Délmagyarország, 1929. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-13 / 11. szám

FÖLDES IZSÓ ^УНА-ÁRUHÁZ, KARASZ UCCA. mssí Mikádék. Paleíol-íéSíkabéíok, Bőrkai ííok, Szörmés-Mikódók és U3§íerek, Gyermek-iéüknbéfok, Öltönyök, Spoií-inadrágok óriási választékban. leSíározásí méífjen ¡eszaiitlolt éralí! 40 Elsőrendű шшШ им ango! eri írja: Szabó XII. fisza Kálmán mm ismerte Szedet. Tisza Kálmán miniszterelnök nem ismerte Szegedet, melyet megmenthetett volna. Viszont Szeged városa nem szerette Tisza Kálmánt 5 a kegyeit egyáltalán nem igyekezett megnyerni. Szegeden még soha nem volt egy kormány sem annyira gyűlöletes, mint a Tiszakormány a veszedelem napjaiban. A szabadslvüpárt lapja, a Híradó egyáltalán nem volt hajlandó védelmezni a kormányt, amelyet viszont az ellenzék lapja, a Napló annál kiméletlenebbül támadott. A Napló főmunkatársa gs igazi munkaereje Mikszáth Kálmán volt, — később a Tiszák családi zsurnalisztája, de 18791ben még elkeseredett ellenfele. Már körülbelül bizonyos volt Szeged pusztulása, amikor (márDitP 3-án) Mikszáth a következő tréfás dőlje» irta Tisza Kálmánról: A Sors nem büntetheti Magyarországot anynyira, hogy Szegedet tönkretegye. A Sorsban van annyi becsület, hogy egy rókáról, ha kit bőrt huz is, legalább nem nyúzatja két vargával. Két Tiszát nem mér reánk egyiptomi csapásni: elég nagy kereszt nekünk az az egy isi fíem lehet csodálkozni rajta, ha Tisza Kálmán érzelmei sem voltak sokkal melegebbek Szeged iránt, mely végre is »paraszt város« rolt a dsentri szemében (bár a »paraszt város« Iából vaskarika, mert a városi polgár nem rolt paraszt) és elsősorban is katolikus i Tiszák szemében. Szegednek egyetlenegy családja sem volt, amellyel a Tiszák valaha valamilyen összeköttetésben lettek voína és Tisza Kálmán az árviz előtt talán sohasem látta Szegedet. Szeged ügyeiben való tájékozatlansága ki is tűnt abban a beszédben, amellyel Mccsáry Lajos interpellációjára a március 5-iki ülés végén válaszolt. Ez a be;zéd, mint a kormány álláspontjának kifejezője, figyelmet érdemel. *'' i Szeged városának fontossága, mondotta Tisza íálmán, csak egy okkal több arra, ami egyébiránt az ország legkisebb községet illetőleg is kötelességem volna, hogy ami teendő és tehető, azt segélyezésére és megmentésére belügyminiszteri minőségben megtegyem. Hogy Szeged városa bajainak részben a Tiszaszabályozása is oka, azt sem kívánom tagadni; de az igaziig érdekeben meg kell jegyeznem, hogy ami különösen most a bajt legnagyobb mérvben elöidézj — a Maros áradatának Szeged fölött a Tiszába rohanása — azt eredetileg, szemben az akkori összes szakértők véleményével cs nagy áldozatok árán Szeged városa maga vásárolta meg magának. Ami az áldozatok nagyságát iUeti, tagadhatatlan, hogy bár a szegedi községi adó. azt a nagy mérvet, melyet a t képviselő ur mondott, nem érte is el, de bizonyára óriásiaknak nevezhetők azok az összegek, melyeket ezen város a maga megvédésére áldoz és hogy Szeged városát abban, hogy saját r-'széről, amit tehetett, meg ne telte volna, valóban a legkisebb szemrehányás sem illeti és az, hogy a maga részéről, amit tehetett megtette és megteszi, mindenesetre egy okkal több an?, hogy az állam, hogy a kormány részéről is, ami teendő és tehető, megtörténjék. Ami az eddigi történteket és tetteket illeti, • veszély beállásának első percétől kezdve a legnagyobb gyorsasággal megtörtént minden. Amint Szegedről az első kérés intéztetett katonaságért — nem, Kist munkaerőért, mert ebben Szeged nem szűkölködik, hanem azért, hogy a munkaerő kirendelése körül a szükséges •üfltSW1 irí^adi* — azonnal távirati uton történt meg az intézkedés és 21 Wal Időn Kelül a katonaság már ott is volt. £n, mint belügyminiszter аюя kívül, hogy a katonaságra nézve intézkedtem s azon kivúl, hogy a »zejedi helybeli hatóságot kötelmeinek ily nehfe időkben legpontosabb teljesisésére folyton figyelmeztetem, magam intéztem liozzájok pár nap előtt táviratilag utasítást, hogy ha bármi segély szükségeltetnék, melyre nézve saját hatáskörükben nem intézkedhetnek, forduljanak azonnal táviratilag hozzám és minden, ml emberileg tehető, meg fog történni. (Élénk helyeslés.) A kormány kötelességének ismeri mindazon kérdéseknek sürgős és folytonos tanulmányozását, melyek Szeged városának és általában í a Tisza vidékének ily veszélyektől való meg- jj mentésére vonatkoznak. Az ellen azonban ter- ] mészetcscn kötelességemnek tartom már ma szavaim félreértése kikerülése céljából óvakodni, mintha minden, ami teendő az állam teendője volna, mert azt gondolom, hogy ily dolgokban a feladat első sorban az érdekelteké és másodsorban ott, ahol az semmikép nem elégséges és ahol oly viszonyok vannak, mint éppen Szegednél, a segédkezés igenis az államnak elmulaszthatatlan kötelessége. (Altalános élénk helyeslés.) Ezt a választ az interpelláló képviselő, Mocsáry Lajos is tudomásul vette s az egész képviselőháznak nyilván az volt a benyomása, hogy a kormány részéről csakugyan megtörtént minden, ami szükséges volt. A szegediek azonban a segélynek még eddig a szinét sem látták s a valóságban nem is történt a kormány részéről egyéb intézkedés, mint hogy katonaságot rendeltek Szegedre. Vass Pál aljegyző, akinek módjában volt tudni, hogy mi történt és akinek ismernie kellett Szeged népének köa&afigulatát, a Pesti Napló március 4-iki számában leirta, hogy mit condoltak Szegeden a kormányról? Az Alföld szive, Szeged óriási vizárral küzd j J magyar törvényhozástól, a magyar kormányul elhagyatva! Hozsannákat zengtek 1876-ban, midőn a vjzveszélytől megmentette magát; összehasonlították a védelmet Páris hősies védelmével, sőt ennek is fölé helyezték s mi lett a vége? Az, hogy a kormány egyet hunyorított és Szeged 3 év óta küzd a vizveszéllyel. A szegediek megelégedtek azonban a dicsérettel is, a hősiességgel is! Ha bármely vidéken apróbb kiöntések vagy kisebb áradások állnak be, a kormány készen van azonnal я segítséggel. Van kormánybiztos, van segély, de midőn a legnagyobb magyar város sorsa a 12-ik óra felé közeledik, sem kormánybiztos, sem segély nem adatik a kormány által, sőt bátran elmondhatjuk közked- i . vességü kormányunkról, hogy bizonyos rideg l közömbösséggel vesz tudomást a magyar nép egy tekintélyes részének küzdelméről Világítsuk meg a helyzetet _Ez a vízár, mely most jelentkezett, minden eddiginél veszélyesebb. S а kiküldött kormánybiztost, Kende Kanutot nem láttuk sehol. Megérkezett végre akkor, mikor már a harajsgot kellett félreverni. S mit hozott nekünk, szegedieknek reményül a kormánytól? Rögtön megkereste a város közönségét, hogy társulati járulék fejében annál bizonyosabban iparkodjék rendelkezése alá bocsátani 15.000 frtot, mivel ellenkező esetben minden bekó'.etkezhető veszély esetére elhárítja magáról а r.WŐsscíget. S ezt а kormánybiztost a kormány küldötte a 12-ik órában, mondja » . mintegy pisztolyt szegezve a város közönségének, kényszeríti: ¡ize:s, vegg oizbe falszl Ezzel \>nban л •* weánybizlos ur »em elégedett mcq, hanem megkeresésében azon kategorikus kije. lentést tette, hogy ugy gondoskodjék a város közönsége, hogy a vízvédelmi munkálatoknál reá nem számíthat, tőle egg krajcárt e célra kapni nem fog, hanem Istenben bízva, teggeh ugg, ahogy jónak Idtjal Belekényszoritette a kormány e sokat szénvédett várost egy tiszaszabályozási társulat kebtv lébe, mely pedig nem is képezi Szeged vég. vonalát! Sarcolja e várost a szabályozó társulat s a kormány.közöny. Csoda-e, ha a vároj tengernyi adósságba sülyedvén, városi pótadója minden királyi adólorint után 90 kr—1 frl közt ingadozik? Csoda-e, ha népe fásult, kor. mányhatalomtól undorodó s reményvesztetté vált? Egykor, mikor csak remélni volt szabad, sóhajtoztunk magyar kormány után, ettől vártunk boldogulást s ma keserű fájdalommal tapasztaljuk, hogy az osztrák kormány is többet törődött az ország egyik kincsével, az ország szemefényével. Ez a cikk nyilvánvalóan hü képe a szegedi közhangulatnak. A Tisza Kálmán által emiitett »segítségnek« azonban semmi nyoma sem fedezhető fel benne. Nagyon kellemetlenül érintette Szegedet a miniszterelnöknek az a megjegyzése is, hogy »a mai helyzetet Szeged maga vásárolta meg drága áron« 1854-ben, amikor a város tiltakozott az ellen, hogy a Maros torkolatát a város alá helyezzék. A miniszterelnököt a szó szoros értelmében félrevezették, mikor elhitették vele, hogy az árviz-veszedelmet a Maros okozza. Tisza Kálmánnak a vízállásra vonatkozó napi jelentésekből módjában volt megtudni, hogy a Maros apadóban van és módjában volt megállapítani, hogy az árvizveszedelem okára és természetére vonatkozó hivatalos értesülései hamisak. A. meg nem érdemelt leckéztetés mellett a jövőre nézve csak bizonyos fentartással tett Ígéretet a miniszterelnök; nem csoda tehát, ha szavai senkit sem nyugtattak meg Szegeden. Még a kormánypárti Szegcdi Híradó is a következőket irta Tisza Kálmán beszéde után: »Ki csodálkozhatnék azon, ha az alsó Tisza-völgy magyar népessége az örökösen fenyegető katasztrófával szemben elkeseredik és átokra fakad mindazok ellen, akiknek hatalom van a kezeikben s ezt nem használják: föl arra, hogij a felismert bajon segítsenek?/« í~ KELENGYE *aES| Agy es Mzlalnemflek. nfli íehérnemCek a inz- 129 Sj finomabb kivitelben, «UTSIOS férd Ing anyagok. paplanok *lb. dus választék, olcsó árak 1 Pollók Testvérednél I i Csekonlcs u. és I ckelcsn» u. sarok. | *** tenstó aktauSáfostölfés dinamóval! „STARTER" akkumu'átortöltő {Izem Szeged, Boldogasszony sugárut 1. si Kerékpárokban о Siyricx és Triuuxii»h vezelő márka. Egyedül kaptialt! SzánMrSándsrsfi* Akinek rádiéia van | ne Seggen vele bal* az vegye meg IMolnár János: Hibakeresés és Etésziüékkarbanfarfásl üSnyvfc» Magyarorsz&g etoft íeljcs rüdiO! frképével. § ára P 3"60Kapbatt: Győző Andor könyvkereskedésében 8 D&úapesl, V., Vilmos csiszár nl 34 | és Szegeden a BílQisgyarorszdg UiadühivaHüülJün