Délmagyarország, 1928. december (4. évfolyam, 272-294. szám)

1928-12-25 / 291. szám

34 DfitMAGYAROHSZAG Tett és szürke szomorú. Ide is ellátszik az ég! Csak titokban szabad megnézni és föl kell mászni a padra. Aztán jövök vissza. Fogom az ablakot. És nézem. Most veszem észre: olyan ez a lehajtható teteje a rácsok mögött, mint az istállóké. Ahol szénát dobnak a lovaknak. Amit ki lehet támasztani kicsit, hogy ne legyen olyan sötét a lovaknak. A másik részét, az alsót, kis sem lehet nyitni. Mozdulatlan, be van építve. És homályos üveg van benne. Hogy megszűrje az idevetődő világosságot... Olyan, mint az istállóablak. Csalt rács van rajta. Alig ébredek föl a kíméletlen reggelre — sötét van — és hideg — a folyosó már zeng. Csalt a lárma jut el idáig, meg néha egy szó. Valaki követei valamit és egyszerre kiabál ez őrrel. Aztán utána kiáltja még elkeseredve és fogatösszeverve. — Nyolcan vagyunk! — Nyolcan vagyunk a cellában! Az őr fogja az ajtót és bevágja. Hogy belézendül a börtön. És valami jó nagyot káromkodik. Hogy visszaszól a börtön. Le-föl, le-föl sétálok a cellában és hirtelen észreveszem magam: hangosan beszélek! Egyedül c magányosságban! Vitatkozom magammal, mennyi van még hátra, 22 nap-e vagy 23. És nemsokára kibékülök magammal, megegyeznünk: huszonkettő... Hangosan beszéltem! Mint egy rossz régi drámában! És később szavalóversenyt rendezek. Pózba állok és mondom a régi verseket. Fürkészem magam: tudom-e még őket. Most nincs könyv, segítség, sugó, most egyedül mondom Adyt és fölmelegszem a régi verssoroknál, amelyeket diákkoromban mondtam, büszkén és boldogan a jegyzőkönyvi dicséretért. Ma jutott először eszembe: miért vagyok itt. Nyolc napja ülök itt és fázom a cellában, most jutott eszembe először: miért vagyok itt. A börtön javit? A börtön győgyit? Elszaladt előttem az egész négy éves izgalom. Bombahalál Csongrádon, riporterek hajszája az éjszakai hóban, aztán három halott, 25 sebesült és néhány letartóztatás. Aztán cikkek a lapokban, a nyomozás folyik, a telelőn zug, Alföldi Brigád, bálterem, bomba halál. Elfut előttem az egész rémület. És egy hivatalos jelentés, amit belemondtam a telefonba. Egy cikk. Hat hónapi fogházat kaptam egy délelőtt és tízmilliót. Aztán a Kúria enyhített. De azt a jelentést nem olvasták fel sehol. Fölvillan előttem az a piros-pecsétes boríték, amelyben a jelentést őrzik. Hat hónapot kaptam egy délelőtt és tízmilliót. Csongrád, bomba, rémület. Tettesek nincsenek. Ma iutott először eszembe: miért vagyok itt. Tizenkettedik nap. Délután kónyszerséta volt. Most megtudtam: ilyen is van. Nem csak kényszerzubbony, kényszerkölcsön. Van kényszerséta is. Rázendített az eső. Nem láttam a homályos ablakon keresztül. Jött az őrmester, hogy megyek -e sétálni, mert esik. Szóltam: megnézem kicsit. Mert a séta jó. Mentünk lefelé az őrrel. Kint szakadt, zúgott, ömlött a rémes novemberi eső. Fölhajtottam a gallérom és kétszer körülszaladtam az udvart. Hatalmas, megnőtt és egyre növő pocsolyák fölött ugráltam a keramiton. Aztán szóltam az őrnek: gyerünk föl, ebből elég volt. Rámmordult szúrva, vájva, durván a szuronya alól: hogy képzelek ilyet! Addig kell itt sétálni, míg majd szól az őrmester ur. — De látja zuhog, ömlik az eső! — nevettem még és nem hittem hallatlan értelmetlenségét. — Minek jött le! — mordult a válasz. — De átázik a cipőm, átázik a kabátom, csupa viz a sapkám! Beteg leszek, megfázom... — Csak sétáljon! Ujabb víztömegek szakadtak le. Ott álltam védtelenül és fedél nélkül a nagy vizömlésben. Csurgott mindenfelől a viz. ugy álltam ott, mint egy ázott ürge. 1Í128 dpcember 25. agg» II — Kérem felügyelő ur, gyerünk föl... — Nem megyek! Tessék sétálni! Minek jött le! — mordult az eresz alól. — Magának könnyű, ott áll az eresz alatt... — Hát kijövök én is, nézzen ide, itt állok, ahol maga! Menjen sétálni! — kiabált most már csak azért is és hagyta, hogy reá is ráömöljön az esőfergeíeg. Csakazértis. Nem megy fel. Ázzon az a fogoly, nem eleget fázik, minek jött le! Most már dühöngtem és nem volt egy száraz ruhám. Kibáltam és hadonásztam. Én, a jó fogoly! Átkozódtam, hogy bejelentem ezt az igazgatónak. Most ö mosolyodott szuronya alól. Lenézőn, megvetőn. Nála van a szurony! Azt csinálom, amit ő akar! Dühöngtem. Rohanni akartam fölfelé. Föl az igazgatóhoz! Megmutatni átázott, lucskos mindenemet és megmondani van már — kényszerséta a dühöngő esőben. De ott állt az ajtóban és megmozgatta a puskát. A hegyén csillogott a szurony! Tehetetlenül, ledéi nélkül és csuromvizesen szaladtam ott a cuppogó keramiton, már nem is látszó italt a sárga kockák. Viz volt mindenütt. És szaladtam tajtékozva és tehetetlenül míg le nem telt az óra, mig kegyesen fölvezetett cellámba az őr. Köhögök, didergek, fázom itt e vacogó cellában, mint egy kiöntött ürge. És beveszem a két aszpirint tehetetlenül, lelógva, bezárva. Fogoly vagyolt. Uf évre sa}át magát lepje meg n vtlághirll James ,Rilge vagyTriumpli motoifeeréfcpárok köztil valamelyikkel. Mindegyik dijakat nyert. Mészleífizelés. 1© havi hitel. Brnck Kásiöor ts fflal saűapesf, ¥!., lOhai hccq 2!. **«« képviselőnkAutó és @épk@resketí@imi SzsSwiesz és Vészé Árlegyzék ingyen és bérmentve. Kígyó ucca 1. L 179 A nőknek — Indiában van a legnagyobb szabadságuk Érdekes beszélgetés a balampuri maharadzsával Bécs, december 24. (A Délmagyaroszág bécsi tudósítójától.) Sir Taley Muliamed kán, Palampur indiai tartomány uralkodója, a leghatalmasabb maharadzsák egyike, háromhónapos európai utazása közben néhány napra Bécsbe érkezett. A maharadzsa európai divat szerint öltözködik, rendkívül elegáns és inkább hasonlít egy angol gavallérhoz, mint India egyik leggazdagabb uralkodójához, aki különben hazáját a Népszövetség tanácsában is képviseli. Nyúlánk, magas termete, szép barna haja, simán borotvált arca nem árulják el életkorát, még kevésbbc hasonlítanak azokhoz a maharadzsákhoz, akiket a filmről ismerünk. Rendkívül szívélyes modorban válaszol a hozzáintézett kérdésekre: — Az indus jobban tiszteli az asszonyt, mint akármelyik más néptörzs. Megengedi a nőnek, hogy korlátlanul résztvegyen a nyilvános életben, tehát az indiai nőlc rabszolgaságáról Európában elterjedt mesék minden alapot nélkülöznek. Képességei is vetekszenek az európai asszonyokéval, — Rajdu asszony, az ismert indus költőnő egyúttal elnöke az indiai nemzeti kongresszusnak s ennélfogva a legmagasabb politikai méltóságot viseli. Még a rendőrségnek is vannak női alkalmazottai, még pedig többnyire idősebb nők, akik igen jól beválnak. Ami a házasságot illeti, a hárem intézményét már rég eltörölték és a legtöbb indus férfinak egy felesége van. Az állam törvényei mégis megengedik legfeljebb négy feleség tartását, de ez igen ritkán fordul elő. Ezután elmondta a maharadzsa, hogy ezidőszerint Rabindranath Tagore és Ghandi a hindu nép szellemi és politikai vezére, akiknek óriási nimbuszuk van. Különösen Ghandit valóságos Messiásnak tekinti a nép, aki meg akarja szabadítani őket az angol uralomtól. A palampuri maharadzsa ezzel a mozgalommal nem ért egyet, mert szerinte India nagyon sokat köszönhet az «MM»1 sítúrának. FINOM ÓR9K között legolcsóbbak 1BRRUSWETTER ORSIK 75 Prtrcixlós zseb- és Icarördlc a legfelésesebh hlulfelben Mrausweíí<er János S^epecfen SSí^S^S Magyarország legjobb hlmcvU, S2 éve fennálló óráslizeme. Rádiós ! Ax cgfisz vtldg ícell neked ? Vegy Tungsram Bürlumcsiivet / a a a Hagy véteütürzet, erős, kristálytiszta hang. smeite'rt nv»mta vány k*al szívesen szoJgal birmc'y rádlókcreskcdö, vagy az AZI ÜNNEP olyan rádiót hallgaln', amclyven TUNGSRAM BMIUMCSÓKÉSZLET III • vnn. II Egyesült Izzólámpa és Villamossági R.T. Újpest 4. Mé§es és PrivlnssJky párisi divatásszmcsöU sxöimeáru&áxa Sssegted, &&éc§enyi íér 6. ssóra. Szörmélcei, asÖrmetozindtSltai a legelegánsabb kivitelben tartunk raktáron ós mérték után is a legpontosabban készítünk. 58 JlaUilásolcat, JavitúsoUal jutányos árban vállalunk.