Délmagyarország, 1929. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-16 / 13. szám

DF.L.U U.» '•.» január 1G. Ruhavásár!© közönsé sárol vaov készület, ,, tekintse meg * í Saját érdekében 8 mielőtt ruhát vé­cég dúsan felszereli raktárát, ahol Mnegle'soöeirfc oSesdk az ¿írak. 35 EbzárBaft ? Mélyen tisztelt Szerkesztő ITrl Legyen szíves, adjon helyet soraimnak h. lapjában. Tegnap reg­gel hivatalomba siettem a Tisza Lajos-köruton, a betegsegélyző irányában, mikor látom, hogy a pecér egy kutya irányában szalad, a kutyát egy 17—IS óves fiu és egy ugyanolyan idős leány pó­rázon vezette, a kutyán szájkosár volt. Odarohant a pórázon vezetett kutyához és kikapta a fiu kezéből, elvitte, illetve beledobta a peeérkoesiba. > Felháborító volt a látvány. Felháborító pedig «zérf, mert habár ebzárlat is van, kutyát száj­kosár és pórázzal uccára vinni szabad. A pecér ennek dacára kiszakította a kutyát a fiu és leány kezéből s a kutyát elvitte. Ugylátszik, hogy a sintér nem tudja, hogy mikor szabad a kutyát elfogni. Ugyanis a kutya még akkor sem fogható el, ha az nincs pórázon, de szájkosár van rajta. Vagy csak azért fogják be a kutyákat, mert a pecér nincs kioktatva? Még hozzáfűzöm azt is a dologhoz, hogy rendőr nem volt jelen az esetnél. Nem tudom kinek a reszortja a pecértetep, do akárkié, nem oktatja ki eléggé a pecért, mert ilyen balkánizmusnak még sem szabadna meg­történni! Vagyok őszinte tisztelője és a Délmagyarország régi előfizetője. ""'WSWi Bünös-e? Roxle asszony, hogv meoölie bcr«t|át CHICAGO" ? 99 esktM'széke ftél Várkcnyi Mihály és PHilís Hsver feien (•»iUBrUHIíl n Belvárosiban Jt wáras m®m tud telket szereiül az egyetemi kollégiumok számára A kultuszminiszter által megjelölt két telek megvásárolhaíaílan (A Délmagyarország munkatársától.) Isme- ! retes, hogy a kultuszminiszter két kollégium ' létesítését tervezi Szegeden, illetve a két kol­légium létesítését már el is határozta és a várostól megfelelő telkeket kért a kollégiu­mok számára. Leiratában megjelölte azokat a telkeket, amelyeknek megszerzését kérte a vá­rostól, nevezetesen az ujszegedi Bicdl-féle fa­telepet és a Tisza Lajos-köruton lévő Kovács­féle üres telket, de közölte a várossal azt is, hogy abban az esetben, ha ezeknek a telkek­nek megszerzése nehézségbe ütközne, elfogad más, alkalmas helyen fekvő területet az Eöt­vös-kollégium és az egyetemi hallgatőnők kol­légiuma számára. A város hatósága már régebben érintkezésbe lépett az érdekelt telektulajdonosokkal és a tárgyalások során meggyőződött arról, hogy a kultuszminiszter által megjelölt két telek megvásárolhatatlan. Az ujszegedi fatelepen ugyanis igen értékes ipari üzem működik, amely a hatalmas telek értékét körülbelül nyolcszázezer pengőre emelte. A Kovács-féle telek tulajdonosa viszont a Tisza Lajos-kör­uton lévő telkéért nem kevesebb, mint nyolc­vanezer pengőt kért, ami sokszorosan meg­haladja a Belváros szivében lévő telkek for­galmi értékét. A város tanácsa ezért megbízta a mérnöki hivatalt, hogy keressen másutt alkalmas és megvásárolható telkeket a kollégiumok szá­mára. Néhány nappal ezelőtt kapott is aján­latot a város. Újszegeden, a hídtól balra eső területen lévő egy hold nagyságú üres telek tulajdonosa ajánlotta fel telkét a városnak — kilencvenezer pengő ellenében. Ezt az ajánlatot a mérnöki hivatal kedden közölte a polgármesterrel, aki kijelentette, hogy a te­lektu'ajdonossal még tárgyalni sem lehet, mert indokolatlanul magas árat kért a telekért A telek minden négyszögöle 56 pengőbe kerülne, ezért a pénzérí pstffg hasonló nagyságú telket a Belvárosban ís vásárolhatna a város. A polgármester az eredménytelen kísérletek­ről valószínűleg rövidesen értesiti a kultusz­minisztert, de az sem lehetetlen, hogy a szük­séges telkeket a város ugy szerzi majd meg, j mint ahogyan az egyetemi építkezésedhez szükséges telkeket megszerezte, kisajátítás utján. Röpirat, körlevél és ufsápsafa az ipartestületek szervének elnevezése köríti (A Délmagyarország munkatársától.) Még em­lékezetes az fi vasárnapi iparosgyülés, amelyet egy Pacsirta-uccai vendéglőben rendezett meg az IPOSz Szegedre küldött különítménye abból a célból, hogy itt a csongrádmegyei ipartestületek körzeti szövetségét megalakítsák. Ez az alakuló Kvülés H legviharosabb atmoszférában, olyan pél­dátlan botrányok között folvt le, hogy még a legöregebb iparosok sem emlékeztek vissza arra, hocv ilyesmi iparosgyülésen megtörténhetett volna. Papp József makói ipartestületi elnök szereplése váltotta ki a viharokat, aki az úgynevezett ellen­zéki iparosokat az ülés egész tartama alatt nem engedto szóhoz jutni és azon csak azok beszél­hettek, akik róla. az IPOSr-ról, meg a kézműves­kamaráról mondtak szépeket. A felszólalókat Papp .Tőzscf csak a 13-ik pontnál, az indítvá­nyoknál engedélyezte, de ekkor már délután fél­kettőre járt az idő és a jelentkező szónokok kény­telenek voltak létenni arról i szándékukról, hogy nézeteiket kifejtsók. Papp Józsefnek sikerült elérni azt, hogy a »kézmüveskamara« kérdésében két­felé vált az iparosság. Egyes »vezérek« részéről rendszeres hndjárat indult iveg a kama­rák eltai­kizárólag azért, mart azok nem akarják a kez­müveskamarát, hanem a kézmüvestestületet. Ennek a hadakozásnak látható feje Papp József, aki azonban ugy látta, hogy Szeged még nincsen elég jól meggyúrva a kamara elnevezésre, meg­kezdi tehát működését a kamara december 14-iki teljem ülésén. Annak ellenére, hogy az illetékes kamarai tényezők kijelentették a kézmüDestestület felállításának szükségességét, erősen támadta a kamarai főtitkárokit, mint olyanokat, akik a pozí­ciójukat féltik. Plakát, röpirat, kőnyomatos, brossura, új­ságcikkek állnak itt csatarendbe, amelyek csokorba kötve tisztn képét adják a helyzetnek. Dr. fíadó Dezső, a debreceni kamara főtitkára az Ipari Tudósítóban felel Papp Józsefnek és nyilatkozatában többek kőzött "a kővetkezőket mondja: »Akadnak olyan lelkiismeretlen agitátorok, akik nem riadnak vis«za attól, hogy egyéni becsüle­tembe gázolva, inkorrekt magatartással és meg nem engedett cselt\cdetek elKövetésével gyanú­sítsanak meg. Jóizlésem tiltja, hogy ezeknek az egyéneknek az eljárását az őket megülető kifeje­z&íckk'»! jellemezem is rcDuL-ícWm megóvása ér­dekében csak annyit kívánok köztudomásra hozni, hogy Papp József, az IPOSz elnöke ellen a sze_ gedi kamarának 1928 december 14-én megtartott közgyűlésén használt rágalmazó kifejezései miatt, Antal József makói ipartestületi alelnök és Bittner Róbert makói ipartestületi jegyző ellen pedig a nevük aláírásával szétküldött körlevélben foglalt rágalmazások miatt az illetékes hatóságoknál meg­tettem a büntető feljelentést.« A röpiratok tömegét az IPOSz kiadványa indítja el, amely hosszasan fejtegeti a »kézmüveskamara problémájáét és természetesen amellett tőr lánd­zsát, hogy a legfőbb iparosszervezet neve kamara legyen. A kézműveskamarától azonban csak Papp József és elvbarátai vannak elragadtatva. Egyáltalán nem egységes ebben a kérdésben a szegedi ipartes­tület, de határozottan ellene foglal állást például Márovits Art dor, a pécsi ipartestület, az ország egvik legnagyobb Ipartestületének el­nöke. Márovits Andor szintén röpiratot irt amelyet megküldött az összes ipartestületeknek. Ebben a röpiratban Márovits szokatlan hevességgel megy neki az Ipartestületek Országos Szövetségének s a Frühwirt—Papp—Dobsa csoportot azzal vádolja meg, hogy ők az egész kézmüveskamarai agítá­cióval csak a saját tehetetlenségüket akarják el­leplezni. A röpirat felhívást tartalmaz az ipartestületek­hez, hogy szavazásnál milyen állásfoglalást tanú­sítsanak. Márovits javaslata az, hogy az ipartestü­letek mondják ki a központi szerv létesitésének a szükségességét, ellenben foglaljanak állást a har­madik kamarai osztály felállítása ellen, mert a kézmüuesiparosok a kamarák mai szervezetében is megtalálhatják érdekeik képviseletét, ha meg­felelő embereket választanak be a kamarákba. A kézmüveskamarai cimet Márovits a leghatározottab­ban ellenzi és az Ipartestületek Országos Köz­pontja elnevezés mellett foglal állást Varjassy Imre, egy másik hatalmas Ipartestü­letnek, a debreceninek elnöke, ugyancsak röp­iratban mondja el, hogy miért nem kell a kéz­müveskamara. Azt írja, hogy a kézműveskama­rával egy intézménnyel több lesz, amely a ba­jokat, panaszokat ufra elsírja, de gyógyí­tani azért nem tudja. A kisiparos megélhetése, jő, vagy rossz sorsa a népesség vásári öképrsségétől fúr/g. Ma esít Menti Halpaprikás Bécsi saceleí, salbte. Tisrós csusza V. Safí 218 • -rr1 1 ' • Féjdolomt^l megtört szívvel tndaifnk, hogy szeretett fó férfem. apánk és nagyapánk HeckB János szabómester életének 61-!k évében hosszas szenvedés után csendesen e'hunyt Drága halottunk földi maradványali f. hő 16- ón délután fél negy IrakoT fogtuk Alföldi ucca 47 sz gyászházból az alsóvárosi teme­tőbe örök ny tjalomra helyezni. Nyugodjék békében! 272 A gyászoló család.

Next

/
Oldalképek
Tartalom