Délmagyarország, 1928. december (4. évfolyam, 272-294. szám)

1928-12-16 / 284. szám

192S decern ber ¡0. UfiLMAbYARORSZA' F OS, Sieged tilfekozilf az önkormányzati Im csorbítása ellen MAGYAR H£T<S«BS№g Dr. Bodnár S1-r: Indítványa (A Délmagyarország mur'atársátót.) Az uj tör­vényhatósági törvény jó néhány eve készül, ki tndsá mégis megmondani, e.:<észült-e már végleg, mikc- kerül a parlament e'é. mikor lesz belőle törvény. Egy azonban ma is és már hosszú ideje bi­zonyos : az a szellem és azok az alapelvek, ame­lyek a leimerült terveket, a nyilvánosságra került törvényjavnsla tot uralják, alig néhány ponton egyeztethetők össze az önkormányzati jog csor­bitatlanságái il. Mégsem akadt egyetlen önkor­mányzati tes, ület sem, amely fölemelte volna a szavát a törvényhatósági reformnak ilyen szellem­ben való elkés;itése ellen. Ezt a kinos, ezt a ma­gyarázatra sem szoruló hallgatást töri most meg di*. Bodnár Géz inditványa, am-'vet a kővetke­zőkben terjesztett a decemberi közgyűlés elé: »A törvényhatós; gok a magyar ai'otmányos élet­nek mindenkor re 'dithetetlen védőbástyái voltak. A részükre biztosit itt önkormányzati jog kereté­ben nemcsak a nem 'et összeségét alkotó polgárok mindennapi életérdekeit szolgáim hivatott közigaz­gatás feladatait teljesítették eredményei, hanem a századok folyamán kedvezőtlenül alakult ma­gyar sorsban végvárai voltak állami életünk ön­állóságának, az alkotmányos szabadságnak és si­kerfel verték vissza az ellenük irányuló támadá­sokat A »törvényhatóság« lényegét képező önkormány­zati jogra halálos csapással kíván lesújtani a »Köz­igazgatás rendezéséről« szóló törvényjavaslat A törvényhatóságok kötelessége elsősorban, hogy ezen jövendő sorsunkra végzetessé válható táma­dás ellenében felemeljék tiltakozó szavukat. Méltóztassék a novemberi közgyűlés elé terjesz­teni pártolólag a következő indítványomat: — írjon fel a törvényhatóság az országgyűlés mindkét házához hogy a javaslat tőrvényerőre emelésekor mellőztessenek mtndaron rendelkezések, «melyek alkalmasak az önkormányzat! fog csorbítására és keresse meg a városi és megyei törvényható­ságokat hasonértelmü feliratok küldése célfából.« (A Délmagyarország munkatársátólJ Fé­nyes ünnepség színhelye volt szombaton dél­előtt a fogadalmi templom főhajója. Gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter át adta dr. Glattfelder Gyula megvéspüspöknek a fo­gadalmi templom számára a minisztérium ér­iékes ajándékát, egy művészi kivitelű és rend­kívül értékes, diszes papi ornátust A kultuszminiszter dr. Madarász István mi­niszteri tanácsos társaságában már péntek­ről szombatra virradó éjjel megérkezett Sze­gedre, szalonkocsiját azonban csak reggel ki­lenc órakor hagvta cl, amikor megjelent az állomás perronján üdvözlésére a szegedi helyőrség egv díszszázada, 'dr. Aig­ner Károly főispán. Fodor Jenő helyettes pol­gármester, dr. Dézsi Laios az egyetem rek­tora és az egyetemi ifjúság népes küldöttsége. A miniszter elhaladt a díszszázad előtt, meg­hallgatta a századparancsnok jelentését, az­után fogadta az üdvözléseket, majd az egye­temi hallgatók sorfala előtt lépett el és kí­séretével a püspöki palotába ment, ahol Glatt­felder Gyula püspök vendégelte meg villás­reggelivel. A templomi ünnepség tizenegy órakor kezdődött, de már jóval ko­rábban igen nagyszámú közönség gvülekezett össze a templom föhajóiában, amelynek bal­oldali oltárfülkéjében piros szőnvegekkel bo­rított emelvény volt és az emelvény, valamint az emelvényre helvezett asztalokon a kul­tuszminisztérium értékes ajándékainak da­rabjai hevertek. A díszes ornátus minden egves darabja valóságos iparművé­szeti remekmű. A minisztérium mecr^ndelé­sére készi'ettc az Izabella királvi h^roegasz­szonv vezetésével dolgozó »I^a^ella HáTÜoar Egvesfllet« budapesti műhelyében. \r. aián­ffék minden egves darabja a legértékesebb melyemből készült igen gazdag valódi arany & ezüst himzés borítja Az ajándék, amely­nek pénzbeli éri éke szinte meghatározhatat­lan, a következő darabokból áll: 3 arany pluviale (palást), 1 archinresbiteri pluviale topáz és ametiszt csattokkal, egy püspöki sü­veg ékkövekkel, 2 egyszerűbb süveg, 1 bursa (táska) két pallával, 3 manipulus, 2 stóla. 1 - nialc, 4 dalmatika, köztük két <?züs!?siuór­1 ékköves aranv kazalé. ipi külsőségek között adta át a kultuszminiszter a diszes mánűék'OmétM^t Gfó? BüsfoeBsfeerg iCynő Szegeden A templomban gyülekező közönség elragad­tatott csodálkozással szemlélte meg ezeket a kirakott drágaságokat és alig tudott nézésük­kel betelni Tizenegy óra után néhány perccel érkezett meg a város autóin a fogadalmi templom fő­bejáratához a kultuszminiszter Glattfelder Gyula megvéspüspök és Madarász miniszteri tanácsos társaságában. A miniszter a dísz­ruhás rendőrök és a közönség sorfala között vonult föl a templomban rögtönzött emel­vényre, ahol a miniszteren kivül helyet fog­lalt a megyéspüspök, Várhelyi József prelátus, Madarász miniszteri tanácsos, dr. Hamza Géza a tábla elnöke, dr. Dézsi Lajos rektor, dr. Aigner Károly főispán, dr. Szalag József ke­rületi főkaptány és néhány pap. Először Madarász miniszteri tanácsos ol­vasta fel gróf Klebelsberg Kunónak a me­gyéspüspökhöz intézett ajándékozó levelét. A levél felolvasása után a miniszter tartott rövid beszé­det Beszédét azzal kezdte, hogy Magyarországgal együtt Szeged városát is igen súlyos helyzetbe sodorta a világháború, amelynek felidézésé­ben a magyarságnak semmi része sem volt, de azért becsülettel végigharcolta, igy a súlyos helyzetbe bele kell nyugodni, mert az a kéz, amely lesújtotta most a magyar népet, fel is tudja azt emelni. — Mi tökéletlen emberek ugy hódolunk is­ten dicsőségének, hogy felajánljuk neki a leg­szebbet, amit az emberi elme és az emberi kéz az építészet, a festészet, a szobrászat, nz iparművészet terén csak alkothat, ezért ajánl­juk most fel ezt a misemondó ruhát is. Az aíándékot ezután azzal a kívánsággal adja át a megyéspüspöknek, hogy bárcsak ha1-'"ára válna ez az ornátus az országnak, a városnak, a város népének és a szegedi egyetem ifjúságának egyaránt. A beszédre ' "" a megyéspüspök válaszolt. A mai ünnepségben történelmet lát, annak a történelmi szellemnek a megnyilat­kozását, amely ezer éven keresztül annyira jellemezte a magyar népet, a magyar nem­' zctet: a keresztény gondolkozás szellemének ; megnyilatkozását. Ez a szellem nyilatkozik ; meg a kultuszminiszter ajándékában. ' Ennek a történelmi megnyilatkozásnak a szellemében veszem á! c v':c: a nagys rü templomi szerelvényeket a fogadalmi temp­lom számára. Használni fogjuk ezeket nem­csak akkor, amikor a mult emlékeinek kívá­nunk áldozni hanem akkor is, amikor a szebt jövőért kérjük az Isten segítségét. A csanád: egyházmegye híveinek nevében is köszönöm az ajándékot és Isten áldását kérem excellen­ciádra. A püspök ezután felöltötte miseruhájáí. majd hosszabb imát mondott és megszentelt« az ajándékornátus minden egyes darabját. A szertartás közben az ifjúsági énekkar a Nagy­asszonyunk cimü egyházi dalt énekelte. A szertartás után a megyéspüspök átadta a miniszter ajándékát megőrzés végeit Vár­helyi József prelátusnak, »a fogadalmi temp­lom buzgó plébánosának«. Várhelyi prelátus a kővetkezőket mondotta: — őszinte örömmel veszem át és őrzöm meg ezt az értékes ornátust, amelynek ren­deltetése, hogy »szolgáljon lelki épülésérc Sze­ged népének és egyetemi ifjúságának«. ígé­rem, hogy imánkban mindég megemlékezünk a miniszterről, aki szeretetének ilyen - gyö­nyörű tanújelét adta. Ezután dr. Muntyán István táblai ta­nácselnök, a belvárosi katolikus hitközség világi elnöke mondott köszönetet a miniszternek a hitköz­ség nevében az ajándékért. — Ez a királyokhoz méltó ajándék mindig emlékeztetni fog bennünket arra — mondotta többek között —-, hogy hordozója képviselője a király-Krisztusnak, aki királya ennek a ki­rálytalan szegény magyar királyságnak is. Ez az ornátus emlékeztetni fog bennünket arra is, hogy Excellenciád szeretett bennünket ugy, mint ahogyan még államférfi még talán sohasem szerette ezt a várost Ez a szeretet nemcsak ékes szavakban, hanem kulturális alkotások­ban is megnyilatkozik. Ezzel a templomi ünnepség véget ért A közönség, amely közben zsúfolásig megtöltötte a templom főhajóját, felnyomult az emel­vényre és közvetlen közelről tekintette meg az ornátus gyönyörű darabjait. A kultuszminiszter kíséretével ezután az egyetemi építkezéseket tekintette meg, majd gyalog a püspöki palo­tába ment, ahol küldöttségekéi fogadott. Először a MANSz küldöttségét fo­gadta a miniszter, majd a főispán vezetésével a szegedi zenei intézmények államosítása, a zenepalota felépítése és a szegedi zenekultura támogatása érdekében tisztelgő küldöttséget fo­gadta, melyben Kőnig Péter zenedeigazgató, Wimmrr Fülöp kamarai elnök, Pongrácz Al­bert gázgyári igazgató és Belle Ferenc zene­iskolai tanár vettek részt. Ugy Aigner Károly főispán, mint Kőnig Péter hangoztatták a mi­niszter előtt, hogy miután a város anyagi eszközök hijján Szeged zenei életének fellen­dítése érdekében, sajnos nem áldozhat, szük­ségesnek lálszik a zenei oktatás államosítása, hogy ilykép a szegedi zeneiskola mintegy középiskolába legyen a fciníf­pesti zeneakadémiának. 1? i LIKŐR RUM KONYAK.

Next

/
Oldalképek
Tartalom