Délmagyarország, 1928. december (4. évfolyam, 272-294. szám)

1928-12-08 / 278. szám

ÜÉORttY* non SZA G Nagy botrányok a parlament ülésén ÉZ autótaxi rendszámod szétosztása ML 1928 (Tccemöer 3L Budapest, december 7. A parlament pénteki ülé- | lén Pakots József azzal kezdi beszédét, hogy a ! axi-engedélyek kiadása másfél év óta esedékes, j k kereskedelmi miniszter mindig dodonai választ ' idott, valahányszor a kérdés szóbakerült. A vá- ' esi tanács tegnapi határozata azt mutatja, hogy ízért nem intézték cl eddig a taxi-ügyet, hogy bizo­íyos nagyvállalatok jó üzleteket csinálhassanak. Pakots József Folkusházy alpolgármester nyi­atkozatát olvassa fel, amely szerint a kereske­lelmi miniszter leirata 3Q0 rendszámot kiván adni i Baross-csoportnak. Kun Béla: Hallja, miniszter ujrt Pakots József: Vagy a miniszter ur tájékozatlan, •agy az alpolgármester ur nem mond igazat öt­aáz kisiparos-család cxlsztcnclája ment tönkre a irgnapi tanácsi határozattal. Micsoda per fid in az, K>gy két nagyvállalat üzlet! jövedelmét gyarapítják a adófizetők filléreiből. Nincs felelősrégérzés icm a koraiánvban, sem a főváros vezetőiben. Az TUSZT IGIMRE SZÉCHENYI-TÉR 2. ;g?iídü!i kizárólagos harisnya és kötöttáru Uzief­Minőséftérí garancia! 960 ISHflSft&BM legy . pecsét., kftvesgyürOk, láncok. HÜHIPH In90Sk' ki,ünő karórák, ntckel és ezüst »ÍSIS'aaWaiJ L1 orák legolcsóbb készpénz árakon. Babés Irpád bDí2?£iÍr£ SeSrS Óra- és ékszerkésziíés, becserélés J 305 eg«' y nagyon nanamaizü. Nyilatkozzék azon­nal a kereskedelmi miniszter, mi történt a ku­lissza'.: mögött: HerrmBon Miksa kereskedelmi miniszter: A rend­számok elosztása nem a minisztériumnak, vagy a kormánynak, hanem kizáróan a tanácsnak a fel­adata. A minisztérium abból a feltevésből indult ki, hogy ezt főleg kjsexiszlenciáknak kell juttatni. A fővárosnál ezt a rendeletet általános felháboro­dás fogadta, mert azt mondották, hogy legutóbb 550 taxi-engedélyt kell kiadni. A főváros felter­jesztésében hangoztatta, hogy nemcsak kisexisz­tenciákra kell bizni a taxivállalkozást, hanem nagy­vállalkozást is bele kell vonni- Azt az ellenvetést hallottam azonban, hogy itt nem lehet jótékony­ságot gyakorolni. Sem arra nem tettem kijelentést, hpgy hány vállalat szerepeljen, sem azt nem mon­dottam, hogy hány számot kell juttatni nekik. Én csak annyit tettem, mjnt amennyi az általános irányelv megállapítására szükséges volt és azon egy lépéssel sem mentem tovább. Nekem az egész dologhoz semmi közöm és az én személyemet — bár nem vagyok önhitt ember, de becsületes ember vagyok, — ne keverjék bele ebbe az ügybe. Túri Béla felszólalása után Propper Sándor a király kérdést feszegette, majd Pakots szólott a napirendhez és kérte, hogy a legközelebbi ülés napirendjére a taxiügyet tűzzék. Közben nagy vi­har keletkezik Herrmann Miksa miniszter egyik kijelentésére. Most általános meglepetésre Vass József helyet­tes miniszterelnök emelkedik szólásra. Azzal kezdi szavait, hogy az elnök napirendi inditványát fo­gadja el, de ezt az alkalmat felhasználja arra, hogy a Ház december 4-én tartott ülésén elhangzott egyik beszédhez bizonyos reflexiókat és helyre­igazításokat fűzzön. Györki Imre beszélt akkor — folytatta a miniszter. Vass József most a Ház naplójából citálja Györki beszédének ezt a részét: »Sokkal nagyobb szólásszabadság mellett is volt eset arra, hogy bizonyos terrorisztikus eszközök­kel és fellépéssel lehetett választani. Méltóztassék visszagondolni az 1920. évi kormányzó választásra.« Vass József: Ez az állítás nem felel meg a való­ságnak. Nemcsak feljogosítva érzem magamat, de kötelességemnek is tartom, hogy ezt a súlyos és otromba történelemhamisitást megakadályozzam és visszautasítsam. A képviselő ur szerencsétlen ál­lításából szemernyi sem felel meg a valóságnak. Puky Endre elnök: Indíttatva érzem magam, hogy az elnökség nevében enunciációt tegyek ebben az ügyben. Györki képviselő ur állítása a közbe­szólások folytán elkerülte az elnökség figyelmét Utólag rendreutasítom. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) A Ház az elnök napirendi inditványát fogadja el és ezzel az ülés negyedhárom után véget ért. Budapest, VI., Hajós ueca 18. Világmíirkíis zongorák és koncert­pianinók {000 nedűtől VásároltiaLik el0­nyös rtíszleííizeíésre is. Q107 Tisztviselőknek nagy kedvezmény Minisztertanács Nyloc százalék javiíAsí kaplak a vasuű munkások Budapcsb december 7. A kormány tagjai ma délután 5 órakor minisztertanácsot tartottak, ame­lyen a távollévő miniszterelnök helyett dr. Vass József népjóléti miniszter elnökölt. A miniszter­tanács méltányolva azokat a szempontokat, ame­lyek megíndokolttá teszjk az államvasutak munkás­sága helyzetének javítását, felhatalmazást adott a kereskedelmi miniszternek, hogy 1928 október 23­tól kezdődő hatállyal nz államvasút! munkások munkabérét 8 százaié' .' »! fr-iemelje. Döntött a mi­nisztertanács az álla: .;kuti alkalmazottak jutalék­szabályzatának ügyéb 'n is és ugy ha'ározott, hogy a megállapított jutalékrendszert egyelőre csak át­meneti jellegűnek tekjatj. Kímondti a miniszter­tanács, hogy jutalék csak a tényleges megtakarí­tások után fizethető és ezek 25 százalékánál maga­sabb nem lehet. A minisztertanács, amely ez­után folyó ügyeket tárgyalt, este fél 9 órakor ért véget Kötött kabátok, pulloverek leaolcsóbban 455 Hoffmann Dezsőnél, Csekonlcs ueca 4. sz. engedmeny bevásárlásra egész &6ra meghosszabbítva Pető László ori és 002 divafóro azictben Szeged, Síéciieisul tér 3. 9541 A' gyors-szekér a Kedveskedő-ben Irta: Móra Feronc. Először is illik tudni, mi voit az a Kedveskedő. Jeles bécsi magyar újság volt az 1824—28-ik esz­tendőben, megjelent hetenként kétszer és »ösz­veséges ára volt kötésben 1 f. 20 Xr., csinos bori­tékben kötve 1 f. 36 Xr. Ezüstbe«. Szerkesztették Pánczél Dániel és Igaz Sámuel tudós hazánkfiai — mert abban az időben mind tudós volt az újságíró, meg is látszik az ujságjakonl — és nyomtatta ns. Haijkul Antal. Igenis a nyomdász volt ns., vagyis aemes és azt rányomatta minden számra, hogy össze ne tévesszék a szerkesztőkkel. A Kedveskedő-bca mai szemmel nézve, a címe ért legtöbbet. Az beszélő cim volt és divatba kel­lene hozni az ilyent ma is. Ha a lap homlokára az volna nyomtatva, hogy Hetvenkedő, Gorombás­kodó, Káromkodó, Gyilkosktdó, mindjárt tudná az olvasó, hogy mit vesz a kezébe. A Kedveskedő mindenkinek kedveskedett. A felséges ausztriai Ház­nak azzal, hogy »dütső Ilonunk felett korány pirul«, amelyben József-nek, a nádornak »Hellászt. Rómát varázsoland keze«. A bosszú hajjal ékes­kedő Dámáknak azzal járt kedvében, hogy vezér­cikket irt a makasszár-olajból készült hajkenőcs­ről. (Kopaszok napjában háromszor éljenek vele; ha nem nő ki tőle a hajuk, akkor bizonyosan őbennük van a hiba.) Van benne a gyerekek , számára használati utasitás a bodzafa-puskához és megtalálható benne, hogy miként lehet a ludat fájdalom nélkül megkoppasztan:, ami bizonyosan az országló politikusoknak szól. Természetesen nem feledkezik meg a szolgabirákról sem, sőt azok képviseletében egyenesen ódát irat Gömbös János nemzetes úrhoz, Vasvármegye főbirájához, »e szép rangra történt örvendetes felemeltetésckor«. A költő, Bellicz Jónás, hőgyészi ev. prédikátor, a következő ékes mivü strófákban fon koszorút Göm­bös főbíró urnák fejére: Barátom, szünj-meg zúgolódni, Ne mond: »nincs a jónak bérel« A' ki hiven tud tusakodni, Eljut az győződelmére'. Minél később a' diadalom, Annál szebb a' megnyert jutalom S a' ki céljához késve ér, Édesebb nyugodalmat nyér. Lassan futád Te is szép pályád'. Nem futták kedvező szelekI Néha vissza is vetett gályád — Sokan szántak 's én is velek; De tengered minden csatája Csak a' hajósnak lett próbája, Hogy lássuk, sok erőszalcod Kőzt mint vezeted csónakod. Hogy eljutott-e győzödelmére a férfiú, aki hi­ven tudott tusakodni, azt nem tudjuk kjtaláini, mert megállított bennünket egy szenzációs cik­kely, amelynek címe: A' gyorsszekér (Eilwagen). 1823 olta — mondja a cikk — az Austriaí Bi­rodalomban megint egy uj intézet vette kifejlő­désének kezdetét, mely már eddig is szép fogana­tokkal ajánlja magát' 's igen örvendetes követke­zésekkel kedveskedik és jövendőbe még nagyobb várakozásokra nyújt reménységet. Ez a hasznos intézet a' gyors utazás', gyorsposta béhozatala: a melyet is kőztudásul a' két magyar Hazával meg­ismertetünk. A gyorsszekér »jó keményen munkált és minden oldalról tökéletesen befédett kocsi«, melynek belseje »mindazon jó alkalommal ajánlja magát«, amely egy bosszú utazáshoz megkívántatik. Pontosan indul, pontosan érkezik és »nagyon illendő a fizetésbéri. Bécstől Pozsonyig 6 óra alatt teszi meg a 10 mért­földet (4000 osztrák öl) 2 frt. 50 krajcárért pen­gő pénzben. Bécstől Budáig SCVa mértföld az ut, időben 28 óra, pénzben 11 frt. 7. kr. Leghosszabb vonal a Bécs—trieszti, 711/2 mértföld. 71 óra alatt, 25 frt 28 krajcárért. Ebbe a menetidőbe azon­ban »belé van számítva azon idő is, mely alatt az utasok főlöstökölnek, ebédelnek és vacsorál­nak«. Természetesen meg van szabva, az utas meny­nyi terhet vihet magával, mert a régi világban volt mit vinni és nagy bagázsfával volt szokás út­ra kelni. 50 font terhet minden utas ingyen vihe­tett magával, még pedig 20 fontot a kocsiban, 30 fontot másik kocsjn küldtek előtte, vagy utánna. ahogy kívánta. »Csak az olyan bugyorért kell kű­lőnésen fizetni«, amelyik 50 fonton felül van. Mivel a nagy sietség sohse volt jő, a gvors­kocsi nem ¡ndult minden nap, csak egy héten kétszer-háromszor, ha azonban összeverődött egy négy-hat tagu társaság, amely győzte a költséget, annak a kedvéért extra-kocsi is in­dult. Hogy milyen gyönyörűségei voltak az ilyen utazásnak, azt mindnyáján tudjuk. há soha nem láttunk is postakocsit, részint Dickensr­j bői, részint Krúdy Gyulából, akik ezt sokkal ' szebben megírták, mini a Kedveskedő, azért erre

Next

/
Oldalképek
Tartalom