Délmagyarország, 1928. november (4. évfolyam, 248-271. szám)
1928-11-18 / 261. szám
SZEGED.- SzerUe^ség: Somogyi uc« Vasárnap, 1928 november 18 22.X.cm Telefon: 13—33.'KJod6hlvnlol, MlcaönkönyvíAr és Jegyiroda : Aradi ncco S. Telefon: 306. ^ Nyomda: LSw Lipót ucca 19. Telefon: 16—34. «»«»«» IV- évfolyam 261. szám HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség é» klndóhlvntol: Andrássy ucca 25. Telefon: 49. szám. « » « » « » « » « » ^iMBB^wfMiwraBMWEBw^ i ii^miwiWB—iiwiiiiiiiii I IUJIU. ElOIlzelésI Ara havonta 3-20 vidéken é» a fővárosban 3-60. klllftlIdlSn 6-40 peng». Egye* szAra 16. vasAr- 6s Ünnepnap 24 fillér A2 egység a Trianonba való belenyugvást és nincs az a világnézet, amelyik ne követelné a leggyalázatosabb békediktátum revízióját. Tartozhatunk különböző pólusokhoz, de az egyenlítője mindnyájunknak az a vonal, amely elszakított vércinket egyesíti velünk. Ez éppen ugy nem politika és nem világnézet dolga, mint az, hogy szeretjük az édesanyánkat, talán a magunk eleténél is jobban s a revízió minden magyar embernek egyszerre szívügye és életföltétele. Jobb lett volna, ha erről hamarább meggyőzzük a népek hazáját, a nagy világot, amely ellenségekből és hideg közönyösekből áll s jó lenne, ha azt az egységet, amelynek napjává a november 18-at választottuk, nem csupán tüntetés gyanánt mutogatnánk az ellenséges indulatnak és a közönynek. A magyar irredenta, magunk közt bevallhatjuk, eddig nem olyan volt, amilyennek lennie kellett volna, mert szavakban élte ki ma^át, amelyek annál súlytalanabbak, minél öblösebb szájból hangzanak és a magyar irredentát a magunk szemében is kompromittálták megfehetős súlyosan azok a kufárok, akik kereseti és érvényesülési lehetőséget láttak benne és csak azt látták. Már pedig amit magunk se veszünk komolyan, azzal nem lehet gondolkozóba ejteni az idegen világot s nyilván ezért nem volt eddig komoly foganatja a magyar irredentának, amelyet inkább elkoptattak, mint megfényesitettek az évek. A fordulat csak ugy fog bekövetkezni, ha a nemzeti egységet nemcsak egy tiapra tesszük a kirakatba, hanem megőrizzük akkorára is, mikor a külföld a maga jószántából figyel bennünket s az ünnep fehér kalácsával mindennaDi kenvér eva| nánt élünk. Sorra lemondanak Franciaország népszövetségi delegátusai CBudapesti tudósítónk telefonjelentése.) Pórisból jelentik: Az általános szakszervezeti szövetség iőlitkára, Jouhoaux levelei intézeti Briand külügyminiszterhez és bejelenti, hogy lemond a francia népszövetségi delegáció' ban viselt munkaügyi szakértőt tisztségéről. Politikai körökben ugy tudják, hogy Paul Boncour és Jouhoaux példáját rövidesen Labrousse radikális szenátor is követni fogja. Briand ma délelőtt tárgyalt ebben az ügyben Poincaré miniszterelnökkel és megvitatfák a lemondásök következtében előállott helyzetet. A lemondások nagy eikedvetlene* dést okozlak a kamara folyosóján és még a jobboldali képviselők is ugy vélik, hogy a lemondott delegátasok távozása pótolhatatlan . veszteséget jelent Franciaország népszövetI ségi képviselete számára. Erdélyi Béla fölényesen tagad és a váltóhamisításokkal feleségét vádolja Estélyi ruhás hölgyek, monoklis férfiak a millsíadtí tragédia tárgyalásán örüljünk neki, hogy a Trianon ellen való tüntető ünnep egységes magyar nemzetet mutat a világnak és ne keressük, hogy ez az egység egy kicsit megkésett, örüljünk neki, •hogy elmultak azok az idők, mikor monopólium volt a nemzeti fájdalom és a feltámadásban váló hit és magyar emberek tiltották «1 a magyar embereket a babiloni vizektől, «melyeknek árja a világ legelhagyatottabb népének keserű könnyeit hömpölygette az emberi szolidaritás óceánjába. Felejtsük el, hogy sók minden másképp lehetett volna, ha az ország ellenségtől való megcsonkítását egy öncsonkítás is nem követi, amely nem példátlan ugyan a történelemben, mert a Jiáboruvesztett országoknak rendesen egy belső háborún is át kell esni, de ezeket a belső széthasadásokat az életösztön gyors békekötéssel szokta összeforrasztani. Minálunk tovább tartott a belső háború, mint a külső és azt lehet mondani, majdnem többet ártott a fejvesztettség, mint az ország testének megszabHalása. Ha idejében észretérünk, talán sikerül egy-egy testrészt visszaforrasrtani a még friss vértől mosott sebhelyre. Volt néhány alkalom, amelynek az üstökébe kapaszkodhattunk volna, ha a kezünk nem azzal van elfoglalva, hogy egymást torkolásszuk és egymás vérét ontsuk. Még a gyűlölet kénköves pusztáiban hajkurásztuk egymást, egyre messzebb kerültünk azoktól az oázisoktól, amelyekben megfúrhattuk volna a jövendő kútjait és mig egymás szájából akartuk kiszedni a nyomorúság 1kenyerét, időt engedtünk azoknak, akiknek Trianon odaítélte az ebek harmincadjára juttatott országot, hogy erősen belemarhassák magukat a sokáig bizonytalannak érzett koncba. Nincs miért elébe vágni a történelemnek és szemrehányást tenni azoknak, akiket oly irtózatos felelősség terhel az elherdált magyar esztendőkért, hogy alakjuk liliputivá törpül a felelősség dimenziói mellett s akiket nyilván éppen ezért észrevétlenül futni hagy a történelem is, mint ahogy a tüskerózsa züllött bóbitáit nyilvántartás nélkül sodorja a szél a semmibe. Sok buborék, amely égi testnek hirdette magát a magyar firmamentumon, szét is pukkant már és sok fényoszlopról, amelyben örök tüzet láttak a naivak és elbolonditottak, kiderült, hogy csak mocsárgáz volt a rothadó láp fölött örüljünk, hogy megtisztult tőlük a levegő, örüljünk, hogy senkit se csalogatnak már hinárba s hogy végre szilárd talajon lát bennünket a világ legalább ezen az egyetlen egy napon, amelyet arra választottunk ki, hogy csakugyan ránk nézzen a világ és lásson itt egy egységes népet, amely egy a keserűségében, az eiszánásában, a reményében, a hitében, az akaratában. Bizonyosan jobb lett volna, ha sokkai előbb eloszlik a belső küzdelem pora és füstje s a magyarság ellenségei nem hazudhatják alája azt, ami nincs és soha nem is volt alatta. Itt vannak pártok, mint minden országban vannak és szembe állnak egymással világnézetek, amelyeknek harca nem élesebb, mint másfelé, legfeljebb amelyik fölébe kerekedett a másiknak, az kíméletlenebb a leteperttel szemben, mint az a nyugaton szokásos. D^ a legkeserűbb belső küzdelmek során se volt soha párt, amely programpontjának vallotta volna (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') A budapesti törvényszék Schadl-tanácsaszombaton kezdte meg Erdélyi Béla n§gy érdeklődéssel várt bünpörének tárgyalását. A törvényszék hatalmas esküdtszéki terme zsúfolásig megtelt ar. érdeklődő estélyiruhás hölgyekkel, monoklis férfiakkal, akik ugy néztek a mosolygós arcú Erdélyi Bélára, mint valami fölényes olimpikonra, vagy filmsztárra. A tárgyalás megnyitása után dr. Gál Jenő védő esküdtszékel kért az üay letárgyaldsára, mert véleménye szerint az a tőrvény, amely az esküdtszékek működését felfüggesztette, már nincsen érvényben. A törvényszék azonban a kérelmet elutasította és megkezdte a tárgyalást. Következelt a vádirat ismertetése. Az ügyészség gyilkosság bűntettének kísérletével, gyilkosság bűntettével, 28 rendbeli magánokirathamisítással, 5 rendbeli közokirathamisitással és kétrendbeli csalás bűntettével vádolja néhai Forgács Anna férjét. Vádat emel az ügyészség Borsos Ferenc magánhivatalnok ellen, i Filó József magántisztviselő ellen, Gerencsér ! József iocszicorló elleti és Daniclszky Miklós í magántisztviselő ellen csalás, magánokirathamisitás címén. A bíróság először Erdélyi Bélát hallgatja ki. Erdélyi pattogó hangon jelenti ki, hogy, eddig tett összes vallomásait visszavonja, nem ismer el semmit sem, tagadja, hogy doktori diplomáját hamisította volna és feleségét vádolja meg a váltók hamisításával Elismerte, hogy feleségét többször megverte,máz menyasszonykorában is. Azután elmondja házassága történetét Nagyon szerette Forgács Annát. Szülei nem tudtak róla, hogy házasságot kötöttek, csak utólag tudták meg. Nem a hááassági levél kötötte őket össze, hanem benső kapcsolat. Anyagi bázisa nem volt a házassághoz, az volt a terve, hogy Olaszországba megy vállalkozónak és az üzletekre szerzendő pénzekből fizeti ki. l súlyos adósságait. Ezután a kölcsönös életbiztosítás dolgát firtatja Schadl elnök. Erdélyi válaszai határozottak és gyorsak, bár látszik rajta, hogy i minden szavára vigyáz, minden betűt meg> gondol. Elmondja, hogy a kölcsönös életbizí tositásra barátai beszélték rá.
