Délmagyarország, 1928. november (4. évfolyam, 248-271. szám)

1928-11-03 / 248. szám

1928 november 3. DÉLlWAnv ann?1^ »Soha olyan súlyos nem volt még a város pénzügyi helyzete, mini amilyen a fövő éviién lesz« Két hét alatt negyedmillióval csökkent a bevétel (A Délmagyarország munkatársától.) A •árost mindennap éri valami kellemetlen meglepetés, amely egyre jobban fokozza a jövő évi költségvetés irreállitását. Alig egy hónapja tárgyalfa le a közgyűlés az 1929 évi költségvetést és nincs talán még két hete sem, hogy a tanács a költségvetést az ellene benyújtott felebbezésekkel együtt felterjesztette a belügyminiszterhez jóváhagyás végett, már is ugy megváltozott a helyzet, hogy nagyon sok bevételi tétel összeomlott, vagy összezsugorodott anélkül, hogy a város más tételből pótolhatná a mutatkozó hiányokat, vagy lényegesebben redukálhatná az előre beállított kiadási tételeket. A városházán sokaknak feltűnik, hogy a polgármester miiyen rosszkedvű, mennyire ingerült mostanában. Alig van türelme a felek végeláthatatlan sorának fogadására és délfelé sokszor annyira kimerül már, hogy beszünteti a felek fogadását. A Délmagvarország munkatársa megkérdezte a polgármestertől, hogy mi ennek a meglepő kedélyváltozásnak az oka, mire a polgármester igy válaszolt: — Nagyon sok a gondom és érzem, hogy a sok és megoldhatatlannak látszó probléma, «mellyel minduntalan foglalkoznom kell, nagyon kimeríti az idegeimet. Minden nap jön valami rossz, kellemetlen hir. Legutóbb megjelent az a rendelet, amely a lakbéradó kulcsát tizennyolc százalékról tizenhatra szállitotta le. Utánaszámitottunk és kiderült, hogy ez a két százalékos adóleszállitás a város jövő évi jövedelmét körülbeiül százötvenezer •pengővel csökkenti. Százötvenezer pengővel lesz kevesebb ezen a cimen a város jövedelme, mint amennyit a szük keretek közé szoritott költségvetésben pozitivumként előirányoztunk. Az Országos Földbirtokrendező Bíróság ezerhélszáz hold városi bérföldel vesz el a régi bérlőktől és oszt szét kedvezményes bérletek formájában a hadiözvegyek, a hadiárvák és a hadirokkantak között. A város bérjövedelme ezzel előreláthatólag ötvenhatvanezer pengővel csökken. Revideálni kell a csengelei és a balástyai földbéreket, mert a bérlők nagyrésze tényleg nyomorúságos helyzetben van és a jelenlegi bérek melleit nem találhatja meg számifását, nem élhet meg a föld megmaradó jövedelméből. Ez is 20—30000 pengő jövedelemcsökkenést jelent, A legutóbbi két hét alatt tehát körülbelül kétszázötvenezer pengővel csökkent a város fövő évi bevételi lehetősége. Egyelőre még fogalmam sincs, hogy állítjuk helyre a költségvetés megbillenteit egyensúlyát, mert nem tudom, hogy melyik kiadási tételt redukálhatjuk, hiszen minden kiadást már a költségvetés összeállítása alkalmával a legszűkebb keretek között állítottunk be. Egyetlen olyan bevételi tétele sincs a költségvetésnek, amelynél többletjövedelemre lehetne a kilátás. Elő kell azonban mégis vennünk a költségvetést és végigmennünk minden egyes tételén és a kiadások közül törölnünk kell, amit csak lehet. Valószínűleg már a költségvetés belügyminisztériumi tárgyalása alkalmával is véghez viszünk a költségvetésen bizonyos változtatásokat. A polgármester azzal fejezte be nyilatkozatát, hogy soha olyan súlyos nem volt még a város pénzügyi helyzete, mint most, illetve mint amilyen a fövő évben leszD belügyminiszter Horgos magyar részen maradt földjeit Szegedhez csatolta ( Délmagyarország munkatársától.) A belügyminiszter arról érLesitette a város hatóságát, hogy Horgos nagyközség magyar területen maradt földjei a jövőben azok közjogi hovatartozandóságának végleges rendezéséig Szeged város közigazgatási körzetébe kerülnek. Á belügyminiszter rendeletében kifejtette, hogy ezek a területek tulajdonképen nem válnak a város határának részeivé, a város azok végleges megtartására igényt nem szerez. Horgos magyar részen maradt földjei azonban ugy, közigazgatásilag, mint adózási szempontból egyelőre ugyanugy kezelendők, mint a város területeinek többi része. Kikötötte még a belügyminiszter, hogy a horgosi határrészek a szegedi telekkönyvbe nem vehetők fel és azok telekkönyvileg továbbra is elkülönítve mint horgosi területek kezelendők. A belügyminiszter rendelkezéséről értesitette Csongrád vármegye törvényhatósági bizottságát is, mert Horgos község magyar részen maradt területei eddig közjogilag és közigazgatásilag Csongrád vármegyéhez tartoztak. Béke, türelem és hazaszeretet Lőw Immánuel télszázados munkájának koronája A zsidó hitközség megfesteli és dombormflben is megörökítteti dr. Lőwöl (A Délmagyarország munkatársától.) A | szegedi zsidó hitközség csütörtökön tartotta i évi rendes közgyűlését, amelynek impozáns ( lefolyása volt. A hitközség ugyanis nagy lelkesedéssel elfogadta az elöljáróság indítványát, amely arról szól, hogy a félévszázad óta lelkészkedő dr. Lőw Immánuel főrabbit megfesteUk és dombormüben is megörökíttetik. A közgyűlést dr. Biedl Samu elnök nyitotta meg, aki lendületes beszédben méltatta dr. Lőw érdemeit és a következő határozati javaslatot terjesztette elő: — Isten kegyeimébőt az idén fordult félszázada, hogy méltóságos és főtisztelendő dr. Lőw Immánuel főrabbi ur lelkészkedő papja ^.hitközségnek. — Az élők és holtak birodalmában minden ¡alkotás az fi örökké tevékeny; szellemét^ kiváló szépérzékét, ízlését dicséri. — A templom, iskola, székház örökéletű emlékei lesznek a nagy papnak, akinek nevétől és áldott emlékétől visszhangzani fog e község akkor is, amikor mindannyian rég porrá váltunk az enyészet ölén. — Félszázados munkájának koronája az a szellem, amelyet e hitközségbe s annak minden tagjába beleoltott; — a béke, türelem, szeretetszelleme, parosulva a hazaszeretet, hűség és valláshoz ragaszkodás fenkölt érzéseivel. — A képviselőtestület Bs az egesz hitközség íegíiőbb kívánsága, hogy a Mindenható kedvezéséből" mennCT fováöb ékeskeefjünk az egyetlen íopapparés mennéf tovább legyen részünk az ő szellemének kincseiben. A tudós ídüclélxLiszjjelcte hacyománx Izraelben. MinTolsíof Leó Greta Garbó v», a jövő íiéí eseménye a Belvárosi Moziban den nemzedék kötelessége ezt a tiszteletet a következőkre átörökíteni. Hogy eleget tehessünk eme kötelmünk nek, méltóságos és főtisztelendő dr. Lőw Immánuel élő alakjának ábrázolatát a késői utódokra kívánjuk hagyni, hogy valahányszor ezt látják, elevenedjék fel bennük a nagy Főpap szelleme, melynek ható erőként kell élni közöttünk az idők végéig. — Elhatározza tehát a képviselőtestület, hogy méltóságos és főtisztelendő dr. Lőw Immánuel főrabbi ur képmását megfesteti és dombormüben is megörökítteti. A "határozati javaslat végén a közgyűlés perceken keresztül meleg szeretettel ünnepelte; Lőwöt, aki fenkölt gondolatokban gazdag és> szellemes beszédben köszönte meg a hitközség ragaszkodását és szeretetét. SZÖGEDI SZÍNHÁZ Éljen a honi I Hát persze, hogy éljen! De még mennyire éljen! Most kü'önösen, ezekben a nehéz, keserves és 'siralmas időkben. Pártoljuk a hazai ipart, egész szivünkből és minden erőnkből, amenynyire a zsebünk megengedi! Ez a nemes törekvés hevítette a szegedi házikezelést isv amikor elhatározta, hogy a magyar héten magyar ciklust rendez. (A ciklusra még egyelőre nem tudott magyar gyártmányú szót találni. Tessék bizalommal fordulni Horger Antalhoz, a honi nyelv derék professzorához. (Azaz pardon, illetőleg bocsánat, tanárához.) Szóval magyar kirakatversenyt rendez városi színhazunk müvezetősége és ezért csak dicséretet érdemel. Már ha jobban megnézzük ezeket a színházi kirakatokat, akkor némi szépséghibákat találunk benne. Mert ez a program (vagyis műsor) minden jóakarata mellett olyan iparcikkeket (sőt szezoncikkeket) is mutogat, amelyek nem nélkülöznek bizonyos bóvli jelleget. Fagylaltot novemberben éppen olyan könnyen nélkülöz a modern magyar ember, mint a Régi nyarat, amely a szellős budai színkörből mosolyog feléje. Nem azért mondom, csak eszembe jut, hogy a külömben fülbemászó és elévülhetetlen Királyi fogás néhai zeneszerzője Elljen a hóni-nsk mondotta és irta volna Vahot Imre régi alkalmi darabjának cimét. A Kék róka kétségtelenül kiadós és tartós iparcikk, de azért ez a hercegi címerrel ellátott Molnár-termék éppen ugy skandináv, mint amennyire honi. (Hong sóit, qui mai y penset) Éva grófnőről ne is beszéljünk, de egyáltalában egy kiá kirakat-átcsoportositás nem ártana ennek az iparpártolási akciónak. Mi el tudjuk képzelni, hogy csupa lángeszű magyarok egyetemes értékű, úgynevezett örök becsű alkotásai kerülnek ezen a héten a színházi kirakatba, sőt tovább megyünk, még azt is el tudjuk képzelni, hogy nem csupán egy esztendőben egy héten keresztül. Mert ha csak a honi ipar pártolásáról van szó, akkor azt úgyis meg lehet csinálni a játékszínen, hogy egész héten Csepreghyt és Dalnoki Lajost adnak, akik mind a ketten jóravaló magyar asztalosiparosok voltak és népszínművet is irtak és ig}1 egészen rendes asztalos-helet lehetne rendezni színházunkban. Nem tagadom, csizmadia-hét is elkelne és e célból egyik helyi politikus nagyságunk színdarabja is elkelne! RizunI: benne, hogy a hazai drámaiparosok talmi áruit hamarosan kiszorítja a magyar? teremtő erő diadalmas és dicsőséges térfoglalása! - - • - Gyalu,