Délmagyarország, 1929. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-15 / 12. szám

dekeltségekkel is. Wimmcr Fülöp vázolta ezután, nogy miért bivta össze az érdeke'IKkct, ismertelte azokat a tárgyalásokat. amelyek a városházán parallel folynak a bizottságok kiegészítéséről. — Nagy súllyal kell fellépni — mondotta —, hogy a gazdasági csoport nroDozicióit figyelembe vegyék. tioffer Jenő reméli, hogy olyan lista fog kialakulni. amely minden igényt ki fog elégíteni. A jelölések mc#cjtcso után a városházával is tárgyalásokat kell folytatni, ezért javasolja, hogy a tárgyalások lefolytatására Wimmcr Fülöüöt és Botor Adolfot kérjék fel. Neumann Gyula még egyszer felszólalt és kívánta, hogy olvassák fel a jelölő b'stát, mert DEL3J15.lt AuaUS/.AG ty2'3 jíuiuar la. >,• iTmytwmrtmvzx'wm*, ugy tudja, hogy ezeket a jelöléseket a kereskedők rovására ejtették meg. Kéri, hogy a kereskedőket a megfelelő számarányban jelöljék. .—.kor Adolf erre megjegyezte: — Legyen nyugodt, a kereskedőérdekek az utolsó cseppig meg lesznek védve! A nagytanács végül elfogadta dr. Kertész Béla indítványát Hoffer Jenő javaslatával kiegészítve. A nyilvános ülés előtt a Kereskedők Szövetsége zárt értekezletet tartott, amelyen minden bizonynyal a felmerült differenciákat tették szóvá és vitatták meg. Értesülésünk szerint éles tiltakozás hangzott el az ellen, hogy a Kereskedők Szövetségében alakult közgyűlési blokkot bárki is felhasználhassa érvényesülési célokra. Béümagyarerszág jegyirodája SZENT6YÖRGYI Telefon 0 3-OG. KABM0N1A hang versenyrendező vAilaial Szeged. — Igazgatósig : Ziinyi ucca 5. sz. Telefon: 12-38. anuúr 17., csQtOttSk tt-ASZLÖ hegedOmOvész n Hubay mesteriskola világMerte Ünnepelt fiatal müvíjzének TISZA Se^ieh a D6lmcsiiS«aror$zág tegulrodölűlxin. lelesoa: Három hónapra Ítélték a „nagyságos asszonyt", aki az átjáróházban megszökött az inasok elől (A Délmagyar ország munkatársától.) A szegedi törvényszék Hábermann-izukcsa. hétfő délelőtt tárgyalta az átjáró-házak szélhámosnőjének, Jójárt Annának bünpörét Jójárt Annát — mint emlékezetes — a szegcdi járásbíróság csalás címén bűnösnek mondotta ki és három hónapi fogházbüntetésre itélt. Jójárt .Anna a tárgyaláson tagadta a csalások elkövetését. Tagadta, hogy azonos lett volna azzal a szélhámosnővel, aki több szegedi kereskedőt megkárosított. A vád és a tanuk vallomása szerint Jójárt Anna ugy követte el szélhámosságait, hogy nagyobb megrendeléseket tett egyes kereskedőknél. Az áruk kifizetése helyett azonban azzal az átlátszó trükkel állott elő, hogy pénzét otthon felejtette és így arra kérte a kereskedőt, hogy a megrendelt árut küldje lakására. A kereskedő inasa loholva vitte az árut az elegánsan öltözött nagyságos asszony, után, aki az árut egy átjárós-ház kapujában át is vette, majd a kővetkező pillanatban eltűnt az inas elől. A járásbíróságon Jójárt Annát szembesítették a sértettekkel. A vádlott azonban tagadta, hogy azonos volna a szélhámosnővel. A járásbíróság azonban tagadása ellenére is beigazoltnak vette a vádat és ezért három hónapi fogházra ítélte. A hétfői felebbvitcli tárgyaláson az iratok ismertetése után Jójárt Anna ismét ártatlanságát hangoztatta. A bíróság azonban a járásbíróság ítéletét hielybenhagyta. azzal az indokolással, hogy a kihallgatott sértettek vallomása alapján minden kétséget kizáróan beigazolást nyert, hogy a szélhámosságokat Jójárt Anna követte eL Két elvesztett színházjegy, detektívek a nézőtéren és egy bűnügyi eljárás (A Délmagyarország munkatársától.) Szombat i este történt az alábbi történet »A farkas« előadása, Molnár Ferenc darabjára kíváncsi volt két szegedi manikűrös kisasszony is, akik napokkal előbb megváltották jegyeiket. Jegyűk a földszint jobboldalra szólt. Szombat este üzletzárás után a két hölgy egyszer végigszaladt a korzón, majd a színház felé vették utjukat A szinház kapuit akkor nyitották. Még korán volt és a két hölgyünk az előcsarnokban nézdcgélődött. Egyszerre az egyik hangosan felkiáltott; — Jaj, elvesztettem a jegyeket! Átkutatták zsebeiket, háromszor kirámolták pénztárcájukat, de hiába. A kis sclycrnzsebkcndőbc csavart két színházjegy, amely egy ötpengős bankjegyben húzódott meg, elveszett. A korzón eshetett ki. Az egyik hölgy még emlékezett arra a pillanatra, amikor barátnője kinyitotta pénztárcáját Akkor esett ki a kis selycmzssbkandS is. A höigyikek, amikor egymás között megállapították, hogy a zsebkendőbo kötött jegyeket elvesztették, felrohantak a rendőrség központi ügyeletére, ahol Thiry Lajos rcndőrtanácsos előtt kétségbeesve zokogták el szerencsétlenségüket, de egyben pontosan bemondották elvesztett színházjegyeik számát is. Thiry rendőrtanácsos a panasz meghallgatása után azonnai detektiveket küldött ; a szinház nézőterére, ahol a jelzett helyen két [ jólöltözött fiatalember ült. A szinház zsúfolt nézőterén feltűnést keltett a | detektívek megjelenése, akik a két kipirult arcú fiatalembert kivezették. A kél delikvens a ruhatárban bevallotta, hogy a jegyeket a korzón találta egy kis selgcmzscbkcndőocl együtt. A zsebkendőben öt pengő is volt. A talált színházjegyekkel azonnal beültek a színházba, mert nem öondoltak arra, hogy tulajdonosaik c;eikct ke129 resui fogják. A két fiatalember ellen ingóvagyon jogtalan eltulajdonítása dinén indult meg az eljárás. Farsangi isMüisápk c»Ipk«k, qyJSngyök, cíotíoií. tUUük stb. óriási vá'a'zti'lthan les Icsóbb .'rákon Pollálc. Testvéreknél Csckoalca ucca es Széchenyi tér Ma Izfö&ögií és sárcipfik javítása szakszerűen, gyorsan é3 olcsón a 39 L^OLEiirasAN. mmi HCCÖ 6. Mi Igazság a kéznMlves&amara A magyar kézmüiparosságot egy szervezett klikk egy bedobott jelszóval már évek óta izgalomban tartja és gondoskodik arról, hogy az iparosság fontos gazdasági érdekei előmozdítása és súlyos sérelmeinek orvoslása helyett egyéni céljaik érdekében merítsék ki energiájukat Úgyszólván játékszerré silányitják ezek a »vezető« urak a magyar iparostársadalmat, mert amikor az keresztüllátván céljaikon, tiltakozik megnyergeltetése ellen, komoly, egységes munkával nem küzdhet közös érdekeiért. Ezek az urak, a szerencsétlen gazdasági helyzetben, küzködő iparosság egymásra uszításából akarják megsütni a maguk gesztenyéjét és akarnak felkerülni az iparosság hátára. Milyen bizalommal lehetünk mi ezek iránt az urak iránt, akik gúnyolódó modorban, terrorisztikus eljárással akarják az emberekbe belefojtani a kritikát, amit nem bírnak el. Igen élénk példája ennek a műit vasárnap szegeden tartott gyűlés, amelyen az IPOSz csongrádmegyei körzetének megalakítását akarták kimondatni. Az iparosságot először a városháza közgyűlési termébe hivták össze, azután elbújtak egy külvárosi kocsmába, ahova névre szóló meghívóval hivták meg néhány fejbólintó Jánosukat és csak az ugyanakkor megjelenő lapokban hozták formailag nyilvánosságra a megfutamodást A gyűlésen a klikk előadóin kívül az iparosoknak nem adták meg a hozzászólási lehetőséget és a szólásra; jelentkezőket egyszerűen minden ellentmondás ellenére egyszerűen kimondta a csongrádmegyei körzet megalakulását. Két olyan központi szerv, amely ilyen emberei: kezébe kerülne, a kézmüvesiparosságnak nem kell. De nem kellenek főként az ilyen vezérek, akiknek: a maguk érdekein bivűl vagy édes-kevés közük van az iparossághoz, .vagy" a maguk iparában nem előre, de hátra mennek. Aki a maga műhelyét is csak visszafelé tudja vezetni, az nc akarjon az! iparosság vezetője lenni, mert az ilyen tehet- i ségtelen ember kezébe nem adhatjuk a magyar: iparosság jövőjét Ezekben a válságos gazdasági időkben az iparosság közé bedobni a kézmüveskamara jetszavát — ami a józanul gondolkodó iparosság véleménye szerint az iparosság nagyobb kenyérhez jutásával nem biztathat —5 legalább is olyan nagy bűn, mint amilyen nagy bün volna ennek a szegény megcsonkított országnak a békéjét a királykérdés megoldásával megzavarni. Nem fontos az iparosságnak a kézmüveskamara, mert semmi néven nevezendő kamara nem fogja őt megmenteni. Nem lehet bizalommal az ország iparossága azokkal az iparosvezetőkkel sem, akik minden eszközt megragadnak arra, hogy keresztül erőszakolhassák, hogy az elnöknek 1000—1300 pengő havi fizetése legyen és személyes titkár szolgáljon neki. Amióta hangosak ezek az urak, azóta az iparosságnak az erdekében édes-keveset tettek. A pécsi ipartestület elnöke szavait idézem ehelyütt: »Soha oly konjunktúrája nem volt az iparos-, szervezeteknek, mint éppen az IPOSz-nak. Lehet, hogy kifejező címének is köszönhette ezt Az 1918— 1910-es forradalom után újjáéledt ipartestük -letek a leglelkesebb szívvel állottak az IPOSz mellé. Mindent megtettek érte, amit kivánt az ipartestületektől. Ezzel szemben mit produkált az. IPOSz? Felelősségem tudatában jelenthetem ki4 semmit, vagy vajmi keveset Állandó bizalom-* hajhászásokkal akarta elterelni a figyelmet tehet« ségtelenségéről. Nem csoda tehát, hogy az ipar< testületek elpártolnak tőle, de ha »lelkesednek* is érte, anyagiakat nem nyújtanak neki. Kézműves« kamara! Ami jó Németországban, nem minden bizonnyal jó Magyarországon.« Nem kell nekünk, magyar kezmüiparosságnak. semmiféle uj kamara, ahol még az elnöknek ig legalább 1000 pengős liavi fizetést kívánnak bizten sitani, mert látjuk, .hogy mit várhatunk ettől az uj kamarától. Ótt vannak a kerületi kamarák, ott fogjuk a kézművesipari osztályt megcsinálni ön* álló hatáskörrel. Sajnálom, hogy előbb nem láttam be teljesen ebbe a boszorkánykonyhába és bizonyos dolgok* ról csak a szegedi körzet alakulási ülése után értesültem. Azt hittem eddig, hogy sikerül a%. ügyeket közös munkával a közérdek országútjára billenteni, de most már belátom, hogy tévedtem* Egyéni érdekekért cn nem harcoIhatok és igj kénytelen vagyok az Ipartestületek Országos Sz5< vétségében eddig nekem juttatóit alelnöki címről lemondani. Erősen hiszek abban, hogy ennek a szerencsét« len csonka országnak szétszaggatott és kihasznált iparossága is ráébred igazi érdekeinek tudatára és nem engedi magát egyesek érvényesülési leh©J tősége számára felhasználni. Gombos István