Délmagyarország, 1928. október (4. évfolyam, 222-247. szám)

1928-10-05 / 225. szám

5928 október 3. skoh OÉLMAr.YABORSZÍG 1W Pálfy József helyesbítette közgyűlési elszólását ét — lemondott a színház Intendáns! tisztéről «A sajtó véleménynyilvánítási szabadságéi a legteljesebb mértékben elismerem" (A Délmagyarország munkatársától.) Ismeretes, hogy Pálfy József intendáns-tanácsnok a szeptemberi közgyűlés hétfői ülésén éles felszólalásban foglalkozott a sajtó és a szinház viszonyával. Felszólalásában olyan passzusok voltak, amelyek a kritika szabad joga ellen irányultak. Beszédének ez la részét most a város tanácsához intézett levelében férfiasan rektifikálja, amelyben elégtételt ad a sajtó munkásainak. A levélnek van aztán egy meglepetést keltő bejelentése, amely szerint az intendáns lemond szinházvezelői tisztségéről. Minden bizonnyal e bejelentést a tanács nem fogja tudomásul venni és nagyon sajnálatos lenne, ha Pálfy József ragaszkodna elhatározásához. A levél a következő: »Tekintetes Tanács! A szeptemberi közgyűlésen a színházi költségvetés vitájánál történt felszólalásomat a helyi sajtó sérelmezte és olyan beállításban közölte, mintha én a színházi hirdetések megvonásának fenyegetésével akartam volna a színházi kritikát befolyásolni és más hangra kényszeríteni Ez a beállítás helytelen és incidentaliter tortént felszólalásom egyes kitételeinek téves értelmezésén, vagy a vita hevében talán nem egészen szabatosan megválogatott kifejezéseimen alapulhat. Annál is inkább, mert én a sajtó véleménynyilvánítási szabadságát, a kritikai jog korlátlanságát a legteljesebb mértékben elismerem és eszem ágában sem volt a sajtó nagyrabecsült képviselőit felszólalásommal megbántani. Én gyakorlatilag is jól ismerem a kiadóhivatal és a szerkesztőség feladata és működése közötti eltérést és éppen ezért nem is gondoltam, de nem is gondolhattam arra, hogy a szóban forgó hirdetési dijak utján a lapok üzleti ügyeitől teljesen különálló szerkesztőséget a színházi kritilca tekintetében bármiként is befolyásoljam. Beszédemben tulajdonképen nem is a kritikát — amivel a színháznak semmi baja sincs —, hanem a kritikával kapcsolatos, vagy attól független lapvéleményt kívántam szóvá tenni, amely a megállapítások szerint gyakran ellentétben van a szinházbajáró közönség vélményével és amely nagyon megnehezíti a házikezeléses rendszer érvényesülését. Már pedig a színház házikezeléses rendszerének teljes erkölcsi és anyagi sikere nemcsak a város, nemcsák a közönség érdeke, hanem a magyar vidéki színészet ügye, országos érdek, amelynek előmozdítására maga a kultuszminiszter ur hivta fel a figyelmet, amikor a közelmúltban egyik fővárosi napilap vezércikkében követendő példakép állította oda a szegedi rendszert a többi vidéki nagyvárosok elé. Az én gondolatmenetem tehát az volt, hogy ha a lapok részéről a színházi vállalat (az ügy és nem személyek) több megértést és a nagyközönség hangulatával is egyező jóakaratot nem tapasztal, foglalkozni kell a szinház vezetőségének olyan tervvel, mely a hirdetésekre fordított tekintélyes összeget a színházi vállalat javára előnyösebben kihasználhatja. Ismételten hangsúlyozom, hogy ennek semmi köze a kritikához, sőt a kritikán kivüli lapvéleményhez sem, amelyet befolyásolni nem akartam, hanem csupán csak ténymegállapítás, amit a szinház prosperitásánál figyelembe kell venni. A világhírű 124 chfüon és vászon különlegességek nagy •vülützíékban olcsó Arakon PoSlák Testvérek ke!er.gye üzletében Cse&onJcs ucca 6. az. Sajnálom, hogy felszólalásom félremagyarázásokra adott okot és jelen helyreigazításomat a közgyűlés előtt készséggel megtettem volna, azonban ebben hivatalos távollétem akadályoelőtt zott Azért ezeket a tekintetes Tanács tartottam szükségesnek előadni. Minthogy pedig az a megítélés !s lehet, hogy a szinház vezetését nem helyesen irányítom, aminek bírálója én magam nem lehetek, intendánsi tisztemről ezennel lemondok és azt tisztelettel a tekintetes Tanács rendelkezésérc. bocsátom.« Szeged, 1928 október hó 4-én. Dr. Pálfy József s. k. v m. kir kormányfőtanácsos, városi tanácsnok.^ 1 fanács versenytárgyalást hirdet a városi téglagyár eladására vagy bérbeadására (A Délmagyarország munlcatársától.) A városi üzemek központi igazgatósága, mint ismereles, már régebben elhatározta, hogy eladja a város téglagyárát, illetve a téglagyár eladáséra fesz javaslatot a tanácsnak. Erre az elhatározásra valószínűleg az késztette az üzemigazgatóságot, hogy a légiagyár nem tartozik a jelentékenyen jövedelmező városi üzemek közé és lentarlása is ellenkezik azzal a belügyminiszteri rendelet'el, amely kimondotta, hogy a városok csakis a közérdekű Szemeket tarthatják fenn, a többit, amivel indokolatlan konkurenciát okoznak az amúgy is nehéz helyzettel kiizködő iparnak, fokozatosan be kell szüntetniük. A tarács hozzáiárult az üzemigazgatóság javaslatához és elhatározta, hogy vevőt keres a téglagyár számára. Eddig azonban vevő nem jelentkezett, pedig a jelek szerint a téglagyár eladása sürgős, az üzemigazgatóság ugyanis már többször megsürgette a tanácsi határozat végrehajtását. A legutóbbi sürgetés most jutott a fanács elé és a fanács elhatározta, hogy versenytárgyalást hirdet a téglagyár eladására. Ha ez a módszer sem vezet eredményre, akkor a téglagyár bérbeadását kisérli meg. Elhatározta a tanács azt is, hogy a téglagyár területéből az eladás, vagy a bérbeadás alkalmával kihasifja a Huszta-féle lelket és azt házhelyekké parcellázva értékesili. Érdekes, hogy a város hatósága és a fég- { hessen régi állásába. lagyár vezetősége nemrégen még uj város! téglagyár építésének terveivel foglalkozott. A számításokat már elvégezték, ialán a tervek is készen ¿Utak már, sői az uj gépekre is kértek ajánlatokat. A ferv az volt, hogy ebben meg ís kezdik az uj gyártelep felépítését és hogy azt a legmodernebb eszközökkel szerelik fel. A régi téglagyárnak legfőbb: hibáta ugyanis az, hogy felszerelése avult, üzemköltsége nagy és emiatt nehezen konkurálhat a iöbb! téglagyárakkal. A városi téglagyár élén Gruber András áll, akinek szerződése van a várossal. Szerződése értelmében állását a város egy évre mondhatja fel. Gruber mielőlt a téglagyár, é ére került volna, városi számvevő volt és nyugdijképes állási fölföfi be, sőt meglehe-; fősen hosszú időt töltött már el a város szolgálatában, ami nyugdiljogosulttá tette. Később azonban, hogy megmaradhasson a téglagyár üzemvezetőjének, a városnál betöltött örökös állásáról és nyugdijigényéről is lemondott, ha fehát most a város eladja a gyárat és felmondja a vele kötött szerződést, Gruber állás nélkül marad. A polgármester elmondotta, hogy ezt a megoldást méltánytalannak farfaná, bár Gruber annakidején önként mondott le állásáról. Ezért keresni fog valami módot, hogy a téglagyár eladása esetén Gruber' visszakerül« Hivatalvesztésre itélt a törvényszék két pofozkodó rendőrt Bonyolult íalusi hisíória, amelyben megverik a sértetteket, a vádlottakat, a rend«' őröket és viszont (A Délmagyarország munkatársától.) Majd | rendőrök — saját bevallásuk szerint is — itt; kétéves falusi mulatozás ügye került csütörtő- j két hatalmas pofont mértek le Gálnak. Igyt, kön délelőtt a szegedi tőrvényszék Gömörytanácsa elé. A vádirat szerint 1926 december 27-én István-napot ültek Mezőkovácsházán. Javában állt a mulatság, amikor Gál István mészáros rákiáltott a cigányokra, hogyha már százezer koronát fizetett, hát neki húzzák a nótát. Ebből a megjegyzésből a vendéglőben mulatozó Pap József és Pap Gusztáv gazdálkodók, továbbá Gál István között szóváltás keletkezett, aminek a vége az lett, hogy kölcsönösen megpofozták egymást. Közben a záróra közelgett, amikor felpattant az ajtó és a községi esküdt kíséretében belépett a teremte két rendőr: Kószó József és Abrincsák Károly. A nagy tumultus láttára — Pap József éppen akkor ugy vágta szájon egy sörös üveggel a névnapját ünneplő Gál Istvánt, hogy az vérző szájjal esett a billiárdasztalra — az esküdt kiadta a parancsot, hogy a termet ki kell üríteni.. A rendőrök munkához láttak és egy-kettőre elcsöndesedett az előbb még hangos vendéglő. Csak Gál István nem ment. A billíárdasztal már csupa vér volt. A rendőrök ki akarták vezetni Gált is, aki azonban ellenszegült, mire a rendőrök kidobták az ajtón. Gál a síkos járdán végigvágódott, majd feltápászkodott és az arcán még mindig erősen vérezve megpróbált a két rendőr kíséretében a községházára menüi. A patika előtt azonban megtorpanhatott, mert a azután valahogyan mégis beértek a községházára. Közben odakerült a verekedő társaság többi tagja is, Gálnak meg egyre hordták a vizeket, ugy dőlt az arcából a vér. Már a harmadik lavórnál tartottak, az egyik rendőr' csodálkozott is: — Na ezzel jól elbántunk! Papékat, Gált bentartották a községházán és a jelentés után az ügyészség az egész társaság ellen megindította a nyomozást, majd a vádtanács vád alá is helyezte őket, Gál Istvánt kétrendbeli hatóság elleni erőszak miatt és, súlyos testi sértésért, Pap Józsefet és Pap;, Gusztávot kétrendbeli súlyos testi sértésért, a két rendőrt pedig hivatalos hatalommal való' visszaélés miatt. A tárgyaláson Gál István tagadta a bűnös-: ségét. Azt mondta, hogy nem bántott senkit, mindenki őt verte. Nem akart tudni semmi másról. A két Pap is tagadott. A hosszura nyúlt tárgyalás végül is azzal végződött, hogy a törvényszék a két pofozkodó rendőrt bűnösnek mondotta ki hivatalos hatalommal való visszaélés vétségében és ezért Kószó Józsefet és Abrincsák Károlyt egyenkint 80—80 pengő pénzbüntetésre és hivatalvesztésre ítélte, mig a többi vádlottat bizonyítékok hiányában felmentette. Az ügyész az ítélet sulyosbbitásáért és a felmentések miatt felebbezett.- V J, 1