Délmagyarország, 1929. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-22 / 18. szám

1929 ianuár 22. OÉLMAGYARORSZAG 3 Egy szabadkai iskolaigazgató éves fiával heteken keresztül fogságban tartott egy fiatalasszonyt Feltűnést kellő boíráaypör kínzással, zsarolással és kél letartóztatással (Budapesti tudósítónk telefon jelen­tése.) Szabadkáról jelentik- A szabadkai rendőr­ség ma letartóztatta a város társadalmi életében előkelő szerepet játszó Maurer Nándor volt pol­gáriskolai igazgatót, aki nyugalomba vonulása óta a Gazdák Biztosító Intézetének volt a vezetője. Letartóztatták ezenkívül az igazgató ödön nevű 26 éves fiát Azzal vádolják őket, hogy heteken át a külvilágtól elzárva tartották a 17 éves dús­gazdag cs válófélben lévő Zolíanovits Istvánnc, született Joramovits Ilonkát, akit Maurer ödön, tt férjétől, egy bajmoki kocsmárostól megszökte­tett. Az asszonnyal elhitették, hogy nagy vagyo­nuk van és azzal hitegették, hogy Maurer ödön feleségül veszi, ha elvált az urától. Az asszonynak a szökéskor 53 ezer dinárja volt, ezt természetesen elköltötték, majd az öreg Manr r lakásán az asszonyt addig ütötték-verték, amig alá nem irt nekik egy félmillió dináros váltót Az elszöktetett asszonyt hetekig tartották egy szobában, aki többizben is megkísérelte a szökést Végül is a cseléd jelentetto fel a zárra tartott asz­szony kínzóit. A rendőrség Maurer Nándort és ödönt zsarolás és személyes szabadság megsértésének büntette elmén letartóztatta. Megállapították, hogy Maurer Nándor ellen sikkasztás, Maurer ödön ellen pedig lopás miatt folyik eljárás, A város kisaiátltási iogot kér akollégiumokhoz szükséges telkekre A Tisza Lafos-kSraion építik fel a kollégiumokat? (A Délmagyar ország munkatársától.*] Beszá­tnolt a Délmagyarország azokról a nehézsé­gekről, amelyek a Szegeden létesítendő egve­temi kollégiumokhoz szükséges telkek meg­szerzése körül fölmerüllek. A kultuszminisz­ter, mint ismeretes, abban a leiratában, amely­ben arról értesitelte a város közönségét, hogy két kollégiumot szándékozik Szegeden létesí­teni. egyet a természettudományi fakul'ás ha l gatói számára, az Eötvös-kollégiumot és egyet az egyetem hallgatónői számára, meg;elölte azokat a telkeket is, amelyeknek megszerzését a városra bízta Az egyik megjelölt telek volt íz ujszegedí Bíedl.féle fürészgyár hatalmas kiterjedésű telepe, a másik pedig a Tisza Lajos-körut és a Honvéd-tér sarkán lévő be­építetlen telek, amelynek tulajdonosa dr. Ko­pács József főorvos. Az ujszegedí fürésztelep megszerzését lehetetlenné teszi az, hogy a te­lepen igen értékes és nehezen megmozdítható tyári berendezések vannak, amelyek a telek Értékét körülbelül nyolcszázezer pengőre eme­lik. A Kovács-féle telekért viszont tulajdo­nosa nyolcvanezer pengői kér, ami sokszoro­san több a belvárosi telkek átlagos értékénél. A telektulajdonosokkal folytatott tárgyalá­sok eredményéről, illetve eredménytelenségé­ről hétfőn tett je'entést a mérnöki hivatal a tanácsnak, amely ugy határozott, hogy felter­jesztést intéz a kultuszminiszterhez és beje­lenti, hogy a leiratban megjelölt telkek kö­zül a Kovács-féle telket tartja alkalmasabb­nak, mivel azonban ennek megszerzése a tu­lajdonos felfokozott igénye miatt lehetetlen adás.vctel utján, kívánatosnak tartja a telek értékének szakértőkkel való megállapittatását és — ha a telek megfelel a miniszter cél­jainak, akkor kisajátítási jogot kér a közgyű­lés utján a telekre a kereskedelmi minisz„ tértől. Ha tehát a közgyűlés hozzájárni a kisajá­títási jog megfolyamodására vonatkozó ta­nácsi javaslathoz, akkor felkerülnek az iratok a kereskedelmi miniszterhez, aki a kultusz, miniszter véleménye alapján elbírálja majd, hogy közérdeket szolgálnak.® az építendő kollégiumok és közérdek cimén megadható-e a városnak a telekre a kisajátítási jog. Ha a város megkapja ezt a jogot, akkor meg­indul a kisajátítási eljárás és a telek értékét a birósáe szakértői állaDÍtiák mes. Debrecen kanosszát jár a iulfuszminsszférium és a üépfiiÉ! minisztérium között elpazarolt közkörházáérf (A Délmagyarország munkatársától.') Elné­fcést kérünk az olvasótól, amiért ismét vissza­térünk Vídákovits Kamill professzornak a faj­védők szegedi lapjában megjelent nyilat' oza­tára, amelyben a Délmagyarországot akarta támadni, de dr. Pálffy József tanácsno'.ot tá­madta az ismeretes mentőügy miatt. Vissza keil azonban térnünk rá, rrert a professzor ur frappánsnak szánt ¡»cáfolatát« a nyilat­kozat megjelenésének napján, szombaton frap­páns módon lecáfolta az Újság cimü buda­pesti lap hasábjain dr. Vásánj István, Deb­recen uj polgármestere. A professzor ur ügyanis reflektált a Délmagyarország egyik régi vezércikkére — elkésve bár, de törve nem — és kije'entette, hogy »a debreceni kór­háznak esetleges újra vsió felállításának, amely csak terv — és nem befejezett tény, tnint ahogy a Délmagyarország akkor hozta — az az alapja, hogy a debreceni kórházat Debrecen városa szerződésileg a klinikák fel­építésének tartamára átenged!e a kultuszkor­mánynak a klinikák céljaira. Most hogy ké­szek a klinikák, a városnak sok gondot okozó problémájává vált, hogy mit tegyen a pa­píron meg nem szűnt kórházzal, amelyet fenn j kell tartania«. Az Újság szombati számában dr. Vásárhelyi Gyula hosszabb beszélgetést közöl dr. Vásáry Istvánnal, Debrecen uj polgármesterével. Az interjú idevonatkozó része így szól: Megállunk egy pillanatra. Közbevetek egy kérdést. Mi van a kórházzal? Mégis csak borzalmas és lehetetlen helyzet, hogy Debre­cen szabad kir. városnak még mindig nincsen közkórháza. Egyeteme, klinikája az fan, hogy az egész világról csodájára járnak, de ha ötven hagymázos beteget kellene a tiszti főorvosnak Beutalnia a kórházba, nagy zavar­ban lenne. — Hát a kórházzal valóban bajok vannak — mondja őszintén és elgondolkozva Vásáry István polgármester. De ez nem a mi hi­bánk. A városnak az egyetem létesítésekor cl kellett vállalnia egy uj, négvszázhuszágyas kórház építését, illetőleg berendezését. A vá­ros hárommillió aranykorona meg is szava ott erre a célra- A hárommillió aranykoronát a kultuszkormány rendelkezésé-e bocsátott* k. Most, amikor az egyetemi orvuskari építkezé­sek befejezést nyertek, kiderült, hogy a négy­százhuszágyas közkórház, amelyre a vénzt odaadtuk, ma sincs meg. Mit csinál erre Debrecen. Deputácíó/ik, Meinl ,.« ujiermésü íea Qaeen's blend V: angol font P 4*4» Tnree stars V* anaot font . P 3'90 Indiai sreciái 1/i" kg. . . . P 2-80 Sseged, Klausál iér 2. ss. kér, könyörög, követelőzik. Kéri azt, ami jár neki. A kultuszkormány már el is felejtette a hárommilliót és amikor a kórházat kéri tőle Debrecen, az a válasz: mi közöm nekem a kórházhoz, menjen a népjólétibe. De hiszen a hárommillió aranykoronát a kultuszkormány, kapta. Debrecen megy tovább a népjólétibe. Itt is fiaskó a próbálkozás vége. A népjó­léti azt mondja: hol a hárommillió? Én uem kaptam egy vasat sem. Intézzétek el először a dolgot a kultusszal. Debrecen pedig közben kórház nélkül marad és a hagymázos bete­geket — Isten ments, hogg ilyenek legyenek — csak nagynehezen tudná elhelyezni a tiszti főorvos. Ezt a kérdést minden körülmények közölt dűlőre kell juttatnia a kormánynak. Fi. gyeimébe ajánljuk az ügyet Bethlen István miniszterelnöknek, a város képviselőjének. Nézzen bele egy kicsit ebbe a kórház-dzsun­gelbe. Moliere és Bracco — a Munkásszinpadon (A Délmagyarország munkatársátólLelkes, mű­kedvelő társaság dolgozik nagy erőfeszítésekkel, senkitől és semmitől sem támogatva a Munkás­otthonban. A szépre szomjuző munkásság kulturá­lis nívójának emelését tűzte ki célul a Mankásszin­pad és ezt becsülettel szolgálja. Vasárnap azután merész kanyarodással, de tör­hetetlen akarással a műkedvelők a klasszikusok birodalmiba vették utjukat. A színlap Ttobertó Bracco híres drámáját, a Don Pietro Carussot és Moliére »Botcsinálta doktorán-1 jelezte. A régi színészet sanyarú évei elevenedtek fel, amint a nézőtérül szolgáló Munkásotthon nagytér mébe beléptünk. Azok az emberek, akik eljöttek, felsőkabátjukban dideregve húzódtak össze a ke­gyetlenül hideg teremben. A szegény műkedve­lőknek nincsen tüzrevalójuk... Az előadás kezdetére szigorú tűzoltók és rend örök jelentek meg a nézőtéren. Az eddig ugráló gyerekek egy-kettőre leülnek. Két rövid, azután egy hosszú csengetés. Kezdődik az előadás, Braccn drámája. Don Pietro Carnsso. A színpad a nyomorrgu Carusso padlásszobája. Fabriri gróf érzékeny je­lenetben válik kedvesétől. A hideg összehúzza a nézőket, a szereplőket, de az előadás folyik rendületlenül, határtalan ambícióval. Szünet után Moliere »Botcsinálta doktorálnak klasszikus humora árad a nézőtérre. Álljon itt a névsor: llora János, Hajós Rózsi, Stern Dóri, Farkas Mván, Kohn József, Arany János, Csonka Böske, Mák Lajos, Schtoariz Tibor, Wlasils Juc! Kopasz Ferenc játszottak a két darabban Ez nem volt theatre parée — egyszerű emberek lelkesedése volt ez a kulturáért. És ez minden tapsot megérdemel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom