Délmagyarország, 1929. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-19 / 16. szám

1992 iar.uar 19. LEGSZEBB BÁLI Ingeit , nyokkenöOlt kcrtyUh harisnyák LEOOLCSOBBAPI» Érah,!'T5,»s3 lecgfotoS? magyar györíuaí* nyu, »Oroszlán« véclSegyti laigel* elérusltása! Esravis »«ti* VÍTJW: Gombkötő Antal tanfelügyelő, Oraoclz Győző jnúszala főtanácsos után Vámossy Mihály gazdasági felügyelő terjesztette be jelentését. "Bejelentette, hogy a földművelésügyi miniszter válaszolt a közigazgatási bizottságnak arra a főllcrjeszt<5sérc, «melyben állatorvosi állások izervezését kérte Alsó- és Fclsötanyára. A miniszter közli, hogy ezt a kérelmet nem teljesítheti, mert a létszámcsökkentés következtében az állatorvosi karban igen nagy hiányok álltak elő. A gazdasági felügyelő indítványára elhatározta a bizottság, hogy átír a város tanácsához és azt kéri, hogy Fclsötanyára keressen magánállatoroost, Alsútanyára pedig szervezzen egy tőrvényhatósági állatorvosi állást, mivel a szegedkörnyéki állatállomány a hiányos állategészségiIggi szolgálat következtében igen leromlott. Klckner Géza állategészségügyi tanácsos terjesztette ezután elö jelentését, amely szerint decemberben liz embert martak meg Szegeden a veszett kutyák, falamenn.yit fölszállitották a Pasteür-intézctbc. A főispán ezután már éppen be akarta zárni az ölést, amikor ismét szólásra jelentkezett Kolb Árpád pénzügyigazgató. — A Farkas Csamangó üggyel kapcsolatban sze32833 toonrctnék még egy kérést előterjeszteni dotta. Tény az, hogy az adózás a békebelihez viszonyítva lényegesen emelkedett, ezzel szemben a kereseti viszonyok rosszabbodtak. Adót azonban kell fizetni, mert ezt kívánja az állam és a város egyetemleges érdeke. Adót nem lehet fuvolaszóval behajtani. A pénzügyigazgatóság mindig mérlegeli az egyes adózók gazdasági helyzetét és a tőrvényeket méltányosan hajtja végre. Éppen a súlyos pénzügyi viszonyok miatt a pénzügyi hatóságok iránt állandóan növekszik az ellenszenv, pedig a pénzügyi hatóságok törvényes funkciót teljesítenek. Szükséges, hogy a közönség bizalommal tekintsen a pénzügyi hatóságok működésére. Éppen ezért arra kérem a sajtót, hogy az ilyen természetű közleményekkel ne fokozza a pénzügyi hatóságok iránti e"enszenveL Az ilyen közlemények azt a látszatot keltik, mintha a szegedi pénzügyi hatóságok a legridegebb álláspontra helyezkednének az adófizetőkkel szemben. A közigazgatási bizottságnak nem r^lt hozzászólása ehez a kijelentéshez. Dr. Aigner Károly ezután kegyeletes szavakkal emlékezett meg a bizottság elhunyt tagjáról, Végman Ferencről. Indítványára kimondta a bizottság, hogy részvétlevelet intéz az özvegyhez. Végül dr. Debrc Péter, a kőzkórház igazgató-főorvosa ismertette a kórház módosított költségvetését. Az egészséges és a beteg csecsemő Irta s a szegedi katolikus nSvédő kulturdélutánján felolvasta: dr. Hainiss Eiemír egyetemi tanár I. A gyermekeit aggódva szerető apa és a gyermekek iránt igaz, mély szeretettel viseltető gyermekorvos szivét és gondolatait hallják megnyilatkozni akkor, amidőn a gyermekről, mint Isten egyik legnagyobb áldásáról, helyesen meghatározott helyzetéről, mint a későbbi nevelés fundamentumáról, a gyermek jogaírói, mellyel a természet az anyja testében való fejlődés révén felruházta s végül a beteg gyermekről, mint a szülő legnagyobb fájdalmáról és a betegségek megelőzéséről, mint a gyermekkel szemben legnagyobb követelésről óhajtok beszélni az orvostudomány kutatásai nyomán nyert tapasztalatok és sok-sokcsaládnál tett megfigyeléseim alapján. önöknek egyik része már anya, másik része e szavakban le nem irható boldogság várományosa. Megboldogult édesapám azt mondotta, ez a szó »anya«, fenséges, dicső és magasztos tulajdonság, mely a uő iráut a legnagyobb tiszteletet, legszentebb érzelmeket kelti a mi lelkünkben s a legnagyobb büszkeséget az anya szivében. Mi férfiak bármily érzéssel szeretjük is hitvesünket, százszorosan mély szeretettel adózunk neki akkor, amidőn életet adva gyermekeinknek, házas életünk boldogságát ez egyetlen szóval szilárditják meg, »apa«. Mily változást hoz a kis jövevény a házaséletbc, mily változást életmódunkban, eddigi házirendünkben, szokásainkban, mily gyönyörrel és boldogsággal engedjük át -Magunkat a kicsiny gyermekünk okozta uj rendnek, mikor az a lélekemelő tudat foglalja el egész valónkat, hogy a mi gyermekünk java kívánja ezt S ha eddig is örömmel, szeretettel igyekeztünk az élet nehéz küzzdelmeit vivóó napi munkánkból kis Fészkünkbe, sokszoros örömmel és szeretettel siettünk oda akkor, amikor anyává lett hitvesünk mellett még gyermekünk, a mi saját édes gyermekünk iránt érzett szeretet és vágyakozás is vezet bennünket. Újszülött és csecsemőkorában gyermekünk látása gyönyörködtet, csuszó-mászó korában ügyetlenségekben fejlődő ügyeskedése mulattat, később gondolkodásának kibontakozása, érdeklődésének ébredése köt le, majd természetének egyéni mcgnyiliUWWS vánulásai, szellemi képességeinek diferenciálódása, a sablonos követelmények mellett mutatkozó speciális tehetsége növeli büszkeségünbet s a fejlődés minden további mozzanata uj és uj örömökkel ajándékoz meg. Mily boldogság honol a családi fészekben, míg gyermekünk vidámsága, mozgékonysága, tanulékonysága azt bizonyítja, hogy egészséges. Ilyenkor jókedv, megelégedés tanyája házunk minden zuga s mily végtelen szomorúság, levertség, boldogtalanság és csend foglalja el azok helyét, ha a gyermek megbetegszik. Kétségbeesés, a betegség kimenetelétől való félelem elsötétíti a jövő rózsaszínű képeit, félünk, hogy összeomlik minden s a beteg gyermek megtört szemében a szülő egy jövendő haldoklását látja.. Keserű fájdalom uralja a szülő egész lényét s kész vagyont s éjjelt-nappallá áldozni, csak legnagyobb kincsét, gyermekét ismét egészségesen lássa. Szívszorongva várja orvosa megjelenését, kémlelve lesi arcjátékát, várja a reményt hozó szavakat. S ha az; Isten vezérelte orvosi tudomány cs lelkiismeretes ápolás segítségével a gyermek ismét talpra áll, mérhetetlen boldogság tölti be a szülő egész telkét, felejteti lassan a lelki szenvedést és bizony a legtöbbjének gondolkodását a jelen örömei töltik' be s nem gondol az ujabb baj eshetőségére, vagy ha ¡aj fájó emlékek ezt rémként lebegtetik is előtte, elhesegeti kellemetlen gondolatait, lehetőségekkel nem számol, mert feltett szándéka: »hogy még jobban fog gyermekére vigyázni». »Vigyázni a gyermekre« természetes szándéka minden szülőnek, de sokszor hiábavaló. Ne méltóztassanak szavaimat félreérteni. A kijelentés, vagy szándék mindenkor jóhiszemű, hisz ez a szülői érzés természetes folyománya, megvalósítása azonban sokszor ütközik akadályba részben a szülőbe^ i részben rajta kivül álló okok folytán. Száz száza-\ lékos eredménnyel még egy szülő sem tudott gyermekére vigyázni, a legaggódobbak a legkevésbé, minthogy az aggódás objektív gondolkodásunkat teszi lehetetlenné s a szubjektív beállításban végrehajtott vigyázat, vagy óvás a melegházi növény satnyaságát, vagy a kalitkában nevelt madár őnállótlanságát eredményezi az ilyen gyermeknél. Gyarló emberi mivoltunk nem képesít arra, hogy ggermekeinknél minden bajt el tudjunk hárítani, de intelligens emberi mivoltunk arra hivatottá tesz, hogy gyermekeinket a baj ellen felvértezni tudjuk s ezáltal a betegségek lehetőségét csökkentsük és ellenálló képességüket fokozzuk. Ez a szándék az, amit a gyermek testi fejlesztésében minden szülőtől megkövetel, ez al cselekedet az, ami laikus elgondolás alapján felállított programot uem fogadhat el biztos alapul s ennek folytán ez a tétel az, amiben minden szülő leginkább szorul lelkiismeretes kitanitásra. Rmenf ftk egyedül a betegekérdekét tartsák szem előtt, mindenkit oda vigyenek, ahová kívánkozik" Nyilatkozatok az egyetem, a közkórház és a mentők ügyében WtPSaBJRlR" Mi I. ZORO ÉS KKRU ezennel kiielentiük, hogy nem vsgyunfe aior,o-nk a Zeppelin Slnlt pelyau'nséva'. mert ez iga^l mi vegyünk és hétfőtől szerdáig latsaink, Miss Ellda O-vomo'iiire és Jim O dollal olyan pólyautazási rendezünk a Belvárosiban, hogy 170 percig rengeni fognak a lalak a nevetéstől. trtWi (A Délmagyarország munkatársától.') Nagy feltűnést keltett a Délmagyarország pénteki számának az a cikke, amelyben dr. Vidákovics Kamill egyetemi tanár azon panaszát ismertettük, hogy a szegedi mentők kevés beteget visznek az egyetemi klinikákra. A mentők ezzel kapcsolatban viszontpanaszt emeltek a klinikák ellen és azzal magyarázták a helyzetet, hogy a klinikák nem fizetik ki idejében a betegszállítási dijakat. Az érdekes ügyben a Délmagyarország ma megkérdezte Dcbre kórházigazgatót, az egyetemet és a mentőket. A nyilatkozatot alább adjuk: Dr. Debre Péter kórházi igazgató-főorvos a következőket mondotta: — Midőn Papp tüzoltófőparancsnok ur az újonnan szolgálatba lépett dr. Sztavrovszky mentőfőorvos úrral nálam bemutatkozó látogatást tettek és egyúttal bejelentették, hogy a mentőszolgálatot most már az országos mentőegyesület i látja cl, a nálam járt urakkal a következőket közöltem és kértem őket azok betartására is: A mentők ¡ássák el szolgálatukat teljesen pártatlanul, egyedül a betegek érdekét tartva szem előtt, vagyis mindenkit odaszállítsanak, ahova a beteg kívánkozik. Amennyiben valamelyik sérült, j vágy beteg nem kéri kimondottan egy bizonyos | intézetbe való szállítását, ugy azt a mentők legjobb elbírálásuk szerint odavigyék, ahol momentán több férőhely van, esetleg súlyos sérülésnél abba az intézetbe, amely közelebb fekszik, mert sok esetben életmentést jelent az, ha a beteg néhány perccel előbb jut orvosi segélyhez. — Ezen álláspontomat és kérésemet a megjelent urak természetszerűleg szinten magukévá tették és tudomásom és tapasztalatom szerint ezirányban is végzik nemes munkájukat Mi pedig a mentők által behozott beteget mindenkoron ellátjuk. Ha a kórházi ápolás szükségessége fennáll, ugy fel is vesszük. A szállítási dijakat a szegény betegek után természetesen pontosan fizetjük. A kórházi pénztárból előlegezzük és utólag az ápolási dijakkal együtt behajtjuk. Jól informált egyetemi helyről a panaszokra vonatkozólag a következőket mondották nekünk: — Ami a betegeknek a Klinikára vonawozö szállítását illeti, csupán a sebészeti klinika jöhet tekintetbe, mert az tényleg igen kevés balesli anyagot kap, ami a tanítás és bemutatás szenipontjából mindeneseire hátrányos. — Ami pedig a szállítási dijakat illeti, a mentők, míg a múltban minden szállítást díjmentesen végeztek, most mindenéi pánzt kérnek. Az egyetem meg is fizeti ezeket a dijalkat, de ez nem a kliuikák dolga, hanem a gondnoki hivatalé. Ez a hivatal tudomásunk szerint havonta el is számolja a dijakat, bár elismerjük, hogy ez az eljárás kissé hosszadalmas is tehet. A klinikákra beszállított beteghez az orvos először nem azt a kérdést intézi, hogy a mentők hozták-e be, hanem először a bajával foglalkozik. így azután, ha az ilyen beteg maga fizeti a betegápolási költségeket, akkor elbocsájtása után számítják fel a szállítási költséget, ha pedig szegénysorsu beteg, akkor a népjóléti miniszter fizeti az ilyen dijakat. Dr. Sztavrovszby Pál, a mentők vezető orvosa kijelentette, hogy dr- Pálfv József tanácsnok Jelentése teljesen fedi a tűnyrket. A mentőknek nincsen más kívánságuk, minthogy a szállítási dijakat előlegezzék nekik, mint ahogy hasonló az uzus a pécsi cs a dohreceni kMn^kSkjta í*.