meg a Módosféle vendéglőben a csongrádvármegyei körzet alakuló nagygyűlését, amelyre a szegedi iparosságot is meghívta, de nem azért, hogy alkotmányos formában maga az iparosság is hozzászólhasson az őket érdeklő kérdésekhez, hanem, hogy a statiszta szerepét töltsék be vele, az ő egyéni érvényesülésük érdekében. Az iparosságot a tárgysorozathoz egyáltalán nem engedték hozzászólni és igy történhetett meg, hogy a féltucatból álló budapesti vendégcsoport szegedi és környékbeli Fejbólintó János barátja! elhatározták a körzet megalakítását és a kézmüveskamara felállítását Iparos Testvéreim! Ezek az urak a kongresszusokon éveken keresztül hitegették az iparosságot ők is sírtak a halottvirasztó és sirató asszonyok módjára a pusztuló kisiparosság sorsa felett és halomszámra hozták a határozatokat a kisipari sérelmek orvoslása érdekeben, amelyek a kormányhoz lettek volna felterjesztendők. Nyolc éven keresztül azonban egyetlenegy határozatra sem érkezett válasz, ilyet nem ismertettek, nem olvastak fel nekünk, hogy a minisztérium intézkedett-e a jogos sérelmek orvoslása érdekében, vagy mint alaptalanok felelt napirendre tért. Ezekután az iparosságnak tejesen jogos az a teltevése. hogy a kongresszuson elfogadott határozati javaslatokat az illetékes minisztériumokhoz fel sem terjesztették. Természetesen a hivatalos vezérurak próbálkoznak is e vád ellen védekezni és azt mondják, hogy a kormány nem törődik a kisiparosság sorsával, aaiei_. uek azonban maga a kisiparosság az oka, mert nem szervezkedik. A tisztelt vezéruraknak ert a védekezését a kisiparosok elpuffogtatott fri.-isnak tartják, hiszen hogyha n vetérurak azt látták, hogy a minisztériumban egyáltalán nem törődnek az ország sínylődő kisiparosságával és fittyet hánynak a kisiparosság jogos kívánságaira, panaszaira, sérelmeire, akkor szerintünk a vezéruraknak a kormánnyal szemben feltétlenül az ellenzéki politika álláspontjára kellett volna helyezkedniük. Ehelyett azonban, amikor néhanapján feltört a vergődő kisiparosságból a keserűség, gyűlést rendezlek és segítettek a kisiparosságnak a kormányt támadni, dn «z iparosság háta mögött a legnagyobb megalkuvást tanúsították. Most egy éve is a szegedi városházán rendezett nagygyűlésen az IPOSz vezérkara Frühwirth Mátyás vezérlete alatt ígéretet tett a parlamenti százas iparosblokl: nevében, hogy amennyiben az ország iparossága az ott felsorolt sérelmekre orvoslást nem kapna, a narlamenti blokk ellenzékbe vonul. Azóta egy év Losonc, január 21. Ezeknek a soroknak semmi egyéb aktualitásuk nincs, mint hogy január 2 J van és a véletlen ugy akarta, hogy e sorok írója ápp ma döcögjön végig egy nógrádmegyei kis falun, amely jóformán ma se áll többől, mint egy uccányi házból és néhány száz földhözragadt szegény, halina, viselő szántóvetőből. Kis szalmaíedelü viskók és írástudatlan szegény emberek egyforma közönnyel néznek fel a falu fölött emelkedő dombra, amelynek kéttornyú emeletes házában az »urak« laknak a pan Madáchot, akik ott voltak már az utolsó Árpád király táborában, rabul ülték meg a konstantinápolyi Jedikulát s címerük aranykoronát tarló, négylábú griffjét meghurcolták Thököly bujdosó seregeiben. Nem mindig voltak ott, ahol a hatalom, de mindig ott voltak, ahová a haza hívta őket s akár hadi emberek, akár litterátusok voltak, meghalni mind hazamentek a sárga házba, amelynek homlokáról az aranybetűs felírás belekerült az irodalomtörténetbe: Cartcllum olim. »Valaha kastély«. S ma van a százvalahányadik évfordulója anr«ak, hogy a magyar Istennek tetszett rásugároztatni lelkét a sztregovai földesurak házára és megfürdetni az örökkévalóság fényében a bölcsői, amelyben újszülött gyereket ringaitak. A magyar Isten akkoriban nagyon adalczó kedvében volt. Három héttel azelőtt Kiskőrösön járt s egy tót cselédleány méhe gyümölcsét áldotta meg halhatatlansággal, hogy c g] irmek, akire c zer évig várt a magyar róna, az egész emberiség szine előtt mindörökre képviselje a magyar népet. S a magyar Isten Sztregován, a magyar nemes urak sarjadékában, akire ezer évig várt a Felföld hegyevölgye, találta meg azt, akivel a magyar gondolatot akarta képviseltetni az örökkévalóságig a vüághullása udvarában. Amikor a magyar róná parasztgyerekét a föl 1 egyik sarkától a másikig elvilágló fáklyává, a magyar nemes úrfit a világot átölelő bölcselővé predesztinálta, ez a választás r.cm az eszme elmúlásra született, arasznyi lét után elhamvadó hordozóinak^ hanem magának a magyar eszmének szólt. A mindentudó Isten látta a jövendőt és tudta, hogy lesz ídő, mijior az élők büüeíért sir szélere jutó nemzetnek ez a két halott lesz a föpatrónusa, szelíd őrzőangyala és lángkardos kerubinja. Két halott, akiket idegen föld temetőjéből kell haza idézni a koldusbotra jutott hazának és árva gyermekeinek, akik akkor is z:o!ozsmát_ sírnak, mikor himnusz' akarnak zengeni. Mert Madách Imre faluja csakugyan panaszos sirámmá torzítja a himnuszt a magyar vándor ajkán, aki ijedten tévelyeg az idegenben és nem meri hangosan kimondani, amit gondol. Nem mintha tilos volna Madách földjén a magyar szó, csak éppen idegenül és értelmetlenül csendül a hósapkás dombok közt. Egyenruhás szőke ember, cseh rendőr, vagy csendőr mint genius loci ásít a fehér szemíedeles kocsiút közepén és vállvonással felel a kérdésre, ez az omladozó kőrakás-c az az udvarház, amely valaha kastély volt? Mit tudja ő, mit bánja ő, mi köze neki hozzá, hogy egy nyilván más országbeli ember levett kalappal áll a vakolatát lerúgott, meghályogo. sodott ablakszemü, veszni tért öreg kúria előtt, ahol a sztregovai Ádám a maga tragédiáját az emberiség magasztos drámájává emelte, kitől hallott volna ő a magyar irodalomnak erről az elődök és utódok nélkül való ma-i gános hegyormáról, amely Aeschylos, Goethe és Byron magasságát éri fel? ő csak azt tudja" hogy itt egy pan lakik, magánosan és visszavonultan az ócska bagolyvárban, amelyet enged pusztulni és zülleni. Mondják, az életbe belefáradtan él itt az utolsó Madáchunoka, se ereje, se kedve megint kastéllyá tenni a sárga házat, ahol hosszú éveken át elmélyedéssel töltötte napjait a legnagyobb magyar elmélkedő, a maihoz nagyon hasonló zavart, zilált és sivár korszakban, mikor a többi nemes ur hazafias szenvedélye az agarászás volt a legnemesebb élvezete bor és cigány mellett a sírva vigadás. A sztregovai léleklátó bűbájos háza felett, aki ódon bútorai közül, nagy íróasztala mellől, nehézkes párnásszékébőr "elszállt elmúlt és eljövendő évezredekbe, ült a fáraók trónjában, hevert a saturnálíák bíbor pamlagán, vérpadra lépett Dantonnal, térdepelt borsón a falanszter, ben és mindenkinél messzebb járt, mert Lucifer karján repülve színről-színre látta dicsősége közepette az Urat, — a nagy mágus tanyája felett az enyészet szelleme ül, amelynek kezet nem fogia meg senki. A messziről jött vándor néhány száraz babérlevelet hint a havas útra, ahol az elkanyarodik a régi ház felé, amely egykor kastély volt s amelyben talán ma senki se üli meg egy sóhajtással se Madách Imra születése napját. A messzi vándor mély sóhajtással vesz bucsut az elhagyott háztól, amelynek hajdani felirata szimbolizálja a nagy ország sorsát is, amely oly kicsire zsugorodott most a grár.ic mögött. Castelium olim. Egykor kas. tély, ma egy kis pusztuló majorság, amely; fölött nehéz árnyak libeauek... — a. — ti.