Délmagyarország, 1928. december (4. évfolyam, 272-294. szám)

1928-12-15 / 283. szám

1028 december 15, DftOVAGYAROFSZAfl Lajosmizsén megfúrták a közsép pénztárát — Szeged felé menekültek a betörők ? (A Délmagyarország munkatársától.) Pénteken délelőtt táviratilag jelentették a szegedi rendőrségnek, hogy Lajosmizsén vakmerő kasszafurás tőrtént. A szervezett betőrőbanda a községháza pénzszekrényét fúrta meg, amelyből mintegy 50 ezer pengő értékű pénzt vittek el. A lajosmizsei csendőrség feltevése szerint a kassza furák Szegedre menekültek, akiknek elfogatására a szegedi rendőrség minden intézkedést megtett. Az eddigi feltevések szerint Lajosmizsén is Jakusék bandája működött, akiket a lajosmizsei kasszafurással együtt már 10 hasonió bűncselekmény terhel. Sieiíeű halála es feltámadása írja : Szabó László VII. Kopogtíri a veszedelem Senki emberfia meg nem magyarázza, hogy Szeged népe miért érezte meg mindig ösztönszerűleg a veszedelmet, amely fenyegette? Amikor a legilletékesebb és legtudósabb emberek lármát ütöttek, hogy »baj lesz«, — Szeged népe meg sem mozdult. És nem is lett semmi baj. Az igazi nagy bajt azonban igyekezett leküzdeni a város már akkor, amikor a veszedelemnek még semmi konkrét jele nem volt látható. 1878-ban néhány nappal karácsony előtt, december 21-én a Tisza vize a 0 pont felett 21 láb két hüvelykre emelkedett s a kővetkező éjszaka beáflt a Tisza. Karácsony második napján megindult a zajlás, de a jég a vashid lábainál megállott s jégtorlaszok támadtak a vashidtól a Marostorokig. A folyammérnökség vezetője. Szegheő Attila sürgette, hogy a város távolítsa el a jeget, mert különben Szeged viz alá kerül. Az állami intézménveket nagyon respektálta a város és meg is hagyta Magvar János főmérnöknek, hogy távolítsa el a jégtorlaszokat, ugy, ahogy tudja. Magyar János fcneg is kezdte a »lulázást« (ami annyit jelentett, hogy ladikokról zuszták a jeget s nagy táblákban indították útnak lefelé), sőt elhasznált egy pár dinamit-patront is és január 2-án jelentette a Tanácsnak, hogy »a jég egy részét« eltávolította s a költség mindössze ötszáz forint. A folyammérnökség főnöke nagyon elégedetlen volt. — Nem a jég »egy részét« kell eltávolítani, fianem az összes torlaszokat! Miért nem szüntették meg az egész jégtorlódást? — kérdezte. — Annak három oka van, felete Magyar János. Az első ok az, hogv nem lehet, a másik ok az, hogy nem szükséges, a harmadik ok pedig az, hogv ennyi jégeltávolitáshoz, ha emberi erővel el lehetne távolítani, körülbelül négy hónap kellene. A felsővárosi hajósok és halászok, akiket ebben az ügyben behivattak a városházára, mind azt mondták, hogy nem árt az a jégtorlasz senkinek, mert hiszen vigan folyik alatta a viz; ha a vízállás emelkednék és a viz felemelné a jég-páncélt egy-ké' hüvelykkel, akkor baj volna, mert ez az jelentené, hogy a viz nem bir lefolyni: miután azonban a vízállás a Tisza befagyása óta nem emelkedett. »a helyzet nem komoly.« Ezzel szemben a folyammérnökség főnöke »lelkiismerete megnyugtatására« jegyzőkönyvbe vétette, hogv ha sürgősen el nem távolítják az egész jégtorlaszt, katasztrófa fogja érni a várost. A magisztrátus a hajósok és halászok álláspontját tette magáévá, már csak azért Is, mert ez kevesebbe került... Néhány nap múlva hirtelen megenyhült az idő s egy jó meleg záporeső egy nap alatt el is vitte az összes jégtorlaszokat — ingyen. Február vége felé megint elkezdett, áradni a Tisza és 24-ikén a vízállás megint 21 láb 2 hüvelyk volt, mint karácsony előtt. Ezen a napon sürgősen összehívták a városházára a »vízvédelmi bizottságot«, még pedig, mint a Meghívó mondotta. i>a könnyen bekövetkezhető vészéig fárgváhan•« A viz nem volt magasabb, mint két hónappal azelőtt s akkor a folyammérnökség főnökét kivéve, senki 9em félt a veszedelemtől, most pedig ugyanolvan vízrajzi viszonyok mellett a legnagyobb energiával láttak hozzá a veszedelem megelőzéséhez. Tudták vájjon, hogv a katasztrófa már a küszöbön van? Semmi esetre sem tudták, de mindenesetre »érezték.« A katasztrófa sokkal hamarabb bekövetkezett, mint bárki képzelte volna, — de a szerencsétlenség a várost nem bírta meglepni: Szeged Ismerte a Tiszát amelyhez hasonló folyó nincsen több a világon, mert azok a folyók, melyek lomhaság tekintetében mindjárt a Tisza után következnek, mind legalább tízszer lejíősebb mederben folydogálnak a torkolatuk felé. Szeged népének megsúgta az ösztöne, hogv az 1879 február 24-iki 21 láb 2 hüvelyk vízállás nagy veszedelmet jelent. A védőintézkedések megkezdésétől a katasztrófáig tizenhat nap telt el. Ez az idő nem volt elegendő a baj elhárítására, de a legteljesebb nyugalommal és példás rendben végrehajtott intézkedések sok emberéletnek és sok vagyonnak a megmentését lehetővé tették. Ha nem érvényesülhetett volna Szeged népének egészséges ösztöne, hatóságainak tapasztalata és energiája és ha a védekezésnek hivatalos és nemhivatalos vezetői nem a legnagyobb önfeláldozással, nem erejüknek a végső megfeszítésével dolgoztak volna, akkor az emberek nek ezrei, vagy talán tízezrei vesztették volna életüket. A vízvédelmi bizottság legelső ülésén legelőször is a Tisza-parti töltésekről gondos, kodtak s az egész vonalat négy szakaszra osztották. I. szakasz. A tápéi kaputól a vasúti hidig; a védelem vezetője Magyar János főmérnök. II. szakasz. A vashidtól Szent-Mihálytelekig; vezető mérnők: Diebl Károly. III. szakasz. Szent-Mihálytelektől a Paphalomig; vezető mérnök: Lázár József, Magyar Meinl ajándékkosárka 1.178 Klauzál tér 2. János felügyelete alatt. IV. szakasz. Az ujszegedi töltések; a védelem vezetője Gróf János. A bizottság utasította a védelem vezetőit, hogy azonnal járják be vonalszakaszukat és három nap alatt tegyenek jelentést a töltések állapotáról. Szekerke József, a törvényhatósági bizottság tagja, a belvárosi ellenzéki érzelmű polgárság vezére figyelmeztette a bizottságot, hogy a várost nem a Tiszai töltések felől fenyegeti a veszedelem; ha a város felett önt ki a Tisza, akkor a parti töltések nem sokat érnek. A bizottság ezt hamar belátta és Magyar János főmérnököt, Szekerke Józsefet és Kátay Ferencet megbízta a baktói és szilléri töltések megvizsgálásával. Három városi fogatot is adtak nekik, hogy azonnal indulhassanak. Másnap, február !5-ikén a Szegcdi Napló megemlékezett a vi'.veszedelemről, de igyezett megnyugtatni a város népét. »A' valószínűség amellett, szól, irta a lap, hogy az idén nem kell tartanunk komolyabb viz^eszélytől, mert a csapadék-vizek lefolyása az idén nem történik oly rohamosan, mint egyébkor és igy alanos reményünk lehet mielőbb apadást várni.« Az Aspirln-toblettáV oolódiságát és lóságát csak nz eredeti , Baver"-csomaqotás biztosiffa. Pótszereket sefát érdekében utasítson V?«C7B. B 110 pTGréff^yégehnraxos kölniviz ugy illatánál, mint boraxtartalmánál foapra kitűnő hatású. Csak zárt ürömökben kapható a 254 Sxetni H61tus ftyóaysxertárban. I Ki* llveg ATA 1-20. nagy Uvctj Ara 2.4Q. Harisnyák választékban I Pollák Testvéreknél aJ | Széchenyi tér éa Csekonlc« u. g iofás Garantált fó állandóan Központi tejcsarnok összes fiókjaibon kapható 331 engeameny %% ) december í-íől bezárólag december 31»lg "tydfe PoUâk Testvéreknél %% Cssfeoriïcs ïicca Széchenyi iéir