Délmagyarország, 1928. október (4. évfolyam, 222-247. szám)

1928-10-21 / 239. szám

16 \ GYAíSOBSZAG 1928 október 21. BÍSSI Ruhavásárló közönség figyelmébe! Saját érdekében, mielőtt ruhát vásárol vagy készület, tekintse meg AC Ootirf Cég dúsan felszerelt raktárát, ahol WOIO^S meglepően olcsók az árak. 17 1yélmagyarorsság mTYRlNCK: regénye A NYUGATI ABLAK ANGYALA 21 »Amióta ezekela...ezeket a...« önkénytelenül az íróasztalom felé közeledtem, melyen magasra tornyosodó halmazokban hevertek irataim. Lipotin nyilvánvalóan meglátta ezt a mozdulatomat, könnyű volt következtetnie. Félbeszakított, arcán bizonyos öntelt megelégedettség kifejezésével., »Azt akarja mondani, ugyebár, hogy azóta, hogy Jolxn Dee irataival foglalkozik, aki Erzsébet királyné ideje alatt élt, alkimista és varázsló volt. — Igaza van, Masoee ezt az urat is ismerte.* Erőt vett rajtam a türelmetlenség. »Most már halgasson el Lipotin« fortyantam fel, »ma estére már elég volt a tréfából. Különböző misztifikációit hajlandó vagyok jó kedvének betudni, de honnét ismeri ...mondja •neg, honnét ismeri ezt a nevet: Masoee?« »No igen«, felelte Lipotin vontatottan »gondolom, hogy már elárultam önnek, hogy...« »...orosz volt, igen... tudom. Az okiratokban néha »a cár magiszterének« hívják. De ön? Önnek mi dolga van vele?« Lipotin felállt, ujabb cigarettára gyújtott »Hisz csák tréfálok, jő uram!« mondta. A mi köreinkben ismerik a ...a cár magiszterét. Miért ne volna lehetséges, hogy az ilyen régi archeologus és régiségkereskedő-család, mint teszem, a miénk, már Masoee idejében is 'élt, talán rokonságban is volt vele. Ez persze csak feltevés, kedves barátom, ...semmi egyéb, mint feltevés!« Kabátja és kalapja után nyúlt. »Valóban különös!« kiáltottam. »Szóval ön ismeri hazája történetének ezt a furcsa figuráját? Ezt az embert, akit én ősrégi angol okiratokból s levelekből ismerek meg, aki most /úgyszólván... helyet kér az én életemben is...« Lipotin megfogta a kezemet, baljával a kilincs után nyúlva. »...az ön életében is, tisztelt barátom, ugy van! Persze, ön egyelőre még csak halhatatlan. ö azonban...« Lipotin összehúzta a szemöldökét, megszorította kezemet »...ő azonban, vagy mondjuk az egyszerűség kedvéért: én, én örökkévaló vagyok. Minden élőlény halhatatlan, csak nem tudja, mert elfelejti, amikor elhaggya vagy újra felkeresi ezt a világot — ezért nem is mondhatni róla, hogy örökéletű. Más alkalommal talán többet beszélgetünk erről a témáról. Most azonban mennem kell. De hisz még sokszor fogunk találkozni, remélem, igen sokszor fogunk még találkozni, jó uram! Viszontlátásra addig is!« S Lipotin sietve leszaladt a lépcsőn. Nyugtalan voltam, a fejem zavaros. Nem tudtam, mire véljem a történteket Részeg volt Lipotin? Szeme néha gyanúsan csillogott. De viselkedése végeredményben még sem keltette azt a benyomást mintha részeg lett volna. Bolond volt kissé, de bolond ő, amióta ismerem. Ha valaki 70 éves korában kerül száműzetésbe, az nem halad el nyomtalanul életerején! Mindenesetre különös, hogy ismeri Masceet! ...hogy ...hogy rokona is esetleg! Vagy nem kell komolyan venni ezirányu célzásait? Jó lenne megtudni tőle, mit tud pontosan erről az emberről. De a fene egye meg! a hercegnő ügyében egy lépéssel sem jutottam közelebb célomhoz. De legközelebb nem fogom megengedni, hogy kitérjen a kérdéseim elől. Nem fogok többet körben táncolni! S most munkára fel! \hf>T clh.-lMroT'flnv vnVIrih-l '^VniVilink iratok közé. Egy bekötött füzet kerül kezembe, valószínűleg folytatása több hasonló kötésű füzetnek. Nincs külön cime, dátummal keZdődík az első oldal. A kézírás a naplóéval szemben ugyan erősen megváltozott de félreismerhetetlenül John Dee kezeirása Szóról szóra lemásolom: Tartalom: John Dee életéből való feljegy. zések. Az Ur 1578. évében. Ma, az Ur feltámadásának napján, kora hajnalban felkeltem s lábujjhegyen lopózkodtam ki a szabadba, nem akartam megzavarni szeretett Jane feleségem s édesen szunnyadó Artúr fiacskám álmát Kivágytam az enyhén, ezüstösen ébredő tavaszi reggelbe. Nem tudom, micsoda nyugtalanság hajtott ha csak nem annak a gondolata, hogy 28 évvel ezelőtt milyen kinos és szomorú húsvét hétfőre ébredtem. Bizony minden okom meg van rá, hogy a kifürkészhetetlen sorsmák vagy tisztességitudóbban mondva, az isteni gondviselésnek és kegynek őszinte, igaz köszönetet mondjak, amiért ma, 57 éves koromban jő egészségben s tiszta örömmel élvezhetem az életet s a láthatáron ép most felülemelkedő nap gyönyörű sütését. Azok közül, akik akkor megkínoztak, ma már alig valaki van életben; Sir Bonner, a véres püspök is régen meghalt, a nép utálattal s gyűlölettel gondol rá vissza, a vénasszonyok keresztet vetnek, ha róla beszélnek. ÉS mi lett belőlem?... merész tervezgetéseimből... szép fiatalságom biztató Ígéreteiből? Az évek elmultak fölöttem, erőmet indulataimat elapasztották a csalódások. Ilyen s hasonló gondolatok között sétálgattam a keskeny patakocska partján, amelytől nemzetségünk nevét kapta: a Dee paták mellett. Egy kanyarulatához értem, ahol a víz kacskaringós fordulatokkal övezi körűi Mortlake dombjait, ügy kis ló képződött itt egy mélyedésben, melyet színültig benőtt a ná<t Első pillanatra ugy látszik, mintha a patak itt megállt volna, belefulladt volna az iszapba. Leülteim egy fatörzsre. Életem gyors képekben vonult el előttem^ láttam magam, amint a Towerben ülök Bártlett Green oldalán, majd Dudley Róbert skót kastélyában unalmas kéziratokat lapozgatok, nyulakra vadászok, Greenvichben horoszkópokat állítok össze a fiatal Erzsébet hercegnő számára, Maximilián császár előtt hajlongok Budán, Magyarországon, varázskönyveket bújok Grudius Miklós, Károly császár titkárának társaságában. Szinte kézzel fogható elevenséggel gördülnek elém a képek: Betegen fekszem Nancy-ban, a lotharingiai herceg ágyában, emésztő szerelemtől égve, tervektől s reményektől telítve dolgozom Richmond-ban, Erzsébet oldalán, az asszonyi forróságtól, ravaszságtól, mohóságtól és bizalmatlanságtól füllesztő levegőben... Majd első feleségem, ellenségem, a szerencsétlen Ellinor ágyánál pillantom meg ujraí magamat: a halállal küzködik s én lábujjahegyen kilopódzkodom szobájából, ki a házból, ki a Mortlake-i kertbe... őhozzá, őhozzá.* Erzsébethez1 Lárva! ...álarc ...kisértet aki voltam: egy barna féreg a földben, amely dühöngő karmokkal kapaszkodik itt is, ott is az életbe,, várva, hogy bábjából megszülessék a másik, a szárnyas, az igazi John Dee, Grönland meghódítója, világ császárja, a Királyi Ifjú! De a báb még mindig él... s a Vőlegény még mindig nem jön el! óh, fiatalság! óh, én királyném/ Ilyen volt 57-ik születésnapján annak a férfinek a hajnali tűnődése, aki 27 éves korában azt hitte, hogy meg fogja hódítani Anglia koronáját s lába alá tiporja az Uj Világ trónusát Ezen a csendes húsvéti reggelen elvonult előttem egész eddigi életem. S ugy gondoltam, hasznos lesz feljegyeznem mindazt, amit látnom s átélnem adatott Leirom tehát, ami az elmúlt 28 évben történt velem, utódaim OKULÁSÁRA: (Folyt, köv.); BÚTOROKAT SeifmaiM Mér és Fiai Klauzál tér 1. Részletfizetési kedvezmény. Olcsó szolid árban vásárolhat Nincsen pénze— Annyi baf legyen mégis a legolcsóbban vásárolhat Leánykabálok .... NŐI szőrmés kabátok . Sealskln bunda .... Férfi mlkádó Téli kabát szOrmegalIémű Átmeneti kabát .... Bőrkabát Fekete hoüMni kohát plUch béléssel, szőrmegallérral . Slanlpátz, Kelemen y. 5 női és férfi rUíiöáriiMza.