Délmagyarország, 1929. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-18 / 15. szám

DÉLMAGVA KOKSZ*» Jedlicska Béla marad a városi párt elnöke és tiltakozik a kasztérdekek érvényesülése ellen A városi párt listái állit a közgyűlés bizottságainak megüresedett tagsági helyeire (A Délmayjjarország munkatársától.) Dr. Jedlicska Béla kir. közjegyző, a városi párt ügyvezető elnöke erről a tisztéről lemondott. Lemondását Jedlicska a párt elnöki tanácsának azzal az indokolással jelentelte be, hogy január elsejétől kezdve a közgyűlésből kimaradt cs bár a pártban olyanok is foglalnak helyet, akik a törvényhatósági bizottságnak nem tagjai, mégsem tartaná indokoltnak, hogy az ügyvezető elnöki tisztet olyan egyén viselje, aki nem tagja a közgyűlésnek. A városi párt több vezető tagja tegnap felkereste Jedlicska Bélát és felkérte őt szándékának megmásitására. Előadták, hogy a városi párt összetartásában az ő személyének igen nagy érdemei vannak, a közgyűlésből való kimaradása pedig amúgy is csak atmemeti jellegű lehet, mert az uj közigazgatási törvény életbelépte után, hat hónap múlva, mint a közjegyzői kamara elnöke amúgy is, mandátumot kap a törvényhatáságban. Erre az átmeneti időre tehát nem volna célszerű interregnumot teremteni a városi párt vezetésében. A Délmaggarország munkatársa felkereste Jedlicska Bélát, hogy elhatározásának okairól és a városi párt esetleges állásfoglalásáról vele beszélgetést folytasson. A hozzá intézett kérdésre Jedlicska Béla a következőket mondotta: — Tényleg bejelentettem lemondásomat a városi párt elnökségének. Lemondásomnak azonban csak formai oka volt az, hogij január elsejét51 kezdve nem vagyok tagja a közgyűlésnek. A lemondási szándék azért érlelődölt meg bennem, mert azt kcl'ett tapasztalnom, hogy a városi párt működése nem találkozik mindenütt kellő megértéssel, a tagok nem vesznek részt olyan mértékben munkájában, mint az kívánatos volna, egyes oldalakról pedig egyenesen rosszakaratú híreszteléseknek van. kitéve. — Egyes oldalakról ugyanis azt a szemrehányást tették nekem, — ezt egészen nyíltan meg kell mondanom, — hogy a városi párt zsidók gyülekezete. Mintha én tehetnék arról, hogy a 125 tagu pártnak az üléseit gvakran a zsidó bizottsági tagok, akiknek száma 20—25 lehet, erősebbeu látogatták, mint a keresztények. Céloztak arra is, hogy az uj virilis tagoknak a közgyűlésbe való bevonulása azt fogja eredményezni, hogy ők akarják elfoglalni az összes fontosabb bizottsági helyeket Hivatkoztak is arra, hogy a kereskedők blokkja nevében máris egy olyan listát nyújtottak be a városi tanácshoz, amely teljesen egyoldalú jellegénél fogva nem alkalmas arra, hogy a többi csoportok körében megnyugvást keltsen. — En ugyan teljesen távol állct'am ezektől a dolgoktól, de mikor értesü'tem arról, hogy az iparosok is külön blokkot akarnak csinálni, a külvárosi részek pedig máris külön egyesülésbe tömörültek, nem akartam ütköző pontja lenni olyan törekvéseknek, amelyek szerény véleményem szerint nem szolgálhatják a város egyetemes érdekét. Előttem állandóan a városi párt alapszabályainak második pontja lebegett, amely kimondja, hogy a párt Szeged varos közügyeit felekezetek, politikai pártok és mindenféle érdekcsoportok befolyásától menten kívánja szolgálni. Minthogy ezeket a szempontokat veszélyeztetve láttam, megérlelődött bennem a lemondás szándéka. Magyaráu megmondva, elkedvetlenedtem. Tudósítónk kérdésére elmondta még Jedlicska Béla, hogy Várhelyi József p'e'áius és a párt több tagja felkérte öt elhatározásának megmászására, főleg azért, mert. a pártnak a legközelebbi napokban keli foglalkozni a bizottsági tagsági helyek betöltésévé'. Kizáró. lag ennek a felszólításnak engedve, amenynyiben a párt 24-én tartandó közgyűlése is hozzájárul, vállalja továbbra is az elnökséget, abban a reményben, hogy a városi párt tagjai nem fogják a város közügyeit felekezeti szempontok, territoriális és kasztérdekek szempontjából tekinteni. A városi pártnál a helyek betöltésénél mást nem szabad nézni, minthogy az illető törvényhatósági bizottsági tag Szeged városának becsületes cs tisztességes polgára, aki képes és hajlandó arra, hogy a város közügyeit felekezetek, politikai pártok és mindenféle érdekcsoportok befolyásától mentesen, a becsület jegyében szolgálja, A földmivelésügyi miniszter kedvezményes rézgálicol ajánl, ami nem Is kedvezményes, de amiért készfizetési kezességet kellene vállalni — a városnak (A Délmagyarország munkatársától-) A földmivelésügyi miniszter leiratában arról értesítette a várost, hogy a szegedi szőlősgazdák nehéz helyzetén segítendő kedvezményes fizetési feltételek mellett olcsó rézgálicot bocsájt rendelkezésükre, még pedig mázsánkint hetvenötpengős egységárak ellenében a vasútállomáson átvéve. A vételár 1929 november elsejéig fizetendő ki. Ennek a kedvezményes rézgálicnak azonban súlyos feltétele van a város szempontjából. A szegedi szőlősgazdák csakis akkor kaphatnak belőle, ha a város kézfizetői kezességet vállal a kormánnyal szemben érettül:. Fodor Jenő polgármesterhelyettes terjesztette a tanács elé csütörtökön a földmivelésügvi miniszter leiratát és bejelentette, hogy számításokat végzett, amelyeknek eredményeként kiderül, hogy a felkínált kedvezmény — nem is kedvezmény. Szegeden körülbelül hatezer hold szőlő vau, amelyhez kilenc vagon rézgálic szükséges. Ennek az ára — a miniszteri kedvezményes , egységárak melleit — 63.900 pengő. Ennyiért kellene tehát a városnak kézfizetői kezességet vállalnia. Ilyen nagy összegért a város nem vállalhat készfizetői kezességet. A rézgálic napi ára — miniszteri kedvezmény nélkül — különben sem sokkal több, mindössze hetvennyolc pengő, de ebben az összegben benne van már a szállítás dija, a forgalmi adó és minden egyéb költség. Végeredményben a gazdák legfeljebb néhány fillért takaríthatnának meg, ha a földmivelésügyi miniszter rézgálicából rendelnének, amelynek egyetlen előnye, a november végéig szóló hitel. Mivel azonban a bortermelés rezsiköltségei között a rézgálic elenyészően csekély százalékot jelent, ennek az előnynek sincs sok jelentősége, annyi semmiesetre sem, hogy a város közel egymilliárd koronát kockáztathasson érte. A tanács Fodor Jenő javaslatára ugy határozott, hogy nem javasolja a közgyűlésnek a készfizetői kezesség elvállalását. Riasztópiszfollyal kíséreli meg öngyilkosságot egy fiafal szabósegéli (A Délmagyar ország munkatársától.) Csütörtökön krt öngvükosságró' adott hirt a rendőrségi krónika. A dorozsma—szegedi határban Ocskó Pál 29 éves szabósegéd öngyilkossági szándékból mcllbelötte magát. Az öngyilkosságot bazári riasztópisziollyal követte cl, még pedig ugy, hogy a játékszer csövébe egy úgynevezett »levente töltényt« erősített bele. A pisztoly a lövés pillanatában széthullott. A töltény az életunt szabósegéd mellébe fúródott. Az életveszélyesen sérült öngyilkosjelöltet beszállították a közkórházba, ahol dr. Deák Ferenc rendőrfogalmazó hallgatta ki. Ocskó Pál elmondotta, hogy öngyilkosságát gyógyíthatatlan betegsége miatt követte cl. Egyik fülére megsüketült és attól félt, hogy teljesen süket lesz. Csütörtökön délelőtt jelentették a rendőrség, nek, hogy Vécseg Mária takarítónő Pozsonyi Ignác-uccai lakos éleluntsági szándékból morfiumot ivott. Súlyos sérüléseivel a kőzkórházba szállították be. Kihallgatni még nem lehetett. Az egyetem panaszt emelt a szegedi mentők ellen, mert kevés betegei visznek a klinikákra Váratlan vizsgálatnál mindent rendben találtak a mentőknél és a tűzoltóknál (A Délmagyarorszúg munkatársától.) A csütörtöki tanácsülésen dr. Pálfg József tanácsnok, az előljárösági ügyosztály vezetője részletes jelentést terjesztett a tanács elé annak a vizsgálatnak az eredményéről, amelyet a Vármegyék és Városok Országos Mentőegyesületének szegcdi kirendeltségénél tartott. Mint ismeretes, mintegy hat hónappal ezelőtt a város megegyezett ezzel a menlöegyesülettel c: a város területén a mentőszolgálat ellátásával ezt az egyesületet bizla meg. Azóta került ki a mentőszolgálat a tüzoltóparancsuokság hatásköre alól. A váratlan vizsgálatra dr. Viclákovits Kamill egyetemi tanár panaszos beadványa adott okot. A kultuszminiszterhez intézett beadvány szerint Szegeden a mentők a betegek és a sérültek legnagyobb részét a közkórházba szállítják és ezért az egyetem klinikái nem rendelkeznek a szükséges betegangaggal, ami igen megnehezíti a tanítást. Pálfy tanácsnok a vizsgálat alkalmával megállapította, hogy Vitldkovils Kamill panaszának nincsen komoly alapja, mert a mentők felváltva szállitiák a betegeket a kőzkórházba és a klini| kákra, a kőzkórházba azért szállítanak többet, mert a betegek nagyobb része igy kivánja. Ha klinika: kezelésre van szükség, akkor függetlenül a betegek kívánságára, mindenkit a megfelelő klinikára szállítanak a mentők. A vizsgálat alkalmával a mentük viszontpanaszt emellek a klinikák ellen. Elmondották, hogy n klinikák nem előlegezik a betegszállítás költségeit és igen gyakran megtörténik, hogy a klinikákra szállított beteg felgyógyul, elhagyja a klinikákát, de a mentők a betegszállítási dijat meg mindig nem kapták meg és annak behajtása igy már szinte lehetetlenné válik. Az egyesület ebben az ügyben mar felterjesztést intézett a kultuszminiszterhez és kérte, hogy a miniszter bocsásson megfelelő alapot az egyes klinikák rendel kezesére, hogy azok ebből előlegezhessék a betegszállítási dijakat. Palfy tanácsnok javaslatára elhatározta a tanács, hogy hasonló tartalmú fel terjesztést intéz szintén a miniszterhez. Elmondotta Pálfy József, hogy a mentöszolgulat terén eavébként a leanaauobb rendet cs feavclmel