Délmagyarország, 1928. november (4. évfolyam, 248-271. szám)

1928-11-11 / 255. szám

1928 november Ii. WEOrAGYAUORSZÄG IS M Bélmagyaror&sság regénye f ¥» n'CYDBNCK: 31 Tekintetem azonnal egy halvány-arany fényben felcsillanó, szépen faragott rámára esett, mely egy többszörösen megvakult, zöld és foltos tükröt zárt körül. Közelebb léptem. Firenoei munka volt, a XII. századbál származott. Első pillanatban meglátszott, hogy rendkivül gondos, hozzáértő mester faragta Elragadó "»unka volt, megkívántam. »Ez is abból a küldeményből való, amelyről «tz imént beszéltem önnek«, mondta Lipotin és mellémlépett. »De ez a legértéktelenebb da.wabja.« »A tükörről beszél? Az tényleg...« *A keret se ér semmit«, mondta Lipotin. A lámpa halvány fényében zöldelő arcán hirtelen sárgásvörösen futott végig felfénylő cigarettájának egy fényhulláma. »A keret?...« kérdeztem habozva. Ugylátszik Lipotin nem tartja valódinak. Az ő dolga! ...De rögtön utána szégyen fogott el, amiért — ha csak egy pillanatra is — arra gondoltam, hogy kihasználom tévedését. SzeÖény ördög! Lipotin élesen figyelő tekintetet vetett rám. Vájjon észrevette, hogy elszégyeltsm magam? Érdekes: mintha csalódás tükröződött volna arcán. Barátságtalan, rejtélyes érzés fogott el. Dacosan ismételtem mag véleményemet. »A keret véleményem szerint jó munka.* »Jő munka, hogyne! De csak másolat! Szentpétervári másolat. Eredetijét évekkel ezelőtt Jussupoff hercegnek adtam eLc Habozva vizsgáltam a lámpa fényénél a rámát. Tudom, hogy a szentpétervári hamisítások elsőranguak. Az oroszok majdnem olyaa ügyesek ebben a munkában, mint a kínaiak! S mégis meg voltam győződve, hogy ez a keret valódi volt. Tovább vizsgálgattam s egy mesterien kifaragott virágszirom alatt véletlenül felfedeztem egy ismert íirenoei mester kézjegyét Gyűjtő-, vadászszenvedélyem hevesen, tiltakozott az ellen, hogy közöljem Lipotiuöal felfedezésemet. Ugy gondoltam, hpgv eleget teszek kötelességemnek, ha nem hallgatom el előle véleményemet. Becsületesen és határozottan azt mondtam tehát: » Ez a munka nem lehet hamisítás. Ahoz tuljó. Véleményem szerint a ráma valódi!« Lipotin bosszankodva vonogatta vállát. »Ha ez igaz, akkor Jussupoff herceg kapta meg a kópiát. Nem valószínű... De egyébként is mindegy, a herceg nekem az eredeti munka árát fizette ki. Jussupoff azóta egész gyűjteményével együtt eltűnt a föld színéről. Igv tehát a vita eldönthetetlen.« »És a tükör, amely nyilvánvalóan rég-' angol üvegből való?« kérdeztem. »A tükör valódi«, felelte Lipotin. A herceg modern velencei üveget vágatott a rámába, amelyet személyes használatára szánt. Egyébként is babonás volt; azt tartotta, hogy már tulsok ember nézegette magát ebben a tükörén, ami bajt hozhat.« »Tehát...« »Tehát megtarthatja, ha mulatságot szerez önnek tisztelt, jó uram. Nem érdemes az áráról beszélnünk.« »S ha mégis valódi lenne a ráma?« »Akkor is megkaptam már egyszer az árát érte. Akár valódi, akár hamis, engedje meg. hogy e hazámból jövő üdvözletet felajánljam önnek.« Ismerem az oroszok makacs természetét. Akár valódi volt, akár nem, el kellett fogadnom ajándékát, ha csak nem akartam meg- J sérteni. Mindenesetre jobb lesz, ha nem beszélünk többet róla; hátha utólagosan mégis bosszankodna, ha felfedezné tévedését. S igy jutottam ingyen egy barokk-kori elragadó fircncei mestermunkához. Magamban elhatároztam, hogy nagylelkű barátomat valahogy kárpótolni fogom; jó árat fogok adni valamilyen más darabjáért De amit aznap este mutatott nekem, nem érdekelt így szokott ez történni: az embernek ritkábban van alkalma egy nagylelkű elhatározását valóra váltani, mint egy önző ösztönének engedni. Félórával később némileg megszégyenülten, kivonultam a boltból, Lipotin ajándékával a hónam alatt s egy igérelet hagyva hátra, hogy a legközelebbi alkalommal igyekezni fogok kárpótolni őt ma esti hiábavaló fáradozásáért. Nyolc óra felé érkeztem haza s íróasztalomon csak egy rövid cédulát találtam, melyben régi házvezetőnőm arról értesített, hogy helyettese délután 6 órakor azzal a kéréssel jelent meg, hogy szolgálatába való lépését két órával, este 8 óráig halaszthassa, miután még több elintéznivalóját nem volt ideje befejezni Öreg házvezetőnőm este 7 órakor ment el, nem mulasztottam semmit, hogy nem tartózkodtam odahaza, sőt gondolom, elég jól kihasználtam Lipotínnál interregnumom idejét. Nyolc óra felé járt az idő, doktor Frommncnak tehát minden pillanatban meg kellett érkeznie. Alapjában véve rosszkedvű voltam Gertner barátom pontatlansága miatt; elhatároztam, hogy önvigasztalásomra mégegyszer meg fogom vizsgálni Lipotin ajándékát. Az öreg tükör a villanykörték kegyetlen fényében sem veszített semmit tökéletes szép1ségcből. Még a tengerzöld, több helyütt opálosan foltos üvegje is megnyerte Jets^ssemet; ugy csillogott ki az arany keretből, mint sgy mesterien csiszolt óriási smaragd. Különös varázst gyakorolt rám ez« tükör; magam mellé állítottam Íróasztalomra s kissé A MOST MEGJELENT, . Tíö RECEPTET TARTALMAZÓ.... ŐZ|£P KÉPEKKEL ILLU5ZTRA1J IS ÖETKER-FÉLE RECEPTKÖNYVET ÁRA 30 FILLÉR tünk, élénken s, megszakítás nélkül beszélgettünk egymással közös multunkról; igy történt, hogy alig figyeltem utunk s hazaérkezésünk közelebbi, kisebb fontosságú részleteire: arra, UJ^iMj OUILUIIUU. UUIUU.UUUUUO ÜI^V . AUÍlilCUUl, IHttUU lUULUMd^U 1 CÖ/ÜJCU^irC. SllXcX, fáradtan^ álmodozva elmerültem ezüstösen csil- j hogy melyikünk fizette ki a kocsit, hogy kí logó, tengerzöld mélyének titokzatosságába. • nyitott ajtót, stb. Mindez úgyszólván gépiesen, S hirtefen ugy éreztem, mintha nem szobámban ülnék már, "hanem újra á Keleti pályaudvaron, a kijáratnál, a kiszálló utasok tolongó tömegének hullámai "között. Messze fiátuf a tömegben Gertner barátom áfft, kalapjával" Tntegetve felém. Keresztülfurakodtam, nem kis fáradtsággal, s csakhamar elértem barátomat, aki nevetve közeledett felém. Egy pillanatra feltűnt, hogy podgyász nélkül érkezett. Nyilván feladta — gondoltam —, a következő pillanatban már elfelejtkeztem e körülményről Nagy örömmel szívélyesen üdvözöltük egymást; arról, hogy évtizedek óla nem találkoztunk, úgyszólván nem is történt említési. A pályaudyar előtt kocsiba szálltunk és különös hangtalan gördüléssel csakhamar lakásom elé értünk. Ugy a kocsiban, mint az idő alatt, míg a lépcsőn felhaladva lakásomba érönmüködően bonyolódott le s már a következő pillanatban elfelejtkeztem róla. Azt is csak futólag, habár kissé meglepődve, de csak szórakozott csodálkozással állapítottam meg, hogy szobám bútorainak megszokott rendje is* valahogy megváltozott. Legjobban még azon csodálkoztam, hogy az Íróasztalom-előtti ablakból nem a megszokott kilátás nyilt: a villasor; helyett, mely azelőtt ablakom előtt elhúzódott,, most tágas rét terült el, lombos fák idegen szilhuettjeivel s szokatlanul tág láthatárral. »Különös!« gondoltam magamban, de többet nem gondoltam vele — részben, mert idegensége dacára is meghittnek lünt fel nekem a táj, részben, mert Gertner élénk kérdezősködéssel teljesen lefoglalta figyelmemet s érdeklődésemet. Közössen eltöltött diákéveinkről beszélgettünk. (Folyt, köv.) Alföld! Cipőáruház Tisza Lafos körül 5t. sz. (Oliovoy vaskereskedés mellett.) Raktáron tart elegáns, tartós férfi és női cipőket. Javltósokal olcsón Üzlettulajdonos : és pontosan készit. 716 BENEDEK ISTVÁN. W Olcsó szolid ártsam vásárolhat Seifmaiüie Mér és Fiai iiö bútoráruházában KSauzál S6r 1. Részletfizetési kedvezmény. termelő axSvefícexcia Héaaíl elstfrenati Kivi. /elften toiányon Orbán 8B3F szobafestés!, mázolási, bútorfényezést, cimfesiésí és aranyozást.