Délmagyarország, 1928. október (4. évfolyam, 222-247. szám)

1928-10-21 / 239. szám

16 \ GYAíSOBSZAG 1928 október 21. BÍSSI Ruhavásárló közönség figyelmébe! Saját érdekében, mielőtt ruhát vá­sárol vagy készület, tekintse meg AC Ootirf Cég dúsan felszerelt raktárát, ahol WOIO^S meglepően olcsók az árak. 17 1yélmagyarorsság mTYRlNCK: regénye A NYUGATI ABLAK ANGYALA 21 »Amióta ezekela...ezeket a...« önkénytelenül az íróasztalom felé közeledtem, melyen ma­gasra tornyosodó halmazokban hevertek ira­taim. Lipotin nyilvánvalóan meglátta ezt a mozdulatomat, könnyű volt következtetnie. Félbeszakított, arcán bizonyos öntelt megelé­gedettség kifejezésével., »Azt akarja mondani, ugyebár, hogy azóta, hogy Jolxn Dee irataival foglalkozik, aki Erzsébet királyné ideje alatt élt, alkimista és varázsló volt. — Igaza van, Masoee ezt az urat is ismerte.* Erőt vett rajtam a türelmetlenség. »Most már halgasson el Lipotin« fortyan­tam fel, »ma estére már elég volt a tréfából. Különböző misztifikációit hajlandó vagyok jó kedvének betudni, de honnét ismeri ...mondja •neg, honnét ismeri ezt a nevet: Masoee?« »No igen«, felelte Lipotin vontatottan »gon­dolom, hogy már elárultam önnek, hogy...« »...orosz volt, igen... tudom. Az okiratokban néha »a cár magiszterének« hívják. De ön? Önnek mi dolga van vele?« Lipotin felállt, ujabb cigarettára gyújtott »Hisz csák tréfálok, jő uram!« mondta. A mi köreinkben ismerik a ...a cár magiszte­rét. Miért ne volna lehetséges, hogy az ilyen régi archeologus és régiségkereskedő-család, mint teszem, a miénk, már Masoee idejében is 'élt, talán rokonságban is volt vele. Ez persze csak feltevés, kedves barátom, ...semmi egyéb, mint feltevés!« Kabátja és kalapja után nyúlt. »Valóban különös!« kiáltottam. »Szóval ön ismeri hazája történetének ezt a furcsa figu­ráját? Ezt az embert, akit én ősrégi angol okiratokból s levelekből ismerek meg, aki most /úgyszólván... helyet kér az én életemben is...« Lipotin megfogta a kezemet, baljával a ki­lincs után nyúlva. »...az ön életében is, tisztelt barátom, ugy van! Persze, ön egyelőre még csak halhatat­lan. ö azonban...« Lipotin összehúzta a szemöl­dökét, megszorította kezemet »...ő azonban, vagy mondjuk az egyszerűség kedvéért: én, én örökkévaló vagyok. Minden élőlény halha­tatlan, csak nem tudja, mert elfelejti, amikor elhaggya vagy újra felkeresi ezt a világot — ezért nem is mondhatni róla, hogy örök­életű. Más alkalommal talán többet beszél­getünk erről a témáról. Most azonban mennem kell. De hisz még sokszor fogunk találkozni, remélem, igen sokszor fogunk még találkozni, jó uram! Viszontlátásra addig is!« S Lipotin sietve leszaladt a lépcsőn. Nyugtalan voltam, a fejem zavaros. Nem tudtam, mire véljem a történteket Részeg volt Lipotin? Szeme néha gyanúsan csillogott. De viselkedése végeredményben még sem keltette azt a benyomást mintha részeg lett volna. Bolond volt kissé, de bolond ő, amióta isme­rem. Ha valaki 70 éves korában kerül szám­űzetésbe, az nem halad el nyomtalanul élet­erején! Mindenesetre különös, hogy ismeri Masceet! ...hogy ...hogy rokona is esetleg! Vagy nem kell komolyan venni ezirányu célzásait? Jó lenne megtudni tőle, mit tud pontosan erről az emberről. De a fene egye meg! a hercegnő ügyében egy lépéssel sem jutottam közelebb célomhoz. De legközelebb nem fogom megengedni, hogy kitérjen a kérdéseim elől. Nem fogok többet körben táncolni! S most munkára fel! \hf>T clh.-lMroT'flnv vnVIrih-l '^VniVilink iratok közé. Egy bekötött füzet kerül kezembe, valószínűleg folytatása több hasonló kötésű füzetnek. Nincs külön cime, dátummal keZ­dődík az első oldal. A kézírás a naplóéval szemben ugyan erősen megváltozott de félre­ismerhetetlenül John Dee kezeirása Szóról szóra lemásolom: Tartalom: John Dee életéből való feljegy. zések. Az Ur 1578. évében. Ma, az Ur feltámadásának napján, kora hajnalban felkeltem s lábujjhegyen lopózkod­tam ki a szabadba, nem akartam megzavarni szeretett Jane feleségem s édesen szunnyadó Artúr fiacskám álmát Kivágytam az enyhén, ezüstösen ébredő ta­vaszi reggelbe. Nem tudom, micsoda nyug­talanság hajtott ha csak nem annak a gon­dolata, hogy 28 évvel ezelőtt milyen kinos és szomorú húsvét hétfőre ébredtem. Bizony minden okom meg van rá, hogy a kifürkészhetetlen sorsmák vagy tisztességi­tudóbban mondva, az isteni gondviselésnek és kegynek őszinte, igaz köszönetet mondjak, amiért ma, 57 éves koromban jő egészségben s tiszta örömmel élvezhetem az életet s a láthatáron ép most felülemelkedő nap gyö­nyörű sütését. Azok közül, akik akkor megkínoztak, ma már alig valaki van életben; Sir Bonner, a véres püspök is régen meghalt, a nép utá­lattal s gyűlölettel gondol rá vissza, a vén­asszonyok keresztet vetnek, ha róla beszélnek. ÉS mi lett belőlem?... merész tervezgetéseim­ből... szép fiatalságom biztató Ígéreteiből? Az évek elmultak fölöttem, erőmet indulataimat elapasztották a csalódások. Ilyen s hasonló gondolatok között sétálgat­tam a keskeny patakocska partján, amely­től nemzetségünk nevét kapta: a Dee paták mellett. Egy kanyarulatához értem, ahol a víz kacskaringós fordulatokkal övezi körűi Mortlake dombjait, ügy kis ló képződött itt egy mélyedésben, melyet színültig benőtt a ná<t Első pillanatra ugy látszik, mintha a patak itt megállt volna, belefulladt volna az iszapba. Leülteim egy fatörzsre. Életem gyors képekben vonult el előttem^ láttam magam, amint a Towerben ülök Bárt­lett Green oldalán, majd Dudley Róbert skót kastélyában unalmas kéziratokat lapozgatok, nyulakra vadászok, Greenvichben horoszkó­pokat állítok össze a fiatal Erzsébet hercegnő számára, Maximilián császár előtt hajlongok Budán, Magyarországon, varázskönyveket bú­jok Grudius Miklós, Károly császár titkárá­nak társaságában. Szinte kézzel fogható ele­venséggel gördülnek elém a képek: Betegen fekszem Nancy-ban, a lotharingiai herceg ágyában, emésztő szerelemtől égve, tervektől s reményektől telítve dolgozom Richmond-ban, Erzsébet oldalán, az asszonyi forróságtól, ra­vaszságtól, mohóságtól és bizalmatlanságtól füllesztő levegőben... Majd első feleségem, ellenségem, a szeren­csétlen Ellinor ágyánál pillantom meg ujraí magamat: a halállal küzködik s én lábujja­hegyen kilopódzkodom szobájából, ki a ház­ból, ki a Mortlake-i kertbe... őhozzá, őhozzá.* Erzsébethez1 Lárva! ...álarc ...kisértet aki voltam: egy barna féreg a földben, amely dühöngő kar­mokkal kapaszkodik itt is, ott is az életbe,, várva, hogy bábjából megszülessék a másik, a szárnyas, az igazi John Dee, Grönland meg­hódítója, világ császárja, a Királyi Ifjú! De a báb még mindig él... s a Vőlegény még mindig nem jön el! óh, fiatalság! óh, én királyném/ Ilyen volt 57-ik születésnapján annak a férfinek a hajnali tűnődése, aki 27 éves korá­ban azt hitte, hogy meg fogja hódítani Anglia koronáját s lába alá tiporja az Uj Világ trónusát Ezen a csendes húsvéti reggelen elvonult előttem egész eddigi életem. S ugy gondoltam, hasznos lesz feljegyeznem mindazt, amit lát­nom s átélnem adatott Leirom tehát, ami az elmúlt 28 évben történt velem, utódaim OKULÁSÁRA: (Folyt, köv.); BÚTOROKAT SeifmaiM Mér és Fiai Klauzál tér 1. Részletfizetési kedvezmény. Olcsó szolid árban vásárolhat Nincsen pénze— Annyi baf legyen mégis a legolcsóbban vásárolhat Leánykabálok .... NŐI szőrmés kabátok . Sealskln bunda .... Férfi mlkádó Téli kabát szOrmegalIémű Átmeneti kabát .... Bőrkabát Fekete hoüMni kohát plUch béléssel, szőrmegallérral . Slanlpátz, Kelemen y. 5 női és férfi rUíiöáriiMza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom