Délmagyarország, 1928. december (4. évfolyam, 272-294. szám)

1928-12-05 / 275. szám

i minim ni SZEGED: Szerkesztődő: Somogyi ucco 22. L cm. Telelőm: 13-33.^Kladóhlvslal. kölcSönkönyvlAr 6» (cgylrodo : Aradi ncca 8. Telelőn: 306. * Nyomda : L)i>v Llpói ucco lí). Telefon ? 16—34. «»«»«» Szerda, 192$ december 5 IV. évfolyam 275. szám MAKÓ: Szerkesztőség és kladóhlvalal: Irt ucco O. Telelőn: 131. Iz&in.« »«»«>. HÓDMEZŐVÁSÁRHELY : SzerkeszlOiég í» ktodóhlvnlol: Andrásty ucco 23. Teleion: 49 szám. t » « » « » K » u „ BSKE ElOllsetMI Ara navonla J-20 vidéken és a rtívrtT- sbdil j-U'J tUlWldö * ft-40 penqn. Eayes szara 1». vasár- és Ünnepnap 24 «lllér EEESKB A zágrábi forradalom Lehetetlen el nem gondolkodni a tanulságo­kon: Zágrábban több vér ömlik az. egyesülés tizedik évfordulójának nemzeti ünnepén, mint amennyit áldozatul követelt a történelmi vál­tozás egész szinjátéka. A horvát főváros uccáin harrikádok emeltednek, sötét ablakokban el­dörrennek a revolverek a szerb katonaságra és szerb csendőrségre, amivel a »nemzeti egy­ség« nagyobb dicsőségérc megtöltötték Zág­ráb uccáit. Egyetlen revolver nem dörrent el akkor, amikor a horvát nemzeti tanács kimondotta az elszakadást s egyetlenegy embert sem tar­tóztattak le akkor,-amikor a független horvát­szlovén-dalmát állam csatlakozott Szerbiához. Milyen változásnak kellett ott végbemenni meg­győződésben, népakaratban, tömegérzésbeu, ha vérrel és forradalmi jelenelekkel ünnepli a »felszabadulás és egyesülése első tízéves évfor­dulóját? Az úgynevezett nemzeti államok megalkotá­sának történelme sok tekintetben nem tisztázott még. Kevesen tudják, hogy a háborús össze­omlás után Zágrábban önálló állam alakult, a horvátok, dalmátok és- szlovének állama s ez az állam harminckét napig éli, addig, ameddig meg tudta őrizni Belgráddal szemben önállóságát és függetlenségét. Ennek a har­minckét napos államnak egyetlen szuverén szerve volt: a horvát nemzeti tanács. Hetekig tartó szenvedelmes vitákban három álláspont küzdött meg a nemzeti tanácsban egymással. A horvát jogpárt azt követelte, hogy a horvá­tok, szlovének és dalmátok őrizzék meg függet­lenségüket s ne lépjenek állami közösségbe Szerbiával, Radics István államszövetséget kí­vánt közös uralkodóval, de külön törvény­hozó testülettel, Pribicsevics pedig az egyesü­lés azonnali kimondása mellett küzdött. Nap­palokat és éjszakákat beszéltek keresztül, míg végre Pribicsevics álláspontja győzött s — Radics István kivételével! — a horvát nemzeti tanács tiz évvel ezelőtt elment Beigrádba proklamálni és manifesztálni az egyesülést. Az egyesülés pártjának horvátországi ve­zére tiz év múlva Radics politikájának leg­intranzigensebb képviselője, a Radics-párt ve­zére lett. Aki a Szerbiával való egyesülésnek icgharcosabb követelője volt, aki belügyminisz­ter korában a legkíméletlenebb módon törte le a horvátok minden megmozdulását, az ma azon fáradozik, hogy lazítsa Horvátországnak Szerbiához füző-bilincselő kötelékeket, lazítsa az egységet s egyre gyorstilóbb ütemben csi­nálja vissza a történelmet. De ezen a változáson nemcsak Pribicsevics ment keresztül, hanem az egész horvát nép. Ma már az egész horvát nép egyet ért cs egyet erez abban, hogy vissza kell szereznie az egyesülés előtti jogait s nem lehet türniök to­vább, hogy vazallusai legyenek a cincárok­nak. Az elégtételnek nem kis örömével lehet látnunk, hogy a horvátok tőlünk tanulják el az erveket cs argumentumokat, amiket a szerbek hegemóniája ellen szegeznek. Nagyobb kul­turáju népet nem lehet kisebb kulturáju nép alá rendelni, — ezt már nemcsak mi mond­juk, ezt mondják utánunk a horvátok is. S most emlékeznek a királyi szóra, mely az egye­sülést proklamálta. »Nem fogjuk tűrni, hogy ; önrendelkezési jogunk csorbát szenvedjen« — mondotta a proklamáció szónoka. Kitől kér­jék most a horvátok számon önrendelkezési joguk elenyésztét? A horvátok nem rendelkez­nek . maguk felett s hiába hirdette az egyesülés kimondásakor uralkodójuk azt, hogy csak sza­bad polgárok uralkodója akar lenni, a horvát nép fájdalmas kijózanodással kérdezheti, hová lett a szabadság? Ne nézzük le azokat a tanulságokat, amiket a horvát nép vezetőinek vétkes rövidlátása miatt most elszenved. Ne nézzük le a tanul­ságokat, mert az idők termése elé ezek a ta­nulságok trágyázzák a történelem talaját. A történelem folyamai megtanulják a visszafelé folyást. Először csak a tekintet fordul vissza, azután a gondolat is s végül egy egész nép akarata. Keserű szenvedéseken keresztül jut- | nak arra a meggyőződésre, h-igy amit fel­szabadulásnak hittek, az volt a rabság kez­dete s amit egyesülésként ünnepeltek, azzal kezdődött alávetettségük. Csak harminckét na­pig tudott önálló maradni a horvát nép. Ve­zetőinek tisztán kellett volna látuiok, hogy az a nép, amelyik majd ezer esztendeig állam­közösségben élt egy államalkotó néppel, nem maradhat sokáig független. Rossz prófétáik voltak a horvátoknak s most a történelem korbácsolja beléjük botor elhatározásuk ta­nulságát Zágráb uccáin kiomlott vér, Zágráb tömlö­ceiben csörgő bilincs ünnepli az »egyesü­lést«. Az idők malma nekünk őröl. Allamían á CS alalculi Angliában a Király betegségének idejére A Kedden Kiadott orvosi jelentések ismét nyugíalanilók (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Londonból jelentik: A beteg király hálószo­bájában tanácskozásra ült össze az államta­nács. A tanácskozáson György király, a yorki herceg, Baldwin miniszterelnök és Joynson­Hykes belügyminiszter vettek részt György király dekrétumot irt alá, amelynek értelmé­ben az államtanács régensbizottságot alakit, amely a királynéból, a walesi hercegből, a yorki hercegből, a canterbury érsekprimás­ból. a lordkancellárból és a miniszterelnökből áll. A régensbizottság feladata lesz, hogy át­vegye a királyi hatáskör egy részét György király betegségének tartamára. A legfontosabb rendelkezéseket a betegség tartamára a király helyett a régensbizottság tagfai írják alá. A király betegségéről a délután félnégykor kiadott orvosi jelentések ismét nyugtalanítók­Az orvosi bulletin szerint György király a kedd délelőttöt nyugodtan töltötte, a hőmér­séklete azonban ismét 38 fokra emelkedett. A király közérzetében észlelhető általános javu­lás a bulletin szerint tovább tart Az este kiadott orvosi bulletin szerint a már délelőtt észlelt höemelkedés tovább tart. A közérzés ilyen körülmények között megle­hetősen rossz. Egyébként a tünetek változat­lanok. A szociáldemokraták Hainisch további elnöksége melleit döntöttek , Egy nappal az elnökválasztás elölt teljes bizonytalanság Bécsben (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Bécsből jelentik: Szerdán választ elnököt az osztrák köztár­saság. A pártok még a legutolsó napon sem tudtak megegyezni és e pillanatban teljes bizonytalanság uralkodik Bécsben a jelölések körül. A szociáldemokrata pártnak keddi határozata, amebben a párt kimondotta, hogy Uainisch szö­vetségi elnök négyévi megválasztása mellett száll sikra, a szerdai elnökválasztással kapcsolatos min­den jelölést és kombinációt halomradőntölt. A ke­resztényszocialista párt a szociáldemokrata párt határozata után is dr. Miklast jelöli és Hainisch ellen fog szavazni. A helyzet mindenben hasonüt az 1920. évi választásra, amikor hét választási me­netre volt szükség, amig végül egységesen meg­egyeztek Hainisch személyében. Meglepetésekkel i a szerdai elnökválasztásnál is számolni kell. Mrianá a francia Kamara ülésén FeltUnö Kijelentéseket tett Németországról, Olaszországról és /luszti iáról (Budapesti tudósítónk telefonjelen­tése.) Párisból jelentik: A kamara ma a kül­ügyminisztérium költségvetését tárgyalta és a vi­tában résztvett Briaad külügyminiszter is, aki azt hangoztatta, hogy sokan vannak akik azt hiszik, hogy jogosau ironizálják a béke épületének töré­keny voltát, csak azért, mert a biztonság érzése még nem vált általánossá. Ezeknek az emberek­nek fogalmuk sincs arról a nehézségekről, ame­lyeket a béke igazj híveinek le kell győzniők. Minden év, ami háború nélkül múlik el, fokozza a remeny!, hogy nem lesz többé háború. Azután Franciaországnak Németországhoz való vi­szonyáról beszélt és annak a reményének adott kifejezést, hogy ha Európának ez a kél nagy nemzete bizalommal lesz egymás iránt, ugy az európai békemű alapjai megingalbatallanok lesz­nek. Szólott Franciaország és Olaszország viszo­nyáról is és kifejtette, hogy a két ország között nem törhet ki háború, mert Franciaország soha­sem fogja elfelejteni a háború borzalmait és soha­sem fogja megtagadni Olaszországgal szemben ér­zett barátságát Végül az »Anschluss« kérdéséről a következőket mondotta:

Next

/
Oldalképek
Tartalom