Délmagyarország, 1928. december (4. évfolyam, 272-294. szám)

1928-12-25 / 291. szám

38 nfiOHííV^ORS^fl 1D2R december 25. daimat hozott magával. Ekkor az az ember, aki később az almát adta nekem, megfordult és megpróbálta, hogy elmenekülhet-e még. Ahogy csak birt, ugy rohant felfelé a lejtőn. Mögötte minden viharzott. Nckivágódott az egyik elcsencvészedett fanak és egy érett gyümölcs hullott a kezébe: ez a gyümölcs. A mennydörgés és a szárnyak inár át is zúgtak fölötte. Földre zuhant, érzékei felmondták a szolgálatot és mikor ismét magához tért, falujának üszkös romjai között találta inagát, ahol én és mások a sebcsülcteket gondoztuk... Látomás!.. De kezében még ott volt a fának aranyos gyümölcse. A legendát pedig a többi falubeliek is ismerték és hallottak a különös gyümölcsről. Az idegen cinailgatott — A gyümölcs pedig itt vau, — mondta azután. A törlénet mindenesetre elég különös volt egy sussexi vasútvonal harmadik osztálya számára. A valóság fátyol gyanánt borult a képzelet világára, de a képzelet világa átkandikált a fátyolon. — Csakugyan! — ennyi volt az egész, amit Mr. Hinchliff mondani tudott. — A legenda azt mondja, — loiytatta az idegen, — hogy a törpefák erdeje abból az almából származott, melyet Ádám a kezében vitt, mikor Évával együtt kiűzetett a paradicsomból. Érezte, hoív valami van a kezében, meglátta félig elfogyasztott almát és bosszúsan elhajitolta magától. Ott, a magányos völgyben, az örök hótól körülövezve terem most ez a gyümölcs és lángoló pallósok állanak körötte őrt az Ítélet napjáig. — Eddig én azt hittem, hogy ez mese, vagy inkább példabeszéd, — mondta félénken Mr. Hinchliff. t— Csak nem hiszi komolyan, hogy ott Örményországban... Az idegen a befejezetlen kérdésre a kinyitott tenyerében levő gyümölcsre vetett tekintettel válaszolt — De hát ön nem is tudhatja, — mondta Mr. Hinchliff, — hogy ez a gyümölcs csakugyan a tudás fájáról való. Annak az embernek csakugyan látomása lehetett. Tegyük fel... — De hát nézze meg jobban, — mondta az idegen. Bizonyos, hogy nagyon kü'önös kerek gyümölcs volt, azt Mr. Hinchliff is ké iyte^en volt elismerni. A színe olyan a átsá^osan z ó ar.nv volt mintha " a fényesség összeolvadt volna az anyaggal. Ahog' közelebbről kezdte nézni a gyümölcsöt, maga is világosan látta az elhagyót tvö'gyet az oltalmazó, lángoló pallósokat és a régi csodákat maja előtt, amelyekről az imént hallott. Kényte.en volt szemét a keze fejével megdörzsölni. — De... — akart valamit mondani. — Három hónap óta, sőt már néhány nappal főbb is, egyáltalán nem változott. Egyformán sima, nem szárad össze, nem nem ráncsosodik és nem romlik meg. — ön tehát, — kérdezte Mr. Hinchliff, — valóban azt hiszi... — Hogy cz a tiltott gyümölcs, — fejezte bc a mondatot az idegen. Ennek az embernek teljes komolyságban és ocszámithatóságában nem lehetett kételkedni. — Ez a tudás almája, — tette hozzá nyomatékkal. — De ha ugy van ls, — mondta Mr. Hinchliff némi szünet után, mialatt merően nézte a gyümölcsöt, — akkor talán amit én tudás alatt értek, nem az igazi tudás. Ugy értem, hogy Ádám és Éva már evett belőle. — Mi csak a bünt örököltük tőlük, de nem a tudást. — mondta az idegen. — Ez itt mindent világossá és érthetővé tehet előttünk. Mindenbe beleláthatunk, mindenen keresztülláthatunk, egészen a dolgok igazi lényegéig... — Miért nem eszi akkor meg? — kérdezte Mr. Hinchliff hirtelen ötlettel. Csakugyan azzal a gondolattal fogadtam el, hogy megeszem, — mondta az idegen. Az emberek bűnbe estek. Ha újra ennénk belőle, aligha... — A tudás hatalom, — mondta Mr. Hinchliff. — De vájjon boldogság is? Én öregebb vagyoK, mint ön, majdnem mégegyszer olyan idős. Nagyon sokszor a kezemben tartottam a gyümölcsöt, de elállt a szivem verése arra a gondolatra, hogy mi mindent tudhatnék, arra a rettenetes vigosságra... Képzelje el, ha minden irgalmatlanul megvilágosodhatnék előttem. — Végeredményben az nagyon hasznos lehet, — vélekedett Mr. Hinchliff. — Képzelje el, ha ön belelátna minden ember szívébe ,ha látná azok szivének titkos zugait, akiket öu szeret és akiknek szeretetét ön kívánja. — Egyszerre kiderülne minden hazuq-ág, — mondta Mr. Hinchliff. Ez a gondolat na^y benyomást tett rá. — Ds ami még rosszabb... megismerné önmagát és elvesztené minden illúzióját, önmagát igazán megismerni cs meglátni, hogy mi mindent nem tett meg gyengeségből, vagy aljas indulatból. Nem valami biztató kilátások. — Én azt nagyszerű dolognak tartanám. Ismerd meg tenmagadat., nem ismeri ön a mondást? — ön még nagyon fiatal, — mondta az idegen. — De ha nem akarja megenni és ha terhes önre, miért nem hajítja el? — Lehet, hogy ön megint nem fog engem megérteni. Én ugy érzem, hogy egy ilyen ragyogó, csodás dolgot nem szabad elhajítani. De elajánkozni, azt igen! Elajándékozni egy olyan embernek, aki a tudást szomjúhozza, aki nem retten vissza mindenkinek tiszta meglátásától... — De lehet az is, hogy ez a gyümölcs mérges, — mondta Mr. Hinchliff elgondolkodva. Ebben a pillanatban tekintete valami mozdulatlan tárgyra vetődött. A kocsi ablakán át egy fehér táblát látott fekete betűkkel. i>...nnvood'' Hirtelen felpattant —• Holmwoodl — kioltotta el magát és a gyakorlati jelen egyszerre elmosta a misztikus hatásokat, amelyek hatalmukba akarták ejteni. A következő percben kezébe kapta a táskáját és kinyitotta a kocsi ajtaját A vasutas már intett is zöld zászlójával. Mr. Hinchliff leugrott. — Itt van! — hallatszott egy hang mögötte. Az idegennek megvillant a szeme, amint az aranyos gyümölcsöt, ragyogóan és burkából kibontva a nyitott kocsiajtón feléje tartotta. Akaratlanul elkapta & a vonat már el is indult. — Nem! — kiáltott az idegen és a gyümölcs után kapott, mintha vissza akarná venni. — Félre a vonaltól! — kiáltotta az egyik vasúti alkalmazott és már oda is rohant, hogy az ajtót becsapja. Az idegen még kiáltott valamit, amit azonban Mr. Hinchliff már nem értett meg. Csak azt látta, hogy egy fej és kéz hajlik ki a kocsiból és a következő percben az átjáró híd mögött minden eltűnik. Mr. Hinchliff bámészkodva állt, az utolsó kocsi hátsó falára meresztette tekintetét és kezében tartotta a csodálatos gyü- j mölcsőt. Egy percnek a töredéke lehetett mig Olcsó Djcvi vásár! f.rtesltem »né. kfiíönspgel, hopy a >egai- a ma-abb : uíévl elóndéktárg ni n m.: tuló ebédlő' • szbnveaeft, paplanok, függönyök, I oltomdn átvetök, takarók, pokrócok, j vasbutorok m -lyen lesz állott árban val áru«itá«ia meg' SzdÜdÜtt Nemes Mihály sz'nyea- es papanáruhiizébsn Oroszlén- és Kelemen-uren sarok. Telefon 6-24 Réql paplanokat fiitényos árban Aídolqozom. 30* 50.il 1U2S. szánni' z. m Apveré«i iilrdetménv Atüirn' "irósági végrehajts a» IS?1 *vi IX -c. 102 f-a ér»-'raében »»enn*i közhír é leizl, hugv » szened! kir 'áns'wósSí; 1927. !v 163109—í. végzés» kflve»k*z<ében <!r. 'oiwircz Józset ta ár Fe*eie L9*TÓ igvvédek Sl'ai képvsett Magvar—H l ndl biiosi'6 xt lav ra 120 p-ngó 6G Hilér és ¡i'u1*ka1 e eiélg 192S. évi roven.ber tiA 5-é' t gara i>»ll ¡1 kielétflési vég-e^apá* utján telült tT'.-it és ltOoengflre hecsOt' köveké*" in»0«ipok. u m. kfllünféli- hizl t u ork mllvimw írverésen -'a^a rulr. "elv jrv«rémek a srW tlr. árisblrosa. 1923. év Wt. 385R4. •zínu végzése 'ilvtán 125155 pTigS t"kek8veM<bs, cni-f 192' évi • autuszfns »1* 29 n»pHi*i táró 5 százalék kama a és edd'g flsszf- | ssn 58Í4 peneíh-n b'rólag mar megáll pltntt s felmvü'endó k» tsí- ' gek ereiéig Sz»ged Fod ir ii 32 ez a. leendft eszközlésére 1929. év) január hft 8. nap.frrak d e 11 óráia határidőn kitOzetik ét ahioz venni •szándékozik ily raegtefyzésse hivatnJik meg, hngy az érintett ingóságok az 1831. '.X i.-t 107, 108. S-n .'rteliTében készpénzfizetés icllc»- a 'ectöbbe aér^iek «zillcíég >n atu! is i •mak ad«*ni S'-"' 1928 *v decetiber hő 5 wm Ku'in, hír «.»-Ph- lí. 4300 1928 g-zamn -z 120 «Ual'rntt hirds-ff végrehaitö az 180. évi LX tc 10?. 5-n éitelmfb»n erenn»' ' Jlzhlrré -eszi, hogy a büdapes'l központi kir i->»ásb'rő-ág 1921. évi 1S75S2. s ámu végzés? bavefkextében '"r. Sc^-arcz Józset d . F -ete Msz1 itgyrtdek által kép'iwlt Duna Alt. iit siló R» íavira 212 cengft és i ru'*kal ereiéig 1928. Jul us h"! ll-én tog natml.'it' Me égltísl végrehaltás u'l+n trfllfoglai' és 5606 nengftie becstl't kíire'kezO Invósápok. n m.: kü öntéle házibut ok cs egy b Ingók ívilcá" s árverésen ° ?datnak. Mely árverésnek a szegedi Kir írásblrósJp 192S. évi Fk 335SS. s ámu v^g'^se Hlvtán 13010 p^ng'i tőkekíiv «ré'és. ennek 1928. évi okiOber bó -í. »an'i'ól ¡á ó 5 trtitléfc kamatai s te'merflienda »81 s'eek ereié " S»eged, Somogyi u. 22. sz a. ieend» esrk'.z és're 1929. éri fan ár hó 3 nanfénak d. e tél 11 órála határidőül kitazeHk és íhhnz a venni szándékozók tv íreglegyzésse' hivatnak ne?, hogy az érintett ingóságok az W évi LX. <c. T. lt iil8. §-at ér leimében készpénrflz-tés melieti a leg'Bbbet (rérönek. ^zöítség esetén bscs áron alul is el »"?nak ada'ni • »lt Szeged. 1923 évi december tiő 4 *ao;*n Cr. BefT K6:món. Llr bir. víg^ehaüd. így értelmetlenül állt, azután ráeszmélt, hogy az állomás perronjáról hárman vagy négyen nézik, hogy mit csinál. Bizonyára arra gondolnak, hogy ő az uj gimnáziumi oktató, akinek meg kellett érkeznie. Az jutott eszébe, hogy a gyümölcsöt egészen közönséges narancsnak nézhetik, róla pedig azt hihetik, hogy gyerekes nyalánkságokon él. Elvörösödött erre a gondolatra és a gyümölcsöt gyors kézmozdulattal zsebébe rejtette. Oit azonban a gyümölcs nem kívánatos módon kidudorodott De ezen már nem lehetett segíteni. Odament az emberekhez és zavarát esetlenül elleplezve kérdezősködött, hogy merre van a gimnázium és miként lehetne táskáját és a perronon fekvő két kofferét oda eljuttatni.... Milyen fantasztikus és furcsa meséket is lehet néha hallani'... Tudomásul vette, hogy podgyászát tolókocsin csekély dijért lehet rendeltetési helyére juttstai, ő pedig gyalog mehet az iskolába. A szavakból azonban gúnyos mellékizt vélt kiérezni. Zsebe tájékának deformált körvonala nagyon kellemetlenül érintette. Az idegennek különös komolysága és történetének varázsa egy időre eltérítették Mr. Hinchliffet kellemetlen érzéseitől. Amit hallott, köd módjára takarta el a pillanat szükségleteit. Lángok ioöogtak előtte. De uj állásának tudata és a benyomás, amelyet Holrnwoodban általánosságban, különösképen pedig az iskolai embereken költeni fog, egyre erősebb mértékben tértek vissza, amint az állomást elhagyta és lelki habitusa rendbe jött. Nagyon furcsa ellenben, hogy egy alig három hüvelyk átmérőjű, sima, aranyosan ragyogó gyümölcsnek a birtoka milyen terhes lehet egy érzékeny fiatalemberre, aki arra törekszik, hogy jó hatást váltson ki az emberekből. Fekete kabátjának zsebében a gyümölcs undorító daganattá vált és egész alakját elcsúfította. Egy kicsiny, feketeruhás nő mellett haladt el és érezte, hogy annak szeme egyenesen a daganatra esett. Egyik keztyüjét kezére húzta, a másikat a bottal együtt kezében tartottta és ilyen előkkelöség mellett lehetetlen volt, hogy a gyümölcsöt is láthatóan hordozza. Egy helyütt, ahol a városba vezető ut eléggé elhagyatottnak tetszett, kivette a kellemetlen jószágot zsebéből és megkisérlette, hogy kalapja alatt rejtse el. Kissé nagy volt azonban, a kalap vigan ingadozott fején, mikor pedig kivette alóla, épen egy halas kordés gye. rek kanyarodott be az nccasarkon — ördög vitte volna el! — mondta Mr. Hinchliffe. Legszívesebben nyomban megette volna a gyümölcsöt és a helyszínen mindentudó lelt volna, de nevetségesnek tűnt fel, hogy a városba menet egy leveses gyümölcsöt szopogasson; külsejéről Ítélve ugvanis nagyon leveses lehetett. Ha egy diákkal találkoznék, bizonyára elvesztené tekintélyét, ha az igy látná őt A lével esetleg bemázolná még az arcát is, rácsöpögne a kézelőjére... talán még savtartalmu is, mint a citrom ieve és kivenné ruhájának színét A következő kanyarodónál két szép, napsütéses leánvalakokat pillantott meg. Lassan, csevegve haladtak előtte, minden pillanatban megfordulhattak és akkor egy kipirult arcú fiatalembert pillantottak volna meg, aki valami foszforeszkáló, sárga gyümölcsöt visz a kezében. Bizonyára kinevetnék. — Vigyen el az ördög! — tőrt kí Mr. Hlnchliffből a bosszúság és hirtelen hajítással a kellemetlenné vált tárgyat bedobta egy gyümölcsöskert kőfalán, amely az utat szegélyezte. Mikor a gyümölcs eltűnt a szeme elől, könnyű fájdalmat érzett, de ez csak egy pillanatig tartott. A botot és keztyüt eligazította kezébe és kiegyenesedve, öntudatosan hagyta el maga mellett a lányokat. Az éjszaka sötétjében az'onban Mr. Hinchliff álmodott. Látta a völgyet, a lángoló pallosokat, az elcsenevészedett fákat és megbizonyosodott előtte, hogy csakugyan a tudás fájának almája volt, melyet könnyelműen elhajított magától. Nagyon szerencsétlennek érezta magát, mikor felébredt. Reggel bánata elpárolgott, de később visszatért és nagyon kínozta; sohasem olyankor azonban, mikor boldognak érezte magát, vagy erősen el volt foglalva. Végezetül, egy éjszaka, tizenegy óra tájban, mikor egész Holmwood elcsendesedett, a bánat kettőzött erővel tért vissza és vele együtt a kalandvágy is. Kilopódzott a házból, átugrott a játszótér kerítésén, végigment a néma városon a vasúthoz vezető útra és ott bemászott a kertbe, ahova a gyümölcsöt hajította. Da ott, a harmattól nedves fűben, az elfonnyadt oroszlánszájak kísérteties, pelyhes virágai között már nem találta meg... .333 m fioicl Itiftaréftiár ncca & sz. ® Telefon: 6-45. ÍO—45»