Délmagyarország, 1928. november (4. évfolyam, 248-271. szám)

1928-11-16 / 259. szám

SZEGED; Szcike$z<Os£g: Somogyi ucco 22. L cm. Teleion: Stölcsönkonyvt&r és Jegyiroda; Aradi axcca S.Telefon: 30Ö. ^ Nyomda: LSw U]HU ucca 19. Telelőn : 16—34. «»«»«» Péntek, 1928 november 16 ©OS IV. évfolyam 259. szám MAKÓ : SzerkewtAség és kiadóhivatal= Ur! ucca A. Teleion: 131. Szóm.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andróssy ucca 23. Telelőn: 49. szóm. « » «< » « » « » « » EZOflcelésl óra havonta 3-20 vidéken és a »városban 3-00, kUUSldHa 0-40 pengő. Egyes szóm ÍO, vasór- és Ünnepnap 24 fillér A Bánk bán Katona József, a legnagyobb magyar drámaíró egyetlen, remekének, a Bánk bánnak ügye ínég politikumnak is van olyan fontos, hogy lezen a helyen, komolyan és becsületesen foglalkozzunk vele. A Bánk bán nem csupán a legjobb magyar tragédia, nemzeti költészetünk disze és dicsősége, de ennél sokkal külömb és több, ez egy nagyszerű politikai telt, mint ahogy .Vörösmarty Mihály Zalán futását nevezte annak idején Toldy Ferenc és pedig (olyan politikai tett, amely messze túlélve korét, az örök aktualitás fényével és melegével ¡világit és hevit minden időkben. • 'Balsorsunk mai magyar éjjelében különös erővel és igazsággal ragyog ez a sötéten tündöklő drágaköve egy fájdalmas zseninek, egy i-fvéíeles lángésznek, aki huszonhárom esztendős fiatalságában p pusztába kiáltotta legmélyebb keserveinket és legmagasztosabb kívánságainkat A kecskeméti szegény takács fia a pesti hónapos szoba halavány gyertyavilága mellett csodálatos világossággal és bámulatos tisztasággal meglátta a magyar sorsot, amely Századok súlyával borul fölénk, a magyar "átkot, amely az égbe kiált, bár iszonyúan hallgat, a magyar tragédiát, amelynek hőse egy nemes & cűcső nép, amely lassan, de biztosan lefvérzik egy gondolaton. Ha semmi mást nem tett volna ez az ifjú éa boldogtalan pesti jurátus, mint hogy a halhatatlan élet lehelletét lehelte a büszke és szemérmes koldus Tiborc jobbágyi alakjába, akkor is múlhatatlan monumentumot állított volna az örökkévaló magyar parasztnak, a ¡dolgozónak és szenvedőnek, a kizsákmányöltnak és kitagadottnak, de ezen felül ez a fiatal kecskeméti fin egy shakespsarei mértékkel mérhető színjátékot is ajándékozott nemzetéinek, amely kissé későn és lassan kezdett ráeszmélni arra, hogy mit nyert e müvei és hogy kit veszített koránelkallódott és elpusztult szerkőjében. A Bánk bán sorsa is sirnivalóan magyar sors, a kolozsvári drámapályázatra vagy nem érkezett be, vagy, ha elkésve meg is jött, nem tünt föl a hivatalos dramaturgoknak, ökik a derék Tokodi János régesrégen hamvába holt darabjának, az elfelejtett Pártosság tüzének adták oda a gyér aranyakat A cenzúra nem engedte, hogy a világot jelentő deszkákon fölrobogjanak és fölvillanjanak a Bánk bán megrendítően igaz és megkapóan szép erzésviharai és gondolatlávái, a kecskeméti Szentháromság-temető sírjának örök világossága fényeskedett már az elpihent szerzőnek, amikor a színpadi lámpák fényében először jelent meg Magyarország nagyura, akinek tragikus tettéhez nem csekélyebb, mint bánki sértődés kívántatott. Való igaz, hogy e páratlanul álló remekmüíteí egy huszonhárom éves kezdő alkotta, aki addig bizonytalan léptekkel botorkált Kotzebue és Iffland bénitó és lesújtó hatása alatt Való igaz, hogy e nagyszerű alkotásnak hibái és hiányai is vannak, amelyeket már első bírálója, maga Vörösmarty. Mihály is jelzett és hogy ezek a hibák és hiányok egy lángész hibái és hiányai, aki még nem élt eleget és nem tanult meg mindent, aki forró ösztönét követve néha ingadozik és tévelyeg, aki szent lázában égve olykor dadog és egyszer-máskor megbicsaklik. Már most itt érkeztünk el ahoz, hogy Hcucsi Sándornak pártjára álljunk abíban a kétségtelenül legtisztább szándékú és legbecsületesebb törekvésű elhatározásában, amellyel a magyar színpadon teljes sikert akar juttatni ennek a nemzeti kincsünknek, amely kilencven esztendő óta ostromolja agyunkat és szivünket, de a tökéletes megértésnek és az abszolút behódolásnak bizonyos némi hijjávaL Nem arról van szó, hogy a Bánk bánt kiforgassák valójából, még arról se, hogy megfejeljék, avagy megtalpalják! Ha valaki, akkor Hevesi Sándor (aki nem csupán legkülömb vezetője az ország első müintézetének, de maga is legjobb dramatíkusaink egyike, az elmélet és a gyakorlat terén egyaránt) tudja és érzi, mit jelent nekünk ez a drága kincse népünknek, ha valaki, akkor ő az, aki egy jottányit se enged ebből a szentséges örökségből. De éppen Hevesi Sándor volt az, aki több, mint egy negyedszázada, a Dráma és színpad cimü úttörő bátorságú és eredetiségü könyvében meglepő biztossággal és készséggel mutatott rá a Bánk bán hibáira és hiányaira, amelyek ennek a külömben világirodalmi viszonylatokban is csakugyan titáni nagyságú tragédiának hatását még eddig minden időben csökkentették és bénították. Ezen segíteni, ha lehet, úgyszólván magyar becsületbeli kötelesség és ezért gáncsolni és bántani Hevesi Sándort, kissé furcsa és hebehurgya dolog. Magyar pénzen német színészekkel, német rendezővel magyar rapszódiát játszani, ez ellen nincs egyetlen szavuk se az illetékeseknek, de kigyót-békát kiáltanak arra, aki elég bátor és őszinte ahoz, hogy, egy magyar remeknek csorbáit kiköszörülje!: Talán a halhatatlan zseni mérhetetlen sikerétől félnek az élelmes kis élők, akiknek müveit nem lehet kiköszörülni, mert azok tökéletesen tökéletlenek! Románia huszonötmillió dollár kölcsönt kap valuíáfa stabilizálására A svéd gyufatroszl is kedvező ajánlatot lett Mánia Kormányának (Budapesti tucfósitónk telefon jelentése.) Bukarestből jelentik: A román kormány ma értesítést kapott az európai jegybankok párisi konferenciájától, hogy huszonötmillió dollár hitelt bocsájtanak a román kormány rendelkezésére a valuta stabilizálására és a stabilizált árfolyam fentartásának céljaira. Az Adevernl értesítése szerint a svéd gyufatröszt Is rendkívül kedvező feltételeket nyújtott, úgyhogy a gyufamonopolium bevételeiből minden nehézség nélkül fedezhető a svéd kölcsön kamataj azonkívül még az amortizációra is jutj , Titn'escn ma délelőtt hosszasan tárgyalt; Manfaival és elvállalta a román érdekek képviseletét a Népszövetség előtt este pedig visszautazott Londonba, az ottani román követség átvételére. Az egyik erdélyi lap érdekes interjút kőzöl VajdaYojvoda Sándortól, aki kijelentette, hogy a kormány a kisebbségi kérdést külön törvénnyel fogja rendezni, még pedig az 1928. éyi gyulafehérvári határozatoknak megfeMőfi^j A jobboldal tapssal, a közép közönnyel, baloldal közbeszólásokkaí fogadta Poincaré kormánynyilatkozatát Ü kamara illésén majdnem összeverekedtek a szocialisták a kommunistákkal (Budapesti tudósítónk telejonjeleniése.") Parisból jelentik: A kamara ma délutáni ülésén terjesztette elő Poincaré az uj kormányprogramot. Az uj kormány azzal a felhívással fordul minden köztársasági érzelmű hazafihoz — mondotta Poincaré —, hogy a kormány folytathassa és tető alá hozhassa az előző kormányok müvét. A kormány felkéri a kamarát, kezdje meg azonnal az 1929. évi költségvetési előirányzat tárgyalását, hogy a költségvetés legkésőbb 1928 deoember 31-ig törvényerőre emelkedhessen, mert ahoz, hogy az ország pénzügyei továbbra is stabilizált alapokon nyugodjanak, elkerülhetetlenül szükséges, hogy a költségvetés egyensúlyban legyen. Hangoztatta, hogy a szerzetes rendekre vonatkozó 70. és 71. szakaszt lényegesen módosították, ugyhogy most már azok is egyhangúan jóváhagyták, akik eredetileg súlyos kritikával illették a kormányt a szóbanforgo javaslat miatt. Majd a külpolitikai kérdésekkel foglalkozott Poincaré, mondván, hogy a kormány minden körülmények között biztosítani fogja az ország külső békéjét. Nagyjelentőségű tárgyalások vannak folyamatban, amelyektől Franciaország jövő sorsa függ. Arról van szu, hogy, véglegesen rendezni kell a jóvátételi, kérdést. Ahoz, hogy a kormány a küszöbön álló nemzetközi tárgyalásokon kellő tekintéllyel léphessen fel, elengedhetetlenül szükséges a kamara bizalma. A kovmnáynyűatkozatot zsúfolt padsorok hallgatták végig. Amikor Poincaré a szónoki emelvényre lépett, a jobbóldal tüntetőleg fapsóll, a Valóidat hideg közönnyel fogadta, u szélső baloldal pedig állandó közbeszólásokkal zavarta a miniszterelnököt,i A megindnló vitában először Vincent Anriol szociáldemokrata képviselő szólalt fel. Szerinte Poincaré örömmel ragadta meg az alkalmat, hogg kitessékelje kormányából a baloldali elemeket és újból á reakciós nemzeti blokkot juttassa uralomra. A kormánynyilatkozat által kilátásba helyezett engedmények nem egyebek taktikai manővernél és Poincaré j minden bizonnyal a kellő időben a bizalmi { kérdés felvetésével fogja terrorizálni a kamaI rát. hogy azután újból a régi reakciós meg.-