Délmagyarország, 1928. december (4. évfolyam, 272-294. szám)

1928-12-25 / 291. szám

«4 DÉLMAG VARORSZÁG 1VE8 ü.i--mfoer 25. Szeded halála c§ feltámadása írja: Szabó László vm. Hol van Boros rrigqes? ' — Éjjel-nappal együtt leszünk! határozta a vízvédelmi bizottság február 28-án. Ez a határozat tetszett a közönségnek, mert így a nap vagy az éj bármely órájában felmehetett a városházára bárki, aki a vizveszedelemről biztos információt akart szerezni. Nagy tetszéssel fogadták azt a határozatot is, hogy a szülér-baktői töltést 30 láb magasra tői kell emelni. De azért felkérték Dáni főispánt, hogy csupa óvatosságból kérjen a temesvári hadtestparancsnokságtól távirali uton utászokat és pontonokat. (Akkoriban a három nagy vasmedencc összekapcsolásából keletkező nagy vas-ladikot nevezték pontonnak, mely nek azért kellett három darabba szétszedhetőnek lennie, hogy könnyebben lehessen vasúton vagy kocsin szállítani.) A közönség; mely a vízvédelmi bizottság illéseire feljárt, alkalomadtán beleszólt a tárgyalásokba. Most, hogy éjjel-nappal együtt volt, ("ami ugy értendő, hogy a bizottság tagjai közü.1 felváltva néhányan mindig jelenvoltak a tanácsteremben), természetesen nem lehetett a napnak mind a huszonnégy óráján át kizárólag a vízről beszélni, szóba kerültek a bizottság tagjai között egyéb városi ügyek is, — Szekerke József inditváuya a város kegyúri jogai ügyében, egy osztrák cég ajánlata az állandó kpzuti hid ügyében, egy uj gőzmalom alapítása-, arait Szekerke hiúsított meg a magisztrátus nagy bosszúságára, stb. A közönség azonban nem ezeket a vitákat akarta hallanj; hanem a vízről akart információkat kapni s oly hangosan követelőztek, hogy a vízvédelmi bizottság, mely a város nevében teljes hatalommal rendelkezhetett, kénytelen volt elhatározni a rendészeti ügyek ki vételében, az egész közigazgatás szünetelését. Ezzel a város minden tisztviselőjét, a polgármestertől az Írnokig, az árvízvédelem szolgálalába .állították. ' Azonban még miudig nyugtalankodott a közönség. Mindenki nagyon jól emlékezeti, még rá, hogy az 1876-iki árvizveszedelem után Szeged önállósítani akarta magát az árvízvédelem terén és saját körtöltéseit fel akarla magasítani. A kormánynak a szakértői azonhan. akkor azt mondották, hogy ez fölösleges munka; sokkal célszerűbb, ha az ármentesito társulat költségén, tehát közköltségen megerősítik a percsorai gátat, mert ezzel azután megvédhetik a Palkmcini-uradalmat is, Algyöt is, Tápét is, meg Szegedet is. Minden szegedi polgár ki tudta számitaní, hogy ha a Tisza vízállása 21 láb magas, a körtöltés pedig csak 22 láb magas, akkor ha a Tisza valahol Szeged felett kiönt, a körtöltés nem nyújt a városnak védelmet. De hát ott van a percsorai töltés, fönt Dóc Tele ós azt. most már szegedi emberek védelmezik'. Novak József, Várady Ignác és Szekfcrke József. — Amíg azok ott vannak, semmit sem kell félni, mondogatták az emberek iMiksziu szerint) egymásnak biztatgatólag. Ismerik azok a vizet cs megfogják... Saját testükkel is megfogják ! ' * Mikszáth persze nem értette, hogy ez mit jelent. »Én, irja, felvidéki ember leiemre naivságnak hittem az ilyen beszédet, hogy valaki a vj^et megfogná, hiszen nem nyul az vagy pintyőke; de vegre is, ami annyi száz embernek rendületlen, habár rusztikus liitőt képezi, némi tiszteletre, készt, 5. magam is hinni kezdtem már, hogy addig csakugyan be nem jöhet a viz, míg Kovák, Várady és Szekerke őrzik.« Annak a mondásnak, hogy Nóvák, Várady es Szekerke -»saját testével is megfogja a vizet -, volt értelme. A Szegedi Hiradó 1859. évi 1. számában meg van írva, hogy 1853han az árvizveszedelem alkalmával a haltyásballagilóí töltésen egy éjszaka a víz rést ütött, ve mindent, Istent kisértve télen a folyó jégpáncélján: lehetett-e máskép, mint hogy az erőteljes ifjú 57 éves korában ideges, csúzos bántalmaklól agyonkinzott agg lett?« Boros már a Bach-korszakbau figyelmeztette a kormányt, hogy Szegedet erős körtöltéssel kell körülvenni, mert a város házainak öt-hatodrésze vályogból lévén felépítve, élöntése esetében romba döl.« Ez a Boros nemcsak kiváló mérnők, hanem nagyon jól ismeri a Tiszát is; ő találta ki, hogy a Tiszát csak olyan töltéssel lehet féken tartani, melynek a lejtője a viz felőli oldalon négyszer olyan széles, mint amilyen magas; cs ezenfelül még szegedi is, — tehát ha ember még megmentheti a várost, az az ember nem lehet más, mint Boros Frigyes! A legfőbb vízügyi hatóság akkoriban Herrich Károly közlekedésügyi miniszteri tanácsos volt, aki már évtizedek óta nem szerette Szegedet s a szegediek szintén nem szerették őt. A szegedi sajtóban minduntalan heves támadások jelentek meg Herde a töltést érző munkás észrevette a veszedelmet, belefeküdt a résbe és addig kiabált, míg segítség nem érkezett a szakadás betömésére. Lehet, hogy ez csak legenda, — hiszen hat évvel később jegyezték fel; de a szegediek fantáziájában élt az a névtelen hős, aki >saját testével fogta meg a vizet- és 1879-ben is biztak benne, hogy Nóvák, Várady és Szekerke saját testével is megfogja a vizet. Azonban a nagy bizakodás ellenére is eszébe jutott valakinek, hogy Nóvák József végre is fiskális, Várady Ignác adópénztári igazgató, Szekerke József pedig jómódú magánzó, aki fiatal éveiben valami nagyon értelmes iparos lehetett, de semmi esetre sem volt j rich ellen s c támadásoknak igen nagy erőt mérnök... »Megfogni a Tiszát: mérnöki tudomány nélkül — merész vállalkozás volt. Az az ismeretlen »valaki« tehát, akinek eszébe jutott, hogy most nemcsak természetes észre, energiára és határtalan önfeláldozásra van szükség, hanem technikai ismeretekre is, a vízvédelmi bizottság ülésén belekiáltott a vitába: — Hol van Boros Frigyes'? — Az ám! mondották erre a bizottság tagjai. Boros Frigyes! 1876-ban is az mentette meg a várost! Már akkor megmondta, hogy jó lesz mielőbb harminc lábnyira magasítani a töltéseket! Le kell hívni Boros Frigyest! Néhány perc múlva már ment a sürgöny a közmunka- és közlekedésügyi miniszter úrhoz, hogy Boros Frigyes országos középilési felügyelőt a szegedi árvízvédelemhez kirendelni méltóztassék. Határtalanul biztak a szegediek Boros Frigyesben, nemcsak azért, mert Boros képzettebb vízi mérnök volt, mint a többiek, ha•7í3ii3]ut^rii TfanrnaSazs jptu ]jara cST i-iazn mau Zelenci Boros Frigyes ugyan Aradon született 1825-ben, de a lyceumot Szegeden végezte a piaristáknál 1841-ben és háza is volt Szegeden. Ö vezette a Tisza kilenc átmetszésének munkálatait Csongrádtól Martonosig cs ezzel a Tisza medrét 82.33-1 ólröl 53.349 ölre rövidítette, de ezzel a Tisza esését száz öleükínt két hüvelykről csak három hüvelykre bírta fokozni s így az átmetszésekkel az árvízveszedelmet nem háríthatta el. Mikor harmincöt évi szolgálat, után nyugalomba vonult Hajagcs Imre a következő sorokat jegyezte fel róla: »A harmincöt éves .mérnöki szolgálat még akkor is hagy küzdelmet jelent, ha nem esnék össze a Tiszaszabályozás amazon harmincéves háborújával, mely annyi lelkes magyar mérnök életébe került. Harcolva minden tavasszal a felszabadult elemekkel és az ijedt emberek közönyével, nyáron ember nem járta vidékeken nélkülözve a tiszta levegőtől kezdadott az a körülmény, hogy Herrichnek az árvízvédelmi jövendölései rend szerint nem váltak be. Az egy Boros Frigyest kivéve, a szegedi nép csak mulatott a többi mérnökök tudományán, melyet az újságírók minduntalan kifiguráztak. A március 1-i helyzetről ».Hannibál a kapu előtt: cimmel a Szegedi Hiradó a következőket irta: A vész ismét dörömböl kapunkon és véd», lemre szólít bennünket. Hogy is mondották Cbak 1876-ban azok a ml tudós mérnők uraink: »hogy ci a nagy árvíz olyan rendkívüli kalamitás, amely száz évben csak egyszer fordul elő.« Nos hát t877-ben már megismétlődött az a rendkívüli talamitás, mert nagyobb vizünk volt, mint 1876-bau, bár at előző nagymérvű védekezés folytán sokkal kisebb veszéllyel. 1878 baj nélkül ninlt el. Ds íme 1879-ben már ismét beütött a százéves VaJamitás — téli árviz alakjában, amit még eddig nem ismertünk s a veszélynek oly magas fokával, amely nagyban felülmúlja az 1876-ikit, midőn élet-halál harcot küzdöttünk. A tudás mérnök urak enuneiációjával tehát három év alatt háromszáz évet éltünk! Bizony nem csoda, ha az ilyen rohamos idősülfsbc beleőszülünk és összegörnyedünk. A vész fenyegetőbb, mint valaha s csak tettekkel, az 1876. év vállvetett önfeláldozó munkásságával háríthatjuk el, ha ugyan egyáltalán elháríthatjuk. A vizár mellett helyzetünk ma aggasztóbb, mint valaha, a veszély nagyobb és közvetlenebb, mint 1876-ban volt, nagyobb, mint amelylytí a most élő nemzedék valaha szembenézett. Az lS76-ikinál nagyobb a mostani veszély két okból: először azért, mert a mai áradás sokkal rohamosabb az akkorinál, oly rohamos, aminőt eddig még nem tapasztaltunk, mert mig 1876-ban 22 lábon felül hat, őt, sőt négy hüvelykkel nőtt a viz huszonnégy óránkint, ma 8—71/; hüvelykjével nő, s ez a növekedési arány uralkodik még ma is, midőn a viz már 24 láb 3 hüvelyket ért el. Nagyobb a veszély másodszor azért, mert az áradás szokatlan, eddig még soha elő nem fordult korai időben jött, midőn a föld téli FérfiruQále, gyermekru&áU Késsen és mértéit után legolcsóbban Icap&atólc Fodor Gésa ru&aáru&ásában, MtKszúff) Kálmán ucca 3. 135 13! Autótulajdonosok ! ! az 3 emelete» uJJAéplletl Budapest, VII., Kertész; u. 24-28. mindent meguerezhetnek. Benzin/öltö állomás. fOO íérööely. Autófelszerelésl cikkek. Paewmoilk. JavitómUöely. Sofför szállás. i.wi l