Délmagyarország, 1928. október (4. évfolyam, 222-247. szám)

1928-10-07 / 227. szám

1928 október 5, П^т MA ПУЛ ИГ» RS? 1С jjoa I Karlheinz Martin rendez Irta: Juhász Gvula 1, Els5 házi főpróba a budapesti Magyar Szín­házban, díszletekkel, jelmezekkel, világítással, zenével. A homályos és üres nézőtéren kísér­teties fehér lepedők boritják a páholyokat és a székeket. Senkit sem engednek be a lezárt ajtók. A földszint közepén kis asztal, rajta finom pálinkás üveg. Karlheinz Martín, a Reinhardton is túljáró tanítvány, a világhírű berlini rendező, egy szőke, izmos, fiatal ember, csupa erő és tűz, helyet foglal az asztal mel­lett, Kosztolányi Dezső, a Danton halála for­forditójának társaságában. Én az utolsó sor­ban ülők, a szereplők környezetében. Karl­heinz Martin megfújja a rézsipot és hármat tapsol. A bíborfüggöny lassú morajjal szét­válik és egyszerre kigyullad és fölragyog a szinen a forradalmi Paris. A paloták oszlo­pai és a templomok kupolái egymásra dől­nek és a háttérből, eleinte halkan, majd egyre hangosabban, végre is viharosan harsogva, dübörögve, mennydörögve felzendül és szól, mint egy vérben fogant uj világ vakmerő és diadalmas indulója, a Marseillaise! Most már világosan látható a színpad felső és baloldali állandó kerete is: a francia trikolor, amelynek drapériáját néha egészen elfakitja a reflek­torok vörös sugárözöne. A Marseillaise és a Caira — az ujjongás és a guny — adja meg a zenei aláfestését az egész előadásnak, amely­nél különbet még eddig nem láttam magyar színpadon. A Danton halála egy kamasz Shakespearenak megrendítő halálkiáltása a kietlen semmiségbe és a dráma vigasztalan világnézetét a nagy francia forradalom tizen­kilenc jelenete illusztrálja. Már pedig a Mar­seillaise nélkül a francia forradalom olyan, mint a magyar március idusa Nemzeti Dal nélkül. Bizony lobog és lelkesit Rouget de V Islc dalama ma is, kivéve, ha ujabb szegedi színpadi szokás szerint a Káka tövén költ a ruca dallamára nyekergetik, zenekísé­ret nélkül. Karlheinz Martin nyugodtan áll, kis rende­zői marsallbotjával verve a taktust és mikor elhal a melódia, fölrohan a színpadra, vala­mit sug Vaszary Jánosnak, a famulusának és újra elölről kezdik a ¿egészet. És harmad­szor is újra élőiről. És ha kell, hát száz­szor is. Egy óriás germán akarat és elszánt­ság lendülete ragad itt magával minden em­bert. Karlheinz Martin a tömegek csodálatos moz­gatója. Félelmetes tenger az ő népe, amely árad és apad, az égbe tör és a pokolba ront. Ugy dirigálja ezt a népet, mint Gusztáv Mahl­ler egy szimfóniát. Mozgóképeket varázsol a színpadra, művészi ihlettel és Ízléssel és egy tömegjelenetében százakkal ezrek és ezrek illú­zióját tudja fölidézni, a Marseillaise eleven apoteozisában messze túlszárnyalja Eugene Delacroix híres Barricadeját. Képzőművészeti tekintetben minden egyes képe a stilus tökéletes egységével hat. A párisi ucca, a jakobinusklub, a mulatóhely (ezt a pesti cenzúra később törölte), Danton háza, a nemzeti konvent, a Luxemburg, a forradalmi tribunál, a jóléti bizottmány, a Conciergerie, j az igazságügyi palota, mind, minji, az élet és történet levegőjével, színével és hangjával ragadják el a néző érzékeit és szellemét. Igaz, ennek a büszke és bátor rendezőnek kezé­ben matéria lesz a darab, de ő imádja és szereti ezt a nemes, nagyszerű matériát és amit hozzátesz 'és amit elvesz, az mind a költemény sikerét szolgálja. Vacak anyagból akármilyen pazar tálalással és körítéssel se lehet remeket csinálni és én bizonyos fájda­lommal és keserűséggel gondolok arra, hogy mikor jő el már a magyar Karlheinz Martin, aki a mi Bánk bánunk és Az ember tragédiája roppant színházi lehetőségeit valóra váltja és végső diadalra viszi nálunk és az egész vilá­gon! A Danton halálának budapesti rendezése mintha a wagneri Gcsammtkunst demonstrá­ciója lenne, (Az egyes színészi alakitások pá­ratlan nagyszerűségéről nem is beszélek.) Pik­túra és plasztika, muzsika és mozgás bámula­tos összeolvadása ez az előadás. A reflektorok kevert színeit először alkalmazza itt a német rendező. A jupiterlámpák tündöklését szintén. A premierplanokra emlékeztető megvilágítá­sokat hasonlóképpen. Danton utolsó szavait ötven dob pörgése nyeli el... És hogy a nagy francia forradalom lelkét még közelebb hozza és még közvetlenebbül szólaltassa meg: Saint Justtel elmondatja ere­deti nagy beszédét, amely a forradalom filo­zófiáját adja. (A pesti cenzúra ezt a beszé­det a maga egészében töröltette.) Érdekes. Még ennél a geniális drámánál és kougeniális ren­dezésnél is érdekesebb. Saint Just százhar­minc évek után még mindig veszdelemes — Budapesten- Az a Saint Just, akinek Esprit de la Révolution ct de la Constitution de Francé cimü, 1791-ben megjelent könyvére a mi Nemzeti Dalunk költője ezt irta saját kezé­vel: Petőfi Sándor kincse, Í8ÍS. De persze, azóta sok minden történt, 1928-at irunk és Tomcsányi őrködik a költők álmai és a pol­gárok nyugalma fölött. Olciober 6. Gyás-xiinnepély a Szabadság-szobor előtt — Kegyelell staféta a városon kérésziül (A Délmagyarország munkatársától.') Sze­ged város társadalma egyszerű, bensőségtel­jes ünnepséggel áldozott október 6-ika emlé­kének. Az ünnepség a Gizella-téren a Szabad­ság-szobornál folyt le, amelyen résztvettek a hatóságok, a testületek, a társadalmi körök, a katonaság, az egyetemi ifjúság képviselői és a nagyszámú ünneplő közönség. Az ünnepség előtt a fogadalmi templomban gyászmise vdlt, majd féltizenegykor a szo- . bornál kezdődött meg az ünnepség. Ekkorra j már a Gizella-tér feketéllett a közönségtől. Felvonultak az iskolák növendékei, különböző csapattestek, amelyek a befutó staféták utvo­nalán sorfalat állottak. A Himnusz eléneklésével kezdődött az ün­nepély. Csornák Elemér karnagy vezényelte a szegedi összesített dalárdákat, majd Kunlz Henrik evangélikus pap >Szunnyadó lelkekc cimü költeményét szavalta el. Vitéz Gárgyán Imre ünnepi beszéd. kíséretében megkoszo­rúzta az emléket, majd a dalárda a Szózatot énekelte el. Az ünnepség utolsó pontjaként a Magyar Atlétikai Szövetség kegyeleti stafétának győz­tes tagja koszorúzta meg az emléket. A ver­senyt ez évben éppen ugy, mint a múltban a Kitartás Egyetemi Atlétikai Club csapata nyerte meg. Tizenkét órakor tünt fel az Is­kola.uccában ifjú Ottovay Károly, aki a többi futókat több mint száz méterrel megelőzve ért a célba és helyezte el koszorúját a szobor talapzatára. A városon keresztüli stafétában résztvettek a sportegyesületek, a katonaság, az iskolák és a leventealakulatok. A start féltizenkettő után volt a Kossuth Lajos-sugáruton az anatómiai intézet elől. Tizennégy csapat első futója in­dult el a starter jelzésére. Az útirány a Brüsz­szeli-, a Római-körut, a Felsőtiszapart, a Tisza Lajos-körut, a Takaréktár-ucca, a korzó, a Kárász-, a Somogyi-, Iskola-ucca és a Gizella­tcr volt. A táv mintegy négy és félkilométer és 100-tól 300 méteres távokon váltották fel a futókat A váltásokat mindenütt nagy közönség nézte végig, az Iskola-uccán és a Gizella-téren pedig már több száz főre nőtt az érdeklődők száma. A KEAC győzelme pillanatig sem volt kétséges. Az egyetemi gárda összes krekkjeit starthoz állította és ez magyarázza, hogy a stafétát nagy fölénnyel nyerték meg. A kegyeleti staféta részletes eredménye: 1. KEAC. 2. KISOK (Tanítóképző). 3. KISOK (Felsöipariskola). 4. Dugonics András Sportkör. 5. Bácska Sportkör. A katonai alakulatok közül elsőnek a 0. gyalog­ezred 1. zászlóaljának stafétája futott be. A be­futó Tapodó József szakaszvezető volt. Második­nak a 10. gyalogezred 2-ik zászlóaljának csapata érkezett be, harmadik a csendőrség lett. A stafétaverseny után Kabdebó nyugalmazott ezredes tartott beszédet a sport jelentőségéről és fontosságáról. A református templomban szombaton délelőtt október hatodika emlékére istentiszteletet tartot­tak, amelyen Bakó László lelkész mondott emlék­beszédet Ünnepi istentisztelet volt a zsinagógában is, ahol dr. Löw Immánuel főrabbi méltatta a gyászünnep el nem múló jelentőségét. A belvárosi községi elemi fianépiskola tanító­testülete és tanulóifjúsága kegyeletes módon ünne­pelte meg az aradi vértanuk emlékét. Az ünne­pélyt Lantos Béla igazgató nyitotta meg. Az ün­nepi beszédet Nemes Árpád testületi tag tartotta, aki hazaszeretetre, munkára buzdította a tanuló­ifjúságot. Az iskola énekkara Rózsa Imre vezetésé­vel szebbnél-szebb hazafias énekeket adott elő* Alkalmi költeményeket szavaltak korukat megha­ladó biztossággal: Ács Zoltán, Csiky István, Pávő Ferenc, Rácz István, Móró Gábor, Tóth László és Tóth Károly tanulók. A bezáró beszédet Lélek Gábor hitoktató tartotta. Legelegánsabb férfi­sportfii'flnyfik, rasián.k, bftrkabátok 971 Földes Bzsó Kárász o. 7. SPrima selyemharisnya Ismét kaphalö 4 pengd 50 llllérér) 714 Hollmann Dezsőnél, Cíekonlcs ucca 4. az. Ne mulassza el, ha BUDAPESTRE megy, felkeresni a „BOHÉM" MULATÓ-I VII., RáKócsi uí 36. ss. Világvárosi műsor. B. 87 Naponta kezdete 10 órakor. Kávéházi italok. Belépődíj nincs. £j BELVÁROSI MOZI Október 7-én, vasámsp 1 [Ha az Istenek összefognak. Dráma 10 ¡elvonásban 1 eiöiátékkal • Főszereplők DOLORCS COSTELLÓ és WARNER OLAND. |ArtmMvü:' Fogi meg, ha tudsz. E íadásoV kezdete 5. 7. 9 órako- vsír és flnn-pnap 3. 5, 7 és 9 órakor. 1 SZÉCHENYI MOZT Október 7 en, vasárnap ffl 1 "3P 5 _ _ A JL JJL» • «{fent A mari-kai burleszk 8 felvonásban. K £9flOlO &UZE?8V1 Főszereplő: 7L 1 0 O t 6. I Magyar OIM! Zsuzsrmia és a véneM. I j Főszereplők: Tapolczay JolAn, Zálony KAImAn és Vendrey Ferenc- | Elóad*S"k kezdete 5, 7 9 Arak r. vi«ár- és ünnepnap 3, . , 7 é« 9 ó-aknr. R BELVÁROSI MOZI Október a 9, 10 én bMfön irdden és sierdáa 1 Ramesi Novarré ^^m** A ZSARNOK.?^* \ * ÜISZTERIKA. R2S&7 lyonel'öflír v moore. | F • a«» k k'td t' 5. 7 9 6 aknr vasSr- é« 0n^et>"'n 3, 5. 7'«« Arator. BSZÉCHENYI MOZI Október 8, 9., 10 én, héttőn, kedden és sierdan 1 1 A»NAN lliaxÍB Kit amerikai ten?eié<z «idá"i sz-relmi kalandjai » • M ÖLTESAF BB VCJIRA JMCSFLJEJS 7 fe]vo"ásb n Fő^trertft Vietcr Mc. Langlen- SF SAxonl'lv0,: A negyedik parancsolat, 1 Eltartás k k-'d-te 5. 7. 9 órtknr. v»«.'r. és "nn-rman ü. 7 c* 9 ó'aknr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom