Délmagyarország, 1928. november (4. évfolyam, 248-271. szám)

1928-11-22 / 264. szám

SZEGED: SzcjTkesztóség: Somogyi uccn 22. L cm Telefon: 13-33.'KladóhIvolaI, kölcsönkönyvtár és Jegyiroda: Aradi ucca S. Telefon: 306. > Nyomda: Löw IIpót ucca 19. Telefon: 16-34. «»«»«» Csütörtök, 1928 november 22 IV. évfolyam 2.04 .szám MAKÓ : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Uri ucca O. Telefon: 151. szám.« »«»«<» HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy ucca 25. Telefon: 49. szám. « » « » « » « » « » EI<Hlcel6si óra tiavonla 3-20 vidéken és a fővárosban 3-00, KlUIOldlfn 6-40 pengő. Egyes szám ÍO, vasár« és Ünnepnap 24 Öllé Egy állás, huszonnyolc pályázó A tegnapi napon öt állásra hirdetett pályázat járt le a város közigazgatásában, öt állásra nyolcvannégy pályázat érkezett be, de ez az arány igy még nem is mutatja meg a pályázat igazi képet. Mert amíg például a pénztártiszti állásra csak ketten pályáztak, addig a másodosztályú irodasegédtiszti állásra húszan, a másodosztályú adótiszti állásra huszonnyolcan nyújtották be pályázatukat Nem akarjuk most a kérdés szociálpolitikai vonatkozásait feltárni: mi jelentősége van annak, amikor a másodosztályú adótiszti állásra huszonnyolcan pályáznak, huszonnyolcan törtetnek, futnak, reménykednek, loholnak az után a kis darab kenyér után, amit a Hivatal szükkeblüen, »fukar kezekkel mérve«, mégis biztonságosan megad. Az egész magyar társadalom mikrokozmoszát le lehetne térképezni egy közhivatali pályázat kisérleti lombikjában. Egészségetek-e ott a közviszonyok, megtalálja-e a munka helyét, értelmét és jutalmát ott, ahol a legkisebb közhivatal megüresedő Íróasztala ellen egész kis zászlóalj intéz támadást Most, a közigazgatás reformja előtt, a kérdésnek inkább közigazgatási részét szeretnénk megbeszélni s szeretnénk megnyugtató választ választ kapni arra a kérdésünkre: van-e a tőrvényhatósági bizottságnak csak egyetlen tagja, aki nyugodt lelkiismerettel s szivére tett kézzel megtudja mondani, hogy a huszonnyolc pályázó közül ki a legalkalmasabb a megüresedett tisztségre? A városatyák csak szavaznak, de felelni nem tudnak s felelni nem is tudhatnak. Mindenki hozzászokik, beleidegződik, belefásul mesterségébe. Az orvosnak nem reszket keze, amikor belevág az élő testbe, a bírónak nyugodt marad lelkiismerete, amikor kihirdeti a halálos Ítéletet s az ügyvéd nyugodtan emészt akkor is, amikor kénytelen arra a sokat emlegetett utolsó párnára kitüZíítni az árverést. A bizottsági tag is nyugodtan választ, mert hozzászokott, beletörődött, belefásult abba, hogy nem ismerheti a pályázók egyéniségét, alkalmasságát, hivatottságát, képességét, lelkiismeretességét és szorgalmát. A bizottsági tag egyik mellényzsebébe teszi az egyik jelölt céduláját, másik mclycnyZsebébe teszi a másikét s talán két másodperccel a szavazás előtt még nem tudja, hogy kinek megválasztásához járul hozzá szavazatával. Nem is lehet felpanaszolni, ha a választás mai rendszere a felelősségérzést kiirtotta a városatyákból. Hogyan is lehetne felelős valaki azért, hogy huszonnyolc pályázó közül a legérdemesebbre szavaz, amikor a huszonnyolc közül talán egyetlenegyet sem ismer? Amikor, rböbb, mint negyven évvel ezelőtt a törvényhalósági törvényt megalkották, az önkormányzat teljességét akarták szolgálni azzal a rendelkezéssel, mely a rendszeresíteti; Írnoki állásra is a törvényhatóság választását kövelelte meg. Akkor a polgárság önkormányzati joga felöl olyan meggyőződés volt általános, hogy a legkisebb állásnak a törvényhatóság akaratán kívül történő betöltésében az önkormányzati elv szenved sérelmet Ez csak disz volt, hasonlatos annak a huszkoronás aranynak jelentősedéhez, amivel az urí jogot ismerték el az elbirtoklás kizárására, de emellett elevenen élt az önkormányzat lényege. Ha őszinték akarnnk lenni magunkhoz és egymáshoz, be kell ismernünk, hogy az önkormányzat egykori disze teszi ki a mai önkormányzat lényegét, az önkormányzat régi lényege pedig elveszett, elkallódott, a hatalom tengerébe s a közömbösség homokjába 'fulladt. Ila ránk volna bizva ennek a kérdésnek rendezésej mi a városi tanács titkos választása alá bocsátanánk minden szubaltern hivatali állás betöltését. Végtére is: válassza meg a közgyűlés a hivatalvezetőket, de válasszák meg a hivatalvezetők maguk a beosztott tisztviselőiket. A hivatalvezetők ismerik tisztviselőik munkaképességét, szorgalmát, megbízhatóságát és hivatottságát minden vonatkozásban. Becsületesebb és igazságosabb volna az ¡előléptetés rendszere is, ha nem a kortesek hangosságára és felelőtlen kedvtelésere, hanem a hivatalvezetők komoly kiválasztására, személy- és tárgyismeretére lenne bizva az adótisztek, irodatisztek és Írnokok választása. (Ugyan nem tudjuk, vannak-e még írnokok a városházán? Mert a címzések terén csudálatos nekilendülésnek lehettünk tanúi. A tekintetes úrból méltóságos ur lett, az iktatóból és a kiadóból irödafőigazgató, irodaigazgató az írnokból. Minden leépült, csak a címzését és titulusok , épültek felfelé.) A választás' mai rendszere nem a közérdeknek kedvez, csak a szabóiparosoknak-. Valamikor a közigazgatási humor »kenyérkereső ruhá«-hak a zsaketot nevezte, amiben a pályázók tisztelegtek a városatyáknál. Hány fekete ruhát kell addig elnyüni, amig huszonnyolc pályázó közül ¡a közérdek megtalálja a legkiválóbb másodosztályú adótisztjét. A mai választási rendszer nem a közérdeknek, hanem a szabóiparosoknak kedvez. A magyar Kormány J&oszszáfáruli asz opiánspör elJfpalasszíásáJ&osz (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Bukarestből jelentik: Mironescu külügyminiszter újságírók előtt kijelentette, hogy a román kormány felkérte a magyar kormányt az optánspörben tervezett közvetlen tárgyalások elhalasztására. A kormány ezt a kérelmet azzal indokolta, hogy az uj kormány alig néhány napja van uralmon és igg nem volt még keltő ideje a kérdés tanulmányozására. Mára megérkezett a magyar kormány válasza, amely elvben hozzájárul - a tárgyalások. elhalasztásához. Hogyan tudta meg a Futura, hogy Egyiptom magyar búzát akar importálni Sándor Pál interpellációjában súlyos indiszkrécióval vádolla meg a földművelésügyi minisztériumot — Elfogadták a magyar—olasz kereskedelmi szerződést Budapest, november 21. A képviselőház szerdai ülését fél 11 óra előtt nyitotta meg Pukg Endre alelnök. Folytatták az olasz-magyar kereskedelmi szerződés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Fábián Béla az olasz-magyar szerződések megkötésénél mindenkép. azt hitte, hogy Fiumét kapjuk ajándékul. * Ez azonban nem történt meg, noha Fiume, miként Trieszt is, az olasz fenhatóság alatt kereskedelmileg elsorvad. Csonkamagyarországnak ugyanaz a helyzete, mint a háború előtt Szrebiának volt: Kánaán, de nem tudja terményeit el-a helyezni. Nincsen megfelelő exportpiacunk és nincsen megfelelő exportszervezetünk. A magyar ipar és kereskedelem versenyképes csak akkor lesz, ha a közterheket leszállítjuk, ha a hitelproblémát megoldjak. Változtatni kell az ország belső helyzetén, hogy exportálni tudjunk. A javaslatot nem fogadja el. Wolff Károly: A tarifapolitika folytonosságát hangoztatta az export szempontjából. Hangoztatta, hogy a mai nehéz gazdasági helyzetünkben a kereskedelmi szerződések miijen fontosak. Az Olaszországgal kötött szerződést üdvözli azért mert három- évre fixirozza ) resbedelmi viszonyunkat az olasz állammal. A trianoni szerződés a régi Magyarország helyén agrárállamot kreált, akkor rá kell szorítanunk most a békediktatorokat, hogy ennek a mezőgazdasági államnak a létét biztosítsák. A gyümölcskivitelről Beszél ezután. Ausztriában örömmel vennék a sok magyar árut, de aZ rosszul van csomagolva és megromlik, mire odaér. Meg kell tehát oi^anizální 'az exportot A' borkérdésben konkrét intézkedéseket vár a borászati kultura megvédésére. Meskó Zoltán: Külföldi bort hoznak be. Forrjon a torkán, aid issza. Wolff Károly a javaslatot elfogadja. Gralz Gusztáv hangoztatta, hogy vannak gazdasági bajok, a jövőt azonban nem látja sötétnek. A gazdasági bajok minden okát fel kell deríteni. Az egyik ok a trianoni szerződés, amely nemcsak megszükifcetfce, de meg is rontotta e területen a gazdasági piacot. Egyéb okok is vannak. Nemcsak a magyar gazdasági terület zsugorodott össze, de elvesztettük azt az exportpiacunkat, ahova áruink háromnegyedrészét vámmentesen vihettük ki. A politikai ellenségeskedés szétrombolja a közgazdaság összekötő útjait. Az elvesztett külföldi piacok helyett a távolabbi külföldön kell áruink számára elhelyezkedést találni. Ha az ország belső produktivitása aktiv, akkor ebből nem lehet arra következtetni, hofiy gazdasá-