Délmagyarország, 1928. október (4. évfolyam, 222-247. szám)

1928-10-21 / 239. szám

1928 október 21. pv-T m r.V WCiTiKT Kn 5 ÜM'I 4 „SVEJCI NOTESZ"'BŐÉ i. iNyilassy-szoba a szegedi mu­zeumban Beszéljünk másról is. Svejcban necsak a Jnngfraut bámuljuk meg, Chamonix havasait, a Furka-szorost, a Rhone­glecsert és a Bernina-vasntat, a svejci muzeumokat is nézzük végig — szegedi szemmeL Minden városnak és minden városkának van múzeuma (St Moritz lakosainak száma nem éri el a kétezret, de Segantini muzeoma van.) Es alig van város, amelyik egy-két szobára való képet, szobrot ne gyűjtött volna össze piktor vagy szobrász fiának alkotásaiból. A genfi városi mú­zeum három szobáját töltik meg Niederháusern szobrai, Basel mnzeumában — harminc Holbein és harminc Böcklin mellett — szobái vannak Conrad Witz-nek, St. Gallen Emil Rittmeyer ké­peit gyűjtötte össze hatalmas kollekcióvá, Winter­hur muzeumában Anton Graffnak vannak termei, a berni muzeumban híresek Niclaus Manuel-nek és Charles Giron-nak termeket megtöltő gyűj­teményei, a zürichi muzeumot három termet meg­töltő Hodler-képek teszik világhírűvé, a braggi muzeum Stábli képeit gyűjtötte össze, Ölten mu­zeuma ezer darab (I) Martin Disteli képpel di­csekszik, a fribourgi képtárban szobái vannak Adele d'Affry-nak és igy tovább és igy tovább egész Svejcen keresztül Buchstól Genfig és Basel­től Luganőig. Miért nincs terme a szegedi képtárban Ngilasg Sándornak? Nincs itt az ideje annak, hogy a modern magyar pikturában kijelöljük Nyilasy Sándor helyét. Any­nyit azonban bátran megállapíthatunk: sokkal ki­sebb városok, sokkal nagyobb muzeumai szo­bákat, sőt termeket töltöttek meg olyan festő képeivel, aki mellé szégyenkezés nélkül állhat Szeged nagy festője. Minden muzeum hivatásának tekinti, kultuszt csinál abból, hogy összegyűjtse annak a festőnek képeit, aki abban a városban született, vagy dolgozott. A szegedi muzeumtól nem kívánhatja senki, hogy Rembrandt-tal, vagy Peruginoval ismertesse meg látogatóit De meg­ismertethetné Nyilasy Sándorral és megismertet­hetné az alföldi magyar művészekkel. Nehogy azonban valaki ebben gáncsot lásson a kultúrpalotánkkal szemben. Mindez nem lehet gáncs a múltra, inkább program a jövőre. A szegedi kultúrpalota nem képtárnak épült s talán a kupolacsarnoka az egyetlen hely, ahova sza­badna képeket elhelyezni. A szegedi kultúrpalo­tának igy is legalább háromszor annyi képe van, amennyit fel tud akasztani. Az Enyedi-hagyaték­ből egyedül Móra Ferenc buzgósága és erélye kincseket szerzett a szegedi muzeum számára. A szépművészeti muzeum — s ez megint csak Móra Ferenc érdeme — vagy harmadfélszáz ké­pet ajánlott fel a városnak egy vitás igény kielé­gítéséül, — el se lehet fogadni a fejedelmi aján­dékot, mert nincs hely a képeket felakasztani Volna már anyag egy Zombory-szoba számára is, Zombory-képek vannak már, csak szoba nincs. Egy szobát meg lehetne tölteni Károlyi-képekkel is. Képek vannak, de szoba nincs. A Móra-város­részben nincs olyan Iakásinség, mint a kultúr­palotában. Nem is lehet hát arra gondolni, hogy a mai kultúrpalota nyisson meg egy szobát Nyilasy Sán­dornak s gyűjtse össze darabonkint a szegedi festők legjava képeit, a szegedi művészek szobája számára. Am egyre komolyabbá válik az a terv, hogy ki kell bővíteni a kultúrpalotát. Jól tudjuk, hogy ami a régészeti és népművészeti osztályt illeti, a kibővített kultúrpalota számára is bősé­ges, csudálatosan gazdag anyag van már együtt A város tanácsának azonban bölcs előrelátással gondoskodnia kellene arról is, hogy mire a mai szükségmegoldásból végleges otthonába kőltözköd­hetik át a képtár, legyen egy teremre való Nyilasy­kép s gyűjtsék össze darabonkint az alföldi magyar művészek muzeális értékű alkotásait A város biztosítsa anyagi feltételét annak, hogy Nyilasy reprezentatív alkotásait összegyűjthesse a muzeum és minden évben két-három legjava képé­vel gazdagítsa a gyűjteményt Hogy mire fölépül a kultúrpalota kíbővitett részén a városi képtár, belehesen rendezni a Nyilasy-szobát is. Aki dicse­kedhetik azzal, hogy van Nyilasy-képe, az kell, hogy kivegye részét ennek a teremnek megvalósí­tását sürgető propagandából. Hiszen minden ma­gántulajdonban lévő Nyilasy-kép értéke — nem festői, de forgalmi értéke — megkétszereződik abban a pillanatban, amelyikben a szegedi mu­zeum Nyilasy-szobáját megnyitják. Meg kellene szer­vezni a Nyilasy-képek tulajdonosainak ligáját, hogy propagálja, sürgesse, segítse megvalósítani ezt a gondolatot ...Minderről legelőször Genfben esett szó, egy csöndes juliusi estén, szemben a komoly-komor Saléve-ve 1, amikor két pohár whisky között a házigazda megmutatta uri lakásának legnagyobb büszkeségét: egy Nvilasy-Vér1?! Vasárnap, hétfőn és kedden Is Mosjoukine Ivan grandiózus filmje, a Titokzatos futár a Belvárosi Moziban. Nyílt Wimmer Fülöp kenderfonógyári vezér­igazgató úrhoz A csütörtöki tárgyalás eredménytelensége után szükségét érzem annak, hogy ezúton mondjam el azokat, amiknek elmondására ki­jelentései után nem volt módom. Hat év óta állok a szegedi munkásmozgalom szolgálatában. Hivatásom és meggyőződésem egy és ugyanaz. Feladatom, hogy Szeged mun­kásságának segítségére legyek a kiemelkedés, ben a kulturális, erkölcsi és gazdasági mélység­ből. Nem csináltam soha titkot abból, hogy ennek elérésére minden tőlem telhetőt meg­teszek. De tisztában vagyok azzal is, hogy a teljes felemelkedés az emberi méltóság eléré­séhez nem megy máról holnapra, számoltam azokkal a nehézségekkel, amelyek ennek útját állják és az a meggyőződés kristályosodott ki bennem, hogy inkább egy lépést efelé a cél felé békés eszközökkel, kettőt harc árán is, de már három lépést sem akkor, ha egyet majd visszafelé kell tenni. Megtanultam azt is, hogy az abszolút győzelem után rendszerint ugyanilyen mértékű reakció szokott következni, ennél pe. dig többet ér egy lépés is olyan, mely a mun­kásságot célja felé előbbreviszi. De amilyen helytállók ezek a megállapítá­sok a munkásságra nézve, ugyanilyen igaz­ságok a munkáltatókra nézve is. X harc alfán eléri teljes győze­lem nagy áldozatot követel a munkáltatóitól is és hiába igyek­szik ezi a maga javára teljesen kihasználni, ott áll a másik ol­dalon a legyőzött meg nem szű­nő elkeseredése — parázs a hamu alatt —, mely soha sem vált még a termelés előnyére és előbb vagy utóbb megismétlődő munkabeszüntetésekben és egyéb termelési zavarokban nyilatkozik meg. Hivat­kozom azokra, akiknek már sikerült az ilyen harcokban teljes győzelmet aratni, mondják meg, hasznára vált-e teljes győzelmük a ter­melésnek és a nyugalom tartós volt-e üzemük­ben? Mindenki tudja, hogy: nem. Ezért tehát ugy a munkáltatóra, mint a munkásra legkívánatosabb és legelőnyösebb a felmerülő differenciák kölcsönös megegyezés utján való kiegyenlítése, mely nem akar sem győzőt, sem legyőzöttel. Csakis ilyen módon lehetséges a termeléshez feltétlenül szükséges viszonylagos nyugalom biztosítása Ezek az elvek képezték alapját az én eddigi működésemnek és fogják képezni ezentúl is. Nem volt még olyan megmozdulása a mun­kásságnak, ahol nem ezt a célt szolgáltam volna és ha nem mindig sikerült, nem rajtam múlott. Tartozom annak kijelentésével is, hogy én személyemben nem szoktam igényt támasztani fjem rtnnél. sem másutt, ha rrrr m«irbntnlmr»­zást nem kaptam az érdekelt munkásságtól, de szívesen teszem ezt, ha ebből a célból hoz­zám fordulnak. Igy történt ez most is. És nekem, aki teljes mértékben átérzi azt a felelősséget, amellyel hivatásom jár, csak az lehetett a feladatom, hogy azt a mozgalmat, amelyet a Kenderfonó­gyár munkásai megindítottak, olyan irányban vezessem, amely lehetővé teszi azoknak az elveknek gyakorlati alkalmazását, melyeket föntebb vázoltam. Én nem megyek el odáig, mert nem voltam személyesen jelen, mint ön, aki abszolút való­nak fogadta el, amit Faragó iga'gató ur állított, hogy t L a textilmunkások nem is terjesztet­tek elő semmifelé bérjavitás iránti kérel­met, — hanem csak azt mondom, hogy a Faragó igazgató ur álliiása félreértésen vagy tévedésen ala­pulhat, mert kizártnak tartom, hogy a textilmunkások megbízottai ne terjesztették volna elő bérigé­nyüket, ami mellett minden állításnál erősebb lé­nyek bizonyítanak. Ezek a tények, hogy a textilmunkások már három nappal előbb felezték a Munka­adók Szövetségénél is, bérfavl­lásra irányuló igényüket. Ez történt szombaton mult két hete. Hétfőn Faragó igazgató ur a Szövetségnél folytatott vasipari tárgyaláson kijelentette, hogy sem a vas-, sem a textilmunkások nem kaphatnak bérjavitást Amikor ez a gyár textilmunkásai­nak tudomására jutott, már hétfőn este ugy akartak dönteni, hogy kedden beszüntetik a munkát. Az én közbelépésemre történt, hogy KORZÓ MOZI | Október 21-én Vasárnapi nánma Vadnjuga.i lőr'énetfj felvonásban « CXdS reme Főszereplő: Buch Johnes. j Azonkivflt: \A válópereit angyala. Vígjáték 7 felvontoban Főszereplő: Madge Bcllömy. j Előadások ke7de<e 5.7,9, vasár- és ünne pnap 3 5. 7, 9 órakor. KORZÓ MOZI [ Október 22, 23, hétfőn és kedden Csa.lt feínöllekaeít! KETTEN A LEJTŐN, j Világvárosi történet 7 felvonásban Főszereplő: NORMA SIIE A R E R. Azonkívül: A puszták lovagja. I Vadnyugati történet 6 felvenásben. Főszereplő: Tlm Coy. ™ ! Előadások kezdete 5 7,9; vasár- és Cnnepnap 3, 5, 7, 9 óra, i

Next

/
Oldalképek
Tartalom