Délmagyarország, 1928. december (4. évfolyam, 272-294. szám)
1928-12-30 / 294. szám
Y9L-8 december oö. UELAIAt. i AK(M|>ZAG 3 A belügyminiszter súlyos felfegásaf a város vagyonkezelés s és adminisztrálása ellen A miniszter szerint a város vagyonleltára irreális, a borfogyasztási rendeletekel nem tartják be, szabálytalanságok történnek az adóhivatalban és a főpénztárban leiraf a város közönségéhez, amely nem bérül a közönség elé (A Délmagyarorszáa munkatársától.) Néhány héttel ezelőtt hivatalos minőségben Szegeden járt dr. György Henrik miniszteri tanácsos, aki a belügyminisztérium megbízásából alaposan átvizsgálta a város gazdálkodását és a városi hivatalok működését. A több napig tartó vizsgálat befejezése után visszautazott Budapestre és tapasztalatairól részletes jelentést tett a belügyminiszternek. A nyilvánosság körülbelül ennyit tud erről a vizsgálatról, a vizsgálat eredményét és következményeit azonban nem igen ismeri. Pedig a belügyminiszter a vizsgálat eredméuycről szóló jelentés alapján 'erjed elmés és meglehetősen szigorú - hangú leiratot intézett — nem a polgármesterhez, nem is a város tanácsához, hanem — a város közönségéhez• Es a leirat Szegeden volt már akkor is, amikor a decemberi közgyűlés összeült, a tanács azonban nem tartotta szükségesnek, hogy a miniszter levelét illetékes helyére, a címzetthez, a város közönségét képviselő közgyűléshez továbbítsa. A leirat valószínűleg az utóbbi időben annyira elszaporodott titkos tanácsülések féltve őrzött aktája maradt, mert a nyilvános tanácsüléseken sem esett szó róla. »A város vagyonkezelésének és számvitelének megvizsgálása? dolgában december 4-én keltezett belügyminiszteri leirat tartalmát végre most sikerült megismernünk. A leirat elsősorban a zárszámadásban foglalt vagyonleltár összeállításának módját kifogásolja és elrendeli, hogy a város a vagyonleltárba ezentúl az egyes vagyontárgyakat reális értékükkel tüntesse fel, mert a legutóbb összeállítóit vagyonleltár nem fejezi ki a város vagyoni helyzetét. A városi földek értéke lehetetlenül alacsony összeggel szerepel, nem többel, mint ameuynyivel a legutóbb épített városi bérházak értéke az 1927-ben történt becslés alapján. Ez az irreális értékelés káros hatással lehet és van is a város hitelére. A miniszter ezért arra utasítja a város hatóságát, hogy a reális leltár összeállítása érdekében a szükséges intézkedéseket haladéktalanul tegye meg. Megállapítja a belügyminiszter, hogy 1927 második felében a város 9195 bérlője közül 2071 volt hátralékos és a bérhátralék összege azóta állandóan szaporodott, amiből azt következteti, hogy a bérlők nagy részében nincs meg a bérfizetési készség, vagy a fizetési képesség hiányzikFelhivja a város közöíiségét, hogy a földbéreket, a többi haszonbéreket és általában a magánjogi követeléseket a lehetőség szerint hajtassa be és a hátralékok további felszaporodásának vessen gátat György Henrik jelentése alapján megállapítja a miniszter, hogy a város hatósága a borfogyasztási adóra vonatkozó törvényes rendelkezéseket nem tartja be, igy történhetett meg, hogy Rozst Sándor gazdálkodó az 1922 november 15-én eladott 106 liter bora után esedékessé vált fogyasztási adót csak 1926 január 26-án fizette be ezer papírkorona formájában, holott ebben az időben egy liter bor fogyasztási adója már 2380 korona volt Sok kifogásolni valót talált a miuiszter a városi adóhivatal működésében is. Elsősorban azt kifogásolja, hogy az együttesen kezelt közszolgáltatások befizetését csak az adóhivatali pénztáros nyugtatja, az ellenőr nem, — hogy a közalkalmazottak kereseti adójának kezelésénél szabálytalanságok mutat<yankor felüljön a katedrára valami tekintélyes iparos polgártárs és az számon vegye a tanítótól, mit adott tíz hónapon keresztül tízszer tíz koronáért. Az én vizsgabiztosom nagyon tekintélyes volt. igen mérgesen nézett rám és szigorúan leszamarazott az inasaimon keresztül. Hiszen a szó köztünk maradjon, meg is érdemeltük. Ha Ali Babát adhattam volna föl a negyven rablóval, nem lett volna semmi baj. De igy bizony nemcsak a gyerekek ökőgtek-bakogtak, hanem nekem is égett mindaket fülem. \ váratlan fordulatot maga a vizsgabiztos provokálta kí, nagy emberek szokása szerint elkapatván magát a hatalom által. Egy suszterinassal számlát Írattak a nagy táblára. Legnagyobb meglepetésemre egész rendesen megcsinálta. Gyanakodtam ugyan, hogy nem én tőlem tanulta, de hát ahhoz őtekintélyességének semmi köze. — Derék gyerek vagy, — veregettem meg a fiu ragadós képét. — Szamár vagy, — harsogott le ránk a tekintély a katedráról. — Miért írtad a májust kis mö-vel? Még azt se tudod, hogy a személi neveket nagy mö-vel írják? Addig csak keresztben feküdt bennem az ördög, de most talpra ugrott. No megállj, tekintély, majd imponálok én neked mingyárt ugv, hogy megrepedsz bele! Küntettem egy szemfüles borbélyinast. — Te tudod, mi az a halcinált szóda, ugy-e? — néztem rá erősen. A gyerek rám bámult, de ahogy a szemen sarkával odasúgtam neki, bátran megfelelt, — Tudom. — No? — Az az erős szóda. — Ugy van, — intettem ra lelkesen és lelkesítve. Hát mit csinálnak abból az erős szódából? Magam is kíváncsi voltam rá, mi a fütyülős fülemülét lehet erre feleim. El voltam rá szánva, hogy akármit mond, ráhagyom. — Spirituszt. — Bravó! — hajolt előre a katedráról a tekintély. Tudtomra akarta adni, hogy ő is tudja ám ezt. Erre aztán egészen vérszemet kaptam. — No most már írjuk föl a spiritusz vegyképlelét. C2.... Számmal írd a kettőt, te kifíel A gyerek fölirta a C2-t, aztán rámnézett. — No tovább, ahogy következik! — D... — A számot is mellé. Ahogy következik! — D3 El F5 16... — Elég, mehetsz a helyedre, — vágtam közbe, uicrt attól féltem, ki fog derülni, hogy a balcinált szóda tudósa nem egészen biztos az ábécében. A csatát megnyertem. A tekintély lejött a katedráról és megölelt inasaim szemeláttára. — Tanár ur, engedje meg, hogy elragadtatásomnak eleget tehessek. Ilusz éve járok inasiskolai vizsgakra, de szavamra mondom, ilyen müvelkedést még nem tapasztaltam. Szerényen meghajoltam és minden érdemet az inasokra hárítottam. Ilyen nagyszerű anyaggal könnyű boldogulni. — Nem, nem, kérem, — tiltakozott vizsgánk elnöke, — bigyje el, a tálentom teszi az egészet. Igazán nem tehetek róla, hogy talentumom hírével egyszerre telekürtölte a szakköröket s mikor másnap leköszöntem az állásomról, küldöttséget vezetett hozzám, hogy vonjam vissza a lemondásomat. De mivel hajthatatlan voltam, legalább diplomát adtak róla, hogy az inasoklatás ügye legfőbb oszlopát vesztette el bennem. Ezt a diplomát ma is őrzöm, mer: nem sok kilátásom van rá, hogy egyéb hivatalos elismerést is hagyhassak az utódaimra. RUM LIKÖ R KONYAK koznak, amennyiben a jelenlegi rendszer mellett nagyon sok közalkalmazott kibújhat a kereseti adó fizetésének kötelezettsége alól, ami viszont a várost jelentékeny jövedelmé tői fosztja meg. Éppen ezért a miniszter sürgős intézkedéseket kiván a várostóL Megállapítja a miniszter, hogy a város minden törvényes felhatalmazás nélkül szedi a fogyasztási illetékeket és annak további szedéséi szigorúan megtiltja, de felszólítja a város hatóságát, hogy eddigi eljárásáról tegyen sürgősen igazoló jelentést. (A tárgyilagosság kedvéért meg kell állapítani, hogy amikor ez a leirat megérkezett, a város hatósága már beszüntette a fogyasztási illetékek szedését és erről az intézkedéséről jelentést is tett a tanács a belügyminiszternek. A jelentés és a leirat valószínűleg keresztezték egymást.) A belügyminiszter igazoló jelentést kér a város hatóságától az alkalmazottak illetményeinek kiutalásánál követett eljárásról is, mert a zárszámadás adataiból megállapította, hogy a főtisztviselők az állami alkalmazottak számára megállapított illetményeken felül olyan pótilletményeket is 'élveznek, amely csak előzetes kormányhatósági jóváhagyás alapján utalhatók ki, (A tanács erre azzal válaszol, hogy a kérdéses tisztviselők ezeket a pótilletményeket még annak a kormányrendeletnek a kiadása előtt: megkapták, amely szabályozza a városi tisztviselők fizetését, dc amely a szerzett jogokat nem érinti.) Tájékoztatás céljából közli a miniszter, hogy a jövőben jóváhagyás nélkül semmiféle külön illetmény nem utalható j ki. Megállapítja, hogy a hivatalos kiküldetések alkalmával a város hatósága olyan kiadásokat is elismer, amelyet az állami alkalmazottakra vonatkozó kormányrendelet nem engedélyez. Felhívja ennek alapján a város közönségét hogy a kiküldetésekre vonatkozó városi szabályrendelet egyes rendelkezéseit hozza összhangba a kormányrendelettel Kifogásolja a miniszter, hogy a város hatósága túlzottan nagy öszszegeket utalványoz ki egyes esetekben elszámolandó előleg címén és ezeket az előlegeket az érdékeit tisztviselők rendszerint csak késedelmesen számolják el. Utasítja a miniszter a város hatóságát, hogy kötelezze az érdekelt tisztviselőket a három hónapon belül való elszámolásra. A városi pénzkezelést túlságosan decentralizáltnak minősiti a belügyminiszter és felhívja a város közönségét, hogy a külön pénztárakat csak is ott és akkor tartsa fenn, ahol annak fentartását a közérdek feltétlenül megkívánja. A városi pénztár kezelése és a pénznaplók vezetése a miniszter leirata szeriut nem felel meg a követelményeknek, kiküldöttje sok felületességet és könyvelési szabálytalanságot tapasztalt, , amiért felhívja most a város hatósagat, hogy, ezen a téren is sürgősen teremtsen rendet Külön foglalkozik a belügyminiszter a városi üzemek dolgaival és kifogásolja, hogy s zárszámadásból és az üzemek főkönyveiből nem állapitható meg az üzemi alkalmazottak járandóságai címén kifizetett összeg nagysága. Fektessenek fel tehát az üzemek segédkönyvet ha másként nem megy és az üzemi alkalmazottak kifizetett járandóságai I rgyénenkint tüntessék fel benne. A városi üzemek köz-