Délmagyarország, 1928. november (4. évfolyam, 248-271. szám)

1928-11-04 / 249. szám

lirjK nowrnber 4. TW—lTWTn—nir-r—ir^ DÍEOT VG YAWRSZXI? 3 «WfflEI A rendőrség klakarfa toIoncoUalm a Kenderfonógyár nem szegedi Illetőségű sztrájkoló munkásait , Dr. Buócz Béla renűőrfőíanácsos és Láier Dezső nyilaikozaia (A. Délmagijarország munkatársától.') Pénleken délelőtt dr. Buócz Béla rendőrfőtanácsos magához kérette Wimmer Fülöp vezérigazgatót és L,ájer Dezső párttitkárt, hogy a kendergyári sztrájk jelenlegi helyzetéről informálódjon. A kapitányság vezetője több mint egy órán át tárgyalt a gyárigazgatóval és a i munkások vezetőjével, majd fogadta a Délmagyarország munkatársát, akinek a sztrájkkal kapcsolatos ujabb rendőri intézkedésekről a következőket mondotta: — Wimmer Fülöp és Lájer Dezső kérésemre feltárták előttem a jelenlegi helyzetet Én mindkét fél álláspontját meghallgattam és kijelenteltem előttük, hogy a sztrájkkal kapcsolatban a munka szabadságát minden körülmények között biztosítom. Aki dolgozni akar, nyugodtan dolgozhat és nem kell félnie a sztrájkolok esetleges terrorjától. A múltkori sajnálatos két esethez hasonlót, amikor is a sztrájkoló munkások két dolgozni akaró munkást tettleg is bántalmaztak, nem fogok eltűrni és minden erőmmel megakadályozom, hogy a sztrájk hullámai az ucca békéjét veszélyezílessék. „ — Ezért elhatároztam, hogy a nem szegedi illetőségű sztrájkoló és dolgozni nem akaró munkásokat eltávolítom a városból. Már intézkedtem is. Beszereztük a sztrájkoló munkások személyi adatait és ezek után megállapítjuk, hogy a munkások közül hány nem szegedi illetőségű. A nem szegedi illetőségű munkásak tolonceljárás alá kerülnek. , Dr. Buócz Béla rendőrfőtanácsos nyilatkozatával kapcsolatban kérdést intéztünk Lájer (Dezső párttitkárhoz, aki kérdésünkre a körvetkezőket válaszolta: . — Szinte példátlanul áll a rendőrfőtanácsos ur intézkedése, mert az egyet jelent a jogos követelésük miatt sztrájkba kényszeritett Bem szegedi illetőségű munkásoknak a közveszélyes munkakerülőkkel egyforma elbánás alá vonásával. A sztrájkoló munkások dolgoztak és Öolgozni akarnak, tekintet nélkül arra,, hogy munkát a Szegedi Kenderfonógyárban vagy másutt kapnak-e. Más munkahelyen való elhelyezkedésükben azonban megakadályozná őket a Munkaadók Szövetségének szokásos intézkedése, mert a sztrájkoló munkásokat fekete listára helyezik, ami abból áll, hogy őket más munkáltatóknak nem szabad alkalmazni. Egyébként a sztrájk egész ideje alatt egyetlen esetben sem fordult elő, hogy a sztrájkoló munkások a köz-, vagy magánvagyon ellen a legkisebb vétséget is elkövették volna Azt az incidenst pedig, amely a sztrájkolők és két szrtájktörő munkás között megtörtént, nem szabad a sztrájkoló munkások rovására irni, annál kevésbé, mert a keddi napon tartott gyűlésen a vezetőség nyomatékosan felhívta a sztrájkoló munkásokat, hogy tartózkodjanak hasonló cselekmények elkövetésétől és azóta ilyen nem is tőrtént Hogy a sztrájktörő munkások állandóan arról panaszkodnak^ hogy őket a sztrájkoló munkásság akár szóval is fenyegeti, érthető, de igaznak nem fogadható el. Tudják ők, hogy sztrájktörő munkájukkal súlyosan vétenek a munkásérdekek ellen, lelkiismeretük tehát nem nyugodt és abból fakadnak alaptalan panaszaik. — A vezetőség ezentúl is minden erejével azon lesz, hogy a sztrájknak további folyása is abban a mederben maradjon, ami a helyzet megjavításához vezet és tartózkodjanak a munkások minden olyan cselekménytől, amely a közönség eddig tapasztalt rokonszenvét veszélyeztetné, vagy kockáztatná. A sztrájkoló munkások pedig el vannak tökélve, hogy harcukat folytatják mindaddig, amig azt az eredményt el nem érik, amelynek megtagadása miatt sztrájkba kényszerültek. TOLDI a legjobb magyar gyártmányú W^locii gépselyem gyártják Mez, Vaier és Fial, Nagyatád gyári raktár £01 Pollik Testvéreknél Csekonics u. és Széchenyi fér. Tolsíoj Leó Greta Garbó val a jövő hét eseménye a Belváros! Moziban Mófelszílamüsi tárgyalások az I. számú adófelszólamlási bizottság, amely a pénzügyíga*gatóság II. emelet, 58. számú helyiségében tárgyal, az 1928. évi kereseti, jövedelmi és vagyonadók kivetése ellen beadott felebbezések közül november 5-én a következőket tárgyalja: Horváth Julía varrónő, Csongrádi-sugárut 7b. Csányi Mária varrónő, Bécsi-körut 33. Csillag Mária női szabó, Fcketesas-ucca 19. Mészáros Dezsőné varrónő, Petőfi Sándor-sugárut 40. Mészáros Dezsőné, Petőfi Sándor-sugárut 40. (1926. évi.) Bran. denburg Emma női szabó, Iskola-ucca 29. Molnár Aranka varrónő, Árbóc-ucca 3. Bosenfeld Margit női szabó, Arany János-ucca 11. Kassovitz Aranka női szabó, Felsőtiszapart 22. Özv. Lakatos Istvánné női szabó, Petőfi Sándor-sugárnt 40. Tőrök Lajosné női szabó, Méreí-ucca 18. Özv. Matyói: Károlyné, Méreí-ucca 18. Szedresi György női szabó, Szentmihály-ucca 4. özv. Opre Kálmánná női szabó, Báró Jősika-ucca 35. Tóth László női szabó, Felsőtiszapart 22. Alth Gizella női szabó, Széchenyi-tér 7. Wigner Mihályné női szabó, Vitéz-ucca 16. Turcsányi Béla női szabó, Tisza Lajoskörut 74. Friedmann Teréz női szabó, Kálváriaucca 19. Garai Emil cukorkakereskedő, Kelemenucca 7. Wigner Géza női szabó, Kárász-ucca 6a. Kertész József női szabó, Attila-ucca 3. Geizler Márton és társa szappanos, Szentháromság-ucca 11. Özv. Kálmán Zsigmondné szállító, Tisza Lajoskörut 34. November G-án: Kis Bosznai Imre szíjgyártó, Kálvária-ucca 24. Menyhei Mihály szikvízgyártó, Kossuth Lajos-sugárut 20. Komócsin Béla szikvízgyártó, Iskola-ucca 23. Szabó Antal címfestő, Tündér-ucca 29. (1923. évi.) Nagy Pál címfestő, Kárász-ucca 15. Méhes és Privínszki szűcs, Széchenyi-tér 6. Jedlicska Ferenc talicskakészitő, Báró Jósika-ucca 11. Vass Andrásné téglagyáros, Rókusi feketeföldek 38. Tóth András villanyszerelő, Bocskai-ucca 3. (1926. évi.) Kroó Jánosné bazáros, Petőfi Sándor-sugárut iemberek adták a keze alá a gyereküket, akik meszSzilették vagy drágálották az igazi iskolát. A Kese kalapos iskolájában nem kellett se könyv, se irka. A kalapos az ajtaja felső felére fölirta krétával az ábécét s a gyerek addig rajzolgatta őket az alsó felére, mig egészen Írástudóvá nem vált bele. Meg lehetett tanulni minden betűt, csak az ipszilont nem. Arról azt tartotta a kalapos, hogy az nem magyar betű és azt nem is tanította. Aki az 6 iskolájában nevelkedett tudósá, azt arról lehetett megismerni, hogy mindent i-vel irt, amit más fendes ember ipszilonnal. Az ő diákjai nem azt kérdezték egymástól, hogy vagy, hanem azt: hogi vagif j Én azonban nem találtam szép játéknak sem az egyik iskolát, sem a másikat Mire való az iskola? A sárgarigók se járnak iskolába, a gyíkok se járnak, mégis egészen jól megélnek. Az édes apám se járt iskolába, mégis olyan madarat tud cifrázni a subára, hogy majd megszólal. Aztán beg Messzi Gyurka mesélt nekem mindenféle hites királyfiakról, de azt egyikről sem mondta, hogy tákolába járt volna. Azok mind jeles vitézek voltak, ugy vagdosták le a sárkányok fejét, mint én a vadmákokét, de azt sose hallottam, hogy olvastak volna, vagy irtak volna. Hiszen olvasni olvas íz ember, mikor megolvassa, hogy hányat szól a kakuk, va*y, hogy hány tojás van a vércse fészekben, de azért ugyan nem érdemes iskolába járűi. írni is ír az ember a szücskrétával a láda tetejére, vagy sárga földdel a ház falára mindenféle szép lovakat, huszárokat, akasztott embereket, íe annak mindnyájának van értelme. Hanem mindenféle kriksz-krakszokat firkálni, amik semmihez se hasonlítanak a világon, ugyan mire való Ilyen bolondságokat csinálni? VSzeretném, ha ember íenne belőled gyerekem, rezzentett ki apám abból a nagy hallgatagságból, amibe beleestem, mig ezeket elgondoltam. — Az is leszek édes apám, — feleltem rá hirtelen, de aztán jobbnak láttam lenyelni a többit, amit mondani akartam. Hogy ember lesz én belőlem, nem is kicsi. Címeres nagy ur, ország bírója! Csak én egyszer nyomára jöjjek azoknak a kincseknek, amiknek a bűbájos Küsmödi a tudója. Persze a Küsmödi kincsei meg nem menthettek volna engem a Kese kalapos iskolamühelyétől. ha drága jó édes anyám meg nem ment De ő az ölébe húzott és megcirókálta a bozontomat. — De ilyen télben nem adom ám ki szegénykémet a házból. Gyenge virágszálam, dehogy eresztem ki ebbe a vad időbe! Tél fagyában, hófúvásban botorkálni, hogy engedhetnémI Hóban elbukna, jégen elcsúszhatna, rossz gyerekek megkergethetnék, kutyák megszaggathatnák. Kese kalapos tudományát nyáron is megtalálhatja. Aztán meg annyit én is tudok, mint az a vén szeleburdi. Ne félj, kincsecském, ugy megtanítalak én téged irni, olvasni, hogy püspökkorodban se felejted el! — No azt megnézzük — nevette el magát édes apám. Én magam is azt gondoltam, hogy no azt szeretném látni, mikor énbelőlem szülém tudós embert csinál. Hát pedig azt csinált Olyan fortélyt eszelt ki, amilyen csak anyaszivektől telik. Akárhogy fütöttük a búbost, a malomszoba ablaka egész télen át ki nem engedett. S az a befagyott ablak volt az én szobatáblám, édes anyám gyűrűs ujja rajta a palavessző. Lesz-e valaha a világon gyémántból faragott Íróvessző, amely drágább lehetne a munüában megbarnult, jeges vizekben megvörösödött, éles szelektől reszelősre fujt vézna ujjnál, mely sütés, főzés, mosás, mosogatás után fáradhatatlanul kopogott a jégvirágos üvegen? És lesz-e valaha a világon szépirómester, aki utánozni tudná azokat az ide-oda csúszkáló, hol hanyattvágódó, hol orrahukó furcsa ákombákomokat, melyek korcsolyázó tündérkék szeszélyes lábanyomához hasonlítanak! Sokat sírtunk, sokat kacagtunk azon a télen. Voltak gonosz, makacs betűk, amelyek nem akartak szót fogadni tanítómesterünknek se és voltak kedves, derékv barátságos betűk, amiket az ' én ügyetlen ujjam is egyszerre elő tudott hívni. A >gc betűnek soha se fogom mebbocsátani azokat a könnyeket, melyek a világ legdrágább szeméből ontotta miatta. S az >0« betűre mindig ugy fogok gondolni, mint áldásra nyitott szájra. Ezt kedveltem legjobban, mert ez volt a legkönnyebb. Le tudtam irni a számmal is: csak rá kellett lehelnem egész közelről az ablakra. Egyszer ugyan odafagyott az orrom hegye, de édes apám megvigasztalt azzal, hogy marad abból elég, ha a fele lefagy is. A világból pedig csak annyit láttam ezen a télen, amennyit a jégbe karcolt betűkön keresztül látni lehetett. Fagyott madarakat a hóban. A Báró cigány rőzseszedő gyerekeit. Néha egy-egy ijedt nyulat Egyszer messziről az öreg Küsmödit is láttam egy nagy H betűnek a létrájában Azon az estén ezt a szót kapartam bele a jégvirágok mezejébe: KINCS. Édes apám odaállt mögém a meszessel, hogV jobban lássa, mit dolgozóm. A betűk árnyéka óriássá nyúlva vetődött ki a hóra s ugy reszketett a mécs lobogásában, mint valami varázsirás. — Tc, az S-et megfordítva irtad — kacagott édes ar>ám — n*zd, igy UP.I1 azt 'mi.