Délmagyarország, 1928. október (4. évfolyam, 222-247. szám)

1928-10-21 / 239. szám

I A rendőrséget abcugolő tömeg követte azt a j kásokat a kapitányságra kisérte, amelynek rendőrcsapatot, amely az őrizetbe vett mun- ' épülete előtt is lüníeíelí a rendőrség ellen. Az épület előtt egy lovas és egy gyalogos^ teket a mentők kötözték be és a súlyosan séíendőrosztag állott készenlétben, amely rülteket a kórházba szállították. kardlappal oszlatta szél a lüníelőket, miközben hárman súlyosan, többen könnyen sebesülte!: meg a rendőrkordoktól A sebesülA pénteki tüntetésekkel és rombolásokkal foglalkozott a főváros pénzt!gyí bizottsága, amelyen Baracs Marcell, Peyer Károly és Bedő Mór koncentrikus támadást jntéztek a pénteki rombolások alkalmával késedelmes rendőrség ellen és azt követelték, hogy a polgármester adjon garanciát arra, hogy a rendőrség a jövőben biztositani tudja a főváros rendjét. A polgármester nem volt jelen az ülésen, a francia követ fogadóestélyén tartózkodott,, a bizottság felhívására azonban Sipőcz megjelent az ülésen és a legélesebben elitélve a rendzavarásokat, kijelentette, hogy A Népszava-könyvkereskedés előtt délután egy érdekes incidens játszódott le. Egy fiatalember le akarta ütni az üzlet lámpáját, amit látva a véletlenül éppen arra haladó Peyer Károly országgyűlési képviselő, két pofont adott az ifjúnak és rendőr után kiáltott. A fiatalember sietve bemenekült egv házba, Peyer utána és az egyik lakás félreeső helyiségében meg is találta és át akarta adni a rendőrnek, mire a fiatalember könyörögni kezdett Peyerlnek, hogy engedje el. Peger megsajnálta a tüntetőt és futni hagyta... A Rákóczi-ut és Esterházy-ucca sarkán is •colt egy kisebb összetűzés. Itt a körút felé haladó munkások egy csapat diákkal találkoztak. A két csoport összeverekedett, A Hársfa-uccában minden elcsendesedett, de annál zajosabb volt a nagykörút, ahol még é||el 11 órakor Is sürü tömegek tartózkodtak. a főkapitánysággal érintkezésbe lépett és felhívta, hogy minden körülmények kőzött gondoskodjék hasonló események megelőzéséről. Az ellenzék nem elégedett meg a polgármester kijelentéseivel, hanem azt követelte, hogy ű polgármester a diáksághoz is intézzen felhívást, hogy az ország jóhirrieuére való tekintettel is tartózkodjanak a hasonló cselekményektől, mire Sipőcz újból kijelentette, hogy a legenergikusabban helyteleníti a diákok eljárását és mindent elkövet, hogy azok meg ne ismétlődjenek. az összetűzés a diákság megfutamodásával végződött Általában a helyzet ma az volt, bogy a közönség hangulata élesen szembefordult a diákokkal. A körút és a Hársfa-uccai tüntetésekkel ¡kapcsolatban ölvén embert vettek őrizetbe. A tüntetések azonban csaknem az egész főváros területére kiterjedtek, többek között a kultuszminisztérium előtt is egy 40—50 főből álló diákcsoport pfujolással tüntetett gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter ellen és éltette a numerus clausust Éj| félkor a fővárosban minden elcsendesedett* TTZK oKtoner^zr. zárásra Ítélték őket. A munkások valamenynyien felebbeztek az ítélet ellen, majd szabadlábra helyezték őket. Peyer Károly országgyűlési képviselő érdeklődött a kapitányságon, hogy & munkások ellen statáriálisan {árnak el, holott a tegnapi romboló, tüntető diákokat Igazolás után elbocsájtolíák. Erre az indiszkrét kérdésre a kéDviselő nem kapott választ. Klebelsberg ellen Debrecenben is tüntettek, ahol a kultuszminiszter Maday Gyula országgyűlési képviselő Vizaki ház cimü darabjának bemutató előadásán vett részt. A kultuszminisztert Debrecenben nagy ünnepélyességgel fogadták. Este a színházat erős rendőrosztagok vették körül, az előadás azonban minden zavaró incidens nélkül folyt le, csak amikor a miniszter eltávozott a színházból, egyetemi hallgatók pfuj! és le velet kiáltásokkal illették• Mágnáskeverék, válogatott fajták keveréke, különösen „Törökkővé* készítésére aikalmos, erőteljes zamalos 1.155 '/# klgr. 1» 2-90. Staiúriúlis elfúrás — o munlcúsoUra A VII. kerületi kapitányságon az éjszakai » eljárást az előállított munkások ellen és kiháórikban azonnal megindították a rendőrbirói | gás címén 100—200 pengőre "ís 1—2 napi elHen&et leöveiel a fövúros Peyer Károly esete egy hős ifjúval KéménysepröéknéJ Szőregen Irta: Móra Ferenc Mingyárt elüljáróban kiirom a nevét is a szőregi kincses kéményseprőnek. Máder Ferencnek hivják az öreg urat, akinek két hét óta tanulmányozom a kincseit. De hogy adóemelés ne legyen belőle, sietek hozzátenni, hogy ezek a kincsek nem igen alkalmasak adóalapnak még minálunk se. Tudniillik részben a Máder Ferenc földjében tartózkodnak négyezer éves csontok képében, részben az öreg kéményseprő szivében. Ilyenformán nehezen hozzáférhetők mindakét helyen s nekem is meg kellett öregednem, még rájuk ta!áltam. Mert hiriböl régen ismerem én Máder bácsit, hiszen még az én hajam is koromszinü volt, mikor először jártam Szöregen ősöket keresni. Már akkor hallottam róla, hogy van itt egy kéményseprő, akinek koponyákkal van kikövezve az udvara, kertje. De hát azzal ne is próbálkozzak, mert az nagyon nehéz ember. — Mért volna nehéz? Láttam én már karón var. jut máskor is, mégis galambnak szállt a kezembe, ha bevárt. Nono, mondták a szőregi informátoraim, csakhogy ez a varjú nem várja ám be az embert. Amúgy jó ember, rendes ember a Máder ur, de nagyon magának való s az istennek se engedi meg, hogy a földjét felturkálják. Tovább aztán nem is igen érdeklődtem. Szőreg az én régészeti diáriumomban három kereszttel megjelölt hely. Ez annyit jelent, hogy ott nagyon mélyen van clhantolva minden ásatási lehetőség. Ennél több kereszt csak a szegedi határnak jutott. De városunk után mingyárt a legközelebbi íalu következik, lehet^ hogy tőlünk kapta el a rontást. Pedig leletek dolgában Szőreg még Szegednél is gazdagabb hely. A mi kulturánk alighanem ott kezdődött vagy ötezer éwel ezelőtt, mikor még kőbaltával vertük be egymás fejét s nem a szabónál rendeltük meg a városi bundát, hanem sajátkezüleg gomboltuk le a farkasról, aki nem adta részletre. S azóta minden őstörlénelmi kornak otthagyta a nyomát Szőregen. Van ott kőkor, rézkor, bronzkor, korai vaskor, népvándorlás, jazig. gepida, hun, honfoglaló magyar. Az egész falu egy régészeti kézikönyv, ha gazdag ember volnék, megvenném az egészet s lenne mit ásatni még a dédunokámnak is. Azonban a hidon csak a hire jön át az ősöknek, az is csak az Iván téglagyáros ur, meg a könyvelője, Majtinszky ur jóvoltából. Negyven éves régészeti naplónkban az övékén kivül nem találok több szőregi nevet, csak a falu volt főjegyzőjét, a Tóth Károly urót. ök hozzájuttatták a muzeumot egy-egy szórványos lelethez, rajtuk kivűl senkinek se volt lelke hozzá, hogy megfogja a célszerű szegény emberek tudatlanságból pusztitó kezét és átkurjant9on a hidon a kultúrpalotába, hogy tessék már mihozzánk is benézni, mert itt is lehet ám turkálással lopni a napot! Aztán a dicsőséghez is van annyi jussunk, mint Kiszombernak. Ha az onnan való rossz bögréket, ócskavasakat üvegszekrénybe rakják a múzeumban, hát a mieinknek is adjanak egy kis zugot. Utóvégre mink mégis csak közelebb vagyunk Szegedhez. De bizony a szőregiek nem kívántak rá a múzeumi dicsőségre. Még kinálva se kellett nekik. Savanyu crcok, kelletlen hümmögések fogadtak mindenütt. Mindenki tudott a régiségekről, de mindenki a szomszédja földjében. Ugy jártam, mint a csépai magyar, aki először járt Pesten és a Rákóczi-uton azt kérdezte a rendőrtől, hogy melyik az uccának a másik oldala? — Melyik? Hát az ni! — mutatott át a rendőr a túlsó oldalra. — A fene tud eligazodni ezeken a pestieken! — keseredett el a csépai ember. — Az elébb azon az oldalon kérdezősködtem, ott meg mindenki azt mondta, hogy ez a másik oldal! Természetes, hogy Máder bácsival sose tettém próbát. Akire még maguk a szőregiek is azt mondják, hogy nehéz ember, azzal én nem vesztem a lelkem. Az idén aztán muszáj volt vele megismerkednem. A Sziv-uccába vallattuk a kisbiró földjét, találtunk is benne egy-két krampuszt, de kicsi volt a főldecske, hamar kifogyott. — A kéményseprőnél kellene megpróbálni, — vélte Jánosom, mint jobbkezem a destrukcióban, aki az idén már majd félezer embert kiforgatott az örökös nyugvóhelyéről. — Én átnézek hozzá. — Családos ember maga, János, — mozdult meg bennem az emberséges főnöki sziv. — Hagyjon békét a kéményseprőnek, mert azt hallottam, hogy az hörcsögös ember és mingyárt füstre akarja akasztani, akire megharagszik. De János vásárhelyi ember, ennélfogva nem riad1 vissza a legfeketébb kéményseprőtől se. Ráadta a fejét, hogy benéz hozzá és vissza is hozta. — Lehet ásatni. Nem is olyan nagyon Vonakodott az öreg, csak az kötötte ki, hogy szőlőben, fában kárt ne tegyünk, a salátát le ne tapossuk, * birsalmát ne hozzuk el emlékbe, a méhecskéket ns zavargassuk és mikor az árkokat behuzzuk, a' termőföldet ne temessük a vadfőid alá. Hát erre mink mind vigyázunk, ahol ki nem kötik is. Uj pont itt csak egy van a paktumban^ Az, hogj a méhecskéket ne zavargassuk. Da hát ez nűVünk nem is tartozik a szokott szórako* zásaink közé, csak a méhecskék ne zavargassanatt minket. Megkezdjük az ásást és az első napot be is fejez-« tűk szerencsésen. Már nem nekünk volt sassei*