Délmagyarország, 1928. december (4. évfolyam, 272-294. szám)

1928-12-25 / 291. szám

29 űÉLMAGVARORSZrftí : !)2«s rtpcpmher 25 yq.iwvy Irta: Sándor I»ál országgyűlési képviselő, er OMKE elnöke Néhány nappal ezelőtt az uj pénzügyminiszternél jártam. Vázoltam előtte a magyar közgazdaság inai rendkívül súlyos helyzetét, amelyben együtt szenved mezőgazdaság, ipar és kereskedelem. A kereskedelem helyzete csak annyival súlyosabb az egyéb termelő rétegek helyzeténél, mert a kereskedelemnek egészen speciális nehézségekkel kell küzdeni. Küzdenie kell a meg nem értéssel, a kereskedelem jelentőségének félreismerésével, aminek gyakorlati kihatásai: államilag támogatott alakulatokkal való egyenlőtlen verseny s főleg olyan adóügyi nehézségeit, amelyeknek a megszüntetéséért esztendők óta hiába küzd. érvel, harcol a kereskedelem. Csali a fényűzési adóval kezdem. Németország eltörölte, Ausztria leépítette, Csehország a jövő évben szünteti meg. Vájjon azért történik-e mindez, mert ezeknek az országoknál: nincs többé szükségük a fényűzés magasabb n egadóztatására? Talán ott már megszűntek ázol" a viszonyok, amelyek indokolttá teszik szociális szempontokból ennek az adóív el: a fen tartását? Nem ezért. Hanem azért, mert ezeknek az államoknak a pénzügyi vezetői belátták a fényűzési adó romboló hatását. Eelátták azt, hogy a fényűzési adó ferntartása eltereli országukból az idegenforgalmat. Teljesen megszünteti a müipart, fejleszti a csempészést. Elvonja tehát a kereskedelem forgalmát, kiviszi a fogyasztókat a külföldre és mindezt anélkül, hogy abból az államnak komoly jövedelme volna. Ezért kértem a pénzügyminisztert arra, hogy a fényűzési adó alá eső cikkek jegyzékét lényegesen szűkítse meg s ha fenn akarja tartani ezt az adónemet, tartsa fenn az ékszerre, tartsa fenn a pezsgőre, vagy a francia parfőmre, de ne adóztassa meg luxusadöval a varrólányok vasárnapi selyemruháját és a kishivatalnokok nyakkendőjét. Karácsonyi ajándékként kiadott most a pénzügyminiszter egy fényüzéis adórendeletet. Eltörölte egy pár cikkről — valóban közszükségleti cikkekről — a Iuxusadőt. Én a pénzügyminiszternek ezt a rendc etét valóban karácsonyi ajándéknak tekintem, Nem azért, amit az betüszerint tartalmaz. Mert elvégre a nyakkendőnek, az esernyőnek és a kvarglinak a fcryüzési adó alól való mentesítése már évek óta logikus lett volna és igy ebben önmagában nem látok karácsonyi ajándékot. Ezt már Bud János is megtehette volna. De karácsonyi ajándékot látok abban, hogy akadt végre egy magyar pénzügyminiszter, aki megindult a helyes uton. Végre gondolkodik a miniszter azon, hogy a gazdasági élet követelményeivel számolva, le kell szállítani az adókat, meg kell szüntetni a kereskedelem legégetőbb sérelmeit, hogy itt tarthassuk a magyar fogyasztót s hogy egyenlő feeyverek{ kel versenyezhessünk a külfölddel s hogy a • kereskedelem megkereshesse az állam számára ! a szükséges adc"szegeket. »Sm§eú mindenkori hatóságának napról-napra megufuló kemény harcot kell vívnia a város elnéptelenedése ellen« Karácsonyi beszélgetés Somogyi Szilveszterrel az árvíz félszázados évfordulóid előli (A Délrnagyarország munkatársától.) A polgármester valószínűleg előre sejtette, hogy az idén sem menekül meg a karácsonyi nyilatkozás --kellemetlenségei; előL Előre készülhetett rá, mert sorsába beletörődve ült 1c Íróasztala mellé, kizárólag olvasásra használt csontkeretü szemüvegét maga elé tette és elszántan szólt: — Tessék kérdezni. A karácsonyi vádlott leült várja a keresztkérdéseket. Hosszabb bevezetéssel kezdtük. Elmondottuk, hogy Szeged históriája most fordul be abba az esztendőbe, amely az ötvenedik nagy árviz óta. A publikum a polgármestertől általános beszámolófélét vár az elmúlt félszázad vágyairól, terveiről, reménységeiről és eredményeiről, de várja a következő félszázad programjának legalább halvány vázlatát is. Legjobban mégis arra kíváncsi, mert ez van legközelebb hozzá, hogy a város mivel testeguenesitó gépes*, gyógyászati Bias&ütGh, sérvKöí«»!, hldfalpbefeleií méret isíáw speciálisan Keszl! r= V® N • — 4) Ji s $ 21 m £ 5 >.£ >9 (W M 6 £ 'ii & » « EL H fö £ » « » «i sí t <a <a teszi emlékezetessé a szomorú katasztrófa évfordulóját — Világraszóló ünnepségről szó sem lehet — mondotta a polgármester —, ezt a szomorú jubileumot Szeged csak csendes alkotó munkával ünnepelheti meg. Az ünneplés legszebb módja a hasznos intézmények létesítése. Szegeden az elmúlt évszázad utolsó éveiben sok ilyen intézmény létesült Ezek nagyrésze már teljesen készen van, másik része rövidesen befejeződik, van olyan is, amelynek csak most rakják le az alapjait. Kell még egy-két év, amig teljesen elkészülnek. Nekünk tulajdonképen nem is az árviz évfordulóját kell megünnepelnünk, hanem a rekonstrukciót, amely lS80-ban kezdődött és igy 1930-ban lesz az ötven éves jubileuma. Majd akkor adjuk hírül a világnak, hogy a Tisza iszapjából mit alkotott a rekonstrukciói Emlékeztettük most a polgármestert arra az ötletre, amelyet Móra Ferenc vetett fel és amelyet magáévá tett n kultuszminiszter is, hogy tudniillik a város 3 népvándorláskor! múzeum felépítésével ünnepelje meg a rekonstrukció félszázados évfordulóját — Minden igy kezdődik — állapította meg a polgármester — először megszületnek az uj, a szép ötletek, azután megindulnak körülöltük a tárgyalások, a végén azután eldől, hogy melyik valósitható meg közülük, melyik nem. Minden attól függ, hogy mire képes a város. .— A jubilálásuak érdeke; módja ieaae u is, amiről már nagyon sokszor volt szó — pendítettünk meg egy régi ötletet — ha Szegedből az ötvenedik évben végre lenne. megyeszékhely <és JS <£M*Se3s. orvosi műszerész es (sCtszeré» Szegen, KáHag Ai&ert t¥oM 811«! 11.) i. Telefon 4-ei. klO — Szeged megyeszékhely? — ugy, első látszatra nem is rossz gondolat, megvalósítása azonban hatalmas szuronyerdőbe ütközik. Hogy Szegedből megyeszékhely lehessen, ahhoz külön vármegyét kellene kihasítani a meglévő vármegyék testéből. De a vármegyék szívósan ragaszkódnak közel ezeresztendős területükhöz. Ha Tisza Lájos nem tudta megcsinálni Szeged-megyét, akkor azt már senkisem csinálhatja meg. A megyei rendszernek különben sincs ma már naav ielentős&ze. .4 megye ma már nem más, mint szép történelmi emlék, amely előbb-utóbb úgyis megszűnik, mert felesleges fényűzést jelent a mai viszonyok kőzött Nagyon jellemzi a helyzetet, hogy egyetlen megye. Pestmegye területe mnjd egyharmada a csonka ország területének. Sokkal észszerűbb lenne, ha az országot közigazgatási kerületekre osztanák. Nagyon sok felesleges kiadástól szabadulna igy meg az állam. A beszélgetés ezután az elkanyarodás után ismét visszakanyarodott Szegedre. — Ha most, az ötvenedik évfordulón megáll egy pillanatra polgármester ur és visszatekint az elmúlt félszázadra, mit lát? — kérdeztük. — Az árvíz óta én vagyok a harmadik polgár mestere ennek a városnak. Az első Pátfy Ferenc volt, aki 1903-ig volt polgármestere a városnak, utána következett Lázár György, akit 1915-ben én váltottam fel. Pálfy iszap alá sülyedt romhalmaz fölött kezdte meg a polgárpiesterkedést. A váró?, pusztulása részvétet keltett az egész világban, meszszi nemzetek küldtek segítséget az újjáépítés nagy munkájához, állam és társadalom versenyzett Szeged talpraállitása körül. De kivette a munkából alaposan a részét Szeged dolgos népe is, amely meleg szeretettel ragaszkodott ősi tűzhelyéhez. A királyi biztosság gyönyörű, szabályos, csak kissé tulnagy kereteket teremtett az újjáépülő Szeged számára é:i arra gondolt, hogy ezeket a kereteket tartalommal az életnek kell majd kitöltenie. Az élet azonban mindig hullámzik, egyszer kedvezőbb konjunktúrákat teremt a fejlődés számárt», máskor kedvezőtlenebbeket. Pálfy Ferenc hosszn polgármestersége alatt Szeged normális életet élt. Tisza Lajos uj intézményeket helyezett el Szegeden, idehozta többek között a vasúti üzletvezetőséget és a táblát. Pálfy utáu Lázár következett, aki rohamos gyorsasággal fejlesztette tovább az elődjétől átvett alapot és különösen szépség dolgában vitte előre városát. Hasznos dolgokat is létesített, a vízvezetéket, a villamost, ahol azonban elkövette azt a hibát, hogy nem házikezelésben cserélte fel a lóvasutat a villamossal. Abban az időben különben ís idegenkedtek a házikezeléstöl. A legjobban az tanúsítja ezt az idegenkedést, hogy még a közkórházban ápolt betegek élelmezését is vállalatba adták. — Én a háború második esztendejében vettem át a polgármesteri tisztséget. Nagyon régen volt, mennyi minden történt azóta. De azért sohasem felejtem el, hogy annak a napnak az estéjén, amikor megválasztottak polgármesterré, először tárgyaltunk arról, hogy a kenyérlisztet hány százalék kukoricaliszttel kell keverni. Azóta nagyon sok baj, sok csapás érte a várost. A háborút, a forradalmakat és az ellenforradalmakat elég szerencsésen megusztuk, a legnagyobb bajt, a legnehezebben kiheverhetöt a békeszerződés zúdította ránk, mert határvárossá tett bennünket, a Bánáttal, a Bácskával együtt körülbelül háromszázezer fogyasztótól fosztotta meg a szegedi kereskedelmet és a szegedi ipari és kétszáz községet rabolt el Szeged Hínterlandjáből. — Én nem szoktam programot adni soha, mert nagyon jól tudom, hogy a szép programok kilenctized része sohasem valósul meg. Szeged jövő programjának van azonban egy főpontja, vagy ha igy jobban tetszik, ez a gerince — ez,pedig az, hogy Szeged mindenkori hatoságának napróliKB9W(*MKvaitnK<» DEUTSCH ULBERT villamossági és műszaki vállalat és villamos anyagraktár UádióUésssülé ReK és alkatrésszé le. ^ Állanőió csilláFKiállitást I Szeged, Kárász ucca 5. Telefonszám; 6—TI-