Délmagyarország, 1928. december (4. évfolyam, 272-294. szám)

1928-12-16 / 284. szám

e« épitenl a Tisza parira, — mondotta a kultuszminiszter s nyomban készen is volt a tervvel és elhatározással. Kijelentette, hogy ha a városnak pénze van rá s a város meg akarja valósítani a tervet, készségesen átadná a természettudományi intézet elhelyezésére kijelölt Onozó-tclkeket a városnak. Ahol most Ónozó Lipófné kocsmája áll, oda képzeli Klebelsberg miniszter a város nagyszálIodájál. Természetesen ennek a kiskorcsmának telke nem volna elegendő erre a célra. A közoktatásügyi miniszter azonban a szomszéd telkét is készséggel átadná erre a célra a városnak, jgyhogy az uj nagyszálló tiszai frontja a Schwartz E. és Fia cég palotájától egészen a klinikai épületekig terjedne. Elegáns hotel, elsőrangú étterem, kényelmesen és uri módon berendezett kávéház, esetleg — inkább a hely tradíciójának engedelmeskedve: — egy kis, intim halász-csárda nyerhetne az uj palotában elhelyezést, mely méltó befejezése volna az egyetemi városrésznek s a klinikák által teremtett idegenforgalom hoteligényeit is Szegedhez méltóan elégítené ki. Természetesen nem kell arra gondolni, hogy DÉLMAGYABOBSZÁG ez a terv hamarosan meg is valósul. Nagyon sok akadályt kellene elhárítani a megvalósulás útjából. A miniszter csak cseretelek ellenében adhatná vissza ezeket a telkeket, njabb kisajátításra, ujabb leienvéíelre azonban már gondolni sem lehet. Amikor a város költségvetéséből a legszükségesebb és legindokoltabb kiadási tételeket is törlik, akkor nem lehet arra számítani, hogy nem is ma, de a belátható jövőben város hotel és étterem számára építkezzék kisajátított területen. Éppen ezért az a gondolat is felvetődött, hogy a Wagner fürdőt kellene erre a célra megszerezni a városnak, oda akkor lehetne építkezni, amikor a városnak pénze lesz erre az építkezésre s a Wagner-fürdő telke a klinikai épületek felemelésével egyre inkább forgalmasabb és értékesebb, gazdaságilag jobban kihasználhatóbb lesz. Álmodozni szabad ilyen tervekről is, végtére a tanyai vasút js negyven éves álom s negyven éves álom vált valóra a klinikák felépülésével is. Azok is nemes feladatot végeznek, akjk csak a gondolat magvait szórják szét. Persze csak annak a gondolatnak magvából sarjad ki a megvalósulás, amelyik arannyal trágyázott mezőkre hullik. De hol vannak most ilyen mezők a szikes szegedi határban? Ceylon speciál. Kitűnő aromája, erőteljes tzQ teakeverék, friss és aranysárga felőntést ad >/« kg. ára P 7'— KlesMssáíl íér 2I. 187 írja: Szabó László VII. lí©p©ssíai a veszedelem. E mellett azonban mindenki tudta, hogy a percsora—szegedi árvizmentesitő társulat ügyei nincsenek rendben. Ennek a társulatnak négy tagja volt: a Pallavicini-uradalom, AJgyő, Tápé és Szeged. A társulat élén Kende Kanut országgyűlési képviselő állott, mint kormánybiztos. Az ilyen kormánybiztosság jobbára csak arra való volt, hogy valami mellékjövedelemhez jusson általa a kormánynak valamelyik kedvelt hive. aki az ilyen jövedelem-kiegészítésre rá van utalva. Kende Kanut természetcsen semmit sem értett az árvízvédelemhez s a veszedelem színhelyétől távol, Budapesten élt. Amikor Szeged már hozzálátott a védekezéshez, a kormánybiztos nemcsak, hogy nem jelentkezett, hanem utasítást sem adott a társulat alkalmazottjainak, hogy mit cselekedjenek? Mikszáth Kálmán pár héttel a katasztrófa után megjelent röpiratában (»Szeged pusztulásán) így irja le Kende Kanutot: Kende Kanut magas, szikár ember, őszülő bnjjal és szakállal. Prototypjo az őrök ifjiiságnak. Csak valamivel komolyabb Beöthy Algernomnál és csak valamivel kisebb mameluk Horváth Gyulánál. Kende Kanut fiatal korában kitűnő bánásmódot tanúsított a nők körében és igen ügyesen kucsérozott, elegánciával tudott mulatni a cigánnyal s ruháját az első szabónál varratta. S ezért lett 6 per csórni kormánybiztos. • Kende különben becsületes ember s 5 maga csodálkozott rajta legjobban, hogy ö miként jutott a vizmütpitcszeli tudományhoz. De hát elvégre is azt gondolta, hogy az ur pokolban js ur s már az magától beleszületik mindenféle tudományba. így fogadta el a pcrcsorai kormánybiztosi hivatalt, hihetőleg a fizetés kedvéért s Így jutott Szeged kapuinak kulcsa gyenge és laikus kezekbe. • Á kormány az első napokban, midőn a Tisza rohamosan áradni kezdett, nagy indolenciát tanu«itotL Még Kendét sem küldte le, kinek szavazatára a költségvetés tárgyalásánál szüksége volt. Ebbeli mulasztását csak az menti, hogy Kende úgysem értett a dologhoz. • ,j Kende iránt, dacára rokonszenves egyéni-. Bégének, elejétől fogva nem volt semmi t'izalom, .'mert dilettantizmusát sem nem volt képes (s dicséretére legyen mondva)', sem nem akarta takarni, már pedig éppen a szegedi szójárás szerint >a tanulatlan doktor kész hóhér.« Nagy sürgetésre annyit mégis megtett a kormánybiztos, hogy a társulati érdekeltséget február 27-én reggel 9 órára Algyőre értekezletre hivta össze a vízvédelmi bizottság megalakítása céljából, ö maga nem utazott le az értekezletre, melyen Szeged városát Reizner János íőjegyző cs Nóvák József tiszti főügyész képviselte. Még aznap, február 27-én délután a szegedi várásházán is ülést tartott a vízvédelmi bizottság. Dáni Ferenc főispán volt az első felszólaló, aki figyelmeztette a bizottságot, hogy a helyzet nagyon komoly és indítványozta, hogy a bizottság maradjon permanenciában, még pedig aként, hogv minden délután tartson ülést. — Költségkímélésről nem lehet szó, mondotta a főispán, mert a város egész vagyona veszélyben van. Reizner János főjegyző beszámolt a percsora—szegedi ármentesitő társulat aznap délelőtt Algyőn tartott értekezletéről. Elmondotta, hogy a kormánybiztos nem jelent meg az értekezleten, de azért megtették a legszükségesebb intézkedéseket: a töltéseken szükséges sürgős javításokra és a gyengébb helyeknek karókkal való megerősítésére felfogadtak kétszáz munkást és harmincnégy pót-őrt; ezenkívül a Tápé—szegedi töltés tápéi és szegedi végére egy-egy futárt állítottak; minden őrháznál állandóan készenlétben marad egy-egy kocsi két lóval. A társulat pénztárában ezerkétszáz forint van; az anyag-készlet: 110 ezer karó 7—SOOÖ deszka, 70 lámpás, fáklyák, lalyigák és zsákok. A társulat tagjai helyesnek tartanák, ha mindenki maga gondoskodnék töltéseinek megerősítéséről. Percsoránál a kereszt-töltés jó, de a gyevi hid táján a töltés nem elég magas. A gyeviek és a tápéi rét lakói jól tudják, hogy nagy a veszedelem s Reizner és Nóvák Algyőről hazajövet, mindenütt menekülőket látott az országúton, bár az idő igen hideg volt és csepergett az eső. Reizner e szavakkal fejezte be a jelentését: — A hangulat a társulat tagjai közt végtelenül nyomott, mivel a kormány részéről minden segély megtagadtatott, sőt még a kormánybiztos sincs jelen a vész idején. Szesedi szokás szerint a vízvédelmi bizottság ülésén nagy hallgatóság volt jelen, amely megbotránkozásának adott kifejezést amiatt, hogy a kormány és a kormánybiztos oly keveset törődik a veszedelemmel. A bizottság rögtőn megfogalmazott egy táviratot, melyben felkéri Kende Kanut kormánybiztost, hogy azonnal jöjjön le Szegedre. Nóvák főügyészt utasították, Szekerke József törvényhatósági bizottsági tagot pedig felkérték, hogy a kormánybiztos érkezését be sem várva, menjenek Per•csorára és tegyenek meg minden intézkedést, ami a veszedelem elhárítására szükséges. Taschler József főkapitány, mint a vízvédelmi bizottság elnöke kidoboltatta a városháza előtt és plakátokon is kihirdette, hogy »nagyobb a vészéig, mint valaha!« Egyúttal a vízvédelem tervéről is tájékoztatta a közönséget: »A bizottság a bekövetkezhető csapás esetén egyedül oltalmul szolgáló szillér—baktói és alföldi vasúti védvonal fentartása és védelmezése tekintetéten részletes intézkedéseket fog tenni« Nóvák József főügyész kiment Algyőre, Szekerke József pedig az egész árvédelmi rendlegveszedelmesebb pontjára, Marásztóra Nóvák másnap ismét Szegeden volt, — jelentette, hogy a viz sok helyen már-már eléri a töltések koronáját; a belvizek nagyon felduzzadtak; a töltések megerősítéséhez nagy távolságból, dereglyéken hordják a földet, melyet inkább sárnak lehetne nevezni, a sok esőzés miatt annyira át van ázva. A kormánybiztos nem érkezett meg, sőt a táviratra nem is válaszolt. Nóvák bejelentette azt is, hogy Tápé egész lakosságát kirendelte a töltések ¡megerősítésére. A bizottság a töltéseken dolgozó algyeviek és tápaiak napszámját ötven krajcárban állapította meg. Utasították Tóth Mihály főmérnököt, hogy a szilléri töltést javítsa ki és a 700 öl hosszú baktói töltést magositsa fel 30 lábra; e célból fogadjon fel háromszáz kocsit s az egész munkát három nap alatt fejezze be. Mivel Tóth Mihály és Magyar János főmérnökök nem intézkedhetnek mindenütt személyesen, — támogatásukra a Bizottság felkérte Pillich Kálmán, Báthory József és Marosi Mór törvényhatósági bizottsági tagokat. A város a legteljesebb mértékben tisztában volt a helyzettel, még mielőtt a veszedelem bekövetkezett volna, — sőt már érezte azt is, hogy erői a katasztrófa elhárítására ezúttal aligha lesznek elegendők.