Délmagyarország, 1928. október (4. évfolyam, 222-247. szám)

1928-10-19 / 237. szám

4 DBLMAAVAllftftSZAG 192Й október 19. befolyó jövedelmet, a kifizetett segélyeket a kormány visszakövetelte a városoktól és ugy rendelkezett, hogy a kereseti adójővedelemnek azt a részét, amelyet az állami alkalmazottak fizetéséből vonnak le, a pénzügyi hatóságok a városok tartozásának teljes kiegyenlítéséig tartsák vissza. Ilyen módon az állami alkalmazottak kereseti adójából hosszú ideig egyetlen fillért sem látott a város. Évek múlva, amikor a városházán ugy érezték, hogy a viszszatartott adóösszeg már túlságosan megnövekedhetett és többszörösen meghaladhatja a vá. ros tartozását, a tanács többször egymásután megsürgette a pénzügyminisztériumban a többlet visszafizetését A sürgetések azonban eredménytelenek maradtak, a minisztérium minden sürgetésre azzal válaszolt, hogy a számadásokat még nem vizsgálták felül, még nem állapították meg pontosan, hogy mennyit fizetett ki az állampénztár a városi tisztviselők segélyeire és hogy mennyi kereseti adót fizettek be a város körzetében az állami alkalmazottak. A tanács évek múlva megunta az eredménytelen sürgetést, aztán lassankint meg is feledkezelt az egész követelésről, megelégedve azzal az eredménnyel, hogy a pénzügyminiszter az állami alkalmazottak később beszedett kereseti adóját kifizettette a városnak, a túlfizetés visszatérítését tovább nem szorgalmazta. Azóta évek tellek el, a város követelésére már nem gondolt senki, végre most megérkezett a pénz, amely valamicskét enyhít a város pillanatnyi pénzzavarán. »Egymillió pengőt wsimк ki Maink zsebéből..." Л polgármester elkeseredett kijelentése a hadirokkantak fSlűigényíésénefe tanácsi tárgyalásán (A Délmagyarország munkatársától.) Beszámolt a Délmagyarország arról, hogy Vásár, helyi Béla törvényszéki tanácselnök, az Országos Földbirtokrendező Biróság szegedi tárgyalóbirája elkészítette a javaslatát a szegedi hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák városi bérletigénylése ügyében. Megállapította az OFB biró, hogy a folyamodók közül hatszáznyolcvan az igényjogosult és az igényjogosultak kielégítésére 1750 hold földre van szükség. A tárgyalóbiró ki is jelölte azokat a városi földdarabokat, amelyeket alkalmasaknak talált a földigények kielégítésére. A város lyszegedi, alsótanyai, felsőtanyai földbérföldjeiből és a varos körüli feketékből jelölte ki azokat a parcellákat, amelyeknek bérlői nem hivatásos földművelők. Felterjesztésében azt javasolta, hogy az OFB az 1928—1929. gazdasági évtől kezdődőleg utalja ki ezeket a földeket az igényjogosultaknak huszonöt éves bérlet formájában. I A tárgyalóbiró javaslatának egy példányát eljuttatta a város tanácsához is és azt a csütörtöki tanácsülésen dr. Turóczy Mihály tiszti főügyész ismertette. Elmondotta a főügyész, hogy az eddigi gyakorlat szerint a főldbirtokbiróság lényegesen alacsonyabban szabja meg a föld bérét, mint amennyit a város jelenleg kap a bérlőitől. A kérdéses terület bérjövedelme előreláthatólag körülbelül harmincezer pengővel lesz kevesebb a mostani jövedelemi nél. A polgármester, aki eddig nyugodtan hallgatta a főügyész előterjesztését, most elkeseredett hangon felkiáltott: — Ilyen módon egymillió pengőt vesznek ki utódainak zsebéből, de azzal senki sem törődik, hogy miből kövezünk és miből csatornázunk. Az ilyen dolgok elveszik az embernek mirtr dentől a kedvét... A polgármester ingerülten emelkedett fel helyéről és eltávozott a tanácsteremből. A tanács ezután kimondotta, hogy a tárgyalóbiró javaslata ellen nem intéz felterjesztést az Országos Földbirtokbirósághoz, mert a javaslatot a tárgyalóbiró a város képviselőivel folytatott tárgyalásai alapján szövegezte meg. Hogyan festette meg Vágó Pál a szegedi áruizképet Visszaemlékezések az elhunyt festőművész szegedi munkásságáról JA Délmagyarország munkatársától) Vágó Pál halála az egész ország számára gyászt jelent, de külön gyászt jelent Szeged városának is, mert valamikor, huszonhat esztendővel ezelőtt nagyon összeforrt Szegeddel. Körülbelül egy teljes esztendeig szegedi lakos volt a kiváló festőművész, vele festtette meg a város azt a történelmi pillanatot, amikor I. Ferenc József meglátogatta az árvizsujtotta várost A képre a város pályázatot hirdetett. Három kiváló festőművész készített a témáról vázlatokat, Greguss, RosScovitz és Vágó Pál. A zsűri egyhangúlag Vágónak ítélte oda a pálmát és a város hatósága a zsűri véleménye alapján őt bizta meg a hatalmas festmény elkészítésével. A kép, amely egyik legértékesebb disze ma is a szegedi Kultúrpalotának és a képtár főtermének oldalfalát teljesen betölti, hü tükre Vágó Pál művészetének. Festését a mester 1901-ben kezdte meg, jászapáti kúriájában. Attól a pillanattól kezdve, hogy a .várostól megkapta a megbízatást, illetve, hogy a város felhívása megjelent, minden más munkát félretett és csak ezzel a témával foglalkozott Hihetetlen lelkiismeretességgel végzett tanulmányokat a hatalmas kompozíció minden egyes részletéhez. A félig kész képet azután magával hozta Szegedre és a Kultúrpalota kupolacsarnokában renidezett be magának műtermet. Rengeteg stúdiumot végzett hozzá. Ha híre jött, íiogy valahol árviz pusztít, azonnal a helyszínre utazott cs közvetlenül tanulmányozta a nekészabadtilt viz pusztító, mindent magával sodró hatását. A kompozíció alakjait is mérhetetlen nagy gonddal festette meg. Külön studiuma volt minden alak, minden arc, minden mozdulat Nagyon lassan dolgozott, mert sohasem volt megelégedve munkájával. Körülbelül egy esztendeig volt lakója ennek a városnak. Pocsátkó Károlynak, a régi szegedi üvegkereskedőnek volt albérlője és a régi Kass nagyasztalának törzsvendége. Akik emlékeznek rá, még ma is ugy emlegetik, mint a régi vágású magyar urak klasszikus példaképét. Gavallér volt tetőtől talpig, jószívű, önzetlen, lelkes. Legendaként mesélik, hogy mi ébresztette fel benne, a fiatal joggyakornokban, először a részvétes szívű művészt. Valami végrehajtáson, vagy árverésen kellett közreműködnie. Az elárverezett családnak volt egy kalitkába zárt kanári madara. A legkisebb gyerek, egy ártatlan kisleány sehogysem akart megválni apró barátjától, de a könyörtelen végrehajtók erőszakkal vették el tőle a kalitkát, hiába sirt, hiába könyörgött érte a kisleány. Ez a gyereksírás hatott annyira Vágó Pálra, hogy otthagyta pályáját — és festő lett. A megható kép végigkísérte egész életén és nyoma nagyon sok festményén föllelhető. Otl van a szegedi árvizképen is a kalitkába zárt kanárt madár. Szegeden a festők közül Nyilassy Sándorral volt nagyon jó viszonyban. A két művész között elszakíthatatlan barátság fejlődött ki, amely elkísérte Vágó Pált egészen a koporsóig. Nyilassy Sándor ma is kegyelettel emlékezik öreg mesterére, akivel sokat dolgozott együtt azóta is. Ma is sok vázlatát, képét őrzi, néhány nagyértékü tanulmányt az árviz képhez. Mint emiitettük, alkotásával sohasem volt megelégedve, mindig javítani, tökéletesíteni akart rajta. Ha egy szép felhőt látott, ha valami mély tiszaparti hangulat fogta el, azonnal át akarta dolgozni annak megfelelően az egész képet. Erre az örökös tőorenfiésre jellemző a képen Ferenc József alakja. A királyt először kőppenyben festette meg, a köppeny gallérja azonban ki volt hajtva. Egy magasrangu katonatiszt nézte meg egyszer a készülő képet és csak egyet kifogásult raita, a kihajtott gallért. — Ferenc József katona — mondotta szigorúan —, az első katona, aki mindig forsriftosan öltözködik, tehát köppenyének a ealléria nem lehetett sohasem kihajtva. Vágó Pál nem szólt semmit, de másnap átfestette Ferenc József köppenyét és a délelőtti látogatók már állig begomboltan látták viszont őfelségét Jött azonban egy ujabb kritikus, egy szemtanú, aki határozottan állította, hogy nem is volt köppeny a királyon, hanem atilla. Erre Vágó átfestette a köppenyt és atillát festett a király alakjára. Mondják, hogy vagy tízszer átdolgozta a király ruháját, míg végre megfestette az alak mai formáját. A képen ma is látható ez a gyakori átfestés. Ha á terem ajtajából nézi valaki a festményt, köppenyt lát a királyon, ha az ablak felől nézi, csak akkor látja meg rajta az atillát, annyira megvastagodott rajta a festékréteg. Nyilassy Sándor mesélte el a következő anekdótát: RoskovKz Ignác panaszkodott egyszer Vágó előtt, hogy mennyire nem becsülik meg Magyarországon a festőket, mert minden senkiről uceát neveznék el, de egy festőművészt sem tiszteltek meg még azzal, hogy nevét uccával örökítsék meg. — Tévedsz cimbora — szólt rá nagykomolyan Vágó —, mert nz én nevemet Is megörökítették már, nem is uccát, hanem hidat kereszteltek el róla. Róskovitz nagyot nézett erre a komoly kijelentésre és várakozólag tekintett Vágóra. — Mit csodálkozol? így van, ahogyan mondom. A híd, amelyet az én nevemről neveztek el, a — vágóhíd. De Roskovitz szellemesen vágott vissza. — Hát persze, egészen megfeledkeztem róla, pedig az arcképedat is láttam azon a hidox Vágó árvizképével nagyon meg volt elégedve a város, a hivatalos is, meg a nem hivatalos is. Sokkal többet adott Vágó, mint amennyit vártak tőle. Kincset ajándékozott Szegednek azért a meleg vendégszeretetért, amelyben itt részo volt. De a város is fejedelmien honorálta a művészt A képért húszezer forint tiszteletdijat utalt ki számára. IFiu- és leánykaruhákl elsőrendű kivitelben 2801 POlMSi lesíféreíffléi Csekonlcs uccu. Budapesti cég jelenleg itt tartózkodó megbízottja néhány urai acceptál heti 100 pengővel. Feltétel: Nagy ismeretlség, megbízhatóság, ló megjelenés és szorgalom. Címek sürgősen leadandók a Délmagyarország kiadóhivatalába „Állandó" jeligére. 446 ROYAL NAGYSZALLOPA BUDAPEST, <нвнввоиипюVDL, Erzsébet körül 45-47. 169 Szegediek kedvenc találkozó helye. Magyarország legnagyobb szállodája. Szobák a legolc&óbbtá! iuxosszobáldg. Szegedieknek különös kedvezmények!