Délmagyarország, 1928. október (4. évfolyam, 222-247. szám)

1928-10-05 / 225. szám

KEC6ED: Szerkesztőség: Somogyi uccn ez. Lem Telefon: 13-33.^Klcdóhlvotnl. ItiflcsOnkönyvtAr és Jegyiroda : Aradi ncca 8. Telefon: 306. - Nyomda: Löw Upöl txcea 19. Telefon : 16-34. «»«»«>. IV. éVIOlyaiSl Péntek, 1928 október 5 2.23. szám MAKÓ: Szerkesztőség és kladóhlvalol: L'rl ucca 6. Telefon: 131. szám.« » « n « » HÖDMEZÖVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és klodóhlvnlal: Andréssy ucca 23. Telefos: 49. Sz6m. « » « » « » « » « » ElOllzeie*! ara navoota 3-20 vldélien és a lövöroslinn 3-ftO, KUIlHIdiSn 6-íO pengő. Egyes szam 1©, vajftr- és Ünnepnap Z4 (Illér. Hozzájárulás, vagy telekérftékadő ! Mint a Délmagyarország hirt adott róla, a Város tanácsa az októberi közgyűlés elé be akarja terjeszteni a kisvasút költségeihez való hozzájárulás ügyét. Nógy éve annak, hogy a ¡közgyűlés ebben a kérdésben határozott s kimondotta, hogy azokra az ingatlantulajdonosokra, akiknek földje mellett a tanyai vasút felmegy, a vasút építési költségeinek egy részét íátháritja, mert az érdekelt birtokosoknak visz. Eza kell téríteni a város részére legalább egy részét annak az értékemelkedésnek, amelyhez minden munkájuk és minden befektetésük nélikűl egyedül a város áldozatából jutottak. A városi tanács a legközelebbi napokban már bizottság elé tereli ezt a kérdést főként annak megvitatása végett, hogy egyszersmindenkori, vagy évenkint visszatérő fizetésre kötelezzék-e az érdekelteket. Nem lehet kifogásolni ennek a közgyűlési határozatnak elvi alapját s nem lehet kifogásolni azt az elhatározást sem, mely végre ezt a kérdést dűlőre akarja juttatni A városi közösség a város terheinek fedezetét elsősorban abból az értékből vegye, amit maga a város teremtett meg, ami az egyes polgároknak mun. kája, beruházása és áldozatai nélkül állt elő. Nincs semmi, ami olyan értékemelő lenne, mint maga a városiasság. Ha feltöltenek egy uccát, ha kiterjesztik a közvilágítást, ha csatornáznak, nyomban felszökik a városiasitott ucca minden telkének értéke. Ha középületet emelnek, közmüvet létesítenek, a közmű és középület kisugárzási körében magasabbá válik a telekérték. Minden épitkezés, minden alkotás, minden fejlődés a város egész népének hozzájárulásával történik. Már pedig az az érték, amit mindannyiunk áldozatából és együttműködő munkásságunkból állott elő, nem maradhat meg egyes szerencsés embernek kizárólagos tulajdonában. A telekértékadónak egyik alapja ennek az Igazságnak belátása. S mert jól tudjuk, milyen ellenkezést kell majd legyőzni annak a javaslatnak, mely négy évi kényszerpihenő után végre kötelezővé akarja lenni az érdekelt birtokosoknak hozzájárulását a tanyai vasút építési költségeihez, felvetjük a kérdést: miért csak parciálisan, miért csak a tanyai vasút mentői fekvő birtokok tulajdonosaira akarja a város tanácsa kiterjeszteni azt a kötelességet, hogy térítsék meg egy részét a város egész népe által létesített közműnek? Nehéz harc lesz megtörni ezt az ellenkezést, — hiszen az ötven filléres ebadó is politikai kérdéssé vált a szegedi városházán, — nehéz harc kellene a telekértékadóról szóló szabályrendelet elfogadásához is. De ha már nehéz harcot kell vivni, annak árán miért nem a telekértékadót lépteti életbe a város tanácsa, hiszen a telekértékadó a hozzájárulás részleges megoldása helyett generális megoldást jelentene s a telekértékadó életbeléptetése esetén nem kellene semmiféle hozzájárulást követelni a tanyai vasút megajándékozottjaitól Mert amíg a tanya népe azt látja, hogy csak a kisvasút mentén akarják életbeléptetni a — telekértékadóról szóló szabályrendeletet, (mert a vasutépités költségeihez való hozzájárulás voltaképen ennek a szabályrendeletaek részleges végrehajtása), addig mindig jog«81 tiltakozhatik ez ellen a terhes kivétel ellen. Arnig a közmüvek értékemelését csak nekik kell megtéríteni, addig az egyenlő elbánás elve alapján is ellenezheti a készülő tervet. És igazuk is van, ha tiltakoznak ellene. A város népének horribilis áldozatával épül az egyetem. Az egyetemet szegélyező városrészben is emelkedik a telkek értéke. Az emelkedő telekérték egy részét miért nem követeli a város azoktól is, akiknek házai az egyetem körzetében fekszenek s miért csak azoktól követeli vissza a közmű által teremtett érték egy töredékét, akik a kisvasút mentén laknak? Be kell látni, hogy ez az álláspont méltánytalan és igazságtalan. A fogadalmi templom környékén is emelkedett a telkek értéke a fogadalmi templomért hozott s a város egész népe űltal viselt áldozatok révén. Miért nem vonják be ezt az értéket is a közteherviselésbe? A város közvagyonának jelentékeny hozzájárulásával kiterjesztik a közvilágítást. A világítási müvek is emelik a városiasitott városrészben fekvő telkek értékét? Miért nem kötelezik ezeknek a telkeknek tulajdonosait is a hozzájárulásra? Nem lehet megindokolni azt az álláspontot, hogy csak a tanyai vasút mentén fekvő ingatlanokra nehezedjen a hozzájárulás kötelezettsége, de mentesek maradjanak a városba« létesített közmüvek által értékükben emelkedett telkek. S mivel csak nehéz csaták után lehet hozzájárulásra kötelezni a tanya népét, a nehéz harcot vívják meg akkor a kérdés általános rendezése, az egyetemes cél megoldása érdekében. Ne legyen különbség tanya és város között Ne a tanyai vasút építési költségeihez való hozzájárulást kényszerítsék ki, hanem a telekértékadó életbe lépését. Több harc, több energia ehez sem kell s ha megvalósítják, ezerszer jobban védik meg a város érdekeit Az ipssápilgpiiniszter elejtette az ügyvédi díjszabásról szóló javaslatot A parlament munkarendje (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Bethlen miniszterelnök pénteken délután fogadja Almássy Lágzlót, az egységes párt elnökét, hogy vele megbeszélje a parlament munkarendjét. Az eddigi tervek szerint először a főváros mandátumainak meghosszabbításáról szóló egyszakaszos törvényjavaslat kerül a Ház elé, azután tárgyalják a házszubáiyrcviziós javaslatot majd a fővárosi törvényjavaslatot. Az egységes párt jogügyi bizottságának mai ülésén az egységespárti képviselők, elsősorban Platlhy György, szóbahozták, hogy helyes volna, ha a párt restéről va aki lemeune Nagykanizsára, az egységespárti jelölt támogatására. Almássy elnök kijelentette, hogy a párt bármelyik tagjának jogáI ban áll lemenni Bazsó József támogatására, de n j pártra nem hivatkozhatnak. Az ülésen Pesthy Pál, i igazságügyminiszter bejelentette, hogy az ügyvédi j düszabísra vonatkozó rendelettervezetet cleiti. Buresch tartományfőnök optimista nyilatkozata a bécsújhelyi felvonulásról cBudapesti tudósilónk telefonjelentése.') ] Bécsből jelentik: Buresch alsóausztriai tartományfőnök csütörtökön délután magához kérette a bel- és külföldi sajtó képviselőit és részletesen informálta őket a várható bécsújhelyi eseményekről. A tartományfőnök a legnagyobb optimizmussal nyilatkozott és azt mondotta, hogy emberi számítás szerint a tegnapi megegyezés után nem kell tartani rendzavarástól. Á két tábor más-más helyen és más időpontban vonul fel és a hatóságok különben is a legmesszebbmenő intézkedéseket foganatosították a rend biztosítására. A betiltotta a »Danton f\&léklA«~t Zártkörű főpróbán bizottság cenzúrázta kl a darabból a forradalmi Jeleneteket Budapest, október 4. A Magyar Színház igaz. gatósága csütörtökön délben azt az értesítést kapta, hogy a Dinton halála cimü darabot, amelynek este lett volna a bemutatója, a rendőrség a belügyminiszter intézkedésére betiltotta. A betiltást jelentő telefonérlesités után Faludi Jenő, a színház igazgatója dr. Molnár Dezsővel, Hegedús Gyulával és Kiss Ferer.cc?'. a Szinészszövetség vezetőivel, nyomban a bel ügyminisztériumba ment, ahol a küldöttség rá mutatott a betiltás következményeire. Különösen meglepte a szinházat a betiltás azért is, mert hiszen a házi főpróbát végignézte eau rendőri bizoltsáa, amely nem talált különösebb kifogást a darabban. írásbeli végzést még nem kézbesítettek a Magyar Színháznak, de mint azt szóbelileg közölték, a darabot azért tiltották be, mert az egyes jeleneteiben sérti a közerkölcsiséget, másutt pedig a forradalomra uszit. A küldöttség igyekezett hangoztatni, hogy ez az indokolás nem áll meg, mert hiszen Büchner, a darab szerzője a forradalomnak legnagyobb ellensége veit. aki ebben a müvében is rámutatott arra, hogy minden forradalom merőben felesleges. Tomcsányi Kálmán miniszteri tanácsos ío-j