Délmagyarország, 1928. december (4. évfolyam, 272-294. szám)
1928-12-16 / 284. szám
Í92S december 16. DÉLMAGYARORSZAG 9 Jlsc apa0 ci ííu, a $3&ycJ&oanalizzis a iiuim&yisloleí Vita egy előadásról és egy Qirlapi c№& körül I. Köszönetet kell mondanom Kézai Simonnak, aki analitikai előadásomhoz való hozzászólásával alkalmat ad arra, hogy néhány megvilágittatlanul hagyott kérdésre válaszoljak. Teszem ezt annál is nagyobb örömmel, mert ugy érzem, hogy Ivézai Simon hozzászólásán keresztül sokaknak hangja szól, azoknak, akik szkepszissel fogadják az analízis bizonyos vonatkozású megállapításait, amelyek megnyilvánulásait tudatalatti dinamó hajtja és a logikai kapcsolat csak ennek felfedése után érthető meg. Igaz, hogy előadásomban válasz nélkül hagytam néhány felkínálkozó s a cikkíró által is emiitett kérdést De — s ezt cr~?án az igazság feszögezésére mondom — egy elíadás keretében olyan hatalmas problémát még nagy vonásokban felvázolni is nehéz feladat. A cikkírót kiváltkép az ragadta meg előadásomban, hogy én az emberiség egész történetét apának és fiúnak egymás ellen kölcsönösen táplált gyűlöletével próbáltam magyarázni. Előadásom második részében arról szólottam, hogy a család keretein belül kiélést nem találó apa-fiu ellenségeskedés hogyan válik méreteinek megnagyobbodásával társadalmi problémává. Kétségtelen, hagy a társadalom a család utánképzése, csak a. dimenziók változtak meg s igy semmi meglepő nincs abban, hogy az emberek megtalálják az indulataik kiélésére alkalmas felületet a sok apa-fiu szimbólumban. Több helyen hangsúlyozottan szólottam az apák és fiuk kettős érzelmi beállítottságáról (ambivalencia.) Rámutattam arra, hogy a fiuknak ez az ambivalenciája onnan származik, hogy azt tapasztalják, hogy az apa jó, becézi őket, de büntet is; engedélyez és megtilt. Innen van, hogy egyszerre hisznek annak szeretetében és ellenséges voltában. így érthető, hogy Mirabeau detronizálta a királyt, hogy apagyülöletét kiélje — de épen az ambivalens beállítottsága folytán meg is akarta menteni. Néhány példával rávilágítottam arra a brutális, véres harcra, mely az ősapa és fia között — öregek és fiatalok között folyt. Ezekből világosan kitűnik, hogy sem apai, sem fiúi szeretetről, mint biológiai adottságról beszélni nem lehet Ez a szeretet, ahogy azt ma látjuk, a kulturának a produktuma. De kétségtelen, hogy a cikkben emiitett nagy emberi megmozdulások (népvándorlás, keresztes háborúk.) látható gazdasági, szociális okai mögött ott rejtőznek a tömegek tudattalanjában élő indulatok, mélyek mindennél nagyobb hajtőerői voltak az emberek közös megmozdulásának. A cikkíró merész vállalkozásnak tartja a francia forradalom okait addig Ieegyszerüsiteni, hogy az semmi más, mint unnak a gyűlöletnek megnyilvánulása, amelyet kölcsönösen ereznek egymás ellen apák és fiuk. Azonban a nagy francia forradalom mögött ott áll a primitív emberek tömege. akik mindenben és mindenkor csak önmagukat élhették ki és hogy ezt a morajló, hatalmas tömeget is csak azok az indulatok, ösztönök vezérelhették, hajthatták, mint az embert Ugyanígy merész vállalkozásnak lehetne tartani, hogy Darvin a csodálatosnak cs megfejthetetlennek látszó életeta létért való küzdelemre egyszerűsíti le és minden életmegnyilvánulás forrásává a faj- és önfentartás ösztönét teszi meg. De ugyanígy látjuk, hogy a fizika ivilág érthetetlennek látszó jelenségeit is a tudomány megállapításain keresztül milyen egyszerű matematikai képzetekké • zsugorodnak. Az a villámlás cs dörgés, amit a laboratóriumban a fizikus csinál, ugyanazoknak az erokuek a megnyilvánulása, mint az óriási villámlás és dörgés, ami zivatarokat önt alá a felhőkből. Az a harc, mely apa és fiu között a család keretein belül folyik, ugyanazon indulatok következménye, mint az, amelyet a társadalomban birtokosok és nincstelenek vívnak egymás ellen. Csak a méretek különbözők, az erők ugyanazok. Sollnes tragédiája is ott kezdődik, midőn ugyanarra a feladatra, a magaslatra törekszik, amelynek kiinduló pontján a nő áll és amit megtenni az ajtón kopogtató fiatalságnál nem probléma. Ismeretes, hogy Ibsen minden alakja szimbolikus és non pozitív tulajdonságok megtestesülése. Cikkiró az Ady »apa-fiu, egy igen s egy nem< citátumot nem tartja találónak és azzal szemben megemlíti a »proletár fiu« versét. Mindenki előtt | ismeretes, hogy Adynak m;ly óriási konfliktusai j •woltak apjával cs sok vm-seben ennek kifejezést 1 is ad. Kérem engedje meg leírni Ady szép ve» sének jnéhány sorát: Hiába akarnám, szeretném, Nincsen hozzá semmi közöm,Más a szemem, gerincem, eszméin1. Más a lovam, a vérem, álmom, Tőle jövök és idegen Az én ősöm, fajtám királyom. (Und vezér unokája.) Kell-e ennél a világosabb, példásabb megnyilránulása az apától való eltávolodásnak? A proletár fiu verse (Nála erősebb ujnes, hatalmasabb a királynál az én apám) az atyai hatalom infantilis, végtelenbe való nagyítása a fiúi fantázián keresztül. Cikkjró megjegyzi: Dehát sohasem fog sikerülni a pSjchoanalizisnek bebizonyítani, hogy az apai érzések nem lobognak a fiúval szemben, örülök, hogy az erre adandó válasszal rávilágíthatok arra a félreértésre, amely talán a tárgy hatalmas volta és a rendelkezésemre álló idő rövidsánc miatt támadt sokakban. A psichoanalizisnek nem célja, hogy ilyet bizonyítson. De nem is bizonyít A psichoanalizis nem indculatok magját elhinteni, hanem azokat kiirtani akarja. A félreértés — ez világos — onnan származik, hogy nagyon sokan, mindenkire álló axiómaként alkalmazták az apa-fiu gyűlölet előadásomban emiitett megnyilvánulásait Itt a tévedés. A psichoanalizis rájött arra, hogy vannak sokan, akik a primőr és mindenkinél föltalálható gyülöletmagot sikeresen elfojtják. Ott tökéletes is a szeretet Az emberek egy nagyobb részénél ez nem sikerül teljesen, ezek kinem élt indulataikat a nagy családban, a társadalomban reagálják le. Én különösen ezekről az apa-fiu harcokról beszéltem. IMftalai!. telefon -vagy távirati s^otoe^reocielésí! a budapesti reszero a Bl. 312 MENETJEGY IRODA közvetít Egyébként az analízis arra a nagyon szomorn megállapításra is jutott, hogy a felszínen levő legkétségtelenebb és legtisztább, sőt túlzott szeretet mögött is fel lehet találni a tudattalanban az ellenséges indulatot és ez az, amit fontosnak: találok megjegyezni. A psichoanalizis nem állítja, hogy minden npa és fiu közt a harc manifeszt. Sőt azt a gyakorlati megállapítást tette, hogy ez a gyűlölet, akármily intenzitással is él, legtöbbször csak indirekt megnyilvánulásait látjuk, sohasem tudatos és a kiinduló pont a lélek tudattalanjában melyen el• van rejtve. Igaza van tehát a cikkirónak: az apa, aki gondosan betakargatja fiát, áldást könyörög lépteire, örül sikereinek, szereti fiát — de kétségtelenül az önszeretetének is a megnyilvánulása, mikor annak örül, hogy fiában magára ismer. Mármost mi lesz akkor, ha a fia nem lesz tápláló forrása az apa önszeretetének? Kérdés, hogy ebben az esetben az előbbi, takargató, gondos apai szere-, tt nem változik-e ellenséges indulattá? A psichoanalizis segíteni akar az emberen Bmodus vivendivé fog előlépni, mert támogató, segítő társul szegődik az élet nehézségein s a lé-, lek beteges indulatain bukdácsoló embernek. " Dr. Rapaport Samu. TT. Szabadjon Kapaport dr. cikkére egészen röviden nyomban válaszolnom. A doktor ur most már koncedálja, hogy az apa nemcsak büntet, hanem jó is, sőt vannak sokan, mondja Rapaport dr., akinél atökéletes is a. szeretet,,« Ez aztán már haladás^ vele szemben elenyészik az olyan súlyos tévedés, mint amilyen az volt, hogy eredetileg általános érvényűnek hirdetett tétele bebizonyítására olyan speciális esetet említ, hogv Adynak óriási konfliktusai voltak az apjával. Ilyen példáért kár volt elfáradni Érdmindszentre, néhányát akár helyből is készséggel szállítottunk volna. Dc azt csak tudja és belátja Rapaport dr^ hogy nincs bizonyító erejük? Van azonban sokkal nagyobb baj a kréta körül. Konoedálni méltóztatik, hogy az apa jó is a fiával szemben és nemcsak bünteti, minek folytán »érthető, hogy Mirabeau detronizálta a királyt, hogy apagyülöletét kiélje, de épen az ambivalens beállítottsága folytán meg is akarta menteni.« Némi kis történelmi tévedésekről most nem beszélünk De ez az ambivalens beállítottság ugy-e bár annyit jelent, hogy Mirabeau ur nemcsak gyűlöletben, hanem szeretetben is részesült a kedves papája Bőszéről és igy akkor is a szülői viszonyt vitte át a kövérkés királyra, amikor vele tartott és akkor is, amili-or ellene támadt. Hat igy nem játszunk. Ez a tétel a psvehoanalizis komolytalanitása, majdnem kompromittálása. amihez nincs joguk még — psychoanalitikusoknak sem. Aztán mit méltóztatik gondolni, abban, hogy Mirabeau a királymellé szegődött, ambivalens adottsága melleit volt-e valami szerepe annak az állítólag tekintélyes summának, amelyet a rossz nyelvek szerint az udvartól kapott? Halomra döntsük-c ugyanígy, pozdorjává zuzzuk-e legalább ennyire a többi érvet? Mért felejti el Rapaport dr., hogy a francia forradalom mögött Voltaireék állnak cs az enciklopédisták, hogy Sieyés abbé alakja cgyene-, sedik onnan elénk, hogy 80.000 munkanélküli elégedetlenkedik és tengődik akkor Párisban és hogy görnyedt hátú földmunkások 12—15 sou napszám mellett évi 400 sou adót voltak kénytelenek fizetni? Darwin a világ egyik legnagyobb felfedezését adta azzal a megállapítással, hogy minden életnyilvánulás forrása a faj- és önfentartás ösztöne. Meri ezzel a kinyilatkoztatással párhuzamba állítani azt a mondatocskát, amely szerint: a francia forradalom semmi más, mint apa és fiu egymás iránt érzett gyűlöletének mérhetetlenül nagyarányú kirobbanása? Történelmi dolgokról, alakulatokról és eseményekről Legjobb wasárnapi szórakozás nyolc fényes kirakatunk megtekintése. Dr. Salgó és Társa divatáruháza, Károlyi u., Fekefesas u. sarok. 44 D 1 VATSZÖVETEK férfi ruhcikelmék nagy választékban legolcsóbban 883 Léva! Henrik Szőrme raktár! tmif^m^^sniautenmfju gjgremaasaaa j ^ tetői k5ZÖnségCt ezúton vagyok bátor figyelmez- | ** bolii munkál nem hfóziíeK. I v nem közvetlenül tőlem átvett monkák C£afc ^ tfilem val6k ha m Jegyemmel vannak oliátva _ Az ¿^ ^ átvett mértékutáni muakák i után toljes felelősséget férfi fehérnemű készítő i vállalok. 840 Tisztelettel „ aa&MRUULy'CM. p FeJfRfesas u. 21. • ••»W MM. UBTÍM 11« I MI —I "J