Délmagyarország, 1928. november (4. évfolyam, 248-271. szám)

1928-11-07 / 251. szám

SZEGED: Szcrkeszlűség: Somogyi ucca 22. L cm Telefon: 13-33.^Klndóhlvotal, KöltaönkxSnyvtór és Jegyiroda : Aradi ucea S. Telefon: 306. •» Nyomda: Lötv Upót uccn 19. Telefon : 16—34. «»«»«» Szerda, 1923 november 7 IV. évfolyam 251 szám MAKÓ : Szerkesztőség és Kiadóhivatal: ttJrl ucea ft. Telefon: 151. szám.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és kfndóhlvnlnl: Andréssy uccn 25. Telefon: 49. szóm. « » « » « » « » <(U 3 ElOIlzelésl Ara tinvonla 3*20 vidéken és a tövArosban 3-ÖO. ttUlflfldtSn 0-40 penga, egyes szám 1», vasár- és Ünnepnap 24 fillér Az önkormányzat védelme és a fegyelmi eljárások A magyar közéletnek két jelenségét érdekes kapcsolatban terelte össze a véletlen. Az ujság­Itudősitások egymás után számolnak be arról, hogy Sopron város polgármestere és egész tanácsa ellen fegyelmi eljárást rendelt cl a belügyminiszter, szokatlanul erős és szokatla­nul kíméletlen szavakkal bélyegezve meg a közvagyon kezelésének Sopronban tapasztalt módját — s a nyomban utána következő cikk arról szól, hogy a főváros keddi közgyűlésén a legkülönbözőbb pártokhoz tartozó pártvezé­rek világnézleti különbségükre és pártállá­sukra való tekintet nélkül egy értelemmel kö­vetelték a törvényhatósági autonómia védeimét. Soha még Magyarországon a polgármesterek ¿Hen annyi fegyelmi vizsgálat nem folyt és soka Magyarországon annyi joggál nem köve­telték az autonómia védelmét, mint ma. Ha figyeljük az eseményeket, be kell látnunk, hogy nem is a véletlen tette ezt a két eseményt egyidejűvé. A belügyminiszter csak azért osto­rozhatja a soproni városigazgatást, — ma a sopronit, tegnap a szolnokit, tegnapelőtt a nyíregyházait, az előtt a miskolcit, — mert az autonómia követelésére vau ok. S az autonómia védelmét azért követelik, mert a belügymi­nisztériumnak is van oka a város vezetői elleni fegyelmi eljárás elrendelésére. Nincs arra szükség, hogy történelmi pél­dákra hivatkozzunk s idézzük a történelemből, hogy minden hatalom elpusztul, amelyik el­lenőrzés nélkül működhetik. A hatalom ellen­őrzés nélküli kezelőit nem lehet visszatartani a hatalommal való visszaéléstőL Egyfelől a hatalommal való visszaélés, másfelől a korrup­ció mindig elvégezték munkájukat, talán hi­vatásukat is, mely a korlátozás nélküli hata­lommal szemben megtalálta ezt a homeopatikus gyógymódot. Si licet parva comparare magnis, — azt kell mondanunk, az az önkényesség és szabadosság, amelyik a magyar önkormányzati élet fölé hatalmasodott, helyre fogja nem állí­tani, de kényszeríteni a magyar városok ön­kormányzati életét Mert ahol a polgárság résztvesz a községi életben, ahol az önkor­mányzat nem üres formaságok rendszere, ha­nem a polgárság valóságos önigazgatása, ahol nem választott vagy kinevezett de a válasz­tás és kinevezés tényével korlátlan hatalom­jnal felruházott tisztviselők, hanem maga a polgárság határozzák el a vagyonkezelés mód­ját s az őnadóztatás bevételeinek hovafort­dilását, ott nem történhetnek meg azok a — legenyhébben szólva, — visszásságok, melyek ^ a fegyelmi eljárások áradatait zúdítják a ma­jgyar városok vezetőire. És nem véletlen az sem, hogy a főváros tegnapi közgyűlésén a keresztény községi párt vezetője egy lélekzetvébellel, egy mondatban követelte az autonómia védelmét és a tiszta­kezű közigazgatást Az önkormányzat nem já­tékos kedvtelése a polgárságnak, nem magas­iskola a politikai pályára készülők számára. Az önkormányzat a cselekvő ellenőrzés és az ellenőrző cselekvés. Aki az önkormányzat vér delmét köveleli, az a közvagyon kezelésének ellenőrzését köveleli. Miért van arra ok, hogy a közvagyon kezelésében tapasztalt — ismét a legenyhébb szót választva ki: — anomáliák Unjatt a belügyminisztérium kcnutclen elren­delni a fegyelmi eljárásokat a városok vezetői ellen? Mert a vagyonkezelés ellenőrzésének mai rendszere nem a számvevői ellenőrzésen, hanem a törvényhatósági ellenőrzésen, a pol­gárság ellenőrzésén nyugszik s az ellenőrzés­nek ebből a rendszeréből a polgárság aktiv részvétele teljesen kihullott Ma az adminiszt­ráció vagyonkezelését csak azok a számvevők ellenőrzik, akik alá vannak rendelve az álr táluk ellenőrzőiteknek. A számvevők ellenőr­zik a polgármestert, a számvevők ellenőrzik a tanács tagjait. Az ellenőrzött utasítást adhat az ellenőrzőnek, az ellenőr köteles engedel­meskedni az ellenőrzöttnek. S az ellenőrzésnek ebben az operett-rend­szerében a polgárságnak nem jut komoly sze­gi rep. Amit a törvény biztosított részére, azt ki­sajátították — kártalanítás nélkül. A polgár­ság elvesztette befolyását az elhatározásra s elvesztette szerepét az ellenőrzésben A polgár­ság aktiv részese volt s passzív tárgyává vált a közigazgatásnak. Ha most Budapest népé­nek vezetői egymás után állnak fel 6 követelik a tisztakezü közigazgatást és az önkormányzat védelmét akkor annak a közmeggyőződésnek adnak kifejezést, hogy a magyar városok népe nem a fegyelmi eljárások özönével, nem a polgármestereket és városi tanácsokat ostorozó belügyminiszteri leiratokkal, hanem a polgári önkormányzat aktivitásával akarja megvédeni a közvagyont s akarja megóvni a közvagyon kezelésének tisztaságát és tisztességét. aggasztó arátnyolcat öltőit (Budapesti tudósítónk telefon jelen­tése.) Romából jelentik: A minisztertanács dél­előtt éppen ülést tartott, amikor jelentés érke­zett Catamából, hogy az Etna kitörése aggasztó arányokat öltött A minisztertanácsot nyomban félbeszakították és Mussolini megbízta a munkaügyi minisztert hogy utazzon a helyszínre és személyesen győződjön meg az okozott károkról. Az Etna vidékéről érkezett jelentések szerint az Etna kitörése állandóan fokozódik és rémületbe ejti a lakosságot. A tenger száné felett körülbelül 2000 méter magasságban nj kráter keletkezett, azonkívül az Etna lejtőjén az elmúlt éjjelen széles hasadék képződött, amelyből forró láva ömlik. A veszélyeztetett falvak lakosságának elszállítása fo­lyamatban van. A láva sebessége a tegnapi naphoz képest megkétszereződött és több községet elön­téssel fenyeget. Lemondott a Polncare~kormány Páris, november 6. A minisztertanács előtt, amelyet ma délelőttre tűztek ki, a kormáijy négy radikális minisztere, Herriot, Sarraut, Queuille és Perrier a pénzügyminisztériumba ment és hosszabb tanácskozást folytatott Poirtr caré miniszterelnökkel A radikális miniszr terek közölték Poiucaréval, hogy az angersi radikális pártkongresszus határozatai alapján arra kényszerülnek, hogy lemondásukat átnyújtsák neki. Poincaré miniszterelnök a tanácskozás után az Elysebe ment, ahol a minisztertanácsot meg kellett volna tartani. A köztársaság elnöke ma­gukra hagyta a minisztereket hogy nyugodtan i megtárgyalhassák azt a helyzetet amely a | négy radikális miniszter lemondása által ke- ' letkezett A miniszterek ezután elhatározták,; hogy átnyújtják a köztársaság elnö­kének a kormány lemondását. Pofncare íemondólevele, amelyet a köztársaság elnökéhez intézett a következőképen hangzik: Sarraut Herriot, Queuille és Perrier kollégáinktól a mellékelt lemondótevelet kaptam. Attól a szán­déktól vezéreltetve, hogy fentartsam azt az együtt­működést amelyet a közjó érdekében szükséges­nek vélek, már régen kijelentettem a kormány valamennyi tagjának, hogy az esetbeu, ha bár­melyik visszavonulna, kényteleu lennék az össz­kormány lemondását bejelenteni. Ezennel van sze­rencsém önnek az összkormány lemondását át­nyújtani. Poincaré. Poincare Idézíe elő a kormány bukásáí (Budapesti tudósítónk lelefonjelentése.) Parisból jelentik: A kormány lemondását be­avatott politikai körök szerint maga Poincaré idézte elő. A miniszterelnök a kora délelőtti órákban magához kérette a kormány négy rar dikális tagját és megkérdezte őket azonosíts ják-e magukat a radikális párt angersi kong­resszusának határozatával. Poincaré emlékez­tette a radikális minisztereket arra, hogy a kormány annak idején határozott programot fogadott el, amely semmiképen sem egyezi tethető össze a határozatban leszögezett radi­kális programmal, amelynek megszavazásával a radikális miniszterek olyan program mel­lett kötötték le magukat, amely nem egyezd tethető össze a nemzeti esniséa kormányának programjával. Ilyen körülmények között a kor­mány többi tagja nem dolgoz­batlk tovább együtt a radikális miniszterekkel. Végeredményben tehát Poincaré maga szó­lította fel a radikális minisztereket a lemon­dásra, akiknek a lemondását aztán az egész kormány lemondása követte. Miután pedig a radikális párt kongresszusi határozatában nagy része van Cailleauxnak­Poincarét tulajdonképen régi el­lenfele, Cailleaux buktatta meg. Doumergue elnök a kormány lemondását el-

Next

/
Oldalképek
Tartalom