Délmagyarország, 1928. november (4. évfolyam, 248-271. szám)

1928-11-11 / 255. szám

DÉLMAGYARORSZAG Jfti IF E If^S x025" novenrner rí. hogy a legrégibb épület maradványa, a Szent Demeter-templom tornya olyan helyen van, mely nyilvánvalóan nem emelkedett vagy hatszáz év óta; de ez nem jelent egyebet, mint hogy a templomnak és a mellette húzódó főutcának (Iskola-utcának) helyét már a XIV. században, vagy talán még hamarabb feltöltötték, hogy a városnak legalább ez a része védve legyen az árvizek elől. Mert, hogy a Tisza egészen a XVIII. század Közepéig akkor jött 1« a városba, amikor neki tetszett, az kétségtelen. Szeged csak 1750 óta védekezik a Tisza ellen. Az 1741-iki számadásokban szereplő töltések csak »nyúlgátak« lehettek. De 1750-ben, mikor az első nagy védőmüvet kezdték építeni, eszébe sem jutott senkinek, hogy a Tisza medrét töltések közé szoritsa: nem a Tisza ellen építették a töltést, hanem a Tisza kiöntései ellen. A mi régi eleink nagyon jól tudták, évezredes tapasztalatból, hogy a Tisza sohateem Szegednél lép ki a medréből, hanem többnyire Szeged fölött, néha pedig Szeged alatt Tudták, hogy a viz nem kelet felől, a Tisza felől jön, hanem északról vagy nyugatról. És miután tapasztalták, hogy a viz az északnyugati és nyugati részeket önti el farról jött be a viz 1879-ben is), a legelső töltések a Tiszától hét-nyolc kilométernyire készültek s a Maty.értől északkelet felé húzódtak. Az előbb háromezer, majd ötezer öl hosszú töltésnek az volt a rendeltetése, hogy az árviz a Fehértón át elérje a Maty-eret és ezen át visszafolyliassék a Tiszába, anélkül, hogy a város belső területének árthatna. Ezzel egyszersmind órmcntcsitctték a felsővárosi földeket is4 a £zillér-ér tájékát, sőt a Baktót is. Ma már nehéz rekonstruálni a város környékének akkori képét; ami kevés térkép megmaradt abból az időből, az nem sókat mond. Az azonban kétségtelen, hogy a Maros és a hid között a Tisza medre jelentékeny változásokon ment át a XVIII. század végén. Mikor Torontál és Csanád vármegyék szük mederbe szorították magas töltésekkel a Marost, a tavaszi áradások alkálmával a Maros lerohanó víztömege elterelte a Tisza sodrát. Vedres János, aki ezeknek a dolgoknak szemtanúja volt s abban az időben az egyetlen ember volt a környéken, aki a hidrografiához értett, 1830ban ezt irja: A Maros töltései sebességre szorítván az árvizet, okozzák azt, hogy a Tisza vize erejének a fonala a fölsővárosi Tisza-part alá vetette magát, holott azelGtt, mig az említett töltések nem készíttettek, a viz sebje ¿Ital ellenben a bánáti partok mellett folyt, ahol már most sziget van! ott voltak malmaink is! a város felől pedig porondok, zátonyok voltak.x Hova lett az itt emiitett felsővárosi sziget, mely 1830-ban még megvolt? Azt hiszem, hogy részben a Maros vitte el, részben pedig a vasút. Mikor a Maros utolsó nagy kanyarulatának átvágásával uj utat nyitottak a folyó torkolatához, ezzel állandóvá tették a Tisza sodrának a jobb part felé terelődését s a viz keletről nyugatra vándorolt s a régebbi meder keleti széle árterületté vált: a szegedi oldalt szaggatta, az ujszEgedi oldalt pedig iszapolta a folyó. Éppen a város mellett szük mederbe szorul a Tisza. A városi oldal elég magas volt, az ujszegedi oldal lapos. A Belvárosnál a vasúti hid épitésc előtt 135 méter volt a Tisza medrének szélessége, az ujszegedi árterület azonban 785 méter volt. Áradáskor tehát a Belvárosnál, Szeged és Sőreg között (melynek nevét a XIX. században nagy tömegben betelepült szerbek ferdítették el Szőreg.re) csaknem egy kilométer szélességben folyhatott a viz és hamar visszatérhetett a folyó medrébe, mely a vasúti hid táján tul ismét kiszélesedatli Amikor a vasúti hid és a vasúti töltés elkészült, az árvizek természetes lefolyását, a mederbe való-Visszatérését korlátozták. és megváltoztatták a hidrográfiai viszonyokat a Vár előtt, sőt a felsővárosi part előtt is. A sKis-Tisza« ügye sincs még tisztázva. Hogyan keletkezett és hogyan tünt el a felsővárosi Kis-Tisza-ág? Kétszáz évvel ezelőtt a Felsőváros és Tápé között három ér futott a Tiszába; legnagyobb és legszélesebb volt a legalsó, a Jánosi-ér, mely valahol a szeszgyár helyén vagy azon alul torkolt a Tiszába. Valamelyik nagy árvíz alkalmával (vagy talán minden nagy árvíz alkalmával, a Tisza vize a János-éren át befolyt a városbasa későbbi Kis-Tisza-utcánát lement egészen a sópajtákig, ahol ismét viszszatérhetett a folyó medrébe. Azt hiszem, a térképeken azért nem találjuk a Kis-Tiszát, mert csak árvizek alkalmával volt benne viz, egyébként pedig száraz árok lehetett. Ma már szinte hihetetlenül hangzik, ha azt olvassuk, hogy 1816-ban »Szegedről a kikindai vásárra ( Sőregen és Deszkán át, melyet a szerbek azóta Deszk-nek neveztek el) hajókon mentek a kereskedők és mesteremberek, s onnét a Böge (szerbül: Bega) csatornájáig szabadon lehetett mindenfelé csónakázni« De Torontál vármegye egyharmadrésze akkor viz alatt volt, de nem a Tisza öntötte el,. hanem a Maros. Ugyanakkor Szeged is viz alá került, de a várost sem a Tisza, hanem a belvizek áraszr tották el. A viz, mint Vedres irja, »magában a városban minden laposabb helyen fölfakadt; sőt a kőrüllevő magasabb helyeken feküvő szőlők árkaiból is befutott a városba; sok Iratból biömlőtt a víz a több utcák elöntettek egészen; — a kertek úsztak, gyalog járni hidak, s pallók nélkül nem lehetett; — ezernél több ház összedőlt; tölteni való földet, mivel ahozz férni nem lehetett és messze is volt a várostól, a Vár sáncából hordtak az emberek hajókon, hogy az udvaraikon keresztül futni törekedő árvizeknek gátakat vethessenek.« Amennyire ismerhetjük az árvizek történetét: az 1816-iki veszedelem tartott legtovább. Vedres elbeszélése szerint, mellyel.az egykorú lapok tudósításai is egyeznek, éjjel-nappal gyakran félreverték a harangokat s az emberek ezrenkint szaladtak a töltéseket erősíteni. »Az otthon maradtak a nagy rémüléstül fölállott hajszálakkal és meredt szemekkel fürkészik az utat, merre fussanak, és kiragadhassák magzattyaikat legalább a halált okozó nagy veszélybül, megfeledkezvén minden vagyonkáikrul, tsak életük szabadulása tsillamlik előttük az ut, de amelyre nem talalnak.« Az ijedség kétségtelenül nagy volt és talán nem is volt arányban a valóságos veszedelemmel. Hogy Vedres ilyen élénk képet festett róla még tizennégy év elmultával is, az érthető, mert 1816-ban a Maros vize, mely FelsőTorontált elárasztotta, elárasztotta Vedres bérelt birtokát, az általa alapított Vedresházát is. A nép rémületét mindenesetre fokozta az a körülmény, hogy február elején kezdődött a veszedelem s a Tisza magas vízállása, mely a belvizeket felfakasztotta, csak junius közepén kezdett sülyedni. öt hónapig tartott a rettegés és még azután is oly lassan apadtak le a belvizek, hogy az 1817. évi tavaszi áradás idején még megvoltak a városban mindenütt a tavalyi nagy tócsák. A 1830-iki szegedi árvíz-veszedelem már az egész ország figyelmét felkeltette és ha a nagyobb bajokat sikerült is elkerülni, Szeged most már kénytelen volt belekapcsolódni a Tisza-szabályozás rendszerébe. Olyan nagy volt már akkor Széchenyi István grófnak és a Tisza-szabályozó Vásárhelyi Pál mérnöknek a hírneve és tekintélye, hogy az akkor már hatvanöt esztendős Vedres István egészen más irányú ármentesitő tervei, bár azok helyesebbek v >!tak, nem érvényesülhettek. Csak egy dolgot ért el Vedres: megakadályozta a Marostoroknak messze Szeged alá tervezett áthelyezését és az Alsó-Maros vizének kilenc átmetszés, segítségével való gyors levezetését Ma a városra nézve nem nagyon fontos, hogy Szeged fölött vagy Szeged alatt ömlik-e a Maros a Tiszába, de száz évvel ezelőtt a marosi hajózás a szegedi piac szempontjából nagy jelentőségű dolog volt. az olasz-magyar Nagy és előkelő közönség gyúlt össze a Kassszálló dísztermében az olasz—magyar barátsági képzőművészeti kiállítás megnyitására. A délszaki növényekkel pompásan díszített teremben mintegy 400 kép, a legnagyobb magyar mesterek és a hét olasz művész munkái mellett Taiszer János szobrászművész szobrai, plakettjei és a szegedi MANSz iparmüvészi és kézimunkái hirdették a magyar művészet nagyságát, életképességét Dr. Somogyi Szilveszter polgármester pontban 5 órakor érkezett meg a kiállítás megnyitására. A hallban Kiss Farkas Imre, a Független Művészek Budapesti Társaságának ügyvezető-alelnöke, Selinkó Géza mütáros és Mario de Hajnal olasz festőművész fogadták. A díszteremben Kiss Farkas Imre üdvözölte a polgármestert és beszédében rámutatott arra a nagy és jelentős munkára^ melyet a képzőművészet tölt be a nemzetnevelés terén (és milyen fontos tényező ez külföldön a magyar kultura ismertebbé tétele szempontjából. Ez a nagy cél vezérelte a Független Művészeik Társaságát, mikor az olasz művészet reprezentánsait meghívta vándorkiállításaira. És tudatosan indultak először a vidéki városokba, mert a kultura decentralizálásának szükségességét talán legjobban a képzőművészet érzi. örömmel köszönti a polgármestert, mint az eszme egyik nagy harcosát és kéri a kiállítás megnyitását. Somogyi polgármester válaszában kifejtette, hogy szívesen ragadta meg az alkalmat, hogy városában egy ilyen jelentős kiállítást megnyisson. Szeged mindig előharcosa volt a kulturának és o feladatát ugy a jelenben, mint jövőben és mindig száz százalékig fogja teljesíteni, örömmel látja az olasz és magyar barátság e megnyilvánulását is, hisz a történelem mutatta, hogy a művészet milyen jelentős szerepet töltött be mindig a nemzetek életében és a nemzetek összekapcsolásában. A nagy és fejlett magyar művészet pedig méltán állhat a világ legnagyobb művészete, az olasz művészet mellé, hogy a kultura e nagy utján is összekapcsolódjon a két nemzet. Üdvözli az olasz mestereket, akik megértéssel jöttek e nagy munka elősegítésére és hiszi, hogy oly szívesen és magyar gavallériával fogadják mindenhol, mint Szeged városa. A polgármester beszédére Mario de Hajnal fes. tőmüvész, a Fiumei Nemzetközi Kiállítások fótitkára válaszolt és megköszönte azt a meleg fogadtatást, melyben Szeged városa részesítette őt olasz müvésztársaíval és rámutatott a két nemzet összefogásának nagy és jelentős jövőkialakulására. Nagy volt Magyarország és ha szét is darabolták rabló kezek e nagy kulturáju országot, hiszi, hogy újból nagy lesz, mert kultúrája fel fogja emelni, amint emelte Olaszországot a nagy kulturája és művészete. Átnyújtotta Somogyi polgármesternek a Fiumei Nemzetközi Kiállítások emlékérmét, mely abból az ágyúból készült, mellyel D'Amranzló védte Fiumét. A polgármester Sslfnkó Géza mütáros kalauzolásai mellett megnézte a kiállítást és a legteljesebb elismeréssel adózott a vezetőségnek, hogy ilyea kiváló művészi anyagot mutatnak be. Egy és félórai ott tartózkodás után azzal távozott, hogy újból megnézi részletesen a kiállítást, mert oly;' nagy és pompás az anyag, hogy behatóbban kívánja megismerni László Albert Kelemen ucca 7 Fehérnemű üzlete megszűnik! Az árurakíárí minden elfogadható árban áraslífa. 740 Berendezés e!a#, üzlethelyiség kiadó. Somogyítelegaen eladó egy ház, melyben 3 szoba, 2 konyha -van. 7QS Er deilfidai Maycr OczsOnO. Dánt ucca á. sz.