Délmagyarország, 1928. október (4. évfolyam, 222-247. szám)

1928-10-04 / 224. szám

Je V X CTAimOUííZ'.ÍG" türelmetlenül várták a hosszura nyúló beszéd végét. Baloghot csak az elnöklő polgármester, a főjegyző, az előadó, Wimmer Fülöp és Lippay Lajos hallgatták végig. Utána Barcsay Károly szólalt fel a tanácsi javaslat mellett. A tanács javaslatát a vita végén elfogadta a közgyűlés, Következett a tárgysorozat utolsó pontja, a Vésürhelyi-suqémí kiaszfaltozfaíásáro vonatkozó tanácsi javaslat. Faj ka Lajos felszólalásában elmondotta, hogy a villamosvasút az uj Boldogasszonysugáruti burkolatot nagyon megrongálta, amikor az uj síneket lefektette a kitűnően burkolt sugáruton. Azt javasolja, hogv a város ne »Topcka• -rendszerű aszfalttal burkoltassa a Vásárhelyi-sugárutat, hanem bazaltkockával, amely sokkal kipróbáltabb és megbízhatóbb. Wimmer Fülöp a tanács javaslatát fogadja el. Csonka Gergely hiábavalónak tart minden . aszfalttal való kísérletezést. Az aszfaltburkolás j mellőzését indítványozza. 1928 okíőtier 5. Körmendy Mátyás sem fogadja el a tanács javaslatát, mert az aszfaltburkolatot nem tartja megfelelőnek. Indítványozza, hogy a város bazaltkockákkal burkoltassa a Vásárhelyi-sugárutat. Tóth Imre sem fogadja el a tanács javaslatát. Bokor Adolf a tanács javaslata mellett foglal állást; csak azt kifogásolja, hogy a tanács nem az összes sugárutak burkolására tett javaslatot. Dr. Lippay Lajos szólalt még fel, majd a polgármester válaszolt a felszólalásokra. Kijelentette, hogy maga is a bazaltot tartja a legjobb burkolóanyagnak, de ez a legdrágább. A »Topeka« nem aszfalt, jobb anyag annál, a külföldön már kipróbálták és bevált. A vállalat W évi karbantartást vállal. Kéri tehát a javaslat elfogadását. A közgyűlés többsége a tanács javaslatát fogadta cl és ezsel befejezték a szeptemberi tárgysorozat vitáját. A polgármester kijelölte a jegyzőkönyv hitelesítőit, majd megköszönve a városatyák kitartását és a hosszú közgyűlést bezárta. fiz árvizévfordulora az sí; muzeumnak csak az alapköveit lehet letenni, de az 1933-as ünnepi évfordulóra készen lehet a népvándorláskori múzeum .Szeged nem lehet e! képtár néíkiil" (A Dél m agyarország munkatársa tő 1) Beszámolt a Délmagyarország arról az érdekes tervről, amelyet Móra Ferenc vetett fel Szeged város félszázados árvízi jubileumának megünneplésére és amelyet dr. Somogyi Szilveszter polgármester magáévá tett. A muzeum kibővítése, illetve a külön népvándorláskori muzeum felépítése lenne igy a huMámsirból feltámadt város egyik legszebb és legméltóbb jubileumi alkotása. Felkerestük Móra Ferencet, aki erről a kérdésről a következőket mondotta: — Az tagadhatatlan és mindenki el is ismen\ hogy, a szegedi kultúrpalotát «löbb-utóbb ki kell bővíteni. Ezt a szükségletet alaposan megindokolja az is, hogy ilyen nagy város, mint Szeged. nem lehet képtár nélkül. A kultúrpalota nem képtárnak készült, a képtárnak használt helyiségek világítása. nem megfelelő. Ezért nem érvényesülhetnek a kiállított festmények, a szemlélő ugyanis hosszas keresés után sem talál olyan pontot a temekben, ahonnan a visszatükröződő fény zavaró hatásától mcntes«n nézhetné meg a képeket. Nagy .szűkség lenn« Ssegéden a képzőművészed palota felépítésére. — A kultúrpalota kibővítését én is ugy képzelem el, mint a polgármester, aki kél szárnyat akar építtetni a mostani épülethez. A kibővítés tervei már régen készen vannak. Tervek készültek erre még Apponyl Albert kultuszminísztersége idején, r.zek a tervek ma is meg vannak valahol, a mérnöki hivatalban. Zoniborv Lajos is készített erre terveket és azokat át is adta uekem, amikor a tanács megbízásából a tavaszon meglátogattam kecskeméti műtermében, hogy átvegyem a városnak felajánlott festményeket. Ezeket a terveket jól fel lehetne használni most is. A legjobb és legészszerűbb megoldás az lenne, ha a kultúrpalota hátamögöU, tul a szegedi vár romrészletén egy különálló épületet omelne » város és art két siárnnyal kötné rtsszs a kultúrpalotával. így azután megoldódna minden kérdés, be lehetne rendezni a külön, szegrdi muzeumot, amelyben a város történetére vonatkozó emlékeken kivül a szegedi családok emlékeit is cl lehetna helyezni. Erre a célra maga a várrom is alkalmas lenne. Arról áronban nem Irhet besietni sent, hogy e könyvtár kapjon külön p?villont, meri a jalcnlegi könyvtárt másra netn leb*t bacatilnl, az könyvtárnak épült, de sajnos rosszul épült. — A kultúrpalota kibővítése esetén feltétlenül nagyarányú állami lániogatásra ssámiihat a város, arait Apponvi Albert biztosított is kuUuszminiszfersege idején. De a koalíció felborulásával elvitte a tervet is, a hozzájárulást is Apponyi kultuszminísZterségévcl együtt az ördög. E/t. az cgyswr már megígért állami támogatást Szegednek nemcsak kérni, hanem követelni is joga van, mert az ország összes vidéki városai között Szeged wolt az egyetlen, amely kultúrpalotát épített teljesen a saját erejéből, egyetlen fillér állami hozzájárulás nélkül. Ezzel szemben a többi városok, amelyek sokkal később építették fel kultúrpalotáikat, az államtól igen nagy segélyeket kaptak, vagy maga az állam vállalt magára mindén költséget. Tekintetbe veendő az is, hogy az áüam ma elenyészően csekély részét adja annak az államsegélynek. amit a háború előtt adott Amíg a város kizárólag a muzeum és a könyvtár fejlesztésére a személyi és dologi kiadásokon kivül évi huszonkétezer pengőt fordít, addig a- államsegély évi ezer pengő, ami természetesen még az újonnan beszerzett könyvek beköilctésére sem elegendő. — A háború előtt jobb volt a helyzet. mert akkor létezett még az úgynevezett könyvtári és muzeumí főfelügyelőség nevű központi intézmény, amely alaposan ismerte a vidéki kultúrintézményeket, különbségeket tett közöttük és jelentőségük arányában honorálta őket. A háború után ezt a szervet likvidálták és azóta a muzeumí ügyeknek az állam részéről nincs gazdája. Ma a kultuszminisztériumban *gy kategóriába fogják »vidék« gyűjtőnév alá a vidék néhány európai színvonalú nagy muzeumát, amelyek elsőrangú tényezői a tömegnevelésnek és a tudománynak állandóan nagy szolgálatokat tesznek, azokkal a jelentéktelen kis muzeumokkal, amelyeknek se külön épületük, se közönségük, se fönmaradásuknak semmiféle intézményes biztositéka nincs, létük csak egy-egy lelkes ember személyéhez fűződik. — Nagy baj az, hogy a központban ezidőszerint netu ismerik személyes tapasztalatokból a vidéki közgyűjtemények állapotát és iekntőségét. Ezért történt, hogy a közoímultban Szeged egy valóban fejedelmi adománytól esett e!, hololt igen ráféri volna, mert Szeged első és utolsó mecenása a boldogult Somogyi kanonok volt. (Ez az adomány, amelyre jtt Móra Ferenc céloz, a Déry-gyüjtemény és az eset még 1920-ban történt- Valami irodalmi összejövetel volt akkor Szegeden, a Petőfi Társaság, a Kisfaludi Társaság tagjai ültek össze. Velük jött Szegedre dr. Czakó Elemér, akkor h- államtitkár, a kultuszminisztérium muzeumi osztályának uj vezetője is, aki egy egész estét töltött Mórával és részletesen ismertette elöt'e programját, amelynek egyik legfőbb pontja volt a tanító-muzeumok szervezése. Másnap Gzakó Elemér látogatást téti a szegedi muzeumban és a később érkező Mórát örömtől sugárzó arccal fogadta, mondván, hogy Móra már megvalósította a szegedi muzeumban azt, amiről ö csak álmodott és sokkal tökéletesebben valósította meg. Akkor mondotta sajnálkozva Czakó, hogy ha egy héttel hamarább jön el Szegedre, akkor n kincseket érő Déry-muzeumot nem Debrecennek adja, hanem Szegednek, mert ez az adományozás ötletszerűm történt) Bélmagyarorszáa jegyirodája ELLA ILBAK vlléghhU eszt iíncmUvészna táncestje október 13-án. szombaton este S-kor. Jegyek Délmagyarországnál Elmondotta ezután Móra, hogy a muzeumok ügyét rendezni fogja az a törvény, amelyet az országgyűlés már elfogadott és amelynek végrehajtására a jövő évben kerül a sor. — Fontos érv még a szegedi muzeum kibővítése mellett az is — mondotta tovább Móra —, hogy a muzeumi ügyeknek más megoldása a jövőben nem igen képzelhető el, minthogy fölállítanak az ország különböző részein egy-egv kenileli muzeumot, amely gyüjtőmedencéje lesz vidéke néprajzi, régészeti és minden muzeális kincseinek, mert annak nincsen semmi értelme, hogy egészen kis községek muzeumot rendezzenek be maguknak, amelybe nem jár senki és amiben vagy nincsen semmi, vagy ha van. az megközelíthetetlen a szakemberek számára és éppen ezért elvész a tudományra nézve. A múltban könnyen csinálták ezeket a kis, vidéki muzeumokat, megindították őket, de azután elakadtak, mert sem pénz. sem ember nincs a továbbfejlesztésükre. Ennek a lehetetlen állapotnak véget kell vetni és éhez más megoldás nincs, mint a kerületi muzeumok felállítása. Szegednek azonban nagyon kell vigyáznia, hogy mire ez a nem távoli idő eljön, akkorára meglegyen már kibővített muzeuma. nehogy valamelyik élelmesebb és jobb összeköttetésekkel rendelkező város ettől is elüsse. mint ahogy egytől-mástól már elütötték Sze. gedet, például a mezőgazdasági kamarától is. Megkérdeztük Mórát, hogy a népvándorláskori muzeumot az árviz ötvenedik évfordulójáig fel lehet-e építeni. — Az árviz ötvenedik évfordulóját az uj muzeum alapkövének letételével lehet csak megünnepelni, mer' ez a dátum tulkorán bekövetkezik és a terveket addig a legnagyobb sietség mellett sem lehelne megvalósítani. Én nem is ugy képzeltem, hogy az uj' muzeummal, illetve a muzeum kibővítésével a pusztulás évfordulóját ünnepelje a város. Ez az évforduló csak gyászünnep lehet és csak lehajtott fejjel lehet a nagy pusztulásra emlékezni. Az ünnepi évforduló 1933-l»a következik be, akkor lesz félszázada annak, hogy az újjászületett Szegedet a királyi biztosság átadta a királynak. Ez lesz az örömünnep és addig négy esztendőnk van a készülődésre. Móra elhallgatott és hosszan nézett ki muzeumi szobájának ablakán az őszi napfényben uszó Tiszára, majd csendesen, szomorúan mosolyogva igy szólt: — Addig van még négy év, négy év alatt tető alá kerülhet a muzeum és az uj muzeumban felépülhet az uj igazgató természetbeni lakása is. Az uj igazgatóé, mert én csak addig szolgálom a várost, amíg sikerül ezeket a terveket megvalósíttatnom. Aztán félreállok, átengedem a helyet és a megnagyobbított teret másnak, nehogy azt mondják a jóbarátaim. hogy a magam számára építtettem uj muzeumot és lakást . . . I egnagyobb választékban 1 Pelták Testvéreknél Széchenyi tér és Csekonlcs u.J Rádlés^k, figyelem! Jó vélel csak jól feltöltött akkumulátorral lesSSi akkumuiátortWtés "k Vargánál, Iskola ucca 3.14