Délmagyarország, 1928. december (4. évfolyam, 272-294. szám)

1928-12-04 / 274. szám

r Tanulságok Néhány szó a kenderfonógyári sztrájkhoz Irta: L6{er Dezső Esztelenség volna, ha nem vonná le mindenki, akit akár közvetlenül, akár közvetve érintett, vagy érinthet a jövőben olyan példátlanul álló harc, mint amilyen közel hét héten^át folyt a tőke "és munkaerő tulajdonosai között Szegeden. A szervezett munkásság vezetői a tanulságoknak birtokában vannak és azon lesznek, hogy a munkásság maga is átvegye a sztrájk álíal nyújtott tanulságokat. Még tulközel vagyunk a lefolyt eseményekhez, hogy teljesen objekliv birálói lehessünk, mégis ugy érzem, hogy teljesen mentesíteni tudom magamat az elfogultságbaeséstől. A kérdés, amit fel kell vetni és ami feleidet vár: clkerülhetök-e a munkabeszüntetések, vagy ha nem, hogyan lehet a sztrájk által felidézett kárt ugy a munkások, mint munkáltatók erdekében a minimumra korlátozni? Az én véleményem az, hogy igenis elkerülhetők a munkabeszüntetések, ha olyan szerződéses állapot jön létre, amely legalább viszonylag a munkásság megélhetését és munkaviszonyait kielégíti és amely szerződés mindazokat a kérdéseket szabályozza, amelyek az ellentétek kiütközésére vezethetnek. Külföldi példákat mellőzve, csak a nyomda- és könyvkötőiparra utalok, amely iparágakban a legtökéletesebb kollcktivszerződesek vannak érvényben és ennek köszönhető, hogy közel egy évitzed óta munkabeszüntetés nem is történtSajnos, attól még távol vagyunk, hogy minden iparágban az említettekhez hasonló szerződéseket cl lehetne fogadtatni és ezért nem zárható ki a sztrájk veszedelme sem teljesen. De még a kevésbé tökéletes szerződések is nagy mértékben csökkentik a sztrájk veszedelmét, mint ezt a Szegeden öt év óta folytatott gyakorlat eredménye bizonyítja, mióta a Munkaadók Szövetsége és a Szakszervezeti Bizottság évről-évre megismételve szerződést tartott fenn. Ila mégis történtek munkabeszüntetések, ennek oka mindig a szerződés hiányossága voltIgaz, hogy a szerződés megújításakor a munkásság mindig támasztott igényt, ami részijén a munkabérek megjavítására, részben pedig a szerződés tökéletesítésére irányult. De a legtöbb esetben sikerült az ilyen alkalmakkor jelentkező ellentéteket békésen áthidalni. Azt mondhatná valaki, hogy mi címen követel a munkásság minden uj szerződés megkötése ellenében a maga számára uj előnyöket Könnyű erre a válasz. A munkásság — nem véve ki a köz- és magánalkalmazottakat sem —• hozta a legtöbb áldozatot a háború kezdete óta és hozza máig is. Ez az áldozat nem csupán anyagi, de most csak erről beszélek. Nem a legnagyobb áldozat az, hogy a munkásság csaknem kivétel nélkül messze hátul maradt ahoz a megélhetéshez,' aminek a háború előtt birtokában volt? Keresete elégtelen a puszta élet fentariásához, kulturigényeinek kielégítésére pedig nem is gondolhat. Kétségbe vonhatja-e bárki is azt a jogát, hogy a háború előtti megélhetését akarja biztosítani? De ezentúl afelé a cél felé törekszik, hogy minden 24—30 éves munkás olyan keresethez jusson, ami mellett család alapitálsára is mer vállalkozni és ez van annyira nemzetgazdasági érdek, mint a munkásság érdeke. Tudja jól azt is a szervezett munkásság, hogy ennek elérése nem megy könnyen és nem megy egyszerre, de sohasem adja fel ezt az elemi jogát és törekszik célja felé. 11a a szerződés lejártakor a töke képviselői Uétségbevonják ezt a jogát, nem marad más választása, mint a szerződéskötéstől visszavonulni és akár munkabeszüntetéssel is a meglevőnél jobb feltételeket vívni ki a maga számára. A szerződés nélküli állapotnál az egyes üzemekben vagy iparágakban sohasem lehet tudni, J £ L 31A c t V A i f O K ti i. A ti hogy melyik pillanatban jut el oda a munkásság elégedetlensége, hogy a munkát beszüntesse. Ez pedig tagadhatatlanul nagy kárt okoz nemcsak a munkásságnak, hanem az érdekelt munkaadónak, de magának a köznek is. És itt felelek a másik felvetett kérdésre. Bármilyen uton következzék be egy munkabeszüntetés, csak hűvös ésszel lehet és szabad birálni és vek szemben állást foglalni. Merem állítani. hogy a Kenderfonógyár munkásainak sztrájkja megelőzhető lett volna, ha olyanmértékü bérjavitást kapnak, mint amilyent a gyár igazgatósága a Munkaadók Szövetségével egyetértve felajánlott és aminek alapján a megegyezés létrejött a sztrájk hetedik hetében. És milyen jól jött volna ki a gyár igazgatósága és a munkásság is, ha a hétheti sztrájkkal járó veszteségeket nem kellett volna elviselnie és nem kellett volna kárt szenvednie Szeged ipari és kereskedelmi életének sem. Most utólag legyen szabad ezt a tényt leszögezni és megállapítani, hogy bizony ilyen nagy kárt okozni nem volt okos dolog. És ez csak azért történhetett meg, mert hiányzott a hűvös, reális gondolkozás, amit aligha vethet bárki is az én szememre, aki kezdettől fáradoztam azon, hogy ez a mindenkire áldatlan harc minél gyorsabi'J2S december 4. ban érjen véget. És hogy ily hosszura húzódhatott, azon magam csodálkozom a legjobban, mert a tőke tulajdonosait ugy ismerem, hogy azok ceruzával és számokkal dolgoznak és minden őket érintő eseményt ugy ítélnek meg, hogy mit nyerhetnek vagy mit veszíthetnek annak következtében. A tanulság az, hogy a munkásságnak nem lehet megtagadni a jobb munkafeltételek elérésére való jogát és ezt honorálni kell az adott lehetőségekhez képest, ennek ellenében pedig olyan szerződéses viszonyt létesíteni, ami legalább viszonylag kielégíti a munkásságot is. Ez az állapot felel meg legjobban a termelés érdekeinek is. Ha pedig a körülmények ugy alakulnak, hogy mégis bekövetkezne egy-egy munkabeszüntetés, a szerződést kötők vizsgálják azt meg elfogulatlanul és ha nem tudnának megegyezni, vessék alá magukat olyan személy vagy fórum döntésének, aki vagy amely egyformán pártatlanul fölötte áll a szembenálló feleknek. Én azt hiszem t hogy ezzel teszünk valóban jó szolgálatot elsősorban a közvetlenül érdekelt feleknek, de ió szolgálatot teszünk a köznek is. Kétszázhatvan gazdát elitéltek vízügyi kihágásért, mert látat épitettek a holt Tiszán keresztül Monstre kiHágási pör a városházán (A Délmagyarország munkatársától) Monstre kíhágási pörben ítélkezett hétfőn dr. Hammer Fid él kihágás! bíró. Rőszke és Szcntmihálytelek között ugyanis, ott, ahol a holt Tisza folyik, mintegy 260 kisgazda, hogy a gyálai réteken fekvő földjeiket könnyen megközelíthessék, négyhónapi munkával gátat épitettek a holt Tiszán keresetül, közel ahoz a ponthoz, ahol a Maty-ér torkollik be a holt Tiszába. A gátépítésnek bonyolult következményei lettek. Az ármratesilő társalat a gazdákat egytől egyig feljelentene >vizügyi kihágás« miatt és dr. Hammer Fidél kíhágási bíró a monstre pör összes szereplőit maga elé idézte. A gazdák a tárgyaláson azzal védekeztek, hogy nekik élőszóval mindönki megengedi« ennek a gátnak a felépítését. A gátépítésre azonban csak a polgármester adhat irásos engedélyi, minden más engedély érvénytelen. A gazdák védekezésének érdekes része volt, amikor előadták, hogy semmi rosszra nem gondolhattak akkor, amikor a város tanácsa 980 pengővel hozzájárult a gátépítéshez. A 2(50 gazdát dr. Ilammer Fidél bíró végül is «^yCnkint 10 pengő büntetésre itéite és kötelezte őket, hogy a gátat 80 nap alatt hordják Ic. Az elitélt gazdák valamennyien mcgfclebbezték az ítéletet és így az II. fokon a város tanácsa elé kerül. »Propapaiida«láboro2ás« és előfízeíőgyiijlés a kutturdélufánon A kurzuslapok olvasótábora egyre kisebb lesz — állapította meg a Központi Sajtóvállalat vezérigazgatója (A Délmagyarország munkatársától.') A Szegedi Katolikus Kör vasárnap a Tiszaszálló nagytermében adventi kulturdélutánt rendezett, amelyen szépszámú közönség jelent j meg. A kulturdélután célja, amint az a műsorból kiderült, propaganda volt a Központi Sajlóvállalat kiadásában megjelenő kurzuslapok számára. A műsort dr .Tóth Imre nyitotta meg. Megnyitó beszédében megleckéztette a liberális lapokat, kijelentve, hogy a háborút nem a frontokon vesztettük el, hanem idehaza, ahol az idegen vérű és idegen érzésű sajtó elhintette a liberálizmus baktériumait Ezt a sajtót különben sziszegő kígyóhoz hasonlította, a megrázó szépségű hasonlatot azonban befejezni nem tudta és olyan kínosan vergődött körmondatának hínárjában, hogy sokan már a legrosszabbtól tartottak. A közönség föllélegzett, amikor Kapossy Gyula, a belvárosi plébánia lelkésze néhány szép Schubert dalt adott elő, majd elénekelte Kacsóh Pongrácz gyönyörű Regős énekét. Ezután Baranyai Lajos, a Központi Sajtóvállalat vezérigazgatója tartotta meg agitációs beszédét, amelyben sajnálkozva állapította meg, hogy a kurzuslapok olvasótábora egyre kisebbedik és felszólította az ünnepélyen megjelent hölgyeket, hogy szerezzenek előfizetőket Lendvai István néhány hatásos költeményét olvasta föl, amelyek közül különösen a Szeged cimü emlékezése tetszett. Gáspár Jenő ügyes novellával szerepelt a műsoron, majd a Polgári Dalárda Klazsik Lehel vezényletével néhány dalt adott elő. Az ünnepély műsorát Czettler Jenő egyetemi tanár beszéde zárta l>e. Az országot újjáteremtő gondolatokról beszélt. ROYAL REGGEL!! Kévé, méz, íojésvagyvaj 9 © fillér* 449 Khó-és sárcipőt! a LlnoHeumiparban, Kárász ucca 6. 439