Délmagyarország, 1929. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-16 / 13. szám

SZEGED: Szerkeszlűsóg: Somogyi uccu 22. Lem Telefon: 13-33.-Klodóhlvnt»l, ¡(OlcsSnkOnyvtAr ÉS Jegyiroda : Aradi Ucco 8. Telefon: 306. - Nyomda; low Lipöt ucco 19. Telefon ÍO -34. «»«»«» Szerda, 1929 Január 16 ffiOO V. évfolyam 13. szám MAKÓ : Szcrkejzlfllég él kiadóhivatalt Irl acca 6. Telefon: 151. izám.« » « » « >» HADMCZÖVASÁRHELV : Szerkesztőség <-» ktadóhlvntnl: Antlráiíy ucca 23. Telefon: 49 szám. « » « •» « » « » ClailEeiMl ovoai« >-£Ü vldé«r - 61 a lövaroabao 3-00. üUlIHIddn 6-4U peng». Egyei szám ÍO, vaíar- és tlanepiap 24 1111« Harc a bizottságok körül Kávéházi asztalok mellett, klubbotban és egyesületekben, szövetségekben és asztaltársa. Ságokban, irodákban és hivatalokban dul a harc. Klikkek és ellenklikkek, frakciók és ellenfrak­ciók alakulnak s olykor a sajtó nyilvánossága előtt, olykor konkíávészerü titokzatosságban folynak a hitviták, amelyeken szerepelnek ér­demek és jogcímek, rőffel mérnek fel minden közéleti pályát, patikamérleggel tesznek min­őén közéleti eredményt s igy vitatkoznak: ki­nek, melyik bizottságban van helye. Mert vannak elsöosztályu jogcímek és elsö­osztályu érdemek s vannak viszont elsöosz­tályu, másod-, sőt harmadosztályú bizottsá­gok. Valamikor a szinügyi bizottság volt az elsöosztályu bizottság, minden közéleű pálya ide igyekezett beivelni, minden közéleti har­cos itt kereste érdemei elismerését és jutal­mát. A szinügyi bizottságnak ez a kivételes méltósága — ma egy egyszerű kormányfőta­nácsosság nem ér fel azzal a méltósággal, amit valamikor a szinügyi bizottság sugárzott tagjai többnyire tar koponyájára, — letűnő, ben van: egyrészt a házikezelés ölte meg, másrészt maga a tanács nagyravaszul ugy tette tőnkre a néhanapján kellemetlenkedő bizottság tekintélyét, hogy olyanokat küldött a bizottságba, akiknek többsége, ha nagyon en­gedékeny, akkor is legfeljebb csak saját ma­gáról ismerheti el a színházi kérdésekben szakértelmét. Most pedig a közigazgatási bi­zottság lett a legkívánatosabb hely, a legel­sörendübb cél, a közigazgatási bizottságba való bejutás kilátása ajza fel a taktikázás, korteskedés, diplomácia és kilincselés min­den legális és illegális eszközét. A közigazga­tási bizottság versenyen kivül áll, utána kö­vetkeznek csak az elsőrendű bizottságok, ezek a pénzügyi, szervező, jogügyi és jelölő bizott­ságok. A többiek másodrendű bizottságok, ki­véve a zenede és a lótenyésztő bizottságot, melyek már a C-listán vannak. Miért ez a nagy harci lárma, megér-e egij omlett elckora lármái? Kedves urak, a törvény, mely önök előtt megnyitotta a közgyűlés ka­puit, nagyon rövidre szabta meg a közéleti farsangot. Mindössze hat hó. »Mely gonosz hamarság« — mondja Hamlet, aki pedig nem tartozott a helsingőri virilisták közé. Hat hó­nap, »még tettetett könnvének kisirt szemé­ből el sem tűnt sava« s már újra — választás lesz. Érdemes hat hónapi bizottsági játékéri ennyi felvonulási rendezni, ennyi seregszem­lét tartani s ennyi fekete kávét meginni? fgaz, tizenöt évig kellett rá várni s fizenotéves várakozás fokozta fel ezt a mohóságot. S ha már itt tartunk, minden félreértés elkerülése végett s mindeu jogcím lefoglalása és kibérelése előtt el kell mondanunk: a Délmagyarországnak jussa van ahoz, hogy ebben a kérdésben álláspontja legyen s jus­sa van ahoz is, hogy ebben a kérdcsben állás­pontját honorálják, mert Rassay Károlyon ki­vül, aki a törvénymódositást indítványozta s elfogadtatta, a Délmagyarországé a leg'.öbb érdem, hogy most uj virilisták vonulhatnak be a közgyűlésbe. A Délmagyarország vitta meg a küzdelmet a közgyűlés felfrissítéséért, a Délmagyarország szállította e küzdelem tőr­vényhatósági harcosai számára az érveket, az indokokat, a törvények és rendeletek argu­mentumait s e harc számára a Délmagyar­ország biztosította a nyilvánosság érdeklődé­sét s a nyilvánosság döntő erejét. Nekünk tehát közünk lehet ahoz, hogy ki­vívott harcunk gyümölcsei csak a közérdek számára legyenek elérhetők, bennünket er­kölcsi megfontolások kényszerítenek arra, hogy a kiélesedő kérdést igyekezzünk minden vonatkozásban személytelenné tenni: nem je­löltekért s nem jelöltek ellen küzdünk, ha­nem annak a követelésnek megvalósulásáért, hogy megfelelő emberek kerüljenek a meg­felelő helyekre. Mi azt akarjuk, hogy még erre a hathavi közgyűlésre ís, ha másért nem, hát a példa és okulás kedvéért szakítsanak a bizottságok összeállításának eddigi módszerével s ne a ráérős hozzánemértők, hanem az elfoglalt szakemberek, nem a klikkek kinevezettjei, ha­nem az érdem és munkásság, a hivatöttság és hozzáértés jogcimesei kerüljenek be az egyes bizottságokba. Az eddigi rendszer mellett any­nyi jelölt akad, hogy nem lehet őket elhe­lyezni a bizottságokban, a helyes választás mellett pedig nehéz betölteni a bizottsági he­lyeket, olyán kevés az igazán hívatottak s komoly jogcímmel meg idővel rendelkezők száma. A bizottsági tagság nem társadalmi disz, nem közéleti pozició mértékegysége, nem ki­tüntetés és nem jelzőpóznája a beérkezésnek. A bizottsági tagság munkát jelentene a nor­mális közigazgatási viszonvok között. De most, amikor az önkormányzat már a siralomház­ban van s á bizottságok működése nem ér­demleges, hanem legfeljebb formális, semmi jelentősége sincs annak, hogy hat hónapra ki melyik bizottságba ül be melegedni. S ha ennek mégis tulajdonítunk mi is s a vá­ros helyes judiciummal rendelkező polgárai jelentőséget, annak sokkal inkább esztétikai, mint érdemleges okai vannak, de jelentőséget követel ennél a kérdésnél annak megfonto­lása is, hogy csak a kimunkált érdem s csak az elért eredmény szerezhessen jogcimet a hat hónap elmulta után kezdődő közéleti /tar­cok számára. Ennek a hat hónapi interreg­numnak feltételes megállóhelye senkinek nem szerezheti meg a birtokbanlétel előnyeit. A választottak jogcíme tizenöt év alatt elenyé­szett, a virilisták jogcíme pedig ez alatt a hat hónap alatt nem verhet gyökerét Hat hónapig tart a közgyűlés élete, ez alatt a hat hónap alatt a legtöbb bizottságot egyetlenegy­szer sem fogják összehívni, — van olyan bizottsága is a közgyűlésnek, amelyik az utolsó tiz évben egyszer sem, tartott ülést, — minek' hát a nagy sietség, tülekedés, iparkodás és mozgósítás? A bizottságókban való elhelyez­kedés nem lesz ugródeszka a későbbi érvé­nyesülés számára; az átformált és átlényege­sült közigazgatás akármilyen szerepet juttat is majd a polgárság szabad elhatározó képes­ségének, annyi kritikája s olyan cselekvési szabadsága mégis lesz a polgárságnak, hogy; ne a bizottsági tagságok száma szerint ítél­kezzék akkor, amikor majd ki fogja válasz­tani igaz, méltó és hivatott képviselőit. Súlyos vasúti szerencsétlenség Romániában Az égő mozdonyj&oz igyelcvő segélyvonat beleszaladt a gyors» vonatba — Öt Qalott (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Bukarestből jelentik: A Crajova és Turnu Se­verin között fekvő Prunisor állomáson ma súlyos vasúti szerencsétlenség történt. A bu­karest—temesvári gyorsvonat postakocsija a tengely áttüzesedése folytán kigyulladt, mire a postakocsit lekapcsolták és 6egélyvonatot kértek Turnu Severinből. A segélyvonat meg is érkezett, de hibás, váltóállítás következtében beleszaladt az ál­lomáson veszteglő gyorsvonatba. .4 két moz­dony összetört, öt vasutas életét vesztette't több kocsi súlyosan megrongálódott és töb­ben súlyosan megsebesültek. A Mrályhü csapatok súlyos veresége miatt menekült el Amanullah Az uf királyt már megkoronázták, de a harcok még folynak Afganisztánban beállott trónváltozást. A'z al­gán követet Stresemann külügyminiszter fo­gadta, akivel közölte, hogy az uj afgán ki­rálynak eltökélt szándéka és őszinte óhaja baráti jóviszonyban élni Németországgal. Az afgán kormány külpolitikája változatlan- ma­rad. Indiából ujabb részletek érkeztek AmanullaH lemondásának körülményeiről. A felkelők erő­sen szorongatták már Kabult és megszállották a főváros körüli magaslatokat A lemondást megelőző nap a felkelők nagy győzelmet arat­tak a királyhü csapatok felett és Amanullah modern tüzérsége is a felkelők kezére jutott. Az uj király már folytatja a tárgyalásokat, a harcok azért Kabul körül még, folynak. (Budapesti tidósitónk telefonjelentése.) New-Delhiből jelentik: Amanullah lemon­dása és bátyjának királlyá koronázása január 14-én tőrtént meg Kabulban. Amanullah csa­patait vasárnap a lázadók erősen szorongat­ták. A felkelők tegnap folytatták előnyomu­lásukat Kabul felé és megszállották a főváros körül fekvő magaslatokat Amanullah ekkor el­határozta, hogy lemond a trónról és a szo­kásos módon bátyját koronázzák királlyá. Amanullah hivei és a papi vezetők erre fel­keresték a felkelőket és fegyverszünetet kö­töttek velük. Berlinből jelentik: A berlini afgán követ megbízást kapott az uj uralkodótol, hogy a német kormánnyal hivatalosan is közölje az »

Next

/
Oldalképek
Tartalom