Délmagyarország, 1928. november (4. évfolyam, 248-271. szám)

1928-11-21 / 263. szám

OEtMAGYARORSZXCr Í928T lövem^r 2T7 Az olasz szerződési tárgyalta a Budapest, november 20. A képviselőház keddi Ülését néhány perccel fél 11 óra után nyitotta meg Zsitvay Tibor elnök. Miután harmadszori olvasásban elfogadták a legutóbbi ülésen letárgyalt javaslatokat, az Olaszországgal kötöit kerestedelmi és hajózási szerződés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalását folytatták. Roflienstein Mór volt az első szónok, aki a saerződés megkötésének mikéntjét kifogásolja. A kormány előbb biztosítson a magyar áru számára piacot a külföldön, csak azután gondoskodjék szerződésekről. A javaslatot nem fogadja el. Nenbauer Ferenc: A kereskedelmi mérleg tapasztalatai arra késztetik, hogy elfogadja a javaslatot. Gazdasági kérdésekben nincs barátság, át kell térnünk a rekompenzáció álláspontjára. Malasits Géza: Az olasz orientáció politikailag semmi eredményt nem hozott, gazdaságilag pedig hátrányos volt. Mayer János földművelésügyi miniszter kél törvényjavaslatot terje$zt be. Az egyik a bor előállításáról szóló törvénycikk módosítása, a másik a mezőgazdasági rádiójelentések közhírré való lételére vonatkozik. Bogya János a javaslatot elfogadja. Fábián Béla az idő előrehaladottságára való tekintettel kéri beszédének elhalasztását, amihez a Ház hozzájárul. Az interpellációs könyv felolvasása után az ülés háromnegyed kettőkor ért véget. A millsladfi dráma elevenedett meg a fölényesen tagadó Erdélyi Béla btinpörének keddi tárgyalásán Budapest, november 20. A nagy tárgyalás második napja. Gál Jenő védő zárt tárgyalást kér. Azt mondja, hogy Erdélyi családi vonatkozású intimitásokról fog vallani. Schadl elnök elrendeli a zárt tárgyalást. Negyedóráig tartott a zárt tárgyalás. Utána Schadl elnök maga elé szólítja Erdélyi Bélát, aki megtörtnek látszik, arcán ideges ráncok jelentkeznek. Schadl elnök a hamis váltók dolgának firtatásával kezdi a kérdéseket. Amig a váltóról folyik a szó a tárgyalóteremben, belép Minich és Kenyeres törvényszéki orvosprofesszor. A hamis váltók dolga után Erdélyi elmondja, hogy julius 20-lg együtt akartak maradni Millstattban ér. azután ő Rómába akart utazni. Az elnök megjegyzi, hogy Erdélyi csúnyán viselkedett feleségével Millstattban. Tanuk vallják, hogy sokszor megverte. — Csak kétszer vertem meg — mondja Erdélyi. — Tanuk vaallják, hogy maga fojtogatta, ütötte, verte, tépte, marta Forgács Annát. Mi történt egyszer Millstattban, a fürdőkabinban? — Néni igaz, nem igaz — ismétli Erdélyi, de egy szóval sem mondja, hogy mi történt a kabinban. Most azokról a levelekről faggatja az elnök, amelyeket Millstattból irt hitelezőinek. — Nagyon feltűnő, hogy maga ezekben a Jtevelckben pontosan augusztus 23-ára és 25-ére ígérte a váltók kifizetését — mondja Schadl elnök. Forgács Anna augusztus 24 halt meg és ön mingyárt fellépett biztosítási igényével. — Nincs ebben semmi réjtélyesség — szól Erdélyi dühösen. Következik a gyilkosság tárgyalása. Erdélyi egyre izgatottabban belefog augusztus 20-ika történetének elmondásába. — Azon a végzetes 20-án, szombaton, én ós Anna sétálni mentünk. Megnéztük a vízesést a Kanzelböl. Innen tovább vezet az ut Bellachba. Ezen akartunk menni. Meg is indultunk, hátha az uton találkozunk ismerősökkel. — Milyen volt az ut? — Korlát volt egy darabon, mert az ut nagyon kanyargós. De nem gondoltuk, hogy veszélyes, fin mentem a baloldalon. — Szóval maga ment a biztosabb oldalon, • szól az elnök. — Most arról beszéljen, hogy történt a zuhanás. Erdélyi nyugodtan felel: — Egyszerre csak láttam, hogy Anna lezuhan. Eltűnik a szemem elül. Béla! — sikoltotta és aztán nem is láttam többé. Leesett. Egész testével zuhant előre, csak azt tudom, hogy eltűnt. Erdélyi egyre idegesebben felelget ochaál elnöknek, egyre arrogánsabb hangon feleselget és minden tanúvallomást hazudnak bélyegez. — Most azt mondja meg, mit csinált ön a lezuhanás után? — Én utánakaptam Annának, de gyorsan zuhant. — Olyan szélén mentek önök az útnak, hogy Annának le kellett esnie? — kérdi Schadl elnök. -- Nem mentünk a szélén, de Anna kilépett, azért esett le. — Miért kellett kilépnie? Ott elég hely volt arra, hogy menjenek. — Kérem elnök ur, — kiáltja Erdélyi izgatottan —, ha én le akartam volna lökni Annát, ledobhattam volna a kilátóról, ami 60—80 méter magas. Erdélyi bőbeszédűen elmondja, hogy mit tett Anna lezuhanása után. Lefutott az uton, beszaladt egy házba, ott nem talált senkit, tovább rohant, a falu közelében végre találkozott egy biciklistával, akit orvosért, kocsiért, segítségért, csendőrért küldött. Aztán megindultak visszafelé és a falu szélén szembe iött velük Anna egy parasztra támasz<= kodva. Amikor meglátta, kiugrott az autóból és karjaiban vitte föl a hotelbe. Forgács Anna férje egyre izgatottabban válaszol az elnök kérdéseire, minél jobban közelednek ezek a kérdések a halál, a — gyilkosság pillanatához, annál izgatóttabbak a válaszok. Elmondja, hogy Annát lefektették, orvost hivtak hozzá, aki megvizsgálta és nem találta komolynak állapotát. Erdélyi önmagának íratott veronait és abból beadott Annának is. Anna másnap estefelé rosszabbul érezte magát, a füle mögötti daganatot fájlalta és Ady-verseket szavalt. Aztán elaludtak mind a ketten. Kedden délelőtt 10 órakor ébredt, Anna még aludt. Erdélyi lement a strandra. Az orvosnak, aki meg akarta látogatni betegét, azt mondta, hogy ne zavarja, mert alszik. De azt nem mondta meg, hogy a verónáitól alszik. — Anna egész nap aludt. Csak éjszaka ébredt fel. — Bétuskám, én érzem — mondta az urának —, meg fogok halni. — Ne beszélj ilyet. Fordulj be és aludj. Nincs neked semmi bajod. Másnap reggel Erdélyi ismét lement a strandra Gáldyval. Amikor hazamentek, Gáldy lépett először a szobába és látta, hogy Anna viaszfehér, mozdulatlan arcán egy légy van. —Jaj Istenem, az Anna! — kiáltotta. Anna akkor már halolt volt. Pichler doktor, a kezelőorvos vizsgálta meg és megállapította, hogy könnyű halála volt. Erdélyi ugyanaznap délután sürgönyöket irt. Négy sürgöny közül kettőt, ügyben. váltóAZ éjjeli szekrényen lévő orvosságokkal együtt a veronált is leszórta. A szobalánynak odaajándékozta a halóit asszony piperecikkeit és a — sálat. Az elnök utasítására a teremszolga behozza a bűnjelként őrzött selyemsálat. A gyűrött sálat Schadl elnök Erdélyi arca elé tartja és kérdi: — Milől gyűrődött össze ez a sál? Erdélyi merev szemmel néz a gyűrött sálra és alig hallhatóan mondja: — Klagenfurtban... — Nem Klagenfurtban gyűrődött össze, hanem — Millstattban. Az a gyanú, hogy on ezzel a sállat fojtotta meg Forgács Annát. Erdélyi magához tér és kétségbeesetten tiltakozik. Majd fölényesen elismeri, hogy felesége halála napján egy trafikban közömbösen újságolta el »az asszony« halálát, mert hát ő »nem egy siró gyerek, aki odaáll a publikum elé és mellét verve bőg«. Forgács Anna temetését pedig azért sürgette, mert nem akarta, hogy felesége szülei sokáig együtt legyenek a halottal. Schadl elnök félretolja az iratokat, felemeli fejét és harsány hangon kérdi: — Szóval tagadja, hogy ledobta volna Forgács Annál a szikláról. — Tagadom! — kiáltja Erdélyi olyan hangon, hogy zug az egész terem. — Tagadja, hogy megmérgezte? — Tagadom. — Tagadja, hogy megfojtottaf — Tagadom! — kiáltja harmadszor is Erdélyi. Később közömbösen megnézi azokat a fényképeket is, amelyek a halott Forgács Annáról készültek. — Kívánja még kiegészíteni vallomását — kérdi az elnök. — Majd később — feleli Erdélyi és ezzel véget is ér kihallgatása. A törvényszék ezután a bünpör többi vádlottjait, Dánielszky Miklósi, Borsos Ferencet és Filó Józsefet hallgatta ki a hamis váltók ügyében, majd a tárgyalás folytatását csütörtökre halasztotta. 12 millió kinaif éhingség fenyeget Páris, november 20. Pekingből jelentik, hogy a nemzatközi segélybizottság véleménye szerint mintegy 12,000.000 kinait éhínség fenyeget. Az éhínség főleg Közép- és Dél-Kinában fog erős méreteket ölteni. Nincs kizárva, hogy az ínséges lakosság száma a 20,000.000 főt is el fogja érni. „flvasg&oronareniies rendőrtiszt" Szász Elek bünpürének tárgyalása Budapest, november 20. A keddi második napon is élénk érdeklődés mellett tárgyalja a büntetőtörvényszék Szemák-tanácsa Szász Elek volt rendőrkapitány, a rendőrség háziétkezdéje vezetőjének sorozatos sikkasztási ügyét A keddi tárgyalás Szász Elek további kihallgatásával kezdődött, majd beszólítják a terembe a pör másodrendű vádlottját, dr. Leidl Henriket, az Akna Rt. igazgatóját. Kijelenti, hogy nem érzi magát bűnösnek, a kereskedelmi szokások szerint bonyolította le az üzleteket. Három bonról tesz említést, amibet Szász Etek a szénkiváltások alkalmával többszöri sürge. tés dacára sem ktitdöH vissza. Az elnök megjegyzi erre, hogy nem járt el kereskedelmi gondossággal, amikor ezeket a bonokat nem szerezte vissza. — Én Szísz Elekben vaskoronarendes rendőr, tiízleí és magát a rendőrséget láttam, léhát föltétlen megbíztam benne, — válaszolja dr. LeidL A bíróság a tárgyalás folytatását szerdára ha. lasz tolta.